Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-02-18 / 14. szám

— 54

Igen sajnálatos volna, ha a „Kronstádter Zeitungénak ezen szerencsétlen elveit a szász ajkú polgárság magáévá tenné; de ha teszi, mi részünkről nem szűnünk meg sürgetni, hogy alkotmányunk és törvényeink tekintélye ha kell hatalom szóval is fenntartassék.

Ha a Kronstädter és hívei alkotmány ellenesen azt követelik, hogy ők különbek, mint más, — mi követeljük és megköveteljük, hogy Magyarország egyenjogú polgárai legyünk mindnyájan.

Ezt isten segítségével fogjuk is érvényesíteni tudni. —

Brassó, 1872. február 14.

Tisztelt Szerkesztő ur!

Van szerencsém értesíteni önt és olvasóit a brassai ipar- és kereskedelmi kamara tegnapi üléséről.

Az értesítést szükségesnek vélem különösön azért, hogy az ezen kamarába kebelezett magyar városok polgárai tudják meg, miszerint ezen kamara költségei nem ok nélkül vannak, mert ha teendőit végzi (?) sok hasznost tud tenni.

A tegnapi gyűlésnek igen fontos tárgyát képezte egy miniszteri leirat, melyben felszólitatik a kamara, hogy adjon véleményt a romániai vámilleték és ügyfolyamokról. Egyszersmind felhivatik a kamara, hogy alaposan mutasson ki minden okot, mely a forgalom hátrányára van, miután kormányunk a romániai kormánynyal uj szerződést kiván kötni. —

E tárgyban a kamara részéről az alábbi eljárások téttettek. Mint közelebbről volt szerencsém értesitni a Nemerét, egy öttagú bizottmány választatott a czólból, hogy a vámadó fizetésről és annak kezeléséről javaslatot készítsen. A javaslat elkészült, melynek értelmében az Erdélyből kiviendő áruczikkek nem mérték — hanem érték szerint lennének vámolandók. Ezt a választmány kiválóan — és helyesen — azért kívánja, mert a hazánkból kiviendő áruczikkek mind nyerseségük, mint durvaságoknál fogva igen terhesek, és igy nehezék szerint mérve rájok a vámot, természetes hogy az többszörös mint az érték szerinti.

Ezen alapon kívánja a választmány a czikkeket a hazánkban divó érték szerint megvámoltatni; és pedig 100- tól nem 7‘/2, hanem 5°/0'eh A kiviteli tárgyakról l/9, és átviteliért ya °/0; kívánja továbbá, a prédái vámon a segéd hivatalok szaporítását, hogy ne kelljen 2 — 3 napon át várakozni, mig sor kerül a vámfizetésre ; elkeriilhetlennek tartja szintén, raktárak felállítását, hogy a szálitmányokat ne kellessék a sárba rakni; az úgynevezett patentét elengedni, mivel a roinániaktól sem vesznek itt semmi névvel nevezhető dijt; ha valamely szekeres tovább marad mint a meddig útlevelének tartama engedi, azért azon lovakról melyekkel bement — kijövet alkalmával ne vegyenek olyan vámot, mintha azokat eladni vitte volna.

Röviden, ennyiből áll a választmány javaslata, mely a kamarában történt előterjesztés után fölterjesztetetl az ipar- és keresk.-miniszteriumhoz.

A kamara ugyanezen ülésén a bécsi világkiállításra az országos központi bizottmányba a választmányi tagok megválasztattak a következő személyekben: Gött János elnök, Fabriczius Károly és Ducii József alelnökök, és László László, Kászoni István, Popovics János kamarai tagok.

A helybeli bizottmányba megválasztatlak: Joan János, Diamandi G. Manóié, Herfurt Ferencz, Seiler Károly, Leonhard Ferencz és Schneider Frigyes.

Szintén ezen ülésen került szőnyegre egy olyan tárgy,

melyet maga az elnök sokkal jobban szeretett volna úgy kézalatt elintézni mint érette magát interpelláltatni. A tény ez : gróf Mikes Benedek ur egy a belügyminiszterhez szóló kérelmet küldött be a helybeli ipar- és keresk. kamaraház a végett, hogy az Írja alá és küldje fel képviselőjének, hogy az kézbesítse az illető helyen. De fatum ! az elnök interpelláltatott, hogy minő utón jöhet azon bizonyos kérelemmel a gróf ur a kamarához, mintha az felhatalmazást adott volna, hogy a gróf ur eljárjon a kamara ügyeiben. A felhatalmazásról a tagok mitsem tudván, a kérelem visz szautasitatott. Erre az elnök azt nyilvánította, hogy tu- lajdoukép nem a kamara, hanem a kommunitas adott a gróf urnák felhatalmazást , hogy munkálkodjon a bodzái vonal elfogadása és kiépítéséért. D i x i.

Román lapszemle.

„Patria“ 11 ik sz. febr. 11-én’ Még egyszer hatalmasan arczul csapja a passivistákat s szemükbe mondja : hogy ők — nem csak ferde s a román nemzetre nézve veszélyes, de törvénytelen, sőt valóban a forradalom terén állnak, — sa „törvényes utat“ valahol Magyarország határaiu kiviil keresik.

