Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-04-17 / 31. szám
— 119 — vagy mert keblüket a részvét melege tán kevésbé hatotta át ? ki tudhatná ? A közművelődési egyesületről lévén szó, nem állhatom meg, hogy pár szóval meg ne emlékezzem annak szini szakosztályáról is. Rég eh" ondották már e szakosztályról, hogy meghalt és nem aluszik,|mint némelyek hinni szeretnék. Sajnos, i azat kell adnunk azoknak, kik halottnak tartják ; mert még most sem adott magáról e szakosztály semmi életjelt, midőn az árvizká- rosultak érdekében ország-, sőt Európaszerte megindult a moz alom. — Az egyesület drága pénzen megszerezte a színpadot s a díszleteket és most nincs a ki használja azokat, ott hevernek hosszú idő óta érintetlenül. A szini szakosztálynak, úgy látszik, nincs kedvező talaja városunkban. S vájjon miért ? Azért, mert nincs a kikből a szini szakosztály kiteljék — azaz a kik tagok lenni akarnának, nem képesek, a kik pedig képesek és hivatottak volnának, nem akarnak. — Másutt az intelligencia crême-je szokta az ily ügyeket kezébe venni; nálunk azonban a haute volée az il}res „haszontalan- ságoktól“ távol tartja magát. Csak nem rég olvastam egyik lapban, hogy Marosvásárhelytt műkedvelő társulat van alakulóban, melynek élére Ajtai M. polgármester kezdeményezése folytán Pálffy Dé- nesné szül. báró Ránffy Jozefa, Sebestyén Mihály, kir. főügyész és Ifron István állottak. Mennyire más ott a levegő és mások lehetnek a társadalmi viszonyok, mint nálunk ! Hogy is hivták csak azt a tudóst, a kinek halálos ágyán ezek voltak utolsó szavai : „Több világosságot !“ ? — Vig ünneplést kíván a szerkesztő urnák Pattantyús. Brassó, 1879. ápril 13. Tekintetes szerkesztő ur ! A feltámadás dicső ünnepét jelzi a harangok zúgása, a bérceken fel- állitottt mozsarak száz meg száz durranásai. Ünnepel itt ma mózeshitü, protestáns, rom. katholikus görög egyesült és nem egyesült, magyar, szász éí oláh. Népek nagy, felekezetek szent ünnepe, örök béke. — Délután 3 órakor megszólal a lutheránus anyatemplomban művészi előadásra a nagy orgo na. Ott ülnek ők mind, egy sem hiányzik, roma katholikusok, mózeshitüek stb. A művészet nemzet hitvallás. Örök béke s nemzeti hitvallás többé nen ábránd, — hanem megtestesült való. Brassó töbl ezerre menő elkényeztetett koldusai is szintén ig] gondolkoznak — miután soha nem hallottam, hog} ( gyik is a magyar vagy német, szász vagy olál krajcárért zúgolódott volna. A mi e városban érezhető hiány : a szegények háza, a milyeneket nevezetesen Bukurestben látunk Mintegy 8 — 10,000 forint tőkével bir Brassó szegé nyék alapja s mégis ez irányban nincs senki, а к az ügyet odaadással kezébe vegye. Tekintetes Tűr kosi István birtokos ur évenkint saját meggyőző dósé és belátása szerint sokat, igen sokat áldoz , szegényeknek. Husvét szombatján is ott láttuk , szegények nagy tömegét, kiket gazdagon megáján dékozott. Szép és nemes tett; ily kéz és lelkesül kebel volna képes a szegények ügyének megoldá sát végeredményhez juttatni. Hogy úgy legyen, város áldozatkész polgárai támogatásaikkal a sze gúnyok ügyétől nem vonulnak soha vissza. Egy atya. Bukmest, 1879. április hó. Vagy két napja gyönyörű időnk jár. A meleg napsugarak ki is csalják a. bukuresti közönséget a Podu mogosoi ra, vagy mint újabban elkeresztelték, Calea Victoriei-ra (a győzelem útja), mert a románok az újság mámorától elkábitva, fővárosuk több utcáját elnevezték győzelmök színhelyéről és napjairól; igy „Strada Februar 11“, „Calea Plev- nei“, noha ez utóbbi név nagyobb dicsőségére szolgál a töröknek. T)e hagyjuk ,abba a politikát, ez nekünk nem való, inkább tekintsünk szét a Podu mázasán, mint azt az itteni magyar cselédség kiejti. Az egész utcát különösen az ibolyaáruló cigányleányok raja özönli el, visítva kínálják ibolyáikat : „micsu mele frumusele, mirosele !