Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-12-04 / 97. szám
'-'У 97. szám. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Matheovics-féie ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendőkKiadó hivatal : J3ef^nstein JAárk könyvnyomdája hová a hirdetések es előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. Sepsi-Szentgvörgy, 1879. Csütörtök, dec/.cmbcr 4 Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közarzdászati lap. A „Háromszék! IX. évfolyam Megjelenik ezen lapheten- kint kétszer: “ I csütörtökön és vasárnap. ELŐFIZETÉSI FELT ETEK Helyben házhoz hordva, vagv vidékre postán küldve F.gész évre . . 6 frt — kr. Fél évre ... 3 frt — kr. Negyedévre . . 1 fit 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy : annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. Kossuth levele 4elfy Igndcz országgyűlési képviselőhöz Budapesten. Kossuth Lajos levele, mint a „F. II.“ után nuit számunkban eló'rc jeleztük volt, megjelent. 1 nagy hazafi Helfiy ős társai által félre vezettetne, a honosítási törvény felett méltatlanul elérzé- tenyedve, „kitaszítva“ látja magát honfitársai tőréből. A ki a honosítási törvény ezélját tudja, íz nem lát benne ily roszakaratu czélzatokat ; — iossuth nagyon jól tudja ennek szükségességét s lelátja annak csélszerüségét s hisszük, hogy ha izok, kikkel közelebbi levelezésben áll, úgy nem nformálják dt, hogy az egész törvény „ő miatta“ ött létre, — nem irta volna ezt a levelet. A levél, melyet Iíelfiyliez e tárgyban irt, a Következő : Collegno al Baraconne, 1879. nov. 19. Kedves barátom ! Ön szives volt irataimnak sajtó alá rendezőiét, magára vállalni ; ámde azóta én egy lényeges 'áltozáson mentem keresztül, a mire önnek talán Hitelessége leend az olvasót figyelmeztetni. Élőbeszédemben és kiadandó irataimban én, riint, a magyar nemzet tagja jelenek meg. Sőt a külföld, kormányok és nemzetek ben- íem a magyar nemzeti lét megtestesített eszméjé- 'el véltek találkozni. E magyarsági minőséget az utóbbi napokban i magyar nemzet képviselői által megszavazott örvény anachronizmussá tette. Azon magyar nép, melynek polgárokká emel- ;edésében egy kis részem nekem is volt, oly képviselőket választott magának, a kik elhatározták, iogy az, a ki magyarnak született ugyan, de tiz vig megbizás nélkül külföldön tartózkodik, ma- ;yar polgári minőségét elveszíti, hacsak haza nem □egyen, hogy valamely község kötelékébe belépjen, agy valamely osztrák-magyar konzulnál nem je- entkezik. Hogy mi kár, baj, nehézség érhette volna Magy arországoLf Kar ily „ki magyarosi tó“ törvény nem hozatik ? — nem értem. Hogy mi haszna lett belőle, vagy miként felel meg a kor kulturális igényeinek az által, hogy ily törvényt hoz? — ezt még kevésbé értem. Hogy a szabad angol ember a középkor homályában tévelyeg, mivelhogy azt, hogy ő angol ember, s mert angol, hát angol polgár, oly veleszületett jognak (inborn right) tartja, melyet tőle senki a világon el nem vehet: azt legkevésbé értem ; hanem azt tudom, hogy ha angol embernek ih'est mondana, azt kapná válaszul, hogy öltsön szőr-zsákot, hintsen port, hamut fejére és menjen vezekleni, mert káromkodott isten, a természet és a kultúra ellen. Hanemhát a törvény megszavaztatott. En harmincz éve vagyok külföldön és bizony nem az osztrák-magyar kormány megbízásából. Én Magyarország jelen állapotát j ogszerü- n e к el nem ismerem : mert a magyar nemzet el- idegenithetlen lét-jogába ütközik. Községi kapcsolatba hát nem léphetek, mert ez által oly alattvalói viszonyba lépnék, mely nemzeti jogérzetemmel ellenkezik. Osztrák konzulnál természetesen nem jelent- kezhetem, mert annak hatóságát magam felett el nem