Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-06-05 / 45. szám

-44 szám.

! ‘Szerkesztőségi

iroda

Sepr-i Szentgyöi

gySn

jj a ref. kollégium é

,)üle télien, iiov.i

a bp szellemi rísz

rt illető

közlemények küldendőkК int tó Ii iratai:

j^OLLÁlC f'Á Ó R

könyvnyomdája es kön v- kereskedcse, hóvd a hirdetések és

Sopsi-Szontgyörgy, 1873 Csütörtök juntas

5 _ IX.' évfolyam.

Megjelenik er.cn lap heten j kint kétszer:

csütörtökön és vttaívr .--V : «

,

... , I

KI

.oKIZK.'i IvM I- KI.I KTF.K ; Helybéli házhoz hordva, vagy,’ vidékre postán küldve ( к <jész évre . . 6 frt — kr. j

Kél évre . . . 3 fit — kr. j

Negyedév I e , . l fi t 5° ' * • |

üirsiHmóíi.Yfk tiijd : j

д hasábos petit-soréct, vagy E annak helyiéit ó Ur,

előfizetési pénzek bérmentesen intézendök.

fi,

П

Politikai,

Háromszék! házíípartársadalmi

és közgazdászat!

tiiizaitó-e

i lap.

Tlélyegdij kiili.n yi kr. Nyiitter sora 15 kr.----i I I

81 hivatalos közlönye.

Budapest, 1879. junius 2.

n. Furcsa isten teremtése ez a mi egyesült ellenzékünk ! Természete majd a végletekig lehangolt, majd a végletekig exaltait : tem- perementuma sohasem a közönséges emberi, buja örökké niobei nagyságú, embergyülölete mindig timoni mélységű, s lelkesedése folyton arkangyali szárnya!ásu s fők ép érzelmeinek, nézeteinek gyors változtatása a valódi gyermekkor leghámisitatlanabb képviselőiéhez hasonló.

A kÜzöQségnek az egyesült ellenzéki bu- bánat Ömlengésében, timoni embergyülölete átkozod! sában s lelkesedése dithyrambusaiban már volt mostanáig alkalma gyönyörködni, nem akarunk tehát e fejezetekhez uj adalékkal szolgálni Alkalmunk van most az egyesült ellenzéki észjárás ideges forgandóságának s vé lemény változtatás gyermekiesen gyakoriságának illusztrálására egy eklatáns példával.

Mi az ellenzéknek Erdély, s az erdélyi magyarság, s különösen a szék el y ség akkor, miden ott valamely képviselői szék megüresedik. s az annak meghódítására kiindult

о

ellenzéki szárnypróbálgatásnak újság utján való portáUsára adatik idő ás környülállás ! Ily alkalommal az ellenzéki sajtó előtt nincs oly drága elnevezés, oly édes hizelgés, oly becéző epitheton, melylyel az ó kedves Erdélyét felruházni méltónak ne tartaná Ilyenkor Erdély a magyar korona gyöngye, az erdély'magyarság a magyar fajnak büszkesége s különösen a székelység az összes emberi nem kiragyogó csillaga; ilyenkor süni forgalomba jőnek az erdélyi poétáknak szülőföldjeiket dicsőítő versei és suru emlegetésnek örvend Petőfi híres költeménye a dicső el nem fajult székely vérről. S aztán ha a jeles egyesült ellenzéki kirándulás esetleg a dicső gyöngybeli Erdélyben, vagy

a. kitűnő székelyek közt nagyot talált bukni, mennyire megváltozik akkor az ellenzéki saj-' tónak véleménye !

A senki gyermeke.

— Egy orvos emlékeiből. —

X, grófnő igen kedves, szeretetre méltó ur- hölg'y. Valamikor igen szép lehetett: Budapest

egész előkelő ifjúsága rajongott utána. I dvarlók csapongták körül, mint méhek a virágot s hány akadt volna olyan, a ki életét áldozta oda örömest, ha csak egy pillanatig is mézet szíhat e virág szirmairól.

De a grófnő érzéketlen maradt. Meghallgatta a bókokat, mosolylyal viszonozta az epedő ■ pillantásokat s egy-egy titkos, benső kézszóritásra nem vonta vissza kacsóját, --de ennél tovább nem ment soha. Kegyetlen és kérlelhetetlen maradt, s azonnal márványszoborrá változott, mihelyt valamely udvarlója bizalmasabb közeledésre hitte magát feljogosítva. E szó: „vakmerő!“ senkinek aZ ajkáról nem hangzott oly fagyosan, mint ezekről a szép ajkakról, melyek oly tébolyitólag tudtak mosolyogni.

— Ennek a nőnek nincsen szive. Eltévesztette hivatását, mikor nem lett apáca fejedelemasszony, ha még csak nőül sem ment senkihez. — Ez volt róla a közvélemény.