“ (szép és jó szagu ibolyák.) Sajnálom, hogy hang'jegyismerettel nem bírok ; — mindjárt lekottáznám a különböző hanglejtéseket, a mint azt az illető árusok kiabálják. Előttünk mozogni kezd a nép, a birzsák, bérkocsik kitérnek az útból és heh et adnak a lassú trappban jövő udvari kocsinak. A fejedelemnő hajtat haza diner előtti sétájából ; a járókelők mély meghajlását kedves mosolylyal fogadja, mely mosoly mindig ott ül a románok e méltán szeretett fejedelemnője ajakán. Hogy a „Nemere“ olvasónőinek egy kissé kedvezzek, le is irom, milyen toil- letben láttam a napokban az uralkodónét. Gránátvörös kásmir ruha, ugyanolyan szinti bársonyvirágu atlaszszal díszítve ; fekete köpeny, gránátszin bár sonykalap nagy fehér tollal, mely hátulról hajlott előre, ugyanolyan szinü napernyő aranyos rojttal. A narancsárus éles hangja másfelé vonja figyelmünket. „Hai lemoia portucale !“ igy kínálja áruját, mely az idén különösen bőven termett. „Gáz, gáz !“ kiáltja az előttünk haladó, vállán két bádog edényt cipelő fiú. „Puca ma la nas“ (fogd meg az orrom), viszhangozza a suszterinas, a ki azonban magyar születésű, mert im úgy fütyöli a „Huszonkettőt“, mintha Kolozsvár utcáján hallanék. Hogy mennyi itt a magyarság, főleg a cseléd, arról fogalmad lehet kedves olvasóm, ha elkísérsz Ovessa Rietz Gusztáv avagy Martinovics füszerkereskedé- seibe. Bejön a csíki szolgáló, már messziről kiáltja magyarul : „Urfi, istálok két pakli gyujtószálkát, — de ne az aprókból adjon ám, mert a múltkor is baragudt érte a nagyságos asszony.“ Egy másik „Istálok egy litra olajat — de jól megmérje, meri otthon észreveszik, ha hiányzik belőle“, és igj majd minden kereskedésben, a gyógyszertárakró nem is beszélve, a hol egy-egy magyar segéde' tartanak a cselédek vég'ett. De letérek a felvet tárgyról ismét, pedig épen a Boulevard Academieirc értünk s a gesztenye- és hálva- (édes pálmagyökér bői, dióból és mézből főtt bojtos étel) árusokai megkerklve, végig is sétálunk rajta, megállván г Vitéz Mihály szobra előtt. A román hős ágaskodc lovon ülve van ábrázolva, kétfelől két Plevnáná okkupáit-ágyútól őrizve. .Szemben vele az akade mia impozáns épülete emelkedik, melyben a romár nemzeti muzeum is van. Jobbra tőle egy kis kéz detleges füvészkert, melynek nagyobb kiterjedésé a hely szűke gátolja. Az óra ütése a hazatérése int. Tehát a viszontlátásig ! Akii. LEGÚJABB. Pétervár, ápril 14 Ma reggel 8 óra tá;bar a cár rendes sétája közben, a téli p dota környékén, egy tisztességesen ö’tözött férfi egyen ruhában, sapká' al és kokárdával ment a czá; f lé; midőn a cár felé közeledett, kabátja zsebéből revolvert húzott ki és többször a cárra lőtt. A járókelők és a rend Tök rögtön elfog ták a gonosztevőt, a ki ismét többször kilóm fegyverét és egy embert az arcán könnyen me£ sebesio-tt. A gonosztevőt elfogták, a vizsgála- tot megkezdették. — A merénylet meghiúsulása fölött nagy tüntetéseket készülnek ren dezni a cárnak. A cár sértetlen maradt s égé szén jól érzi magát. Konstantinápoly, ápril 14. A tegnap tartót minisztertanács állítólag véglegesen visszautas! tóttá Keleti-Rumélia vegyes megszállásánál tervezetét és szentesitette Aleko pasának Kelet Rumélia íőkormányzójává való kineveztetését Beles, ápril 14 A viddini afférét illetőleg megkapta a kü'ügyi