Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-05-02 / 35. szám
zánk az osztrák egységes államba, mint tartományainak egyike ; ез épen úgy nem létesülhetett volna maga az 1867-ik évi kiegyezés sem, mint felhasználhatlanná válnék minden alkalom, mely hazánk törvény es önáliasanak teljes visszaszerzésére, akár átalános európai válságok, akár a monarchia másik államának mind ez ideig meg nem szilárdult viszonyai, akár a monarchia mind a két állama érdekeinek helyesebb felfogása folytán, jövőben ha e czélra ildomosán törekszünk, előbb utóbb bcál- lani fog.u „Az államok ügyei, úgy mint magányosoké, a lejtőn, melyen állanak, lefelé grávitáinak rendszerint; azon párt, melyet említettem, képes leginkább ezen irányban útját állani és megakadályozni a reactio soha nem szűnő működésének sikerét úgy az állam jogai megvédésének, mint a szorosan vett egyéb reformkérdéseknek, terén. Ily párt készítheti elő és indítványozhatja legalkalmasabban s folyvást haladó irányban a haza anyagi és szellemi érdekeinek fejlesztésere szolgáló törvényhozási intézkedéseket, s legélénkebben, legszilárdabban ellenőrizheti egyszersmind a kormánynak, hatalmuk kiterjesztésére mindig hajlandó közegeit.“ E pártállásnak is azonban megvannak a maga nehézségei; nem azért mert jobbról-balról, habár helytelenül, de folyvást megtámadható, hanem azért, mert e pártnak saját czéljai felé törekvésében nagy óvatossággal kell eljárni, nehogy a működésre felhasználható idő és alkalom bekövetkezése előtt szenvedélyes izgalmak s indokolatlan remények felébresztésével megzavartassék az országnak belbékéje és nyugalma, s hazánknak jövője s jelene is veszélynek tétessék ki. „Nézetem szerint ugyanis az 1867-ik évi kiegyezés nem törvény csupán, hanem egyszersmind államjogi egyezmény is; és igy veszélyesen tévednek s veszélyes tévedésbe ejtik a nemzetet is, kik ezen kiegyezés feltételeit a magyar országgyűlésen egyoldalúan alkotandó törvény által egyszerűen megszüntetketöknek vélik. „Veszélyesen tévednek továbbá, s veszélyes tévedésbe ejtik a nemzetet is, kik azt hiszik, hogy azon állami intézmények, melyek a polgárok anyagi és szellemi érdekeinek megőrzésére, fejlesztésére szükségesek, tetemes állami költség nélkül tarthatók fenn, s e hitben a haza polgárait a közterhek általuk eszközlendő köny- nyitésének hiú reményével kecsegtetik; mert semmiből semmi, kevésből kevés lesz, csodát korunkban senki sem tehet; s minél szabadabb, minél fejlettebb és tökéletesebb az állami élet, annál nagyobbak az állam háztartásának költségei is, melyek azután a nemzet anyagi és szellemi állapotai e költségek segélyével eszközlendő fejlődésének előnyei által téríttetnek meg. „Ezen és egyéb itt részletesen kimeritöleg nem taglalható tekintetek teszik szükségessé, hogy azon párt, melyet említettem, mely hazánk önkormányzati jogosultságának teljes érvényesítését tűzi ki feladatául, ezen feladatát nemcsak törvényes utón s az alkotmány fokozatos javítása által, hanem az idő és körülmények szerint erélyesen ugyan, de eszélyesen is, és tántorithatat- lanul, de elhamarkodás nélkül törekedjék megoldani. „Ez czélja, iránya s eljárása is egyszersmind azon pártnak, a balköz éppártnak, melyhez épen ezért szivem egész melegével tartozom, és tartoznám akkor is, ha e párt kebelében nem találtam volna egyszersmind oly férfiakat is, kikkel elveim, hajlamaim s eszméim egész körére nézve leginkább rokonszenvezek, a kiknek