Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-12-19 / 77. szám
Brassó, 1873 «Harmadévi folyam 77, szám. Péntek, decz. 19 ——— J Megjelenik ex a lap lie a kint kétszer,. Ueilileu éa pénteken. Á r a: Egész évié . ■ • H ft. kr Félévre Negyedévre A szerkesztő irodAJa : Halp iaoz 311. sz&m, “• Kiadó - hivatal ugyanott. 3 ft. — 1 ft. 50 k, kr. Politikai, kÖ3gasdás2ati $$ társadalmi lap, J Hirdetési díj: “V 4 hasábos gat mond sorért, vagy .annak helyéért 4 kr. ! 1 — 10 sornyi hirdetés ára mindig: 40 kr. — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint. — Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. L ^ , -r .................................................................Ili Előfizetési felhívás a cziraii politikai, társadalmi és közgazdászai lap IV. évfolyamára. Előfizetési feltételek: Egész évre . . . (> frt kr. Fél évre . • . 3 n » Negyed évre . . 1 . 50 „ Az előfizetési pénzek a „Nemere“ szerkesztőségének Brassóba, lialpiacz 311. szám alatt küldendők. Ä fernere** sz&rkeaztaségö. 'Ll ■~~«rr. I ■’ 1 ■" T ll‘J^ A brassói magyarság teendői. V. Egyesülés. (Folytatás.) Egyesíteni kell magyar egyleteinket, illetőleg a kaszinót és a polg. kört és ezen egyesijeit egylet hatáskörébe belevonni minden magyar társulást városunkban. Nem kell előre is visszariadni e kimondástól hanem behatóbban kell megtekinteni az eszmét, az elv jelentőségét, a kivitel módozatait. Miféle elvi kifogásokat lehet ezen egyesülés ellen felhozni? Megczáfolhatatlant egyet sem. Nézzük az egyesülés nehézségeit a kaszinó részéről A társalgó-egylet helyeselte egyik a polg. kört érdeklő gyűlésen azon felfogást, miszerént a polg. kör olybá tekintendő’, mint mely a polgárság alsóbb rétegeit a miveltebb társaságra, a kaszinóra előkésxitse, képezze. A magyar társalgó most sem idegenkedik a kört a kaszinó előcsarnokául tekinteni. Hogy ez csakugyan igy van, előbb kifejtettük. Már most mért legyen és hogy lehet a pitvar a háztól, az előcsarnok a díszteremből merőben elkülönítve. Nemde egy alapzaton, egy fedél alatt kell lenniük. Tegyünk igy a kaszinó és polg. körrel! Talán nem férhetnének meg a két egylet tagjai egy fedél alatt? Miért nem! Mi közöttük az átliághatlan válaszfal? A brassói magyarságban nincs úgynevezett aristokratia, nincs kiváltságolt társadalmi osztály mely a köznéptől, a szorosabb értelemben vett polgártól teljesen különválva, ezzel semmiféle érintkezésben nem volna. így az úri kaszinónak mint előkelő rendjeink összegének tagjai: hivatalnokok, kik a néppel hivatalosan közlekednek — többnyire magok is polgári házból származván — ügyvédek, kiknek feladata a nép ügyét védeni, — tanítók, kiknek hivatása a népet nevelni, mivelni — s kereskedők, kik a nép kenyerén élnek — szóval olyan rendből valók, kiknél alaptalan gőg volna visszavonulni a néptől, melynek emelését életezélul tűzték minden kornak és helynek legnemesebb, legmagasztosabb szellemei, az emberiségnek valódi, a szó eredeti értelmében vett aristokratái. b a kaszinó előkelőbb tagjai - mint megjegyeztük a legjobb indulattal, a legőszintébb barátsággal viseltetnek az egyszerű polgárok és ezeknek morális személylyé tömörült csoportosulása, összesítője a polg j kör iránt, és ezen rokon- szenvüknek minden tekintetben teljes kifejezést is adnak. Csak néhányan vannak, kik nevetséges terpeszkedéssel, felfuvalkodottsággalakarnak felülemelkedni velük legalább is hasonló