Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-04-17 / 31. szám

tói eltéríthetne minket. Mindjárt kezdetben csak eg-у gondolat volt uralkodó, az ’hogy Angtiának és Francziaországnak közösérdekük a jó egyetértés fentartása. A kérdés nagyon kényes és gondosan megfontolandó minden oldalról : az elhatározás nem egy nap müve. „Még határozottabban nyilatkozik Gambetta lapja, a "Rép. Française-“, mely igy szól: „A khedive mindent kockáztatott; Izmáéi basa föltette alkirályságát az utolsó kár tyára, de most 7 л ég korán volna kényszerrendszabályokhoz nyúlni, mert a khedive teljesen az angol és francia kormányok kezében van. Csuk cserben kell hagyni, hogy bukását siettessék : nehány hónap múlva a csőd és lázadás a legborzasztóbb hónap múlva a csőd és lázadás a legborzasztóbb válságot idéznék föl reá. Anglia és Franciaország, melyek most úgy mint eddig, teljesen egyetértenek, a végső, komoly rendszabály előtt még két. lépést tehetnek : még egy utolsó szalmaszálat fognak nyújtani a khedivének, hogy menekülhessen oly feltétel alatt, hogy visszahelyezi az elbocsátott minisztereket és teljesen aláveti magát; ha erre nem állana, akkor Anglia és Franciaország követelni fogják a szultántól a vazall fejedelem elmozdítását. “

Kálöttck a cárra!

Bud(-pest, április 14.

Sétált a minden oroszok cárja, midőn egyszerre több halálos golyó röpült feléje s mind eddig nem bizonyos, hogy eltoglák-e azt, a ki oly merész volt, hogy megtámadja azt a fejedelmet, a kit minden koronásfők közt legjobban őriznek.

Mily gúnyos iróniája a sorsnak. A titkos rendőrök légiója kiséri a hatalmas cár mind n léptét, és valamennyi uralkodó közt mégis ö a legvédtelenebb. Másokra ’s lő’tek. Ott van a porosz, spanyol, olasz király, de ott legalább a merénylő egy pillanatig sem gondolhatott a menekvésre. S mikor az annyira őrzött fehér cárra lőttek, még az is lehetséges, hogy nem tudják kézre keríteni a tettest.

Husvétnapja nagy ünnep az egész világon, de sehol oly nagy, mint Oroszországban. E napon még a cár is embernek érzi magát Leereszkedik alattvalóihoz s megcsókolja az elsőt ki vele szembejön. Most fordítva a lenyügzött pária emelkedett föl a cár magaslatára s hus- vét napján az első alattvaló, ki a cárral szembe jött, szivének szegezte fegyverét

Trepofí, Mezencoff, Krapotkin, Drentelen, csak előjátékai voltak a nagy színműnek, melynek most gördült le első felvonása. Ki tudja, mit hoznak a többiek?

is mindenütt a gonoszban a főszerepet viszik. Ezeket a szemtelen embereket pacoknak nevezik, holott nem egyebek, mint papi reverendába öltözött rókák, farkasok és hyenák, — kik mióta léteznek, egyebet nem csináltak, mint ügyes zsebvágó fogásaikkal az embereknek zsebét ürítették, a népet butították s a hol lehetett zavartak s a zavarosban halásztak. Gyönyörű példányai a Krisztus tana hirdetőinek ! Látjuk, de fájdalommal, hogy vannak a katholikus státusokban a jezsuitáknak bérencei is, kiket ultramontánoknak neveznek Ezek az elcsábított rajongók nem szégyenük magukat ezektől az elvetemedett jezsuitáktól arra felhasználtatni, hogy a pápának a haladás elnyomásában segédke- r -t nyújtsanak és ha lehetne, annak középkori hatalmát helyreállítsák. Ezekről az ultramontánokról e1 mondhatjuk, hogy „bocsásd mag uram, mert ők nem tudják, mit csinálnak“. Végre meg kell említenem a pápai márkálisra összegyűlt püspököknek egy ügyes diplomáciai fogását s ez nem egyéb, mint a csalliatatlánság hirdetése. Ha a hirdetést szóról szóra vesszük, nem egyéb, mint egy ártatlan és nevetséges rajongás; igen, de van ennek hiég egy veszedelmes oldala is. Feltéve, hogy a katholikus államok elfogadják ezt a dogmát, igen természetes, hogy a világi hatalmaknak minden befolyásuk és töryényes joguk az eklézsiákra megszűnik — s ennek következtében az eklézsiák s a papság egyenesen ü pápától függőitek voltn. Ezután a papság megkezdette volna a politikai téren befő yását érvényesíteni és a pápának középkori hatalmát lassanként ilymódulag előmozdítani. Igen de a világi hatalmak sem voltak tökkel ütve, hogy ezt észre ne vegyék ; ezért hát a pápának fügét mutattak s a konkordátumokat felmondották, azaz hogy azt is, mire magukat kötelezték volt, megsemmisítették. Mindezek után talán nem hibázom, ha azt mondom, vallás, rajongás, bujtogás és más hozzá nem tartozók nélkül magában véve szép szükséges és jó ; ezért hát a kormányoknak az e fele kinövéseket el ke lene hárítani, ez pedig legcélszerűbben történhetnék az által, ha a kormányok az országokban a vallásügyet minden más befolyás nélkül, úgy, mint a politikát maguk kezelnék,

