Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-03-04 / 18. szám
Brassó, 1873. kedd. márczius 4. Harmad évi föl vám 18. szám. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer, kedden és pénteken. Ara: Egész évre . . 6 fi- — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő irodája: Klastromutcza 564 szám. Kiadó-hivatal ugyanott. üirdetesi díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobi) hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. Előfizetési felhívás czimü politikai, közgazdászai és társadalmi lap 111. — 1873. évfolyamára. Előfizetési árak: Márczius—deczember 5 frí. kr. Márczius -- szeptember 3 r> 50 „ Márczius—juni . . 2 n 11 Egy hóra . . . . — 11 oO „ A „Nemere“ egész tiszta jövedelme a „székely nemzeti történet“ megírása jntalomdijára van szánva. A „Ärmere“ szerkesztősége. Az „Udvarhely“ sorsa czim alatt az „Udvarhely“ jelenti előre csak ideiglenes megszűntét. A czikkből közöljük a minket érdeklőket: Néhány előfizető annyira visszautassá a nempolitikai lap tervét, hogy inkább pénzét is visszavette ; mások ismét azt jelenték, hogy a politikai lap föntartását készek áldozattal is elősegíteni, de a „Szövetség“ nekik sem kell. Többen azt is kijelenték, hogy nem bánják, ha az „Udvarhely“ teljesen ignorálja is a pártokat, csak a politikai ügyeket egyszerűen adja elő pártszine zet nélkül; sőt azt sem bánják, ha az „Udvarhely“ ismét hetilappá lesz. Ennyi elágazó nyilatkozat mellett nem könnyű feladat a szerkesztés. Annyi azonban mégis világosan kitűnik, hogy a nempolitikai „Szövetség“ megindítása ily nézetek mellett lehetetlen. Hogy a lap eddigi iránya és berendezése továbbra is fenálljon, különösen ezen alternativa segítene : vagy emeljük fel a lap árát 6 írtról 8 forintra; vagy kötelezze magát mindegyik előfizető arra, hogy maga mellé egyegy uj előfizetőt szerez. Ha kivihető lenne, még a kettőt együtt is lehetne megpróbálni. A lap szerkesztéséhez a munkatársakon kívül okvetlenül szükséges egy fizetett segédszerkesztő, ki a kéziratok sajtó alá rendezését és javítását kezelje, hogy igy a szerkesztő időt nyerjen külön czikkek írására is. Eddig a physikai munka annyira elrablá a szerkesztő idejét, hogy az alig volt képes néha-néha egy rövid czikket nagy sebtében összetákolni. Azonban vegyük tekintetbe azt is, hogy Brassóban egy hasonló irányú lap működik, a „Nemere“, mely szintén pártolást érdemel. Nem jobb lenne-e azon lap körül csoportosítani az anyagi és szellemi erőket? A „Nemere“ nemsokára vaspályán gyorsan jönne hozzánk, és állandó figyelemmel kisérvén vidékünk mozgalmait, sok jót tehetne a mi ügyeink elomozditá- sára is. Karoljuk fel teliét a „Nemerét“ ! Inkább éljen egy lap vidékünkön tevékenyen, mint kettő tengődve és zsibbadtan. Miután a fónnebbiek szerint már bizonyos, hogy a nempolitikai „Szövetség“ meg nem indulhat; az pedig bizonytalan, hogy az „Udvarhely“ tovább is fön- j maradhasson ; úgy vélem, legjobban megközelítem a t. ez. előfizetők kívánságát a következő intézkedéssel. Mindazon t. ez. előfizetők számára, kik fél vagy egész évre előfizettek, megrendelem a „Nemerét“ egyelőre csak márczius hónapra. Akik több példányban járatták az „Udvarhelyt“, csak egy példányban kapják a „Nemerét“. A márczius hónap alatt azután eldőlhet az „Udvarhely“ további sorsa, és akkor elszámolandom a pén zeket. Természetesen jogában áll mindegyik előfizetőnek, visszajáró pénzét akár mindjárt is átvenni, ha ez intézkedést nem helyesli. Végül tisztelettel kérem azon t. ez. urakat, kik még a jelen évnegyedre sem adták be a pénzeket, mél- tóztassanak az eddigi 12 számért (aláirt példányaik mennyisége szerint) 1 írt. 10 krt. befizetni, hogy veszteségeim ezek