Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-07-03 / 53. szám

210 — összes európai udvarokat és a legvégül, mintegy mellékesen akar souverainjénél tisztelkedni. A porta e lépését egyúttal oroszellenes.értelemben is magyarázgatják. Sánoor fejedelmet pedig, mint egy római távirat állítja, a szultán elhatározása igen kellemntleniil érinté, úgy hogy sürgősen fo­lyamodott a portához látogatásának, bár módosí­tott alakban, lehetővé tétele végett. Ezalatt Dondu- kov herceg Zsófiából már elutazott Várnába a fe­jedelem fogadtatására; távozása előtt a bolgár ve­zérférfiakkal bucsulakоmán"volt, melyen lelkesülten toasztoztak Bulgária és Kelet Rumélia egyesí­tésére ! Azegyptomi uj király, I. Lelik 6 fensége parlamentáris biztosítékok ígéretével kezdi kormányát. Mint Alexandriábol Írják, a khedive már aláírta a parlamentet egybehívó rendeletet, a gyűlés már a jövő heten meg is nyillik, s a khe­dive lényegesen tágítani akarja a képviselő tes tületet jogkörét. Hírlik azt is, hogy civilistáját tete­mesen le fogja szállítani. Egyelőre nagy bizalom­mal néznek az ifjú uralkodó kormánya elé s a .,Times“ levelezője ezeket írja : Cefik fiatal, szór galmas, már is bir némi ügyességgel a kormány­ügyekben s ami legfőbb, őszinte, becsületes és erélyes jellemű. Válásához őszintén ragaszkodik, de bár Egyptomban neveltelolt, kovésbbé fanatikus és inkább hajlandó reformokra mint Európában nevelt testvérei. Mult őszkor az ő önkéntes ajánl- kozása, hogy jószágait rendelkezésre bocsátja, leg­inkább hozzájárult a khedive makacsságának meg­töréséhez ; mindig egyetértőleg járt el a miniszte­rekkel velők együtt lemondott s épen nem bírta atyja kegyét. Az ex-alkirályt a szultán maga szólí­totta fel, hogy Konstantinápolyban telepedjék le ; két török hadi hajót, is küld érette, hogy illő tiszteséggel a török fővárosiba kisérjék. A t ö r ö к miniszterválság egyelőre véget ért, de konstantinápolyi tudósítások épen nem kecsegtetnek azzal, hogy a kormány állandó­ságában bízni lehetne. Mahmud Nedim visszahiva tását elhalasztották, de ez állítólag nem annyira a mostani miniszterek, mint a látszólag kegyvesz­tett Fuad basa müve, ki rábírta a szultánt, hogy a már aláirt rendeletet, mely Humbudot haza­hívja, viszszavonja. Kheireddin minisztériumát most nem is annyira Mahmud Módimtól féltik, mind inkább Fuad basától és barátaitól, kiknek nagyvezir-jelöltjük Said basa. Kheireddin es Oz­mán basa most ismét szövetségesek, s tőlük telhe- tóleg szintén iparkodnak ellenségeik romlására. A palotaármányok közepette pedig a birodalom zilált viszonyainak rendezése mindinkább késik. A francia radikálisok újból táma­dásra készülnek a kormány ellen, még pedig új­ból Bordeauxban, hol Blanquit ismét fölléptették képviselőjelöltnek. Blanqui maga is oda utazott s fogadására nagy készületek történnek. Blanqui is­mét megválasztatik. A képviselőház természetesen ismét megsemmisíti a választást és igy, ha a ra­dikálisoknak tetszik, végtelenig folytathatják az izgatást. — A bonaparlisták újabb hirek szerint abban fognak megegyezni, hogy a vörös herceget ismerik el a Napoleon-család és a párt fejének ; Rouher egy nyilatkozata ezt egészen természetes nek. nyilvánítja, de megjegyzi, ,hogy ha Jeromos herceg a bonapartizmus elvei elé nagy akadályo­kat gördítene, akkor a francia nép fel fog hivatni, hogy Viktor hercegre adja szavazatát. — ETogy ilyen felhívás egyáltalában lehetséges lesz-e, az persze más kérdés. N é rn e t о r s z á g b a n nagy le verség ural­kodik a szabadelvű körökben a miatt, hogy a kon- servativek és ultramontánok megalkudó zása foly­tán nincs többé kilátás azon alkotmányos garan­ciák megnyerésére, melyek szükségesek hogy a parlament befolyást gyakorolhasson az uj vámtör­vények általa birodalmi kormány kezeibe jutó nagy összegek hovaforditására. A „Mat- Ztg.