_________-s -y.

Bu

kurestböl.

Ibik ürest, ápril márciushó Kedves barátom ! Abban a reményben, hogy nem dobod a papirroskosárba jelen soraimat, fogok ezeknek pingálásához, pedig biztositlak, hogy fölötte sok a dolgom; de Háromszékmegye olyan kedves előttem, hogy egy napból inkább 25 órát varázsolok, a 24-dik órát aztán nektek szentelem, Romániában megkezdődött a magyarországi 1878, azaz a korteskedés ; a kamarát és szenátust a fejedelem föloszlatta, az uj választások pedig május hó 5., 7., 9., il , 13. és 15-ik napjaira vannak kitűzve. A legnagyobb korteskedés Moldvában foly, a hol Boerescu, Jonescu és Majorescu uraknak nagy pártjuk van ; de bárhogy erőlködjenek is ez urak, mégis a jelenlegi kormány fog győzni, még pedig nagy majoritással. Hogy a Boerescu párt nem tuti kormányra jutni, ennek a párt és fejének az ügyetlensége az oka, egy szóval nem existât itt egy jól szervezett életrevaló ellenzék. Általános feltűnést okozott és közelismerést érdemel a Bratiano kor mány legújabb szép cselekedete, mely abból áll, hogy a szegedi vizkárosultak javára 20,000 frankot küldött az ország* nevében gróf Hoyos követünkbe/. Ez, barátom — nem csupán jótékonysági szempontból történik, ez több, ez országunkhoz való közelítést jelent Romániából be fog gyűlni körülbelül 100,000 frank és ez nagy összeg, mert ez ország nem gazdag, sokat sz. nvedett évek sora óta. Pompás két felirat is készült Bukuresten, az egyik a bukuresti egyesült osztrák magyar telep, a másik a bukuresti magyar társulat által az ősz trák császári és magyar királyi pár részére. A bu- kuresti magyar társnlat feliratának szövegét Gyárfás Albert ev. ref. lelkész fogalmazta, még pedig igen sikerültén. Gyárfás Albert ev. rét lelkészt említettem fel, gondold csak : ő el akar bennünket hagyni ; pedig igazán csak most lenne szükség reá. Nekem ö lelki jó barátom, tehát nem dicsérhetem, hanem annyit mégis ki kell mondanom, hogy boldog lesz az a község, a mely őt megválasztja, -—■ benne papot és embert nyer egy személyben. Én csak egyért kívánnám Bukurestböl való távozását, hogy anyagi helyzete javuljon. Folyó hó 21-én a nagyszínházban a szegediek javára gróf Hoyosné védnöksége alatt előadást rendezünk, ezen előadás legkevesebb 8000 frankot fog jövedelmezni. A miniszter urak 500 frankjával vették a páholyokat, sőt zártszékek is adattak már el 500 frankjával. -- Most pedig úgy neked, mint kedves családodnak és tisztelt olvasóidnak boldog ünnepeket kívánva vagyok őszinte barátod

Yándory Lajos.

Jag,ócsy Peterfíy Józseí értesítése a házi iparról

A házi ipar házánkban nem uj dolog. Űzik azt itt századok óta s azért könnyen felvetheti valaki a kérdést, hogy miért indítottunk mégis ez idő szerint egy országos mozgalmat a háziipar terjesztése végett ? miért irányult a kormány figyelme e mozgalomra ? miért vonjuk be a miveit társadalmat a munkába ? miért kérjük a törvényhozást hogy méltassa ez ügyet legkomolyabb figyelmére.