ismerem. Apostata-vá nem leszek. Tehát én és fiaim a kitaszítottak közé tartozunk. Még néhány magyarral az egyedüli emberek vagyunk a kerek világon, a kik nemzet tagjai nem vagyunk. A világ páriái vagyunk. „Consummatum e s t. Tudomásul vesszük. Fiaim, kik előtt még egy élet áll, miután annak jobb részét hazaszeretetből a gályarabokkal egy lábon, azaz p о 1 g á ri jo g n é 1 к ü 1 elvesztegették — fiaim gondoskodni fognak, gondoskod- niok kell magukról, hogy világpáriák ne maradjanak. Én az maradok. Hát kérem figyelmeztesse iratain*, olvasóit (ha lesznek olvasói !), a hol ez iratokban \ dem mint „m a g у а г г а 1“ találkoznak, — olvassák elébe e szót : „volt“, vagy e szót : „kitaszitot t. “ Különben, a mi éltem ezélját és szivem érzelmeit illeti, vagyok ma, a mi tegnap voltam és leszek a számomra kimért holnapon át, a mi ma vagyok. Az anyai kebelről való eltaszitást a változhat an fiúi szeretet hűségével fogom viszonozd — mind halálomig. Szives üdvözlettel, barátjaKossuth Lajos. A hüromszék barczasági vicinális vasút előmunkálataira Schweinitz Gyula grófnak sikerült Brassó kiváló pénzintézetei és ezégjei által már is szép összeget előjegyeztetni. A lapunkhoz beküldött névsor szerint a következő aláírások tétettek : Czell Frigyes és /iái 300 frt, Kammner & Je keUu s 100 frt, Síanncscu 200 frt, O. Joanides 20 0 frt. Anast. J. So fron 100 frt, Hesshcimer Adói/ 10O frt. ./. Quilincr 50 frt, „ Erdövidéki hánya társulat" 100 frt, László M. 50 frt, „ Első erdélyi ban Ír 200 frt. Összesen 1400 frt o. e. A gróf ur lapunkhoz intézett levelében köszönetét fejezi ki a nagyon tisztelt aláíróknak, a kik ezen nemes felajánlással nemcsak saját érdekekben tettek, hanem a közjó előmozdítása körül is érdemet szereztek egyúttal. Az előmunkálatok költségei azonban nagyobb összeget igényelnek, liogysem az említett előjegyzések összegével készen lenne az alapösszeg. Ügy véljük, hogy a maga helyén van, lia kérésünkkel A „Nemere“ tározója. Nápolyi Endre balladája. — Iita ARANY JÁNOS. — »Mit kötögetsz, mit fonsz selyem-arany-szállal En szép feleségem, Johanna királyné ?« »«eked, uram, látod, hímezek palástot Koronázó napra : zsinórt verek arra.« Mosolyog a* as zony, de csak szeme, szája. — «Endre fiam, félek : gonosz itt a lé.ek » Gyanús szeretőt az, soha se visz jóra: Nápolyba, vitézek ! bosziíra, boszúra ! 3 Fiam, édes Endrém! nincs e dolog rendén: Jer vissza hazádba, szép Magyarországba.« »Nem, anyám: meghalnék, szi/em megszakadna: Szeret is Johanna, mint a maga lelkét : Hímezte palástom selyem-arany szállal, Rá mentekötőt is gyenge tiz ujjával.« Ilimes szeretet az, soha se visz jóra : Nápolyba magyarok ! bosziíra. boszüra ! Búcsút veve anyja, Erzsébet királyné : »íme, az ujjodra köves arany gyűrű, Felvonom azt mindjár’: s méreg, aczél nem jár-, Ősz remete adta, pápa megáldotta « — »Lakói is hát nékem, asszony feleségem, Mind, ki az udvarnál gonosz ellenségem !« Bolond bátorság az, so na se’ visz jóra : Nápolyba, vitézek ! boszüra, boszüra ! Kulcsos Averszához, daliás nagy garral, Az egész udvarral, megv Endre vadászni. Fogadá ott sokszor éjjeli szállásra, Lakoma . hálásra, egy régi kolostor. "Édes uram, most is ott legyen a háló« Veti azt Endrének a sok lesben álló. Rettenetes éj ez, sohse’ virrad jóra : Nápolyba, magyarok! boszüra, boszüra! Meghitt kamarása szólítja ki Endrét Éjféli órában, felesége mellől -, Nosza csak rátámad kivül a zsiváuy had, Megfojtani kézzel, máskép sohse vész el, l.ehányjn magáról gyilkosait karja, S hogy nyitni akarja, nem nyílik az alvó. Áruló szeretet soha tr’ visz jóra : Nápolyba, vitézek ! boszüra, boszüra I Másnap egész udvar régi kolostorbul Vigan haza fordul palotás Nápolyba ; Szép Endre királyfit holtan, temetetlen Leli majd a kert jen, a ki elébb rányit : Szorítva nyakára egy drága zsinór vau Zöld selyem fonálból, fényes arany szálból. Gyilkos szeretet volt, búra vive, búra : Nápolyba, magyarok ! vérbeli boszüra ! A divat. 