Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-01-16 / 5. szám
5. szám. Szerkesztőségi iroda: Főpiac, Csulak-féle liáz, \ hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadd hivatal : Pillák Mór könyvnyomdájc hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendő!'. «iMSza&i Q>.ï?epra ВВВПШ ■II .1 УЩ1||11Ц Sepsi-Szentgyörgy, 1879 Csütörtök, január 16, IX, évfolyam. ’oiitik; társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap. ш és a tís8psc-szeBlgjSi*g|t ira Megjelenik ezen lap heten-j kint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési feltételek : Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre ... 3 frt ■— kr. Negyedévre . . 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija : 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. mivas a IX. évfolyamára. Előfizetési teltételek : jan.—uiárcz:us .......................í irt 50 lit*. ja n—junius....................................3 írt — ki*. jan— december.............................0 írt — lír. Kü lföldre egész évre .... 8 írt —■ kr. Az előfizetési pénzek а „Nemere“ kiadóhivatalának Poll á к M ó г könyvnyomdájába Seps: -Szei) tgy örgy re kill der.dőк Előfizetőinkéi szívesen kérjük előfizetéseikéi megújítani, miután felesleges példányokat nem nyomaltathatunk. A „Nemere“ kiadóhivatala. Budapest^ 1879 január 9. n—. Egyik múltkori cikkünkben bebizonyítottuk, hogy a Tisza-kormány egész fennállásának ideje óta az évi költségvetések megbízhatóságára, alaposságára törekszik, hogy e célt az 1877-ik évben annyira elérte, hogy a valóságos deficit pár százezer forinttal kevesebbre ütött ki az előirányzottnál, hogy szigorú gazdálkodással s a jövedelmek szaporításával a deficit folytonos apadását éri el s hogy e becsli letes s bizalomra törekvő pénzügyi gazdálkodása által egyrészt biztos ki'átást enged pénzügyi zavaraink végleges kitisztázására, mig más lészt a külföldi tő kenek irántunk támadt gyanúját, bizulmatlanságát folengeszti, bizalmat gerjeszt s evvel állami hitelünket újjá alkotja, kibontakozásunk lehetőségének nagy mértékben való megkönnyítésére. Most, mióta a most kezdődő 1S79-iк év költségvetését a kormány alkotmányszerü meg- birálás végett az országgyűlés elé terjeszté, e költségvetésben újabb indokokat találunk fentebbi meggyőződésünknek további indokolására S azon körülmény, hogy még a Tisza kormánynyal szemben a kákán is csomót kereső ellenzéki journalistika is sokkal szeh’debben nyi- latkozi . az uj budgetrói, mint egyéb támadásai s eddigi eljárása után várni lehetett volna, a mellett bizonyít, hogy e költségvetést realitásának oldaláról megtámadni épen nem lehet, hogy az hü képét adja várható bevételünknek s kiadásainknak s ne n iparkodik amazok rágj itásával s emezek kicsinyítésével az országot s a külföldet valódi pénzügyi állapotunk iránt csalódásba ringatni, hanem festi a képet úgy, a mint van, a maga mezítelen valóságában ; a külföld előtt bizonyítva, hogy pénzügyi gazdálkodásunk becsü’etes s takarékos voltában s az egyensúlyra törekvésében megbízható, mig ide haza a figyelmet arra irányozza, hogy a magyar állam még komoly pénzügyi bajokkal küzd s igy a terhek csökkentéséről ez idő szerint szó nem lehet, kilátást nyújt azonban a kibontakozásra a kitartó munka s szigorú takarékosság elvének megvalósítása esetén s egyúttal e két elv alkalmazásának parancsoló szükségére mutat a magán gazdaságok boldogulhatásának tekintetében is. A költségvetés a jeien év hiányát 22 millióra teszi, tehát (kerek számban beszélve) egy millióval többre a tavalyinál, mely emelkedés teljesen indokolva van a monarchia tavalyi rendkívüli költségei által. Igaz, hogy e költségek még nem teljesen vannak a költségvetésbe föl- véve, mivel azok egy részének de’egátionális megszavazása hátra van -- s igy az év végén, most az előirányzatnál okvetlenül nagyobb lett a valóságos deficit ; azonban vigasztaló azon körülmény, hogy az uj budget a tavalyi kiegyezésnek várható pénzügyi éredménye't nem irányozza elő oly mérvben, mint a hogy azt vérmesség s tu'bizakodás veszélye nélkül várni lehet, nevezetesen a vámok emelkedése rendes jövedelmeinknek nagy részét felszabadítja a közös költségek fódözésének kötelessége alól s e rész a mai oldalról növekedő deficitet csökkenti ismét Az ellenzéki sajtó azonban — valószinüleg ut aliquid fecisse videatur — egyhangú azon állításában, hogy az idei deficit jelentékenyen nagyobb lesz az előirányzottnál. S ez állításuk bizonyítására nagy számításokba mélyednek s az a íurcsa e számításokban, hogy eredményeik rendkívüli módon kü’onböznek egymástól ; — egyik 20, másik 30, sőt akad olyan is, mely 60 millióra teszi a várható deficitet s vabmeny- nyinek az a számítási kiindulási pontja, vagyis a várható nagyobb deficit iránti állításuk valóságát azon állításuk valóságából vezetik le, mely szerint a múlt évi okkupáció költségeinek milliói a költségvetésben nincsenek felvéve Ámde az a jó a dologban, hogy ez állítás, mint fentebb érintők, csak egy részben igaz. Az okku- pációnak a delegációk által megszavazott költsége igenis szerepel az előirányzatban ezen évre eső I millió 800 ezer forint kamatterhével — Igaz, hogy az 1878 iki okkupácionális költségből még 4i millió és 1879-ről 13 millió van a a delegációk által megszavazatlanul, mely ösz- szegeket a delegációk még csak jövő hóban fognak megszavazni s igy azok kamatterhét a költségvetésbe fölvenni nem lehetett s igy ezek kamatterhe minden esetre növelni fogja a deficit elő rányzott összegét; ámde e még meg nem szavazott összegnek 54 mii íj súlyából ránk Magyarországra 16 milli > jut s ez összegnek 1.350,000 forint kamatterhe van s ez aránylag csekély összeg -elfog csak nőni nagyobbra előirányzott deficitünk nagysága. Az ellenzéki sajtó számításainak sarkalatos hibája az, hogy az összes kiadásokat veszi fel s nem azoknak ez évre eső kamatait Ez e'járás egyszerűen absurdum Azokkupicié költségeit nem rendes bevételeinkből, hanem fájdalom — kölcsönből fedeztük, mely kölcsön hosszabb időre szóló törlesztésre vétetik fel. így tehát Töredékek egy ezután megírandó naplóból. (A kóristák.) Hol is hagytam el ? Igen ! azt Ígértem, hogy Izsó Miklósról fogok csevegni. Nem olyan könnyű dolog az, mint az ember gondolná. Izsó egy óriás szellem, egy pályája hajnalán elhunyt képzőművész volt. Mint iró én is a képző, illetőleg a festő-művészet terén kontárkodom most. Nosza hát, tegyünk úgy, mint a nagy festő művészek : ford itsunk egy kis gondot a háttérre, az árnyalásra, hogy képünk annyival szebben domborodjék ki. * Nehány napig nem voltak vendégeim. — Már csodálkozni kezdtem. De im ! „Mi zaj riad, mi nép tolong ? !“ „Szem. K.leofás, minő karaván !