hiánya által ne szaporodjanak. Méltóz- tassanak egyúttal a társaik számára nyomatott, de el nem ezimezett példányokat elvitetni vagy elezimeztetni. íázombathy. Az előbbi czikkből sajnálattal értesülünk, hogy Udvarhelyszéknek egyetlen korirata — az „Udvarhely“ — pártoláshiány miatt egyelőre megszűnt. Tekintve azt, hogy a vidéki napi sajtó állapota biztos mérvadó az illető vidék műveltsége és hazafiságára nézve, s kiváltképen jelzi a nyilvános élet, polgári öntudat fokát és az anyagi és szellemi érdekek virágzását: nagyon elszomorít bennünket azon tény, miszerént a Székelyföld különben életrevaló népe — kivált a nemzet tehetösb- jei — oly kevés támogatásban részesítik a vidéki napi sajtó vállalatait. A „Nemerédnek is lett volna elég oka utolsót fújni, ha a mi áldozatkészségünk mellett nehány lelkes hazafi buzgósága nem tett volna meg mindent ezen több okból szükséges lap fentartására. Az „Udvarhely“ sorsa ügyében vigasztal bennünket azon remény, hogy ezen vállalat tulajdonképen nem fog megszűnni. Szeretjük hinni, hogy április havában lelkes s'70”1 esztöje további buzgósága és közönsége fokozott pártolása mellett uj erőkkel ismét uj életre ébred. S ha ezen eset netalán nem is állna, reményünk van, hogy az „Udvarhely“ hazafias művelődési törekvése, s bármely üdvös sikere valamelyik más koriratra fog átszállani és abban megifiulva tovább élni. Örülünk és szerény tevékenységünk szép elismerését látjuk abban, miszerént az „Udvarhely“ buzgó szerkesztője, ki saját lapjának megszűnése esetében is gondoskodik arról, hogy annak hazafias előnyei kárba ne veszszenek, a „Nemerét“ szemlélte ki az „Udvarhely“ hagyatékának Örököséül. Hogy a „Nemere“ ezen uj müködéskörének teljesen megfelelhessen és Udvarhely helyi ügyeit kellően képviselhesse szükséges, hogy azon szellemi munkaerők, melyek az ,Udvarhelyi szerkesztésénél működtek, most a ,Nemerét részeltessék támogatásukban; ennek megnyerésére irányzandó törekvésünk, reméljük, nem lesz siker nélkül az Udvarhely eddigi önzetlen buzgó és hazafias szerkesztőjénél és azon nagyon tisztelt munkatársainál, kik nem az „Udvarhely“ neve mellett működtek, hanem Bukuresti levél. Február 28. 1873. E fársángon 3-ik és utolsó bálja is az itteni magyarságnak lefolyt e hó 22-én. S hogy én erröli tudósításomat hatod napján teszem: ennek egyszeioi oka az. mert számba kellett előbb venni a bál jövedelmét és a kiadásokat, hogy tiszta eredményét föl lehessen a „Nemere“ t. olvasói előtt mutatni. E bált az itteni ev. ref. magyar egyház elöljárósága rendezte iskolaépitési alapul. Es e tekintetben a legégetőbb szükségen akar segíteni az elöljáróság; mert jelenlegi iskolái nem csak szükek a növendékek számához képest, hanem annyira romlásnak indultak, hogy a meglévő iskolaépületeket mentői előbb újra kell építeni. Ezen kívül egy ily nagy kiterjedésű városon nem is elégséges az egy városrészben fekvő iskola; mivel a hívek szerteszét laknak a városon, s szegény kis gyermeknek némely városrészből órákig kellene kínlódnia, mi g a jelenlegi iskolához elvergödhetnék. Az ily távol lakó szülék csoda-é, ha gyermekeiket valamely közelebbi iskolába adják? Természetesen ez aztán együtt jár az elnemzetietlenedéssel s a hitvallása iránti közönynyel, gyakran az attóli elidegenedéssel. Hisz elég gyermek jár most is iskolánkba olyan, aki reggel feljővén, délre nem mehet haza; mivel a távolság miatt 12 órától fogva d. u. 2 óráig nem tudná hazáig és vissza az utat megtenni. Tehát az ilyenek száraz eledellel házul feltarisznyálva kénytelenek iskolába menni. Már pedig azt mindenki tudhatja, hogy a főtt és meleg eledel nélkülözése mily kártékonyán hat a gyermekek egészségi,.