Egyszerűen azért : mivel a háziipar eddig alig volt jövedelmi forrásnak tekinthető ; mivel, ha az háziipar az marad, mi volt, még azon csekély értéket is elveszti, melyei birt, t. i. hogy belőle a nép- osztály saját szükségleteit némikép fedezze,

Miből állott és áll még tna a háziipar ? Elsorolok nehányat belőle. —

Marmarosban, Erdély bérczei között, az oláh asszony még akkor is fon és guzsalyal jár gyalog s lovon, midőn egy faluból a másikba, vagy a vásárba megy. Fon gyapjufonalat, sző belőle halinát vagy gubát, maga s a család számára.

A székely asszony és leánya fon és sző székely szőttest és durva kender vásznat, mely utóbiból Oláhországban Galaczon szívesen vesznek vitorláknak. — Részit a székely nép sásból szotyrot, szál mából kalapot, mely nélkül székely és “szász asszonyt egyes vidéken nem is láthatni a mezőn. Magának dolgozik ez is.

Hajdan az egész Szepesség, Sárosmegye na y része font és szőtt len és kender gyolcsot, — elá rasztotta véle az országot, melyben a szepesi ,vászonnál jobbat csak a nagy ur ösmert. A földes ur jobbágyai széles e házában majdenm kivétel nélkül fontak éssz't ek az uraság számára; e vászon mind Debrecenben gyüjtetett össze, s onnan Rozsnyóra ment a fehérítőkhöz. — Ez kereseti forrás volt <$£ nagy nemzeti vagyon. De megsemmisittete a gondatlanság, főleg meg az 1848 utáni korszak, egyszetü okból.

Ugyanis a mechanicai orsó tétlenségre ítélte a gúzsait és rokkát ; lehetetlenséggé vált a kézi fonalnak a mechanicai orsókkal versenyezni. Ennek az lön következésé, hogy a cseh, morva és sziléziai nép a a fonoda tulajdonosától fonalat és szövőszékeket kapván, s mert addig mig 30 rőf vászonra valót font volna, négyszáz rőf vásznat szőhetett ; s mert a fonodák a gyapotot a legnagyobb tökéletességgel változtatták fonalD ; — elő állott az olcsó vászon. De mert a gyepfehéritést felváltotta a gyors fehérítő vegyi szerrel, mert az apre- tura által a vászon sima, fényes és tetszetős lett, — s végre mert hazánkban senki sem foglalkozott a kérdéssel s a szepesi ember elvesztve pénzét a

magyar bankóban, válallkózni nem tudott — szükségkép tönkrement a legszebb házi ipar s azzá lett mivé az oláh és székely asszony munkája ; t. i. az ön szükség fedezetévé.

Házi ipar volt a tulipántos láda, nyoszolja és szék, melyet ezerével hoztak Trencsénböl le a Vágón Komáromba, onnan Budapestre. Az alföldi nép fénnyüzési czikke volt ez. — Ma fénymázolt ládát, szekrényt, és ágyat vesz az alföldi magyar — A tulipántos ládák készítőit erre nem figyelmeztette senki ; ez az ipar is semmivé lett

Nem jelentéktelen házi ipar tót- szerb és oláh asszonyok hímzése, de kereskedelmi czikket csak anyiban képez, a menyiben a faluból egyik, vagy másik vásárba viszik ismét csak a nép között elárusítani.

De a Veszprémi kulacs,г a bakonyerdöbeli fa szerszám, az erdélyi havasok alján készült cseber dézsa, ez mint háziipar, — hanem hát csak olyan mely a nemzeti vagyont nem öregbiti, épen olyan mint midőn az állam pénztárában lévő pénz hol egyik hol másik könyvbe van bevezetve, egyik alap nő, a másik fogy, da az e yenlot egy és ugyanaz.

Ez és ezekhez sok hasonló az a háziipar, mcy századok óta áll, s melytől eg*y kitűnő tudós, a magyar klérus egy nagy érremü tagja azt inon Íja, hogy ezt nem fejleszteni, hanem conserválni kell, hogy a magyar typust el ne veszítse.

