Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-11-04 / 64. szám
Brassó, 1873 аслд£г.vjooub/i..ъскыакс*.«u>üz. .' 'a.-;wïSor.-;..^*лч.т i.c~^ J Megjelenik ez a lap het.-n- kiut kétszer, h ír Л Л e \i és périt fken. A Г í’. : |j Egész évié ... ti ft. — kr Félévre .... ti ft. — kr. Negyedévre ... 1 ft. 50 kr. Harmadévi folyam 64. szám.- ™*II!?!MAI H" ««лмгльзъг.'ии»]?. ,.г«ашп0лфп,ь A szerkesztő irodája : Halp iacz 311. széim, j; Kiadó - hivatal ugyanott. és társadalmi lap. kedd, nov. 4. Hirdetési díj: 4 has hős garnumd sur.i t, vi:.. annak helyéért 4 kr. I —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr. — Bélyegdîj ni indem igtntáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint. — Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. Brassó, 1873. nov. 2, „Szeretnék egy néhány ezer forint adóssá got csinálni, rövid időre, lia akadna olyan bolond, a ki hitelezzen, mert lm kész akarva nem fizetnék, tudom, hogy a mig törvényes utón a mostani törvénykezési eljárás szerint hitelezőm pénzéhez jutna, eltelnék egy nehány esztendő, meglehet annyi, hogy én ügyesen és szerencsésen forgatva a kölcsön vett összeget megkétszerezhetném s akkor hitclező'met saját pénzéből fizetném ki s még nekem is maradna egy kis nyereség.“ „Nekem is van egy pár száz forint kinn- lévő' követelésem X és Y. ellen behajtandó; de a jelenlegi méreg drága s a mellett iszonyú lassú és bizonytalan igazság szolgáltatás mellett nem merek perlekedni; mert tapasztalatból tudom már, hogy csak egy sereg költséget kidobnék, anélkül hogy eredményhez juthatnék, és igy jobb, ha a mi meg van, nem dobom ki, legalább az bizonyos, mig a jelenlegi törvénykezés mellett, mely — a mint nem rég egy elismert tekintélyű jogász és rá még törvényszéki elnök nyíltan kimondotta — körülbelül lotteria játék, az ember a meglevő' bizonyost is kocz- kára teszi. „En is pereltem egynéhány forintért egyik járásbíróságnál s bárom hosszú év után sikerült is megnyernem a tiszta adósságos pert, — papiroson, — de kielégítést soha sem kaptam; mert a végrehajtó buzgó (?) eljárását adósom bizonyos súgalmazás folytán megelőzvén, minden vagyonún túladott és megszökött, és én maradtam egy puszta Ítélettel kezemben, mely többe < került mint az egész követelési összeg és igy azon vakmerőségemért, mert jogos követelésemért törvény útjára léptem, azzal lakolíam meg, hogy 3 éven át a sok haszontalan huza- vonás miatt folytonosan boszankodtam s a végén még többet mint a mennyi a követelés volt, még ráfizettem.“ Ilyen s ezekhez hasonló nyilatkozatot lehet hallani ma országszerte, s mi, kik ezen nyilatkozatokban rejlő szomorú igazságot a gyakorlatból ismerjük minden nagyítás nélkül hozzá tesszük, hogy nem alaptalannak és hogy nem csak az úgynevezett, „misera plebs contribuons“ Szájából kerülnek ki, mely tömeg tudvalevőleg semmiféle rendszer és kormányzattal'sincs megelégedve soha, hanem hallhatni azokat ezer meg ezer féle variatioban olyanoktól is. kik a törvénykezés terén elméleti és gyakorlati ismeretekkel bírnak a kik teljes meggyőződésből hívei a fennálló rendszernek, kormányformának s a kikről tehát fel sem tehető, hogy rósz akaratból vagy merő recriminatióból tennék ezeket. Hogy a jelen törvénykezési állapot tarthat- lan, érzik azt az illető szakkörök is, mit bizonyít azon körülmény, hogy ezen, az állam élet oly nagy horderejű kérdésével mostanság a sajtó is sokat foglalkozik; sőt az igazságügyminiszte- rium részéről is számos törvényjavaslat van készen, melyeknek törvényerőre emelésétől reményük az illetők a jelenlegi nyomorult igazságszolgáltatás helyzetén segíthetni. Mi megvalljuk, hogy a mennyire örvendünk annak, hogy végre valahára átlátták az illetők is a törvénykezés reformálásának szükségességét és igyekeznek azon segitni, javitni: annvira aggódunk, hogy a tervbe vett törvény javaslatok által, — ha törvény erőre emeltetnének is azok — az eddigi bajon gyorsan és gyökeresen segitve nem leend, és azután is ismétlődni fognak a fermebbi nyilatkozó ok és hangzani fog a panasz továbbra is az ország nyomorúságos törvénykezési állapota felett. Csekély nézetünk szerint nem egyedül a törvényekben volt és van a baj most is. Törvényünk - - már a milyen olyan — volt nekünk és van most is quani tűm satis, hanem nem volt és nincs azt végrehajtó közeg, munkaerő olyan és annyi, a milyent és mennyit a jó I és gyors igazságszolgáltatás a nép és az állam érdeke megkiván, s mi legalább nagy részben ennek tulajdonítjuk a törvénykezés terén, hogy úgy fejezzük ki magunkat — visszaesést, hanyatlást. — Jó, a kor kívánalmainak megfelelő törvényekkel birni igen is kívánatos; de az által legyenek azok bár a legiidvösebbek és czélsze- rübbek, ha gyakorlati alkalmazásuk helytelen költséges