^ — Nagy, kimondhatlan nagy szükségnek kiván tehát eleget tenni az egyházi elöljáróság, midőn mind jelenlegi szűk és egyébiránt is omlófélben lévő iskolaépületei helyett másokat, mind a város távolabbi részeiben merőben uj iskolákat szándékozik állítani. — Mert kétségtelen, bogy csak is elegendő számú és jó karba hozandó iskolák menthetik meg az itteni magyarságot a nemzetiségnek és egyháznak. Ennek világos tudatával is bir ezen egyház elöljárósága; s ennélfogva kitűzött szent czélja elérésére a legnagyobb áldozatkészséggel minden hatalmában álló eszközt és módot föl fog használni. — Legelőbb megnyitja saját zsebét, a mit már egyháza javára annyiszor tön; aztán bálokat s másnemű előadásokat rendez adakozásra szólítja a híveket itt és az anyahonban; s erősen reményű, hogy gyámolittatni fog nemes törekvésében. Föl sem teszi, hogy valahol oly kicsinykedö szükkeblüséggel ta- álkoznék, a honnan igy utasittatnék vissza: „függetlenné tettétek egyházatokat, s most már éljetek meg önerőtökön!“ Mert e lépést ezen egyház valahai fölvi- rágoztathatása elutasithatlanul követelte, a mit mindazok, a kik az itteni viszonyokkal csak messzii-ől ismeretesek, át nem láthatnak. Es e független önállóságot ezen egyház semmi áron föl nem adhatja; mert akkor létezhe- tését semmisítené meg. — Egyébiránt mint magyar protestáns egyház a legforróbb ragaszkodással viseltetik a magyar korona alatti hités fajrokonaihoz. — De térjünk vissza a báli tudósításhoz! Az egyház elöljáróságának minden tagja átvett előre tiz-tiz belépti jegyet oly kötelezettséggel, hogy azt akár eladja, akár nem : annak szabott árát — egy-egy jegyért három ezüst húszast — befizeti az egyház pénztárába; a mit nemcsak híven teljesített is mind a tizenhat elöljárósági tag, sőt azok közül többen ama köteles belépti jegyeken kívül még tizet, húszat s még többet is elárusítottak, s azoknak árát a számos helyről tett felülfizetésekkel együtt az elöljáróság gyűlésében pontosan beszámolták és befizették csengő kész pénzzé1. — Ezen kívül sok jegyet váltottak a pénztárnál is. Mind az itteni román, mind a német testvérek részéről kielégítő és szives köszünetünket kiérdemlő pártolásban részesült az ügy. — Fogadják a megjelent román és német polgártársak szives részvétükért hálás köszönetét az egyház elöljáróságának, és azon kölcsönös biztosítását, hogy akármely közhasznú czél elérhetését az itteni református magyarság is teljes készséggel karohmdja föl, bármikor is általuk arra felszélitva ! Leghanyagabb eljárást tanúsított ez ügy érdekében — fájdalom! az itteni két magyar olvasóegylet, a melyekhez elárusitás végett küldött jegyek eladatlanul visszaküldettek. — Meglehet, bogy itt egy kevéssé gát- lélag szerepelt a felekezetességi szükkeblüség is!? Né de se baj ! Azért mégis az eredmény felülmúlta várokozá- sunkat. Mert a bál a legfényesebb és népesebb volt e farsangon adott három magyar bálunk között. Az összes bevétel pedig felül volt 3000 régi lé-n, a melyből az 553 lé-re menő kiadás levonásával több maradott tiszta jövedelemnek 2400 lé-nél, a mi 75. magyar aranyat teszem — Ily szép kezdet a legjobb reményekre jogosít. Fogadják buzgó fáradozásaikért méltányló elismerésünket az egyház t. ez. elöljárói, és azon t. ez. urak, a kik daczára annak, hogy nem tartoznak egyházunk tagjai közé, mégis szívesek voltak önként belépti jegyeink közül többet átvenni ét elárusítani! És szives köszönetét nyilvánítunk kereskedő t. ez. Balog József urnák, a ki egy pár csillárt bálunkban kisorsolván, ámbár a szárnak csak m. e. felényire voltak megtéve, mégis a bevétel hasonfelét — 100 régi lét — adományozott az iskola alapra. A zenén nagyon is megérzett, hogy azt nem a Bunkó társulata húzta. r. 1.