3 ik Folytatás, A tizennegyediktől a tizenötödik századig terjedő korszak az átalakulás, a felvilágosultság kezdetének korszaka. Ezen időszaknak már kezdetén Francziaország adta Európának a „tont“ s ettől kezdve a franczia divatnak utánzását találjuk mindenhol, s csak ritkán akadhatni a nemzeti jelleg kifejezésére, kivéve az alsóbb néposztályokat. A lovagkor kifejlődésével, a tornák és lovagjátékok divatba jöttével érték el a nők a ragyogás tetőpontját A lovag semmit sem mondott, semmit sem tett olyat, a minek vonatkozása ne lett volna a nőkre ; ezért nevezték magukat a lovagok a 1 „szerelem szolgádnak, „Serviteurs ou servants d’ j Amour.“ Nem egyszer volt eset rá, hogy a válasz- ; tott hölgy lovagját egy kis lánczon vezette a küzdőtérre. Az udvari fény kifejlődésével a leggazdagabb és legnemesebb családok oda vonultak s legfőbb örömüket találták abban, hogy egymást felülmúlják pompában. Medicis Katalin környezetében 700 udvarhölgy volt s többé kétségbe sem lehetett von ni, hogy Francziaország és a franczia udvar áll legeiül a galanteriában. A germán vagy az ó-európai népek abban ; különböztek a többiektől, hogy leggyorsabban I változtatták öltözetük alakját és anyagát, a minek j oka részben a szabadságban lelhető fel, részben j pedig abbán, hogy hadjárataikban sok uj, idegen dolgot ismertek meg, a mit magukkal hoztak. Hasonló hatással volt az idegen sergek, és kereskedők átvonulása. A divat azonban még nem volt általáno , minden országnak, minden tartománynak megvolt a maga divatja, mignem a divat privilegizált szülőhelyévé lett Páris. Megjegyezhetjük még, hogy a férfidivat gyorsabban változott, mert a^férfiak többet utaztak idegen helyeken. A franczia udvar nemcsak az Öltözékre nézve szolgált ezentúl mintaképül, hanem a bútorzatot, az építkezést, a társadalmi intézményeket is innen vették át. A ruházat drágaságára és tömegére nézve örült versenyt fejtettek k. ; divatja, jöttek a rövid ruhák, a magas süvegek s a hírhedt hosz ■ szu orrú czipök a melyek ellen még az egyházi I átok villámai is fel-feíczikáztak. — A burgundi udvar egy keresztelés alkalmával 500 nemest öltöztetett bársonyba s ajándokul minden ik három soros aranylánezot kapott. Divattalálmányaikról híresek Medicis Katalin s két leánya Erzsébet spanyol királyné, II. Fülöp neje és Navarrai Margit. A női ruhák gyakran arany és ezüstszövetekből készültek. Hogy a nők közt magasságra nézve nagy külömbség ne legyen : a selyem czipöket — chaussure — hol sarok nélkül, hol araszos sarokkal látták el. Egészen különleges volt a spanyol nők divata, mely legkevésbé volt alávetve változásnak. A nők rangkülönbség nélkül festették nemcsak az arezot, hanem fület, kezet, vállat és homlokot. A ruha elöl egészen zárt volt, drágakövekből készült gombokkal összeszoritva, a háton azonban mélyen ki volt vágva. Ezen öltöny oly hosszú volt, hogy a lábakat tökéletesen elfödte; föléje hosszú mantilla jött. Az ékszerek ép oly nehézkedek voltak, mint a ruha. Az öv pénzdarabokból és ereklyékből állott s mellette minden spanyol nő derekán valamelyek egyházi rend gyapjuzsinórja volt megerősítve A haj drágaköves tűkkel volt tele, s a természetes felett álhajat viseltek. Minél előkelőbb volt valamely nő, annál nagyobb pápaszem csillogott az orrán. XIV. Lajos alatt egész Európa társadalmi ! élete a párisi után indult, mely telve volt a leg- I rikítóbb’ ellentétekkel. Egyetlen udvarnál sem