“ fáj 1 almasan felsohajt :*„A vámbevételek végtelenig' növekedkedi.ek, a nélkül, hogy a birodalmi gyüléls azokat korlátolhatná. Ezzel a nép képviselet jelentősége teljesen meg van semmisítve M ohame dán m ozgalmak Kelet- R űrnél iában. Burgaszból Írják a „Pol. Corr.“- nek jun. 20.ról: a A hatóságok már hónapokkal ezelőtt tudtuk, hogy Kadet-Rumelia elkeseredett mohamedán lakosai közt valami pucs készül. Nem­csak a Konstantinápolyba menekült és aztán vis­szatért hanem az otthon maradt és a háború ve­szélyeivel dacolt mohamedánok is elégedetlenek a dolog uj alakulásával Elvett ingatlan javaik visszaadására vonatkozó követeléseik rendszeresen visszautasittattak, s azon felül is mindenféle bo- szantásoknak és károsításoknak voltak kitéve. A bolgár hatóságoknak nem volt szükségük jogérvé- nyes tanukra, hogy a mohamedánokat pénzbün­tetésre s szabadság vagy jöszágvesztésre Ítéljék. Ha a török kormány alatt déjure utasították vis­sza a keresztények tanúságát, úgy most de facto utasítják vissza a mohamedán tanukat minden pör- beri, mert mint a bolg'ár hatóságok állitják — „a mohamedánt vallásának tételei arra kö­tél zik, hogy mindig hitsorsosa mellett tegyen ta­núbizonyságok“ Az izgatok elhatározták, hogy ezt céljaikra ki fogják zsákmányolni. Es igy a kelet-ruméliai és bulgária mohamedánokból álló és Konstantiná­polyban hónapok óta működő bizottság melynek élén a nagy népszerűségnek örvendő Ali Eelmei és Hafiz Hurtid állanak, május 24 dikén tudtokra adta a burgaszi kerületben lakó füveinek, hogy az akció irnár m.-g tog kezdődni. Ennek bevezetéséül szolgált a konstantinápolyi nagykövetnek jun 3-án és 4-kén átnyújtott felirat (melyet már közöltünk A szerk). Ez heves támadást intéz a bolgárok és hivatalos vezetőik ellen. Jun. 4-én a bizottság két küldöttje, Abdulah Mehemed és Selim Aga, ide ér­kezett, s azonnal összeköttetésbe lépett a moha­medán lakosságai. Sajátságos, hogy az egyébként jól értesült és még jobban vezetett rendőrség a bi­zottság' küldötteit szabadon hagyta cselekedni, s csak jun. 17-én jutott tudomására, hogy azoknak sikerült formaszerü lázadást szervezni. Már jun. 11 én 800 jól fegyverzett mohámé dön állt egy órányira Deli Ozmán falutól, melyben jómódú bolgárok laknak. Jun. 13-án megtámadták a falut, kirabolták s a bolgárok közt nagy mé­szárlást vittek véghez. Hire jár, hogy több mint 80 bolgárt boncoltak föl. Â mészárlás hírére Yitálik tábornok, a milicia parancsnoka, 2 zászlóalj gyalogos, 2 század lovas és egy üteg ágyú élén elindult Philipoppolisböl, s gyors menetben siet a szerencsétlenség szintere felé. Vitalis tábornokot mind Vogorjus hg. mind a nemzetközi bizottság felszólították, igyekezzék rá­beszélni a felkelőket, hogy fegyvereiket letegyék, s csak végső szükség esetén nyúljon erőszakhoz. Az iparosság kérdéséhez. Sepsí-Szeuigyörgy, 1879. jun. 30. Tekintetes szerkesztő ur ! A „Nemere“ közelebbi számaiban „az iparos * ság kérdéséhez“ cimü cikk sorozatára engedje meg, hogy én is megtehessem szerény észrevételeimet. Örömmel.láttam a vezércikkben iparaink iránt nyilvánuló érdekeltségét cikkíró urnák. Valójában jól esett, hogy valahára helyi lapunk is érdeklődni kezd iparunk és annak fejlesztése iránt. Nem aka­rok foglalkozásom keretén túl menni, de ipari ér­dekeink előhaladására nézve azt hiszem, sokkal üdvösebb lenne, ha a t. cikkíró ur a politika mel­lett első sorban legtöbbet foglalkoznék helyi érdé keinkkel s rá mutatna az iparosság terén is azon hiányokra, melyek részint az egyes iparos testű letek, részint pedig az iparhatóság elnézése foly­tán napi renden vannak. Mert jelenlegi nyomasztó viszonyaink között maholnap teljes pangás áll be minden iparosnál saját személye és családja fenntarthatását illetőleg, ha azok a kik szellemi és anyagi tekintetben elől