Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-05-02 / 35. szám
Brassó, 1872. Másod évi folyam 35. szám. Csütörtök, május 2. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer csütörtökön és vasárnap. Ára: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre . . . . 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő szállása: Szinház-utcza 404. szám. Politikai, közgazdászai és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. Brassó, május 1. A követválasztási idő közeleg, — lassan és csendesen, mint tikkasztó nyári napon a magában záport rejtő' tömött felhő, melyet mély csend előz meg, midőn legkisebb szellő sem ingatja a fák leveleit s a lankadt utas bádjattan bocsátja pihenő álomra szemeit. De szenderedé- sében meglepi a vihar. Mohon kapkod ekkor bevégzetlen munkája — és tekint oltalmazó hajlék után ; azonban hasztalan, az elszendergett idő visszahozhatlan, mielőtt teendőjét elvégezné, a menedéket nyújtó hajlékot elérné, — a vihar rázúdul. A t. szerkesztő ur engedelméből szabadjon egy pár észrevételt tenni azért ezen ügyhöz. Hallgatás és mély csend uralkodik még közöttünk ezen ügyben. A választási előmunkálatokra nézve a rendelet már kivan adva; a központi bizottmány megválasztva, sőt már a napokban magát szervezte is. De ennél többet még nem tudunk. Kik és mily programmal lépnek fel követjelöltekül: még homály fedezi. Mély csendesség van körültünk, mint a természetben vihar érkezte előtt. Hogy azonban a láthatár nem tiszta azt érezzük; annak szélén sötét pontként lebeg már a választási bizottmány, mely a városra nézve úgy van összeállítva, hogy abban egyetlen egy magyar legyen. Már pedig még a közpélda beszéd is azt tartja, hogy : egy ía nem erdő, s a köz életben: egy tanú nem is tanú. Micsoda bölcs tervet fedezhet ezen kezdet, annak megismerését óhajtva várjuk. Hogy valami nem közönségest, azt gyanitjuk. A mi teendőnk ezen kezdettel szemben az, hogy vigyázzunk és ébren legyünk. A múlt tapasztalatai úgy hisszük, hogy ezen tekintetben szolgálhatnak némi intéssel és tanúsággal. Az utóbbi követválasztás ugyan is nagyon készületlenül talált bennünket. Akkor egyik rész közülünk zászlót emelt, hadd térjen alája a ki azt látja ; a másik pedig hideg közönynyel vette az egész ügyet: hadseregről nem volt gondoskodás. S igy mig egy rész nem is élt jogával, a szavazók két felé szavaztak. Ennek most nem szabad igy történni. A zászló emelést hagyjuk továbbra. Előbb táborról gondolkozzunk, — tömörüljünk, sorakozzunk. — Ha szavazataink szét szakadoznak, s használatlanul maradnak, hiúban emelünk zászlót, tüziink ki jelöltet, mint hitvány avult köntöst számba sem vesznek. De ha jelentékeny számú választóinkra vigyázunk , azokat megőrizzük s belőlök tekintélyes tábort alkotunk : akkor akár mi emelhetünk zászlót, akár mással szövetkezve érvényesíthetjük erőnket. Erre kell azért legelőbb törekednünk, még pediglen teljes igyekezettel. Ezen tekintetben mindenkinek kötelessége elsőbben is saját szavazatát érvényesíteni. Viszonyaink között a követválasztási szavazás nem csak jog, hanem kötelesség is, melyet mindenki, a ki érdekeink sérelmét szándékosan előmozdítani nem akarja, gyakorolni köteleztetik. Hasztalan tagja az a háznak, a ki abban legfennebb benne lakik, de érdekeit, jógáit semmivel elő nem mozdítja, sőt az ellen munkálódik. A ki velünk nincs, az már épen ez által ellenünk van. — Erre nézve különösön meg kell jegyez- ni, hogy a választó bizottságnak kötelessége a választók névsorát előre összeirni és a tanács háznál közszemlére kitenni, s csak azok lehetnek választók a kiknek névsora előre össze van állítva. Azért mindenki a ki 8 forint adót fizet, igyekezzék meg vizsgálni, hogy vájjon benne van-e neve a választók sorában; s ha úgy ta lálná, hogy onnan tévedésből kihagyták, se ne szégyelje se ne sajnálja a közügy