körében mindig tiszta, önzéstelen, áldozatkész hazafiságot s oly férfiakat találtam, kik tehetségük mérvéhez képest régen a kormány fŐpolczait foglalnák el, ha elveikhez kevésbé hívek, kevésbé önzéstelenek lennének. „Vannak okok, melyek fájdalommal töltenek el a miatt, hogy tehetségeim és testi erőm gyengülése tagad- hatlaniü bekövetkezett előjeleinek érzetében kénytelen vagyok lelépni a nyilvános életpályáról, s ezek egyike bi-1 zonyosan az, hogy ily férfiak közvetlen baráti köréből | lépek ki, nem tehettem azért, hogy ezen alkalommal is ne r óvj am le irányunkban az elismerés és örök tiszte- lat adóját.“ A kormány és az erdélyi szászok. A „Magyar Politika“ e fölirat alatt egy czikkét közli Kőhalom eddigi képviselője Bauszern Guidó ur-1 nak, melyet ő a „Herinanstädter Zeitungéban válasz- 1 tóihoz intéz. Ebben panaszkodik azon mostoha bánásmód fölött, melyben a szászok érdekei a magyar kormánynál és törvényhozásnál állítólag részesültek. Nem akarom ál- j litani, igy ir a többek között, hogy a magyar kormány és az azt támogató többség-párt irántunk, szászok iránt már kezdettől fogva rosszul volt hangolva, továbbá el- ' smerem, hogy föladatunkban áll a kormánynyal és pártjával haladni azon pontig, a meddig a mi létezésünket, mint német kultur-elemnek föltételei ezt megengedik, de személyesen eléggé meggyőződtem arról, hogy a kormány és a többségi párt a szász érdekeket korántsem képesek azon mértékben méltányolni, a mennyibe a szász nemzet történeti fejlődésénél és műveltségi hivatásánál fogva azt jogosan igénybe veheti. Így nekünk szász képviselőknek azon kérdésekben, melyek jogszerű nemzeti vagyonunk épségét és német anyanyelvűnk törvényileg biztosított szabad használati jógát illetik, koldulni kellett, hol követelni lett volna jogunk. Ily han-j gon folytatja keserveit s végül azon eredményre jön, hogy a szászoknak támogatásuk árát folebb kell emelni (in Preise steigen) és igy tekintélyes tiszteletreméltó állást kell a magyar törvényhozás körében kivívni. így Bauszern ur világosan kimondja, hogy a szászok lici- tandó árulgatják támogatásukat, és ahoz mennek, a ki többet ad. Ha ezen nyilatkozat magában véve már furcsa, még furcsább azon állítás, hogy a szászok érdekei nem részesültek kellő támogatásban. Különös jogot „ex- trawurstot“ nem találtak fel részükre ugyan, de azon országos kedvezmények és jogokban ők is jbőven ré- szesültek, melyek a többi polgárok számára alkottattak. Ha a Királyföld szervezése nem lett, ezt csak azon törekvésnek róhatják fel, hogy egy részük az uni- versitást valódi Provincziál-Landtaggá kívánta tenni ; ezen véleménykülömbségek miatt késett a javaslat, de ennek leszorulása miatt csak akkor panaszkodhatnak, ha meggondolják, hogy az ország fővárosának szervezése is elhalasztatott. A bírósági szervezésnél, a kinevezéseknél a kormány nagy figyelmet fordított érdekeire és embereikre s igy nem panaszkodhatnak magyarositási szándék miatt. Vigyázzanak tehát, hogy e licitationál, melyet maguk rendeznek saját bőrükre, ne húzzák a rövidebbet. A nagybecskcreki szerb conferenczia halározalai hét pontban állapíttattak meg, a melyek a következőleg hangzanak : 1) A szerbek követeket választanak a pesti országgyűlésre. 2) A szerb, román és tót képviselők külön, önálló határozott programmal biró pártot képeznek. 3) A szerbek támogatják a románokat, és románok proggramját Erdélyre nézve, mig azok nem törekednek Erdélynek Magyarországtól különválasztására. 