Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-03-04 / 18. szám
érdekében azon ügynek, melyet a „Nemere“ is mindig teljes, tehetségéből képviselt — a székely nemzet ügyei érdekében. Egyesülvén ily formán a két lap anyagi és szellemi erői, a „Nemere“ értéke természetesen nagyon is gyarapodik ; buzgó törekvésünk leend, lapunkat lehetőleg megnagyobbítani és többször megjelentetni, egyáltalán mindent elkövetünk annak emelésére és minél hasznosabbá tételére. Teljes bizalommal fordulhatunk tehát az „Udvarhely“ t. előfizetőihez, midőn lapunkat cserében ajánljuk amaz helyett, továbbá az egész székelységhez, mikor a „Nemere“ pártolására felhívjuk. Adja Isten, hogy a „Nemere“, (melynek tiszta jövedelmét most is a székely nemzeti történet pályadijára szántnak ismerjük,) legyen előkészítője és biztosítéka a dicső székely nemzet szebb jövőjének ! Szerkesztőség. a cselszövény udvarnál és diplomáták közt; s a közben hanyatlik az ország és no a nép elégedetlensége. A f r a n c z i a nemzetgyűlés csinálja az alkotmányt. Annyi alkotmányt neu\ csinált senki mint ők ; csakhogy nyugtot még egyik alatt sem találhattak. Poroszországban nemcsak a jezsuitákat, hanem a szabadon gondolkozó protestáns papot is üldözik. Másfelől meg a nagy kormány- hivatalnokok kapzsisága kézzel fogható példában áll az ország előtt. Valóban ha meggondoljuk, hogy még a szabad Schweitz is mily heves vallási küzdelmek színhelye, még örülnünk kell, hogy a mi gyomrunkat nem rontja éretlenebb gyümölcs most a Királyföld-rendezési törvényjavaslatnál. S z e ш I e. Képviselőházunkban még folyvást a költség- vetést vitatják. Mondanak sok igazat, sok helyest; hanem halad az idő és hever a sok tennivaló. Még mindig hátra van az igazságügyi, honvédelmi és pénzügyi miniszterek költségvetése. Beszélni azok felett is lehet bőven. Különösen a pénzügyministernek lesznek valószinüleg meleg napjai, mert az általa tervezett adófelemelésnek még a Deákpártban is sok az ellensége. Azon kívül a bankügyi tárgyalások megint sikertelenek voltak; a mi valóban boszantó minden magyar polgárra nézve. Ideje, hogy tisztába jő- jünk a hires bécsi bankkal; s Kerkapoly miniszter sok gáncsnak van kitéve, a mért ezt az ügyet tiztázni nem tudta. Legutóbb a közoktatási miniszter költség- vetése volt tárgyalás alatt. Maga a miniszter s számos képviselő sok helyes eszmét fejtegettek közoktatás-ügyünkre vonatkozólag. Hanem már azok a nagyszemöldöküek megbocsássanak, a kik semmi előmenetelt sem akarnak észre venni e téren. Nem állítjuk, hogy egyszerre a tökély fokára emelkedett volna minden népiskolánk, de állítjuk igen is saját tapasztalásunk köréből, hogy a népoktatási törvény életbe lépte óta igen nagy, sőt szembetűnő az előhaladás a legtöbb községben. Brassót azonban ne tessék azok közé számítani, mert itt ugyan máig sincs végrehajtva a közoktatási minisztériumnak még 1869- ből származó rendelete uj iskolák állítása iránt. A közoktatási költségvetés tárgyalása alkalmával igen nagy fontosságú ügyet intézett el a képviselőház Irányi Dániel indítványára. Elhatározta, ugyanis, hogy a minisztérium mentői elébb törvényjavaslatot terjeszszen be a polgári házasság behozatala es a teljes vallás egyenlőség létesítése iránt. Nevezetes, hogy ezen nagyfontosságu határozat épen szélsőbaloldali képviselő indítványára hozatott; ez eléggé mutatja, mennyivel méltányosabbak egymás iránt országgyűlési pártjaink, mint voltak ez előtt, a mikor csak azért is elleneztek akármely javaslatot, ha az más pártból származott. Örömmel jegyezzük föl ez alkalommal Tre- fort miniszter azon nyilatkozatát, hogy neki épen szándéka román nyelvű középiskolákat állítani államköltségen. Ebből látszik, hogy a közoktatási tanácsnak azon szerencsétlen indítványát, mely szerint az ország területén lévő minden főgymnasiurnban