Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-06-05 / 45. szám

— 178 — а г ellenzék tüntető meggyőződéssel vall ! S így sorsod magad kerested : tűrd az ellenzéknek achileüszi harag ját cs — „Rózsi meg vei lek“-féle lenézését. Hanem azért reméljük hogy e harag s lenézés épen nem fogja rontani az. erdélyi ma­gyarság egészségét s a sepsiszentgyörgyiek jókedv ét. líoltfftrOi-SzAgból jelentik az orosz csapatok haza vonulásának folytatását, s a lakosság készül fejedelme fogadtatására, kitől alattvalóinak minden osztálya mást vár és remél ; s kinek a bolgárok türelmetlensége s a törökök jogos panaszai előre­láthatólag meg fogiák keseríteni uralkodását. A bolgár állapotok illusztrációjára szolgál a szeretet­reméltó konfúzió is, mely Kelet-Ruméliában ural­kodik, hol az Európa akaratát és tekintélyét kép­viselő kelet-ruméliai bizottság meglehetősen ferde helyzetbe jutott, a törvény souverain, a szultán képviselője, Aleko basa kénytelen a szultán alatt­valóival alkudozásokba bocsátkozni a török sou- verainitás jelvényeinek használata felett. A török fez és bolgár kalap históriája i: métlödik a lobogó­kérdésben, és előreláthatólag ismétlődni fog min den lépten-nyomon a mindennapi élet kis és nagy kérdéseiben. De nemcsak Bolgárországban és Kelet Ru- méliában, egyebütt is forrong a Balkánfélsziget. A török kormány kijelentette a szerb követnek, hogy a kossávoi kerületben uralkodó nagymérvű izga- tóttság mellett nem tartja tanácsosnak, hegy e te rületen már most szerb konzulságok állíttassanak fel. A derék albánok pedig, kik a szultánt tiszte­lik uralkodójukként, de csak addig, mig az ö ked­vük szerint uralkodik, sommás utón igyekeznek a berlini béke végrehajtását lehetővé tenni, egysze­rűen elkergetvén a területökre jött határigazitó bizottságot, a mi — a félhivatalos levelező naiv, de elhihető biztosítása szerint, — nagyon elkedvet­lenítette a biztos urakat. Egyébiránt a szekér, habár döcögve és csi­korogva, valahogy csak halad. A berlini szerző dés lassanként végrehajtódik s ha a béke, melyet hoz, tökéletlen,,és a viszonyok, melyeket teremt, csak ideiglenesek lehetnek, ennek oka nem a szer­ződésben, hanem az adott viszonyokban rejlik. Ausztriában a választási mozgalom folyik, melynek legaktuálisabb jelentőségű részét a pár­toknak a cseh kérdésben követett politikája ké­pezi. Az özönével megjelenő választási program- mok ma még nem nyújtanak tájékozást az „osz­trák cseh kiegyezés“ kilátásai felett, A prágai ál lamjogi klub múltkori ülésében a cseh követe­lések! t a következő pontokban formulázta : a nemzeti egyenjogúság elvének törvény ál­tali megvalósítása az iskolákban és hivatalokban ! Választási reform a cseh tartománygyülés szá­mára : a cseh királyság történelmi individualitásának és autónomiájának összhangba hozása uz alkot­mánynyal. Mig a németek egy része e követelésekből azon következtetést vonja, hogy a csehek újra s élénken érzik a kibékülés szükségét, más részük a kiegyezés kilátásainak csökkenését olvassa ki belölők s hallani sem akar Csehország „históriai egyéniségéről“.Kétségtel en, hogy az eszmék, me­lyeket az egy évtized óta hol nyíltan, hol lap­pangva folyt államjogi harc meglehetősen összeza­vart, még sokkal kevésbé vannak tisztázva, sem­hogy a kérdés leendő megoldása iránt még csak kombinációkba is bocsátkozhatnánk. vételik, kogy ön valami módon tegye lehetővé e gyermek felismerését, kitől szülői bizonytalan időre megválni kénytelenek. Kész ön erre ? Igenlöheg