iránti ezen szent kötelessége érdekében azon fáradságot, hogy egész egyszerűséggel reclámáljon. — Ez I azonban még nem elégséges, hanem kötelesség továbbá mások felett is о г к ö d n ü n k. Vannak, vagy legalább lehetnek mindeni- künkrmk ismerősei, jó emberei között olyanok, kik előtt nem elég ismeretes joguk s közügy- iránti kötelességük, vagy nem elég élénk és munkás buzgóságuk, hogy a köz érdekért fáradságukat áldozatul hozzák. Az ilyeneket már szükséges álmukból ébreszteni, közönyükből felrázni s kötelességükre figyelmeztetni. Ha tapasztaljuk azért, hogy ismerőseink közül valaki nem ismeri választói jogát, közöljük vele, hogy minden 8 írt. adót fizető választó, s igy neki is joga és kötelessége ebben résztvenni ; ha észre vesszük, hogy valaki a választók sorából kimaradott, figyelmeztessük s biztassuk, sőt ha látjuk, hogy tartózkodó, mások közben járását is hívjuk fel, hogy reclámáljon. — Választás idején ügyeljünk, hogy minden ismerősünk a választó urnához járuljon; érdek és kényelem senkit onnan vissza ne tartson. — Mind ezt tenni önmagunk iránti kötelességünk. Mert hasztalan a mi igyekezetünk, ha velünk mások is együtt nem munkálnak. Saját értékük nő, vagy gyengül a mások hozzájárulása — vagy visszavonulásával. Végre vigyázzunk, hogy egyczélra m u n- ká Íjunk. Nagy és életbe vágó érdekeink fognak a jövő országgyűlésen eldöntetni. Ha azt akarjuk, hogy azok úgy oldassanak meg, mint óhajtjuk, ne mellőzzük el erre a tehetségünkben álló eszközökkel befolyni. Miután tapasztalhattuk már, hogy az épen nem mindegy a mi érdekünkre nézve, hogy akár Kiéti akár Pléti legyen a követ ; ne arra tekintsünk a jövő választásnál, hogy Weisz, vagy .Schwarz, vagy Roth szóllott-é nekünk szépen az ő jelöltje érdekében, — hanem vigyük egyéniségünket áldozatul a közakarat és nézetnek. Van egy közérdekünk ; a kit az általános nézet ennek irányában kijelöl : azt támogassa az egyes. Egy czélra munkáljunk: ha a nemzeti becsület örömre hevít, igyekezzük szolgálni is azt. A szavazatát másfelé pazérló roszabb a nyílt ellennél, mert arra legalább nem is számítottunk, mig ez tá mogatás helyett p tisztit. Ha köteleségét e tárgyban mindenki, mint illik, teljes polgári érettséggel, okoson és helyesen teljesiti, biztosok lehetünk, hogy bármily választási combinatiók és taktikák merüljenek is fel, azok között erőnket, tehetségünket a leg- czélirányosabban érvényesítvén : szégyent saját hibánk miatt sehol sem fogunk vallani. —s. Ghyczy Kálmán képv. jelentése. A jeles hazafinak választóihoz intézett velős jelentését az „Ellenőr“ egész terjedelmében közli. Lapunk szüktere miatt csak részben adhatjuk a nagy becsli beszédet, melyet a történelem táblájára irai kellemes kötelesség. A „jelentés“ elősorolja a hozott törvények közül azokat, miket a tárgyalás alkalmával a baloldal megtámadott. Ilyenek a törvényezikkek a bírói hatalom gyakorlatáról ; az első folyamodást! bíróságok és a köztörvényhatóságok és községek rendezéséről. Ezekre csak annyit mond: hogy „ezen törvények csak most foganatosíttatván, a tapasztalás, mely a törvényhozási intézkedések legilletékesebb bírója rövid idő múlva úgy is Ítéletet fog mondani, úgy ezen törvények megszavazói, mint. ellenzőinek véleménye fölött.“ A reform működésre vonatkozólag azon nézetet vallja, „hogy nem helyes eljárás rohamos szenvedélylvel, mintegy halomra gyűjtve, rögtönzéshez közeledő gyorsasággal keresztül erőszakolni a törvényhozáson a reform-törvényeknek nagy tömegét.