a magyart kellett volna tannyelvül behozni, — illetékes helyen figyelemre sem méltatják. Ezért történt, minden valószínűséggel, hogy azon indítványt a fővárosi sajtó agyonhalgatta; már előre halva születettnek tekintették Pesten, épen úgy, mint mi itt. Osztrák szomszédaink az uj választási törvénynyel foglalkoznak, melytől nem csak a csehek, de utóbb a lengyelek is határozottan megtagadták beleegyezésüket. Spanyolország sorsa épen olyan kétes, mint Amadé király leköszönése napján volt. Az első minisztérium többsége helyére már nehány napi kormányzás után uj embereket választottak; a trónkövetelők sergeket gyűjtenek; a nép lázong. Nem csoda, ha Európa nagy hatalmai nem sietnek a köztársaság elősmeré- sével, midőn oly bizonytalan annak fennmaradása. Török atyánkfiáról sem sok dicséretest hallani Miniszterei folyvást változnak; foly A királyföld rendezéséről. Előttünk áll tehát a Királyföld rendezéséről szólló törvényjavaslat a maga terjedelmében. Nem bocsájtkozunk annak bővebb elemzésébe, mert ha meggondoljuk azt, hogy a napi sajtó e fontos ügygyei már foglalkozott, s az e fölötti vélemény pártkülombség nélkül elhangzott hazánkban, úgy hinnünk kell, hogy most, midőn e törvényjavaslat megszületett, mielőtt honatyáink által megkereszteltetnék, lesznek, kik kézzelfoghatóiig megmutatandják azon álképleteket, melyeknek megnyirkálása nélkül az ujdonszülőtt csak élőhalott leend, és egy szégyenteljes folt édes anyánk a hon kebelén. Úgy tudjuk, hogy törvényjavaslat készítésével parlamentünk oly szakférfiakat szokott megbízni, kik előtt sem rokon- sem ellenszenv, csak a tárgy szentsége, s hazánk törvényei lehetnek irányadók, szászezerek sorsát, anyagi és szellemi fejlődését szabályozó törvénykészités higgadt nyugodt és részrehajlatlan érzületet követel, mert az államgépezet legkisebb részlete is magán kell hordja a nagy mii jellegét, s csak legparányibb eltérés is iszonyú akadályt képes szülni. Azonban sajnálatunkat kell kifejeznünk látva, hogy az ország bizalmával megtisztelt bizottság, szem elől tévesztve hazánk alkotmányos törvényeit, s figyelmen kívül hagyván a közvéleményt valamint több törvényhatóságok hivatalos nyilt felszólalását oly érzéseknek adott kifejezést jelen törvényjavaslatnál, melyeket törvényes eszközökkel védeni, s melyeknek életrevalóságát okadatolni merőben keptelen. Nincs oly párt, mely tisztelni ne tudná a törvényt s bele ne nyugodnék az ez által előszabott kivánalmaknak; hogy a királyföld nem szász polgárait ezen törvényeinkbe ütköző törvényjavaslat ki nem elégítheti az áll, valamint azis igaz, hogy a szászok sincsenek vele teljesen megelégedve; mert Ők habár veszik észre, hogy érettük országos törvényeink megesonkitatnak, de igényüket és óhajaikat csak részben látják teljesülve; hogy ily körülmények között mindkét fél csak szentesi tett törvényeink tiszteletben tartása s azoknak a király földre is alkalmazása által lehet nyugodt — kétséget nem szenved. De hagyjuk a törvényjavaslat készítő bizottságot; ennek tagjai között lehetnek, kik sok tekintetben érdekelve vannak s hazánk jövőjét csak is a szász nemzeti egyetem s a szász bu- reaukratismustól föltételezik, de hogy ezen félszeg törvényjavaslatot maga a minisztertanács is elfogadta, ez már előttünk megfoghatlan, — alig hiszszük, hogy indokolására egyebet tudhassanak felhozni, mint azon titkos értelmű kifejezést, melyet vajmi sokszor hallunk emliteni „magosabb politikai szempont“ ■— bogy e palást alatt mennyiszer csalódtunk annak fényes bizo- nyitékai előttünk állanak, s hogy azok kik másokat titkos ármánynyal vádolnak, néha magok az ármánykodók azt is tapasztaltuk. Ha a múlt században élnénk elmondhatnék, miszerint a királyföld rendezésénél ezen „magasabb politikai szempontok“ kifejezés legtovább az universitás fejős tehenére