intettem fejemmel, mire az ismeretlen letette a gyermeket az asztalra. Kibontottam pó­lyáját. Gyönyörű, egészséges kis fiúcska volt, mintegy három hónapos. Megvizsgáltam. Még nem volt beoltva. Azonnal elővettem a lancetát s a nálam levő oltó anyaggal 4 szúrást ejtettem a gyermek bal- vállán négyszög alakban, hármat a jobbvállán egy vonalban. Az oltás rendesen a felső karon történik, nem a vállon s a himlőhelyek száma alakja is más szokott lenni. Ezt megmagyaráztam az idegennek, ki a megjelzés ez egyszerű s kevéssé feltűnő és a mellett ártatlan módjával teljesen megelégedve lát­szott lenni. — A himlőanyagról biztos lehet ön — mon­dám, — ezek itt mind meg- fogannak s helyük meg fog maradni. Kísérőm ezzel bevitte a gyermeket a benyí­lóba, honnan csendes női zokogást véltem hal­lani. — De mi baja önnek, asszonyom ? — kérdém a grófnőre tekintve, ki egészen megváltozott, halvány arcczal ült előttem s lázas izgatottsággal hallgatott sz ívaimra. A grófnő összerezzent. Aztán hirtelen össze­szedve magát, könnyedén monda :-- Ah doktor, ön. vissza él jóhiszeműségem­mel. Hisz ez sokkal regényesebb, semhogy igaz lehetne. Vége к öv. Budapest, 1879. jun. 1. Tisztelt szerkesztő ur ! Olvasta-e a „Pesti Napló“ azon számát, mely­ben fricskázza Kaas Ivor ur Tisza Kálmánt s vele együtt önöket is ? Kaasnak kifogyott a sütni va­lója s vezércikket irt egy kis arcképről, a mi bi­zony nem olyan fontos esemény, még ha J isza miniszterelnök ur még egyszerakkora ember lenne is. Kaas spekulál Háromszék felé : vigyázzanak önök ! Szél fuvatlan nem indul, az eféléknek meg szokott lenni a maga értelme. Emlékeznek-e az Ábrányi Kornél-féle hadjáratra s e dicső férfiú ilyefalvi viselt dolgaira ? Kikopott önöktől, kiko­pott tőlünk s bekopogtatott az ellenzékhez ; ne­hogy úgy járjanak Kaas úrral a Naplóék ; ez eset­ben ő dupla renegát lenne. A ki bennünket szi­dalmaz, az nem mindenkor ellenségünk. Hanem hát hiába, önök nem politikusok; az ilyen „nagy emberek“ magas politikáját nem érik fel észszel s a helyett, hogy ilyen embert prote- galnának, felküldenek egy másik nagy embert képviselőnek, a ki a mióta a föispánságot oda- hagyta, sokkal kedvesebb ember és nagyobb po­litikus lett, mint a hogy önök gondolnák is. Pél­dául most észrevette, hogy közeledik az idő, mikor az ellenzék (értem az országos ellenzéket) végel- gyengülésben kimúlik, a feloszlás küszöbén kacsin­gat lisza felé. Tisza Kálmán úgy tesz, mintha nem venné észre az országház folyosóján s nagy sebbel lobbal ott hagyja Misi bácsit gondolatokba mélyedve. Azalatt aztán van dolga Nándor urnák, nehog)r Ilyrefalva cserbe hagyja őt a jövő válasz­táskor. Neszét vette a Tisza székelyföldi utazásá­nak s rögtön kilelte a forró hideg tőle. Egy hétig szorgalmasan szedte a kina-porokat s mikor meg- gyógyult, levelet íratott egy sepsiszentgyörgyi ügy­védnek, hogy „jöjjön fel Budapestre.“ Ez aztán feljött akongressusra, mint aczizmadia ipar­társulat képviselője. Itt busán panaszolja fűnek fának, hogy a háromszéki ellenzék nem ér egy barabolyt sem ; nincs benne életerő, nem tud hatni semmi irányban, nem praenumeral az ellen­zék lapjaira, hogy Háromszéken egy ilyet fenn le­hessen tartani, arra több subventio kellene, mint a mennyit eddig Nándor ur adott. Nándor ur erre a szóra idegesen kotorász a zsebeiben, az ügyvéd ur bizalmasan mosolyog, de végre is „kincs nincs“ Misi bácsi tudni sem akar róla, más Mecaneas nem akad s következik a — — tableau. Már most beláthatják