Folytak érte a párbajok í — de őt. azok soha nem kompromitálták. Egy csinos huszárkapitány — persze gróf — főbe is lőtte magát miatta : de az őt nem indította meg. Mulatott, mosolygott, kacérkodott tovább estélyeken, bálokon, szalonban és fürdőhelyeken.

S a grófnő nem is ment férjhez Soha. Mikor az udvarlók úgy kezdték találni, hogy itt csakugyan hiába való minden ostrom ; sőt hogy, bár a grófnő még mindig elragadóan szép, de már túl' van azon a koron, a mikor még érdemes volna egy egész életet szentelni az utána való hiú epekedésnek : a grófnő, mint valami ügyes diplomata

Még nemrég volt, mikor az ellenzéki sajtó ennyire dicsőitetie, becézgette Etdélyt s az ottani magyarságot Ma — gyorsan változó idő • ma már csak roszat tud mondani róla, s ha szól, hangja a lenézésé, s legföljebb a könyörületes sajnálkozásé.

Mi okozta a változást? Mely szerencsétlen körülmény rontotta meg az ellenzéki sajtónak Érd ly iránt tanúsított nem régi kitűnő jóakaratát ?

Mi más okozhatta volna, mint Tisza Kálmán, ki az ellenzék hirdetése szerint minden rostnak okozója e világon és spéci d ter a magyar földön. Tehát Tisza Kálmán állt itt is a erdélyi magyarság elé? hogy az ellenzéki jóakarat ragyogó napja a szegény erdélyi magyarságra rá ne süthessen többé ? !

No most az egyszer nem süthető rá Tiszára e minden boszut kihívni képes rósz akarat: jelenleg Tisza az egyesült ellenzék s erdélyi magyarság közti sajnos meghasonlásbán csak passzív szerepet visz.

Az egyesült ellenzék most tudniillik azzal vádolja az erdélyi magyarságot s különösen a székelységet, hogy Tiszát bábánynak imádja s tomjénez neki ! Méltán megbotránkoztató vád az igazhitű ellenzéki ember előtt : bálványt tartani tiszteletben, s hozzá Tiszát emelni ily tiszteletre méltó bálványul ! Rémítő elfajulása az erdélyi ember természetének : a sepsiszentgyörgyi váMsztó kerület a képviselőjének Tisza Kálmánnak ünnepélyes fogadtatására készül sőt — mi több - arcképét le is festette Barabással Sepsi-Sztgyorgy városa s azt tanácstermében kifüggeszteni szándékozik.

Nem méltán haragszik-e hát az egyesült ellenzéki sajtó, s nem dicsérhetjük-e inkább még mértékletességét s önmagán gyakorolt vezeklői uralmát, midőn e miatt Erdélyt egyelőre nem indítványozza Velijank i orosz pesti- ses falu felégettetési sorsára juttatni, s e heegyszerre abba hagyta eddigi kedvteléseit s egészen más irányba terelte tevékenységét : angyala lón a jótékonyságnak.

Nem volt közcélú adakozás, melynél jelentékeny összegekkel ne szerepelt volna neve : — a szerencsétlenség, az emberi nyomor minden neme megtalálta benne azt a „szivet“, amit az udvarlók hiába kerestek. Gyűjtés, bazár, jótékony előadás nem eshetett meg nélküle s az ápoló intézetek, kórházak, menedékhelyek, bölcsődék, népkonyhák legbuzgóbb pártfogójukat tisztelték benne.

Rendkívüli fogékonyságot mutatott a társadalmi bajok iránt, ritka éles elmével fürkészte azok okát s élénk érdeklődéssel kutatta orvoslásának módját. Minden elméleti előkészület nélkül egész társadalmi tudományt fejlesztett ki magában.

— De hiszen az kétségbeejtő, ha csak a fele igaz i$ annak, a mit a fővárosi gyermekhalandóságról beszélnek ! Vallja meg, doktor, hogy önök most az egyszer túloznak.

— Higye el, grófnő, hogy az, a mit mi leírhatunk és elmondhatunk, századrésznyire se tünteti föl a képet oly irtóztató színben, a minő az a valóságban. Mi összeállítjuk a száraz adatokat, megcsináljuk a statistikát s a grófnő érző szive megesik még e száraz adatokon is. De hit ha tudná minő tapasztalatokon kellett nekünk keresztül menni mig az eredményre eljutottunk. Az a szomorú, az. a kétségbeejtő, a hogy a mi adatainkat az élet illusztrálja!