és hosszadalmas —- mint a jelenlegi — törvénykezési állapotunk egy hajszállal sem leend jobb mint eddig, s legyen bár még ezer annyi törvényünk is, ez mindaddig holt betű marad, mig azok alkalmazása, végrehajtása körül más utat és módot nem alkalmazunk. Részünkről abban a meggyőződésben vagyunk, hogy a létező törvények alapján is lehetne sokkal gyorsabb és jobb—nem mondom olcsóbb — a törvénykezés, ha az igaszságügy- miniszter ur mint az igazságszolgáltatás főőre több gondot fordított volna vagy forditna A fejedelem várkastélya. — Beszély a Kaukázusból. — Yacano Mario Emil után Kőrösy László. Végre a nők is megfélcmledtek és ös&zedugák fejeiket a folyosón. Naponkint uj meg uj követek érkezének kik a rábízott levelet vagy összehajtógatya szájukba rejték, vagy pedig gondosan a talpba dugták. A vadászatok megszűntek. Az állatokat nyugalomban hagyták, de annál többet vesződtek a fegyverek előkészítésével. Egy napon egy széles orrú barna bimdás oroszt czipeltek a várba. Az udvaron a földre dobták és mint gyalázatos kémen kimondhatlan sok bántalmakat ejtettek. Ezután az éjszaki torony mellett egy fenyőfára akaszták. Kezei, lábai és szemei a kíntól csavarodni kezdettek — — borzasztó volt őt igy nézni. — — — Egy ablaknál Hengis Tabló állott és éjsötét szemeivel nézett a bitóra. Ezután egy erszény pénzt szórt az udvarra ily szavak között: „Ennyit minden ilyen cmbetért!“ — Mily borzasztó idő volt ez! A férfiak dúsan ellátták magukat lőporral. Gyakran az udvaron gyülekeztek össze és a fegyvereket próbálgatták. A fejedelem néha emberei türelmetlensége miatt oly mérges volt, hogy lábaival toppantott. „Rontsunk ki!“ — rnondá az egyik rész. „Várakozzunk még!“ rnondá a másik tömeg. A nők siránkozva gyűltek össze és rövid idő múlva mi is megtudtuk: hogy az orosz közeledik. A tartományt lépésről lépésre elfoglaló, a két legközolebbi erős város már föladta magát. Es most azon sötét a napsugártól is bejáratlan völgynek tartott, mely fölött mi tartózkodunk. Előnyomulásért mint az árvizet vissza nem lehetett tartani. Egy napon az ellenséges sereg már a messze hegyeken hemzsegett. Az útjában eső falvakból kétségbeesetten menekült a nép. Az ösvényen pédig számtalan szerencsétlen omber futott meg az ellen elől. Minden gazda ruháját és értékesebb holmiját targonczájára rakta, és az elé gyermekeit fogva a szarvas marhát ő hajtotta. Elhagyták a családi kunyhót, melyben az atya meghalt, és a melyben a gyermek született: menekültek a szegények és uem tudták hogy hová, hogy merre. Csak el az orosz elől ! A szegények inkább idegen országba mennek, s mint a koldusok alázatosan lakhelyért esedeznek, hogy nem hazájuk földjén, a leendő orosz földön maradjanak! Ók rettegtek a vad győzőktől, kik gyújtogattak, gyilkolta«: és korbácsoltak — sőt még a bolttetemet is bántalmazták a hol mint győzők léptek fel! Mint a fölvert vadak, futották át a hegyeket és völgyeket. Es ez a nagy menekülő tömeg mind a vár alatt vonult el. Mig az én szülőhelyem lakói is köztük voltak. Igen — ott láttam anyámat, testvéremet és apámat. Mellettük ügetett fehér kecskénk és tarka bikánk. De mint váltsak velük legutoljára szavat? — — Még az nap estén már lángoltak az elhagyott lakok. Az ég egészen piros volt. Alig borult tüzbe a tájék, megjelent az orosz! A várkastély valamennyi fegyverét az udva közepére hordották össze. A férjfiak teljesen fölszerelték magukat. A boros hordókat is fel guriták az udvarra. Hengis fejedelmünk szüntelen közöttünk volt. О rendezett mindent, ö társalgóit a harczosokkalr ő ivott és ő mérgelődött a dolog nem sikerültén. Kék ruháját ölté föl, öve mellé pisztolyokat fűzött, és oldalán a kard lengett. Szemei élénkebben villantak, hangja etosebben hangzék mint máskor. Turbánja alól kilógó holló fekete fürteivel a szellő játszék, Egész éjjel nagy zaj volt. Midőn megérkezék a nap a várkastély hölgyei összehivattak. Ezek siránkozva jelentek meg. „El kell távoznotok — igy szolt a parancs. — Az orosz még alkonyat tájban körül fogja a várat, A ti jajgatástok hátráltatna bennünket a vár megvédésében. És ha az orosz győz, úgy el vagytok veszve. Most még menekülhettek — — -- — a zöld folyosón át Darbolinsk felé. Az ottani utakat nem ismeri az orosz, de különben itt is fennakad. Rövid idő múlva eléritek a menekülőket. Tehát el!“----------Csak most kezdődők el a siránkozás majd a zokogás felső foka. Habár idejük drága volt, mégis jajgatva vették körül férjeiket. Közbe gyermekek sikoltottak. Jeonda Tabló Hengis legjobb hölgye sirva köti össze kincseit egy kendőbe. Es mialatt zokogva búcsúzik el a fejedelemtől még egyre talált valamit, mit csomagja közzé dughatott. Még most is magam előtt látom őt. Szobájában csak a fejedelem volt. (Folytatás következik.)