“ A törvényhozás czcl- jának nem azt kell képezni, hogy minél több, hanem hogy minél jobb törvényeket alkosson. De hogy ilyenek legyenek mindazon törvények, melyek a legközelebbi országgyűlés alatt hozattak, azt Ghyczy nem állíthatja, s itt különösen a bíróságok és köztörvényhatóságok ren- I dezéséről szóló törvényeket említi fel; tüzetesebben megemlékezvén a vasúti engedélyezésekre s az államköltségvetésre vonatkozókról. A vasútépítések nagy előnyeit elismervén, el nem hallgathatja mégis, „hogy a külön ez óljaik kivitelére közös egyetértésre szövetkező helyi érdekeknek túlnyomó befolyása folytán, a törvényhozás az állami biztosítás, vagy segély mellett építendő vasutaknak engedélyezésében sem valamely kellően átgondolt rendszernek szembentartásával, sem elég óvatosan és czclszerüen j nem járt el.“ S azután Ghyczy hosszabban szól a Ko- máro m о t közvetlenül érdeklő vas utakról. A költségvetésre vonatkozólag fölemlíti a deficitet, elősorolja, hogy a baloldal azt csökkenteni akarta, s azt tartja a legszoritóbbnak, hogy a nagyi hiány nem mulé- kony, hanem állandó, sőt évről-évre, na pénzügyi rendszerünket gyökeresen meg nem változtatjuk, öreg- bedik. Ghyczy ezeket felemlítvén, oly ügyekre tér át, melyek az országgyűlés tanácskozásainak tárgyát képezték ugyan, de törvényalkotás anyagát részint nem foglalták magukban, részint más okoknál fogva törvényé nem válhattak. о „Midőn a múlt 1870-ik évben a ffanczia-porosz háború kiütött -— úgymond — hazánk is nagy válság előestéjén állott, mert sokáig komolyan ingadoztak az irányadó körök az iránti elhatározásukra nézve, vájjon a monarchia ezen háborúba beavatkozzék-e vagy nem? megoszolva volt ezen kérdésre nézve a törvényhozó test tagjainak véleménye is, s hogy mindemellett a semlegesség választatott, s ezáltal hazánk a különben reá liá- ramlandó veszélyek előre kiszámíthatatlan esélyeitől megmentetett, ebben kétségen kívül nagy része van azon határozott nyilatkozatnak, melylyel a balközéppárt, Tisza Kálmán képviselő felszólalása folytán az akkori miniszterelnöknek hasonirányu szándékát a ház nem csekély részének ellenkező véleménye ellen erélyesen támogatta.“ A bankkérdésben hozott határozat „rejtélyes“ szavainak értelmét nem tudja, de kijelenti, . hogy a kormány — bármilyen legyen az -—- súlyos bűnt követ el, ha az orsz. pénzügy ftiggetlelütéséről nem gondoskodik. * A választási törvényjavaslatra vonatkozólag Ghyczy elmondja az ellenzék ismert kifogásait, s a strikeot igy adja elő : „Az ellenzék fontolóra vette, hogy ha a választási törvényjavaslat tárgyalásának befejezésével szavazás alá bocsáttatik, amiak említett sérelmes pontjai a ház többsége által kétségen kívül el fognak fogadtatni , s ezáltal sok ezer polgár elesik törvény által biztosított választási jogától; s ennélfogva a ház szabályaiba nem ütköző eljárással, daczára a kormány és többség ellenkező irányú törekvéseinek, hetekig tartó erélyes kitartással oly hosszúra nyújtotta a választási törvény feletti tanászkozást, hogy az az országgyűlés végeztéig be nem fejeztethetett, és igy a beterjesztett választási törvényjavaslat törvénnyé nem válhatott, s azzal együtt azután elesett az országgyűlés tartamának öt évre leendő kiterjesztésére vonatkozó törvényjavaslat is. Ezeket elmondván, Ghyczy az egész országgyűlés folyama alatt követett eljárását a következőkben adja elő: En az 18G7-ik évi kiegyezést s amiak a nemzet előnyére nem szolgáló későbbi módosításait az ország jogainak és érdekeinek megfelelőknek nem vélvén ; eltekintve attól, hogy politikai pártok nélkül parlament, parlamenti kormány nem is képzelhetők; a haza érdekében mulhatlanul szükségesnek tartom pártnak létezését, mely feladatául tűzze ki mindazon önállásnak és függetlenségnek a magyar korona országainak részére kivívását és visszaszerzését, mely azokat a pragmatika sanctió valódi értelmében megilleti. „Hiszen mi lett volna eddig is már ezen országból, ha elődeink a nemzet korábbi megbróbáltatásainak idején, s mi is az 1849-ik évi események után lemondottunk volna az ország törvényes jogai kivívásának, visszaszerzésének reményéről, -e remény valósításának szándékáról; régen be lenne már végleg olvasztva ha-