.Szerintem azonban a háziiparnak épen úgy kell fejlődnie, mint fejlődik minden, mi a tökély foka felé halad.

Ma már a háziiparnak jövedelmi forrássá kell átalakulni, mert ebben egy alig képzelhető kincs, igen nagy nemzeti vagyon rejlik.

Ha elmegyünk Genf környékére, vagy a ba- deni és württenbergi fekete erdőségbe s megnézzük az óra ipart; — ha elmegyünk llof és Coburg között fekvő közel 63 faluba és megnézzük a kosár ipari ; —

vagy megtekintjük a szászországi Svajcz szer- entin kő. és gyermekjátékát iparát ; —

tovább menve Szászország harisnya szövésze- tét, mely a müveit államók legnagyobb háziipara ;

és ha megnézzük azt, hogy Szilézia falvaiban hány száz ezer pár kesztyű ; — vagy

Florenc/. vidékén hány millió méter szalma fonat; Svéd és Norvégiában, úgy Svajczban Ma- iringen és Briencz városokban mennyi fa dolgoz- tátik fel mint házirpar, hány ezer embert foglalkoztat ; — akkor világos fogalmat nyerünk a háziipar fontosságáról, mely ama ál ampolgárainak milliókat és ismét milliókat hoz be.

Látva mindezeket, melyek csak egy töredékét képezik a mivolt nyugoti államok háziiparának, önkénytelenül felmerül a kérdés : vájjon miért nem lehet e hazában is, — mely a természet minden adományával pazarul van ellátva — a népnek oly kereseti foraást szerezni, mely ezt legalább a nap1, nyomortol mentse me;?

A feleletet, melyet annyiszor zsebre tettem elmondom röviden. —

Igen müveit, nagy tekimtélyii férfiaktól halhallottam azt, hogy hazánk kiválólag földmivelő állam, népe hat - nyolc hét alatt gyakran (de nem mindig) anyi foglalkozást nyer, hogy félévre biztosítja magát az éhenhalástól — de csak ettől. —

Е'-'у másik tekintély igy okoskodott : miként jut a birtokos osztály ahhoz, hogy a népnek ipart, ipari foglalkozást szerezzen, hiszem az iparos úgy is a birtokostól él, a nép meg, ma is tulkövetelő napszám dijjafban : hátha még jobb módúvá válik !

Ámde ezen urak, bármi tekintélyek legyenek is a közigaz ;atás vagy jog tudományok terén, még is rövidlálok, vagy önzők, vagy soha sem foglalkoztak a közgazdászai tudományok legelemibb részével. —

(Fo’yta-áía következik )

VIDÉKI ÉLET.

Kézdi- Vásárhely, 1879. ápril 10.

Tekintetes szerkesztő ur! A szerencsétlen ti- szavidéki árvízkárosultak érdekében nálunk is történt ám valami. Adakozott a város, gyűjtött az olvasó egylet, gyűjtöttek egyesek, adakozott a helybeli tanítói kör s népiskoláink tanítványainak majd mindegyike. Úgy hallottam, hogy az eddigi adakozások összege az ezer frtot meghaladja. Ha minden város és község aránylag csak ijy mértékben járul is a szerencsétlenek nyomorának enyhítéséhez, úgy azon seb, melyet Szeged elpusztulásának katasztrófája hazánkon ütött, remélhetőleg nemsokára be fog gyógyulni. Adja isten, hogy úgy legyen ! _ Dicsérettel kell megemlékeznem az itteni nőegyletről, minthogy ez nehány fillérestélye jövedelmét a vizkárosultak javára ajánlá fel s mindent elkövetett, hogy azon estélyeit vonzókká és látogatottakká tegye. A közművelődési egyesület is adott magáról némi kis életjelt — oly sok viszontagság után, a mennyiben e hó 6-án egy sétahangversenyt rendezett a szegedi к javára. A dal- és zeneszakosztály felváltva működött; közben dr. Reiner 1). ur t irtott egy felolvasást, Baló László ur pedig szavalt. Az estély csinos és élvezetes volt ; csak az kár, hogy a rendes közönség nagy része a csekély belépti dijak dacára távollétével tüntetett. Különösen a vagyonosabb polgári osztályból (a masiná- sok) alig láttunk valakit. Azért nem jöttek e, mert a nemesebb élvezetek iránt kevésbé fogékonyak,