fokon álló polgártársaikon. A polgári kör tagjai közül talán egy sincs, ki ellenezné ezen egyesülést; mindenik tudja, hogy „egyesülés erő/ s hogy kivált a polgári kör nyerne sokat ezáltal, Az érdekelt felek részéről tehát nem létezhetik legyőzhetlen elvi akadály, mely útjában állana ezen egyesülésnek, mely mellett különösen helyi viszonyaink is hathatósan szólanak, előtérbe hozva a dolog nemzeti oldalát. Oly helyeken, hol egy és egyöntetű a nemzetiség, hol tehát nem kell félteni idegen befolyás, tulszárnyaltatástól — az egy nemzetbeli különféle osztályok könnyebben alkathatnak több csoportokat külön rendérdekek képviselésére; de hol a lakosság már is meg van osztva, hol különféle nemzetiségek versenyeznek egymással, ott az egyes nemzetnek félre kell tenni minden bármily természetes rangkülönbséget, ott tömörülve, harczkészen kell állania különösen azokkal szemben, kik suprematiát bitorolnak társnemzetek fölött. S ezen eset áll reánk nézve, kik alig bi- runk létezni azon hazában, mely nevét a mi nemzetiségünktől viseli. Saját nemzetünk érdeke a leghatározottan kívánja tehát, hogy egyesüljük. S melyek volnának ez esetben erre nézve a gyakorlati teendők, a kiviteli módozatok? (Folyt, köv.) Ne nos deducas in tentationem! Isten csodája hogy még áll hazánk! A kérlel- hetlen praedestinatio olomkeze nyugszik-e rajtunk, vagy a Nemesis bosszúálló despotismusa alatt nyögünk, vagy önmagunk hoztuk fejünkre az örök ur engesztelhetlen átkát; hogy az állami, nemzeti életünk, a szent hazáért, a létérti küzdelmek özönéből menekülni nem tudunk ! Nem ! El a sötét képpel! A rideg való, a történelem kérlelhetlen múzsája igazolja e szomorú képet, de másfelől részrehajlatlanul mutatja a reánk ólomsulylyal nehezülő átok okait is ki. A világ jlegloya- lisabb, leghumánusabb népe, mely a dicső halált előbb becsülte a gyalázatos életnél mindig, mely uyilt nemzeti jelleme, fenkőlt erkölcsi tulajdonai áldozata volt mindig a félkegyelmű sorsra soha sem volt méltói sorsa, területi, etnográfiái viszonyai idézték azt elő. A nemzeti nagy lét nagy temetője Mohács bo- szuló angyalt állított a dicső nemzet dicső múltja elé. A nemzet virága megsemmisülése olta, ősi dicsőségünk késik az éji homályban. A legnagyobb — függetlenségünk s a történelmi múltba kerülő csapás után csapás csapásra következett s mint éhes sáskasereg felemészteni törekedett mindent, mi megemészthető volt. Beállottak a majdnem 300 évig tartott lét- fentnrtási harczok, midőn a magyar állam hajója Scylla és Charybdis között hányódott, midőn a két hatalom, melynek játéklabdája, s egyikre nézt villámhárító lett — a nagyravágyó és önző absolut törekvések útjában álló gátét egészben, vagy részben megsemmisíteni törekedett. — A létérti küzdelmek megszűnvén a vajúdások kora állott be, s a socialis kérd !. vették figyelmünket igénybe. Bekövetkezett a reaktio — «a soha ismétlődni nem kiránatos nemzetiségi küzdelmek kora — 48. Az anyaország saját fiait látta fellázadni ellene, fiai szegeztek tört mellének, s kioltani törekedtek a felizgatott szenvedélyek vak dühe által elragadtatva az édes anya életét, mely gyermekei iránt egyaránt érzett, s mely mindnyájok életadója volt. — De vessünk fátyolt, sürtt fátyolt e szomorú képekre, » mindnyájon mellünket verve zo- kogjuk: ne no» deducas in tentationem.“ De térjünk szorosan vett tárgyunkra ! 