— Budapest addig az utolsó helyen állt azok közt a nagy városok között, melyekben a születések száma meghaladj a a halálozásokét. Százezer emberre csak száz szaporulat esik évenkint. Hisz ez már magában is leverő. S önök most előállanak hogy még ez sem igaz, mert mintegy kétezer gyermeket a fővárosból kiadnak falura s azokból jó, ha százötven vagy kétszáz éri meg az ötödik évet : a többi ezernyolezszáz elpusztul. S mert falun pusztul el, a főváros halandóságában a szám nem szerepel.

lyett csak megvetöleg azt a bélyegző mondást vágja árva fejéhez: »Erdélyben még lehet (persze pénzzel) lelkesedést, csinálni ! . Az erdélyi m’p engedelmességhez szoktatva szereti Tisza Kálmánt, ha parancsolják !« *

Ne neked Erdély ! Úgy keli neked Erdély ! Oly áthatón világol ki a mostani kormány roszaságát iletöleg az ellenzéki bizonyítás világa s te mégis bűnös megátalkodottsággal behunyod előtte szemeidet, oly csábítóan hangzik az ellenzéki biztatás a Tisza-féle bálványok összetörésére s te mégis meghunyászkodol azok eV)tt »szolgasághoz szokott* természetedben! Úgy keil neked Erdély ! Mért nem hiszed el, hogy jobb lett volna Oroszország ellen ód isi vért vagyont indító háborút indkani, mint ennek várható előnyeit a Tisza-Andrássy féle po - Etikával áldozatok nélkül is elérni. Miért nem hiszed el az ellenzéki közgazdáknak, hogy káros volt az Ausztriával kötött kiegyezés az autonom vámtarifa behúzása s a szabad kereskedési elvek megdöntése miatt, holott igy még megtorló s támadó fegyverrel is bírunk Németország ellen, mely vámokkal izén hidat nyers termelésünk kiszállításának ! Mért nem hiszed el, hogy a vasúti bűnök és pénzügyi baklövések aerája jobb volt a mostaninál, a Tisza-kormányénál, mely amazok bűneinek következményeiről az országot megmenteni, s azok pénzügyi baklövéseinek eredményét külföld előtt hitelvesztettségünket eltünteti. Mért nem hiszed el, hogy a Tisza-kormány gazd üköd is a miatt tönkre megy az ország, s azért gyönyörködött bűnös könnyelműséggel a magyar államhitel hévmérőjének az aranyrentének folytonos áremelkedésében, s mért hiszed az ellenzéki eskiidözés ellenében vakhittel, hogy ez az államhitel javulásának biztos jele, s közgazdasági ja,adásunk felderülésének biztos hirdetője V Szegény Erdély, te mindazt hiszed a mit az e lenzék tagad, s mindazt tagadod, mit

О 1 о

— Igen asszonyom, ez igy van. S ennek számbavétele nem csekély mértékben változtatja meg a hivatalos statisztika számaránymit.

— Szegény, nyomorult gyermekek : bizonyára a rondaság, éhség és rósz bánás öli meg.

— Az, asszonyom. S önnek igaza van, ha szánakozik felettük. De lássa ezek még a legboldogabbak. Elvesznek, mielőtt eszmélni tudnának ; mielőtt tudatára jutnának annak, hogy van jóllét van szeretet is a világon, a miből nekik osztályrész nem jutott: hogy'' más gyermeknek atyja van, anyja van, — kit nekik megismerhetni nem adatott. Azok a valóban szerencsétlenek, azokat szánja grófnő, a kik föl nevelkednek idegen, érzéketlen durva emberek között, szeretet nélkül, a többi gyermek gunyjára s aztán neki mennek, mihetyt arra valók, a világnak, keblükből kiölve minden nemesebb gondolat, minden gyöngédebb érzés, az életnek csak gyűlöletes oldalait ismerve, nevelés, jó tanács, vezérfonal, erkölcsi ösztön és név nélkül. Ezeket szánja ön asszonyom, a „senki gyermekeit.“

A grófnő elmerengett. Kis idő múlva kissé reszkető hangon mondá :

— Dokto-, volt már önnek oly esete, hogy oly gyermekhez hitták, a kinek — a szülői — —

— Volt több. De egy sem érdekelt annyira, mint egy. Ezelőtt 19 évvel történt. Éjjel vertek föl álmomból s beültettek egyr kocsiba, mely egészen be volt függönyózve. Hosszú, útvesztő csavargás után, mely alatt tökéletesen elvesztettem a tájékozást utunk iránya felöl, megálltunk egy ház kapujánál, mely nyitva volt. Mielőtt körültekinthettem volna, beléptünk egyr teljesen sötét szobába. Itt kísérőm leültetett s a benyílóba lépett. Nemsokára visszatért karján egy csecsemővel, kezében égő gyertyával.

A férfi urasági szolga-ruhába volt öltözve, arcából azonban, bár kalapja mélyen beárnyalta s magatartásából mégis azt kellett gyanítanom, hogy a magasabb osztályokhoz tartozik.

— Orvos ur, mondá, fontos körülmények kő*