4) A szerbek a horvát és szlavón királyságban levő nemzeti pártot támogatják föderativ programmj ukkal. 5) A mennyiben a nemzeti érdekek nem szenvednek alatta, a nemzeti képviselők a pesti országgyűlésen mindig a szélső ballal szavaznak. — Ez addig tart, mig a szélső balpárt a demokratikus s szabadelvű állásponton van. 6) A szerbek s követjeik minden lehető parlamentaris eszközzel oda tartoznak törekedni, hogy minden kormányt, mely a keleti keresztyének egyesülése ellen működik, megbuktassák, és 7) a szer- bek minden egyes választókerületben állítsanak fel jelöltet, és a hol nincsenek többségben, lépjenek közös támogatási viszonyba, illetőleg közös egyezményre az illető kerület más nemzetiségű balpárti képviselőjével a teendők közössége iránt. A peterrári „Birzseu Vicdomosti“ egy hosszabb vezérczikkben ismét Ausztriát .támadj a meg. A czikk többek között ezeket iija: „Beust gróf eltávolításával Ausztriában a porosz mamelukok korszaka állott be, mert Ausztriát a magyar Andrássy kormányozza, ki a cislajtháni ügyeket eszközére, Auersperg her- czegre bizta, Translajthánia ügyeinek élére pedig más teremtményét, Lónyay grófot állította. Andrássy politikája most már teljesen világos; szándéka a cislajthá- niai tartományokot germanisálni, és a szláv elemet valahová Ázsiába, Szibéria széleire kiszoritni. Mióta Andrássy Ausztria-Magyarország kül- és belügyeit igazgatja, Poroszországszág lapjai nagyon megvannak elégedve az ausztriai ügyek menetével. Andrássynak kinevezteté- sekor úgy látszott, hogy az osztrák orosz viszonyok Poroszország védszárnyai alatt javulni fognak. De ezen látszatra kiábrándulás következett, miután Andrássy gr. elfelejtette sajtó-közegeit oda utasítani, hogy Oroszországról legalább illemmel nyilatkozzanak. Csalatkozott az, a ki azt gondolta, hogy Ausztria valami rendszerhez, elvekhez, vagy legalább egészséges fogalmakhoz ragaszkodik. A szlávok kielégítését azon ürügy alatt utasították vissza, hogy ezt Oroszország nem akarja, s a lengyelelmek szánt önkormányzatot szintén Oroszország barátságával indokolták. Ausztria tehát szláv alattvalóival azt akarja elhitetni, hogy Oroszország, a szláv érdekek ezen egyedüli lehetséges és természetes gyá- molitója nemzeti törekvéseik irányában közönynyel viseltetik, s hogy ő a német-magyar hegemóniát jobban becsüli, mint a szláv fajok életérdekeit.“ A czikk következőleg végződik: „A bécsi és a pesti kormányok a teljes bukás előtt álló társulatokhoz hasonlítanak. Az osztrák-magyar birodalomnak, mint a különféle nemzetek szövetségének s mint nagy hatalomnak tulajdonké- peni érdekei oly annyira elhanyagolvák, hogy csudálatosnak tetszik, hogyan állhat ezen birodalom mai napig fenn, s akaratlanul elkezd az ember hinni azon államférfinak nyilatkozatában, ki egy alkalommal azt mondta, hogy Ausztria bukása után minden ember azon fo<r cső" О dálkozni, hágván állhatott fenn oly sokáig. A nemzeti érdekek a jelen osztrák kormány törekvéseivel oly nagy ellentétben állanak, hogy a németek bizonyos esetekben bátran számíthatnak Poroszországra; a mi pedig a szlá- vokat illeti, nem lehet nekik szemrehányást tenni azért, hogy ők többé senkiben sem bíznak.“ V i (I é k. Sepsi-Szent-byÖrgy, 1872, api-. 