állanak, tettel is be nem bizonyítják a helyi ipar iránti valódi érdeklődé­seké t. Nem akarom cikkíró urnák az ügy iránt ta­núsított meleg részvétét kétségbe vonni — sőt hálás köszönettel tartozom — de mind a mellett igen is merem állítani, hogy nem ismeri a helyi viszonyokat úgy, p. mint vannak, sem az iparos életet annak mindennapi lolyásában. Csak elméle­tileg bírnak az ott említett elvek jelentőséggel ; azokat itt a napi események máskép igazolják. Ne feledje szerző ur, hogy mi nem élünk külföldön vagy pedig hazánk nagyobb iparos városában, hol az iparos tapasztalt képzettségét szellemi tőkének tekintik, jíz aztán meg is hozza dúsan a maga kamatait, mert ott1 olyan emberek élnek, a kik azon tőkének valódi értékét megbecsülni is tudják mind szellemi mind pedig anyagi támogatásukkal. Ellenben nálunk a megszerzett tapasztalatok kivált most, csak holt tőke gyanánt tekintetnek s nagy bajjal csupán a mindennapi kenyeret szerez­hetjük meg számunkra azokkal. Ennek azonban nem egészen magunk vagyunk okai, hanem részint szorongatott pénz viszonyaink - ban, nagyobb részt pedig (tisztelet a kivételeknek) munkaadóinknak hideg részvétlenségében rejlik az ok, amennyiben mindent a mi idegen és nem hazai, inkább szoktak szeretni. Azt tartanám én iparunk előhaladására vezető első lépésnek, hogy a t. közönség ösmerje el vala­hára, hogy az iparos osztály is az állam háztar­tásnak egyik fenntartó része, a melynek ha hatás­köre van és munkája érdeme szerint elösmertetik, meg tud felelni annak a mire hivatva van. Vetkőzze le közönségünk nagyobb része va­lahára azon félszegséget, melyet már a külföld elöhaladott polgárai rég elhánytak, ne taka­rózzék nem létező régi fajta címeres köpenyével ma is, hanem törülje ki kebléből az iparos osztály iránti ellenszenvet, melyet eddig vele szemben tanúsított. Ne ijeszgesse gyenge tanuló fiát azzal, „ha nem igyekszel, nem csinálok urat belőled, légy mesterember s élj meg a tőke mellett,“ Hisz ezen a téren is meglehet élni, ha az övéi jó útmutatás­sal szolgálnak neki élte tavaszán s ha nem tekin­tik ezt a pályát többé alárendelt foglalkozásnak. Akkor lehet az iparos pályán is valaki, ha nem épen címeres ur is, de legalább hazájának jó, hasznavehető polgára s a társadalomnak közbe- csülésben álló tagja. Hogy általában hiányok észrevehetők az ipa­rosság terén, úgy mint egyeseknél !s, az kétségen kívül áll ; magunk is sok kedvetlenségnek vagyunk okai, de ne feledje cikkíró ur, hogy hazánk ipara különösen a székelyföldön még csak a kezdetle­gesség fokán áll. Ne kívánjanak tőlünk annyit, mint másoktól, mert nekünk nincsenek gyáraink, nem tudunk ki­viteli cikket készíteni ; • erre nézve ha itt ott meg volna is a tehetség, hiányzik a tér és pénz, ig aztán egyszerre az árral szembe úszni nem lehe> Egy külföldi jó iparos mig négyes százalékra kát pénzt ipara tökéletesítése és szélesbitèse céljàbô addig- nekünk azon kis forgalomra, a mely nálun van, tizenötös kamatra kell uzsorástól vagy pén tárból felvenni a pénzt egy jobb reménység fej«; ben, . >gy a hitelkönyvben heverő bizonytalan pénzeinket fedezhessük és ezzel saját személyünk és családunk becsületben álló jő hírnevét a buká. szégyenteljes bélyegétől megmentsük. Figyelembe kell venni azt is, hogy vannai nálunk is iparosok, a kik egy jobb jövő remény* btn kezdő éveiket hazánk nagyobb fővárosaiba« mint ifjak nélkülözések közt töltötték el s nag. küzdésekkel igyekeztek iparunk fejlődésén műn kálni, tapasztalatokat gyűjteni, hogy ismeretekké megrakodva térhessenek haza szülőföldükre. De mekkora visszaesést és munka iránti keo vétlenséget szül ezeknél azon szomorú körülmény hogy midőn verejtékkel és nélkülözések közt szer zett tapasztalatainak gyümölcsét élvezni akarnál! akkor szülőfölde egy idegen, nyelvét nem érti iparát részesíti a fogyasztó közönség pártolásában Fentebb mondott indokokból láthatja cikkir . ur, hogy nem mi vagyunk okai, hogy az ipar téré szerzett tapasztalatainkat csak igy értékesítjük. A idő és a türelem meghozza azt is, a mi még Ki. ányzik. Végezetre is fogadja a t. cikkíró ur iparo: tanoncaink oskoláztatása céljából mutatott érdek.