“ A legmagasabb tenor és a legmélyebb bassus hangok zúgása, zengése, sivitása, mormogása, moraja hangzik ablakom alatt. Mielőtt felocsúdhattam volna meglepetésemből : im lélekszakadva, ajtóstól egymás hátán jőnek zsiráféhoz hasonló pipaszárlá- bak tetején egy óriás kráglis, borotvált sáppadt arc ; mellette egy potrohos hustömegből alig kilátszó, hasonlóan borotvált arcú borzas fő stb. stb., mind-mind az ellentétek netovábbjai. Ez ellentétek csak egy pontban találkoztak: mindenik arcán az élet és halál közti rémület után a szerencsés menekülés feletti öröm látszott. — Ti—ti, na—a-agy, fő—ti—tiszteletes ur engedje meg, — szólott a zsiráf tenor hangon da-; dogva-hebegve — engedje meg, hogy isten kitűnő papjának zsámolyánál adjunk hálát istennek, hogy életünket a szörnyek fekete szörnyeinek szarvaitól megmentette. Mi is papok, Thalia papjai vagyunk, de a mi istenünk detronizáltatván, nem menthetett volna meg minket, ha a mostan uralkodó és élő istennek szolgája közelében nem lettünk volna és itten biztos asylumot nem találtunk volna. De uram ! — szólék mosolyogva — mi baja önöknek ; azt látom, hogy szinészek, de egy szót sem értek abból, a mit ön beszél. Sok beszéd szegénység. Telepedjenek le, ki hova lehet. En ismerem önöket ; önök а к—i dal- és népszinmü-szin- társulat kóristái. Nálam cifra szavak nélkül is nyughelyét és frisitőt találnak. — De engedelmet kérek, — szólott mély bassus hangon az a gömb ember, a ki K—tt néha a buffo szerepeket is adta. — Méltóztassék ide nézni ! És aztán a tréfás felén mutatta az ő nadrágjának (engedelmet kérek) „kimondhatatlanjának“ 2 arasznyi repedését. — Ez nem tréfa ! „E sebhelyek, az ég tanúm . . . .“ Tán még tovább is szavalt volna dörgedelmes hangokon, ha hahotázva be nem toppan egy fiatal barátom és el nem beszéli röviden Thalia papjainak élet-halálharcát. Az átutazó művészek, a mig a szekeres étetett, mint régi ismerőst, meg akartak tisztelni engemet Egy szűk sikátor-utcán indultak hozzám. Épen akkor jött a bivalcsorda s odaszori- totta őket egy fordulónál a szűk utcába. Ennyi szörnynyel szemben egy nehány lépésnyi távolságban, mintha Amerika vadonaiban a vad kiválókkal szemben állottak volna, azt hivék, visszafelé futni késő. Utcu neki! a zsiráf tenorista feltalálja magát, a másfél öles korláton átugrik. Egyéb szerencsétlenség nem történt vele, csak az, hogy sárgásfehér csikós nadrágjának egyik szárával a szomszéd uram trágyája levébe pottyant. S mivel, mint Me gyerinek, — „csak egy kabátja“, az én tenoristám nak is „csak egy nadrágja volt“ s minthogy történetesen ez is tarka volt : igen furcsán nézett ki rajta a kávészinü volt. A jó példa ragadós. Thalia tizenkét hőse, ki jobbra, ki balra, ki a sövény-, ki a deszkakerítésen kapaszkodik s mindenik igy ad hálát istennek a szomszéd kertjében : „Átugrottam a palánkon Átesém, Hogy megingott bele májam És vesém.“ Csak a szegény gömb ember, a b assista-buffo, az lett az áldozat ; ő tudnillik az ő súlyos mivoltával nem tudott oly könnyen emelkedni „excelsior“, fennakadt a sövénykerités karójában, mélységes mély hangon énekelvén azt a keserves nótát, melyet az alföldi bikákkal szemben énekelt a peles- kei nótárius. A bivalcsorda e rokonhangokra igy válaszolt : „ki bömböl a mi torkunkkal ?“ sls megbokrosodva vették körül bivalbocsnak vélt bassista társukat, érzékeny anyai hangokon válaszolván a bassista nyögéseire, jajgatásaira. De a gondviselés mindig ott van legközelebb hol arra legnagyobb szükség van; az említettem fiatal barátom a ketsegbeeses pillanatában interveniált és megszabadította a gömb embert. En váltig ajánlám a falusi óvszert az ijedség ellf n : hogy igyanak egy-egy pohár hideg vizet.- Nem, nem uram ! „Inkább meghalni kész, Semhogy hideg vizet igyék A bassista szinész“, szavalta a gömb ember.