hivatal az orosz kormán] válaszát, a melyben jelenti, hogy a legerélye sebb vizsgálatot rendelte el. Egyszersmind ha tározott parancsot kapott Dondukoff, hogy a idegen adttvalók kiváltságait, a kapitulációka és a konzulok jogait oltalmazza. Milán fejedelem ellen is Nisbeti merénylet ki)vettetett el petárdával, mely úgy robbant el, hogy nem sebesitetto meg KÜLÖNFÉLÉK — Ö Felsege a magyar miniszterelnök előterjesztése folytán elrendelte, hogy a szegedi váracs Szeged városának szabad rendelkezésére bocsáttassák, mely fejedelmi elhatározás következtében lehetővé válik, ho^y a város uj építési tervének megalapításánál azon terület melyen m st a váracs áll. szintén figyelembe vehető lesz és házhelyekre fel fog osztatni — Ennek fejében a várostól csakis annyi kívántatik, hogy az uj laktanyák építésére szükséges területet alkalmas helyen a katonai igazgatóságnak ingyen engedje át. — Gyárfás Albert a bukuresti ref. egyház derék lelkésze vasárnap, ápril 20-án fogja megtartani Ilyefalván próba-szónoklatát. — Hymen. Dr. Szász István gymn. s. tanár husvét másodnapján tartotta esküvőjét Gyárfás Etelka kisasszonynyal, — városunk főjegyzőjének kedves leányával. — Rabok megszökése a megyeházából. April 11-én egynegyed 6 órakor a budapesti megyeház első emeleti 9. sz. cellájában elhelyezett négy rab : Diamant Adolf, Scheidl József, Vanko György és Gyalog Lajos részint megszökött, részint a szökési kísérleten rajta kapatott. Az említett cella a megyeház levéltára alatt van helyezve. — A rabok már hosszabb idő óta foglalkozhattak a szökési munkálatokkal, a nélkül, hogy ebben bárki is háborgatta volna őket. E munkát oly kép végezték, hogy a czellában egy asztalra egy fapadot állítottak fel s a levéltárba men 1 bolthajtást vassal keresztül fúrták, mi magában véve is több napi munkát vett igénybe. Munkájokat úgy voltak képesek elrejteni, hogy a fúrt lyukat papirossal ügyesen beragasztották, s mikor már meglehetőssen előre haladtak, a szalmazsákból kivették a szalmát, betették a kifúrt lyukba, meggyujtották, s keresztül égették a levéltár padozatát. Ily módon sikerült egy akkora lyukaf kiégetniük, hogy azon egy ember — nem egészen kényelmesen keresztül ; bújhatott. A munkát az éjjel fejezték be s hozzá : is fogtak a szökéshez. Hogy a lyukat elérhessék t egyiknek a másik vállára kellett állnia s a már r fennlévő a visszamaradottat maga után húzta, mely műtét azonban alulról szintén segítséget igényelt ; Ily módon hárman fel is jutottak a levéltárba, mig ; Gyalog Lajos, a negyedik, lenn maradt s társai a legnagyobb erőfeszítéssel sem bírták felhúzni. A levéltárba feljutott rabok egyike a megyeház nagy kapuján észrevétlenül kiosont : a másik attól tartván, hogy társának szökése által az őrt álló hajdút figyelmessé tette, visszaszökött barátjával együtt L az emeletre s ott az árvaszéki teremben levő zöld asztal térítőjéből köteleket készített magának s L azon az ablakon keresztül a megyeház-utcába bocsátkozott le. A kötél azonban még mielőtt a földre : ért, elszakadt s igy másik társának szökése meg- i hiúsult, Vankó Györg)'- — ez a neve az ott maradt rabnak — erre lement a folyosóra, hol az örök elfogták, mig Diamant Adolf és .Scheid József nyomtalanul eltűntek. — Lefűzött uzsorás. Az Ausztriából kiutasi- ! tott uzsorások jelentékeny része kétségtelenül Magyarországnak vette útját Erre vall legalább az a kis ostromáll?pót, mely alatt mostanában a kaszárnyák, hivatalhelyiségek s mindazon épületek környéke lenni látszik, a hol „előnyös kölcsönre“ szo■ ruló egyének lehetnek. Miután