-", lödéseért szives köszőnetemet : kérem a fentebl tárgyban szíveskedjék nézeteit ezen helyi lapunk ban többször is szellőztetni. Az ipar érdekében máskor is engedjen a 1 szerkesztő ur becses lapjában egy kis tért szá montra.*) Egy iparos. Kosuth Szegedről. Kossuth Lajos Bakayhoz Szeged reconstutiójsj tárgyában egy nagy terjedelmű levelet irt, melye az „Egyetértés“ után a hazai lapok is közöltek. Adjuk a levélből az alábbi részletet : • Összefoglalva nézeteimet ; én a belterület) feltöltést, a felterület alagcsövezését s az égés; város csatornázását, Szeged város okszerű recon-i structiójánál alapfeltételnek tekintem. Az építés módjára nézve pedig ekkint gon dolkozom : i-ször. Már Bakay is megemlíti Emlékiratát ban, hogy Szegednek sok vízhatlan meszet kellent alapépítményeiben felhasználnia. En azon nézetbei vagyok hogy nemcsak sokat kellene felhasználnia de az alapépítményekbe mást mint vízhatlan me-- szet nem is szabad használnia. Ma már nemcsak/ oly vizfakadásos laza talajnál, minő Szeged, hanem jóformán általános szabálynak van az egész vilá: gon elfogadva, hogy alapépítményekbe vízhatlan mészvegy uletet használni legtanácsosabb. Szegedre nézve ez nem csak tanácsol, hanem elkerülhetetle­nül szükséges. Sőt én megvallom, ha szerencsés helyzetben: volnék, hogy Szegeden magc nnak házat építhes­sek : én nem csak az alapépi .nénybe, chi a föld I színen fölül is cóncretet használnék a márciusi ka-s tasztrófa által jelzett viz vonal magasságáig, Isme­retes tény, hogy Spanyolországban a Ciudad Rod- rigói vár falai e-ész kiterjedésükben soncretbő.í: épitvék. A falak külsején még most is tisztán ki-i vehetők a deszkák nyomai, melyek a félig folyóé anyagot a megkeményedésig összetartották, csak-; hogy a szabadban álló falakhoz a vízhatlan mész bo­néin csak (mint rendesen szokás) porond és ho-c mok, hanem kisebb-nagyobb görkövek is vegyit-1 tettek, mik azon tájon nagy mennyiségben fordul­nak elé. Ha nem csatlakozom, újabb tapasztalások általában oda mutatnak, hogy az alkalmazott anya--; gok nagyságának különbfélesége a concret falak- szilárdságát nagyon növeli. A vegyület arányain főké-p a mész minőségétől függvén természetesen!! kísérletek általi meghatározást igényelnek : annyi azonban bizonyos, hogy a homoknak soha sem sza-a bad a mészhez képest kevesebonek lenni, mint kél annyinak. Mészről szólva eszembe jut, mennyire csodál­koztam eleinte, midőn azt láttam Angliában, hogyv ott nem oltanak előre meszet az építéshez, s nemn előre oltott meszet kevernek a homokba, hanem au párkányosan feltöltött homok közébe hányják au mészkövet s ott oltják meg, s a mint szétmillotttj azon melegen összekeverik a homokkal s nyom- г ban hordják a kőművesnek — s ez igy megyen azv egész épités alatt folyvást. Mondhatni, meleg mai terrel építenek. Csodálkoztam, mert ahoz voltamrr szokva, hogy nálunk a ki építeni szándékozott,:, legelső dolga volt, nagy mészgödröt ásatni s abba száz szekér számra meszet oltatni : a mi aztán ottí; álott, hol fedve, hol fedetlenül, hónapokon néha. éveken át, mielőtt malterrá kevertetnék. Nem tu-ii dóm, hogy ily meszsze nem lehet szilárdat, tartó- sat építeni — A régi római építmények bámulatos szilárdságát szakértők által annak hallottam tulaj-- don.tani, hogy az oltott meszet azon melegen hasz­nálták. Annyi bizonyos, hogy concrettal (betonnal)! épités él a keveréket azon melegen kell használnih Ez lényeges dolog. *) Szívesen látjuk (szerk )

Next

/
Oldalképek
Tartalom