önök, hogy csakugyan rósz politikusok ; ha önök többet adnának a Misi bácsi óraláncára s a Nándor ur 7 pettyes lcoroná jára, meg a Kaas ur philosofiájára, hát akkor önök nem gondolkoznának tüntetésekről s isten tudja miféle nagy dolgokról Tisza Kálmánnak, ha majd le talál menni, hanem felállítanák Nándor urat a kollégium elé még egyszer s meghallgatnák, hogy mi az oka annak, hogy Illy efalván lefelé folyik a patak és nem felfelé, lessék elhinni: sok bölcses­ség van Nándor urban s ő ezt a kérdést a jó ilye- falviak előtt tökéletes precizitással megoldaná. Szó a mi szó, roszul állunk ! Ha lemegy Tisza: vége van annak a három darab ellenzéki férfiúnak, ha le nem megy is, elfujja a szél az országos ellen­zéket s önök mindenesetre veszve vannak. Hova teszik önök akkor Misi bácsit, Nándor urat s meg" azokat a nagy portentumokat, a kik ma Háromszéket regnálják. Gondolkozzék rajta szerkesztő ur. Amicus. A brassói .pGazeta“ az Eötvös ünne­pélyről. A brassói „Gazeta Transilvanie“ május 29 én kelt 39. számában a következő „hazafias“ ! vezér­cikket hozza. „Budapesten e napokban megtartatott báró Eötvös József volt miniszter szobrának ünnepé­lyes leleplezése. A magyar tud. akadémia tagjai által rende­zett ünnepély épen oly időben osett, midőn az or­szágházban eg-у oly törvény kihirdettetett, a mely- lyel kezdődik boldogult Eötvös egész rendszerének megdöntése, azon férfinak, ki 1868-ik év óta a leg liberálisabb magyar miniszter volt. A törvény, melyről beszélünk az, melylyel tanköteles nyelvvé tétetik valamennyi népiskolá­ban a magyar nyelv. Ez a fejedelem által szente­sített törvény május 24-én kihirdetett az ország­házban. Vájjon mit mondana Eötvös báró, hogyha az akadémia által emelt márvány alapzatról képes volna leszállani és meglátná ezen újabb vívmányt, melyet Tisza miniszter a nemzetiségek ellenében aratott? Azt hisszük restelné, midőn e kislelkiiséget meglátná, melyet utódai a többi nemzetiségekkel szemben tanúsítanak, s mint egy oly ember, a ki kortársai között légiiberahsabb volt, megrettenne a következményektől melyeket a mostani kormány reactionális iránya vonhatna maga után Báró Eötvös József is táplálta a magyarizá- lás eszméjét, azonban ö is mikép Széchényi, be látta, hogy ezt erőszakkal keresztül vinni lehetet­len, hogy a kis magyar nép ellenséggel lévén kö­rül véve, nagy óvatottsággal és kímélettel kell hogy bánjon a többi együtt elő nemzetiségekkel, hogy ellenkezőleg veszélyezteti helyzetét, s fárad­ságát talán mindörökre. Eötvös meg volt győződ­ve, hogy mihelyt ellenséges állásba teszi magát a többi nemzetiségekkel szemben, akkor csak a Kos- suth-pártiak malmára hajtaná a vizet és a magyar nemzet életérdekei újra veszélyeztetve lennének. Epén azéi t Bar о Eötvös azon volt, fiogy a nemzetiségeknek legalább egy téren engedtes­sék meg a teljesen szabad mozoghatás, az egyház és iskolai aut- nomia terén bár. Báró Eötvös a mellett, hogy igen müveit és a magyarok között a légii beralisabb ember volt, egyúttal egy mély gondolkozása politikus és igazi államférfi is volt. Az ő éles szeme azonnal felis­merte volna azt, a mit Mocsáry is észre vett hogy egy ilyen eljárás, mint ezen törvény létrehozása nem méltó egy ilyállamh; z, mint a milyen Magyar- ország, s hogy a kormány épen nem tanúsított szilárdságot, midőn sietett e törvényt keresztül vinni s ez által demonstrálni az ellene kikelt ro­mán püspöki kar ellen. Igaz, hogy a Kossuth-pártiak padjairól ily kiálltás is hallatszott : „Nem félünk az eredmény­től !