vonatkoznék, melyet már török, tatár, muszka és Bach egyaránt szopogattak — Előre bocsájtók ugyan, hogy nem czélunk ezen törvényjavaslat elemzésébe bocsátkozni, de nem tehetjük, hogy bár egy pár gyöngyöt ki ne emeljünk belőle: ugyan is említett törvény- javaslat szerint 11 megyének egy főispánja lenne, a ki egyúttal elnöke az universitásnak ; országos törvényeinknél fogva a főispán köteles megyéje kebelében lakni, váljon hol fog a Comes J lakni, ki a 11 törvényhatóságnak egyedüli főispánja. s váljon melyiket fogja legleíkiismerete- sebben kormányozhatni ? — továbbá a törvény- javaslatnál fogva a megyék saját külön vagyona is az universitás hatáskörébe tartozik, törvényeink J minden megyének saját vagyonáról rendelkezési jjogát biztositják. a javaslat szerint ellenben egy megye sem rendelkezhetik szabadon vagyonával I hanem csakis a többi megyék engedőiméből és helyben hagyásával, — hogy csak ezen két pontnak is mi a czélja, az előttünk rejtély, de hogy homlok egyenest törvényeinkbe ütközik, sőt azoknak világos megsértése, azt minden elfogulatlan gondolkozni tudó beösmerendi. Ugyanazért teljesen hiszszük, hogy akkor, midőn a királyföld rendezése szőnyegre kerülend országgyűlésünk ezen felette fontos ügyet pártkülönbség nélkül úgy fogja megoldani, hogy országos törvényeink tiszteletben tartása mellett a Királyföld összes polgársága teljes megnyugvással fogadhassa. N e m e r é c s к e. Felhívás Felsó-Fejérmegye, Barraa vidéke cs Székelyföld értelmiségéhez. Melyen tisztelt honfiak és honleányok! JAKAB ELEK ur kolozsvári ügyvéd jeles hazánkfia, egy oly eszmét pendített, meg, melyért neki a leghálásabb köszönettel tartozunk azon ügy nevében, melynek ő egyik legszorgalmato- sabb és leglelkesebb napszámosa; mert minden emlék, mely dicső székely elődeink kitartó hon- fiszeretete és világszerte hires hősiessége érdekében a feledékenység éjjeléből felszínre hozatik, — a múltnak egy a jövő nemzedékre kiszámíthatatlan jótékonysággal biró megmentett kincse. Ez emlékkincsek egy begyűjtött és rendezett ösz- vege képezendi azon szent templomot, melynek oltárán a honszeretet lángja lobog — s mig о láng el nem alszik, mig vannak, kik a múlt emlékeivel azt táplálják, mig a magyar előtt ott van múltjának tükre, melybe ha betekint e jelen fia, a kislelkü elcsüggedéstől védve van: addig hiában akarják e nemzetet rnegdermeszteni, mert egy szikra elég ebből egy nemzet újjá születésére. Fel tehát, mélyen tisztelt honfiak és honleányok! Hordjuk össze filléreinket e szikra élesztősére s legyünk letéteményesei e szent eszmének — őrködvén, hogy a hazaszeretet lángja el ne aludjék. Alólirt e vidéken kezdeményezvén aláírási ivet nyitott, a „Székely történet pályadij alapja“ javára, mely e perczig 20 irtot eredményezett, szivesen látván mentői több résztvevőt s felhívja minden községben aláirási iv kibocsátására. Bodolán, 1873-ik év február hó 28 án. KOSA SÁNDOR. F e 1 hi V á s *) a királyföldön lakó román értelmiséghez. Miután a némely román által proclamait passivitás következtében a királyföldön lakó népünk védelmezők nélkül maradt a törvényhozó testületben, s minthogy rövid idő alatt tárgyalás alá jönnek Magyarország képviselő házában a királyföldi municipiumok ügyei, a melyek behatóan illetik az ezen földön lakó románok érdekeit; kényteleneknek éreztük magunkat, ezen ügyek tárgyalása czéljából egy értekezletet kezdeményezni, mely értekezlet t. évi márczius 13. fogna tartatni N.-Szebenben, s melyre barátságosan meghívjuk a királyföldi numicipiumokon lakó intelligens románokat. Czélja lesz egy felirat szerkesztése, mely a magas magy. kir. kormányt és Magyarország törvényhozó testületét értesitse a mi közös érdekeink felől. N.-Szeben, 1873. febr. 28. A nemzeti bizottság Dr. BORCIA JÁNOS által. *) a „T. R.“ 14. számában.