2G án. Nagyszeben szabad királyi város polgárai — a háromszéki felvidéki ínséges lakósok enyhítésére 22 frt. 60 kr. segély összeget szíveskedtek adományozni. — Midőn ezen könyöradómányi összeg az ínséges lakosok között kiosztatott, egyszersmind azért — az ínséges lakósok nevében — az adakozó nemes polgároknak ezennel köszönetemet nyilvánítani kedves kötelmemnek ismerem. Gr. К á 1 n о к у, főispán. Sepsi-Szenl-György, 1872. april 28-án. Tisztelt Szerkesztő ur! A háromszéki „Deákpárt“ megtartotta jelen hó 23-án S.-Szt.-Györgyön — székünk mind négy alszé- kéböl szép számmal összegyűlt elvtársak jelenlétében — követjelölési gyűlését A kézdi-orbai kerületben Tisza Lajos miniszter ur ö nagyméltósága lelkes éljenzések közt egyhangúan kijelöltetett; a sepsi-miklósvárszéki kerületre nézve pedig felhozatván, hogy oda a párt tagjai által Gróf Kálnoky Pál, Székely Gergely és Lörincz József emlegettetnek, gróf Kálnoky Pál azon nyilatkozata után, miszerint ö az eddigi választó kerülete nemes Bereczk városa választói által hozzá intézett ismételt felhívást hálakötelezettséggel kötelességének tartja elfogadni, s ennél fogva pártmik bizalmát szívesen köszönve visszalép, — lelkes éljenzések közt hangoztatott Székely Gergely neve, minek folytán harmadik jelölt Lörincz József megbízottja nyilatkozott, hogy Lörincz József a felhívásnak csak azon esetben lett volna hajlandó engedni , ha fellépését a „Deákpárt“ egyhangúlag a párt érdekében fekvő szükségnek nyilvánítja vala. Ezek után — jelöltünk Székely Gergely által tartott lelkes, honszerelem es hazafi buzgalomtól ragyogó beszédet nem részletezem; hisz csak ilyet várhatunk azon férfiútól, ki évtizedek óta az igazság és józon megfontolás utján haladó pártnak egyik irányadója, s a ki minden alkalommal kitüntette, hogy előtte a haza ügye szent! a legönzetlenebb buzgalommal szolgálván a szék és egyházat minden időben midőn arra szükség volt. — Ep ezért nem is csodálkozhatunk az őszinte bizalomnak személyében ily teljesen lett öszpontosulásán; hisz alig van székünknek tagja, ki több alkalommal ne tapasztalta volna jelöltünk lángoló honszerelmét, a miért is, midőn ékes beszédében Deák Eercncz nagy hazánkfia elveihez ragaszkodni s hazánk és székünk javára minden lehetőt elkövetni ígérkezett, mindnyájan teljes megnyugvással fogadhattuk azt. Ugyan e nap délelőttjén, a követválasztási munkálatok megkezdhetése czéljából, főispán Gróf Kálnokv Dénes ur 0 méltósága elnöklete alatt tartott rendkívüli közgyűlésben megalakult a központi választmány — többnyire Deákpárti tagokból — s meghatároztatok, miszerint a választások a kézdi-orbai kerületből Kézdi- Yásárhely helyett Kovásznán, sepsi-miklósvárszéki kerületből S.-Szt.-György helyett Uzonban hajtassanak végre, minthogy elől irt városok most külön főispáni hatóság alatt állanak, és magok is azon időben kell hogy követjöket megválasszák. Ezen — szavazat utján nagy többséggel hozott határozat ellen egy kisebbség — két aláírással — óvást adott bé, indokolva azt egy következetlenséggel, mintha azon tárgy, hogy a követválasztás eszközöltessék, azzal hogy az hol hajtassák végre : kapcsolatos nem volna, s szerintök annál fogva mint külön indítvány előre bejelentendő lesz vala. — Hanem a kis számú baloldaltól már megszokott ily gáncsoskodás nem akadályoz munkánk folytatásában, csak is meggyőz arról, hogy a hol a jog és igazság van, ott a győzelem is. Már is hosszúra nyúlt levelemet azon óhajjal zárom bé: Vajha a követválasztásról küldendő tudósításomban elmodhatnám, hogy habár annak eszközlésénél sok jobb és kevés balodali (a mit biztosan hiszek is)