“ Hogyha a magyaroknak nincs okuk félni, a kiknek oly sok veszteni valójuk van, annál ke vésbbé. félhetnek a többi nemzetiségek, kiknek nemsokára nem lesz veszteni valójuk semmi. színészet. Kézdi-Vásárhely, 1879. május 31. Sztupa Andor ur színtársulata e hó 22-ikén kezdette meg előadásait városunkban. Sztupa urat már a múltból előnyösen ismertük; miért is csak örülni tudtunk, midőn hallottuk, hogy hozzánk szándékozik. Az eddigi nehány előadásból Ítélve, készsé gesen beismerjük, miszerint teljes kilátásunk van arra, hogy e társulat a hozzákötött várakozásnak megfelelend. Hogy a közönség méltányos lesz-e s fogja e e derék társulatot a megérdemlett párto­lásban részesíteni, az már más kérdés, mire a fe­leletet majd a jövő adja meg. őszintén óhajtjuk, hogy se a társulatnak, se a közönségnek pa­naszra okuk ne legyen. Kedden (május 27.) színre került „A CZIKK.“ 4 felvonásos színmű. Mindenek megjegyzem, hogy Belot Adolf ezen jeles nagyobb közönséget érdemelt volna, annál is in­kább, mert oly kerekded, összevágó és élvezetes előadást nem mindennap láthatni vidéki szinpadon- A darab legkiválóbb alakját Gorát, a romlott lel. kü, féktelen szenvedélyű és boszuálló nőt, kinek keblében a szerelem és gyűlölet harcot vívnak egymással, Benkő Jolán személyesité és pedig a legte jesebb sikerrel.Hasonlót mondhatni Kazalicky ról is, ki Du Hamel Györgyöt, Córa kedvesét adá Úgy a törvényszéki tárgyalás jelenetében mint vádlott, valamint a 8 évvel későbbi jelenetben Pá risban Goránál, hol ez utóbbi által mint volt gá lyarab felfödöztetik és folytonos rettegésben, tar tátik, igen szépen alakitolt. Kitűntek még: S ztu páné (Du Hamelné) főleg a tárgyalási jelenetben midőn a törvényszéket a fia ártatlanságáról meg győzni és Gorát vádja visszavonására bírni iparko dik, továbbá Szathmáry (Mazilier Victor) és Kis- Pista (Potain) főleg azonban az előbbi, ki a kony- nyelmü és a kártyáról még egészsége árán is le­mondani nem tudó uracsot majdnem élethiven ját- szá. Csinosan alakítottak még: Zádor Gézáné (Mar­celle,) Zádor Zoltán (De Gombes Pál,) Morvay (De lile ügyvéd;) valamint általában a többi szereplők is igyekeztek helytt állni. Csupán Szathmárynéra (Marceline) kockáztatunk egy megjegyzést : csinoí színpadi alak ; kár, hogy rövid szerepét jobbár meg nem tanulta. Komlósynak (De Rives gróf pedig azt ajánljuk, hogy ha lehet, máskor eg> kissé nagyobb fesztelenséggel mozogjon. Csütörtökön (május 29.) bérletszünetben ada tott „DALMA“ Jókai 4 felvonásos drámája, Pün kösti Annának, a kolozsvári nemzeti színház vol tagjának vendégfelléptével. Pünkösti Anna kis asszonyt volt szerencsénk látni műkedvelőink kö zott, még mielőtt a kolozsvári színház tagja let' s már akkor is gyönyörködtünk játékában ; mind azáltal jelen felléptével játszott szerepében (Dalma meglepett bennünket és pedig kellemesen, a mennyi ben arról győződtünk meg, hogy nagy haladás tett, s színpadra valóban hivatással bir. Zádor Gé zánéval (Helila) együtt e tekintetben meglehetősei fukar közönségünk részéről tapsokban és kihívás ban részesült, ő tehát meg lehet elégedve ; azonbar annál több oka van a panaszra Ivomáromynak, к szerepében valódi művész volt s a felfuvalkodot gőgös török királyt (Disabult) kiváló sikerrel sze mélyesité és még csak meg sem tapsoltatott ; n< de, ha az elismerés a művészet e vékony jutalma megtagadtatott tőle a színpadon, némi kárpótlásu 47-ik előtt, müve is in-

Next

/
Oldalképek
Tartalom