1849 után Austria egén az absolutismus rideg napja tűnt fel, mely az összmonarehiában önhatatmu- lag beolvasztott népeket élettelen sugarai által igye- kezett boldogítani. Magyarország le volt verve, az egységes Ausztria megalapitva, s a magyarok hazafias uralmát nem tűrő nemzetiségek kívánságuk szeréní kielégítve. (?) Meghódolt a túlnyomó, hazafias érdekektől nem lelkesített nyers erőnek Erdély — Wohlgemuth csendet parancsolt, s lön néma csend, midőu a sebnek nem volt szabad sajgani, a hazafinak nem volt szabad érezni, nem a szülőnek gyermekeit, a testvérnek testvérét siratni. A szász nemzet tombolt örömében, hi»z a barbar nemzet uralma meg volt törve, s Ausztria aegise alatt á legboldogitóbb utopia várakozott reájuk. (?) A szász nemzetiség, a szász universitás a győző Wohlgemuth lábaihoz rakta legnagyobb alázattal kiváltságait le — s a császár kegyelmétől tette jövőjét függővé, s a csá szár kegyelmét esedezé. — Az absolut egységes monarchia Bach és Schmerling minden szabadságot, a nemzet minden jogosultságát, történelmi múltját, nyel-. vét, megtámadó uralma mellett a legszebb jövőt varázsolta maga elé, De a tények és viszonyok kérlelhetlen logicája az öszveférczelt monarchia életében nem remélt állapotokat idéztek elő. Bekövetkezett 1863. A szász nemzet rólunk nélkülünk gyűlést tartott, s nem általotta elbizakodottságában kimondani mikép „es giebt keine magyaricshe Frage mehr.“ Az 1866-ik éven kezdve a porosz osztrák háború után a sors kezdett velünk kaczérkodni — s Magyar- ország ege tisztulni kezdett. Megtörtént az újabb aerat előidéző kiegyezés, Magyarország állami jogaiba visszahelyezve — mint phoenix hamvaiból újra kelt — s mint független állam foglalá el az őt megillető helyet az európai államok sorában. A nemzet kivétel nélkül hallatlan lelkesültséggol fegadta e tényt, s a békés kiegyezés nagyszerű eredményét királya megkoronázásával pecsétlé meg. Magyarország alkotmányos napja felviradt, s remélni kezdett régen — régen letűnt szerencse csillagában. A szász nemzetiség beburkolód- zott ádáz köpenyébe, lesbe állott s kidugta hydra fejét várva a pillanatra, melyben martalékára rohanhat. Magyarország államiságát, királyát tényleg nem ismerte el, méghajlott a viszonyok kényszerűsége előtt, de a történt tényeket leikéből utálta, s nem Magyarország, de Ausztria uszályhordozója volt valóban mindig, s nem a magyar megkoronázott apostoli királyt, hanem az absolut osztrák császárt tekintette fejének, s szőni jr-izdé az ármány labyrinthba vezető fonalszálait, meg- » kdé a harczot a magyar állam épsége ellen, folytonosan rongálva evődött az állam testén, csak hogy titkos hazaellenes törekvéseit megvalósíthassa. Bekövetkezett a porosz királyságot Europa egyik nagyhatalmává kialakititott, a franezia nagy nemzetre oly végzetszerü franczia-porosz háború. Magyarország semleges maradt s feszülten figyelt a viszonyok alakulására. Nem igy a szászok ! Minden győzedelme a porosz királynak ezerszeres hoch-chal fogadtatott, s a francia népre ki volt mondva a „pereat.“ — Porosz- ország győzött, Francziaország s vele egész Europa, a szabadság, az emberi jogosultság sokat-solcat vesztettek. — Poroszország a 32 államocska hegemóniáját a francziák leverése után kezébe vette — s kialakította a „Zollvereint.“ E történelmi tény Brassóban is megünnepeltetett, s minő módon ? 1 Győzelmi hymnusoktól rengettek vissza a győzelmi jubileum ünnepén Brassó korhadt bástyái, volt hoch, dicsősitte