a „közbizalom ez L idő szerint nagyon megrendült s alig meri valaki fölkeresni az uzsorásokat barlangjaikban — elmegy a hegy Mahomedhez, s megrohanja kölcsönajánla- : tával az utcán. Ez a legújabb invázió különösen r, vitéz hadseregünk tisztjeit vette ostrom ala open ■ itt számítván a leggyöngébb ellentállásra s leg- . könyebben bevehető várra. Az ostrom fede t állásból, vagy csellel kezdődik s lassan-lassan kerülnek sorra a ioo-tonnás . . . azaz percentes ágyuk. Epen ma is intéztetett egy ilyen roham városunk egyik várának bástyái alatt — írja a „N. II.„ de a mely hadseregünk dicsőségével és a támadó megfutat modásával végződött. „Gut’n Morgen, Herr Ober- liedinant!“ — evvel a röppentyűvel köszönti a kaszárnyából kijövő tisztet a ravasz ellenség. — Sza- E lutálás. — „Mechten Se nicht Goldrente kaufen, i zu billige Rathen ?„ — Tagadó válasz s kard csörtető továbbmenetel. — „Aber sehr billig!“ — Válasz és taglejtés mint föntebb. — „Wenn Se zwei bis dreihundert Gulden brauchen, kann ich Ihnen > geben.“ — Büszke fejmozdulat. — „Aber e pár r hundert Gulden iz noch viel Geld . . . Nu wollen . se ?„ — Semmi válasz. — „Vier hundert Gulden ? . ... u —- Főhadnagy (flegmatice) : „Wissen Sie was? Ich geh’ Ihnen 400 Gulden aber auf 1200 /j Perzent !„.... — Uzsorás M fine Achtung ! .... „(Kezét füléhez kapva, sietve el. — Főhadnagy nyugodtan sétál tovább.) T A N Ü G YBrassó, 1879. ápril 13. A brassómegyeí tanitó testület választmányárak folyó évi február 10-én tartott ülésében ngos Koós Ferenc kir. tanfelügyelő ur a nevelés és oktal ásügy érdekének előmozdítása céljából egy-egy darab cs. kir. arany jutalom mellett következő pályakérdéseket tűzte ki : 1) „Miként kell a nméltgu közoktatási minisztérium által kiadott szemléleti képeket egyrészt a beszéd- és értelemgyakorlatok tételeivel, másrészt az illető olvasmányok tartalmának megfelelőleg csoportosítani és kezelni ?“ — 2) ..Melyek a népiskola rendes tantárgyai közé felveendő házi iparnak erkölcsi és anyagi hasznai a tanító,növendék és népre nézve?“ 3)„Mikép lehetne a m agyarnyelvet szakszerüleg az idegen ajkú népis- kolákban, különös tekintettel Brassó-Fogarasme- gyékre, kezelni és arra a növendékeket tanítani?“ — Ezen korszerű tételeket a választmány köszönettel veszi s n os Koós Ferenc kir. tanfelügyelő urnák nemes áldozatkészségéért ^legforróbb háláját fejezi ki. Pályázati feltételek : a) Fentebbi kérdést kre pályázhat a brassómegyeí tanítótestület minden tagja, b) Határidő jelen 1879. évi szeptemberhó I-ső napja, c) Idegben kézzel irt pályamunkák a neveket tartalmazó, lepecsételt jeligés levelek a bras- sómegyei tanítótestület elnökségéhez cimzendők. Ugyancsak a kir. tanfelügyelő ur kezdeményezese folytán a tantestület e megye néptanítói számára a nyári szünidő alatt Hosszufaluban létesítendő hat heti ipartanfolyam megnyitásához szükséges lépéseket megtette s ha a nagyméltóságu közoktatási minisztérium a fedezetre szükséges összeget utalványozni kegyes leend, e megye népiskoláiban az iparoktatás szép jövőnek néz elé. Szaktanítók lesznek : Kupcsai János állami felső népiskolai tanitó ur, előadja a rajz és müfaragászatot. Ezen iparágra beíratta magát 12. Ács János, felső népiskolai tanitó ur a kefekötést, jelentkezett 10. Zajzon János brassói áll. tanitó ur a kosárfonást — ezen iparág megtanulására felvétetett 10 ; összesen 32 tanitó. A brassómegyeí tanítótestület ngos Koós Ferenc kir. tanfelügyelő urnák a tanügy érdekében kifejlett buzgóságáért leghálásabb köszönetét nyilvánítja. Csia István, tant. titkár.