Az 1869. marcz. 7-iki szerdahelyi értekezlet két határozatot hozott Maceláriu Ilyés javaslatára. Az egyik hódolatot s hüragaszkodást fejez ki a császár s Erdély nagy fejedelme I. Ferencz József Ö flg. s az uralkodó ház iránt, valamint őszinte testvériséget az együtt lakó nemzetek iránt s a románokat terhelő törvények megváltozta tását — csak törvényi eszközök s törvényes utón kívánják elérni. —

Az értekezlet tehát a határozatban aláveti magát a felség akaratának s az általa szentesített törvényeket tisztelni Ígéri. Az értekezlet — ha következetes, akart maradni — követeket küld a pesti országgyűlésre s törekszik vala a román nemzet sérelmeit orvosolni ; de mikép hang zik a 2-ik határozat: „az erdélyi román nemzet értelmi ségének értekezlete — az erdélyi román nemzet teljes pas- sivitása mellett nyilatkozik a bekövetkező pesti képviselő választásokkal szemben.“

Nos ? váljon nem semmisíti-e meg egymást e két határozat? Hol van az a hires lojalitás s ragaszkodás: midőn ö felsége meghívását visszautasítják s a pesti országgyűlést nem tartják illetékes és törvényes térnek — a sérelmek orvoslására ? Ez e az ő flg. iránti hódolat s az alkotmányos törvény tisztelete ? Nem, ők a foradalom terén állanak, melyet egy alkotmányos államban sem lehet megszenvedni !

S a passivisták ezen otromba magok tartásának még az a hátránya is van , hogy miután ők a pesti parlament fölforgatása által akarják óhajtásaikat elérni — az által a nem roináu nemzetiségek részéről mind kiválóbb bizalmat tapasztalunk, —• s mi activisták is bénittatunk működésünk sikeresitésében !

„Romanulu“ jan. (ó. sz.) 26 ki számában egy olasz- országi levelező :

Egy uj csillag jelent meg a: „Confederatiune latina“, székhelye a kapitolium.

Ez minden latinfajt egyesitend. ,,Nem fogjuk — úgymond — a világot megzavarni, de azt sem fogjuk tűrni : hogy a német kard s orosz cselszövények által — magunk megzavartasunk.

Politikai szemle.

A porosz képviselő házban az iskolafelügyeleti törvényjavaslat feletti vita képezte közelebbről a legkiválóbb politika eseméuyt. A javaslat feletti élénk

, vitában Bismarck herczeg felszólalásai mindenkor élesen sújtották a clerical c ouservativ pártokat. Bismarck felszólalásaiban mindig élesen hangsúlyozta a kérdés politikai mozzanatait, s különösen azon általa már több Ízben kifejtett eszmét ismételte, hogy az ultramontán pártok a ró- mai egyház érdekeit a német haza, a német birodalom érdekei fölé helyezik.

A törvényjavaslat elfogadtatott, csak most az a kérdés, minő sorsban részesíti azt az ultra-conservativ fel- söház. —

Németország és Anglia között állítólag viszály van támadóban, egy bécsi lap sürgönye szerint. Anglia ugyanis erősen szándékszik megerősíteni a német tengerparthoz közel eső Helgoland szigetet, mi végből a szükséges anyag már ki is szállíttatott a szigetre. Bismark ellenben tiltakozott e megerödités ellen, mert Németország nem tűrheti el az Elbatorkolat elzárását. Bernstorff gróf, Németország londoni nagykövete, e czólból megkapta már kormánya részéről a szükség utasításokat.

Spanyolországban a dolgok nagyon élére vanna к állítva. Minden perczben a forradalom kitérésétől tartanak. Ily körülmények közt az államcsínyek főmestere, Serrano azt indítványozta a királynak, hogy az országot ostrom állapotba helyezze.

V e g y e s.

(NyÍlvá)IOS köszönet.) A helybeli rom. к. fötanoda taneszközalap javára febr. 10-én tartott tánczestély 219 o. é. frtot jövedelmezett. A mit köztudomásra hozni sietvén, egyúttal a nevelésügy buzgó pártolóinak forró köszönetét nyilvánít a tanítói testület.

(Nyilvános kÖSZÖIK1!.) Dr. Roth urnák az árvák irányában tanúsított önzetlen szívességét több izben volt szerencsém tapasztalni. Közelebbről pedig újból igen szépen nyilvánító nemes jó akaratát. Elhalt barátom K. S. orvoslásáért egy bizonyos összeget kívántam részére átszolgáltatni, mit ő telyességgel nem fogadott el hanem az ösz- szegnek 1/4-ét elvette, a három részt pedig a három kis árvának adta.

Nemes eljárásért vegye a Doktor ur az árvák nevében őszinte köszönetemet. Sz. J.

(ÄZ ÉötYÖS szoborra) eddig begyült adományokat a hivatalos lapban közli a földhitelintézet. Az első kimutatás szerint 6070 frt. 25 kr., és 1 drb. arany van följegyezve. ■

(Az amerikaiak) n agyon megkedvelték a gépészetet. Egyik oly órát készített, mely mindenféle idő és csillagászati jelek mutatásán kívül egyházi kardalokat és világi nótákat is játszik. Még csak a kellene, hogy énekeljen és táuczoljon.

(Kászoni István) polgártársunknak lapunk idei 7-ik számában „Magyarok újéve Bukurestben“ czimü közleményére vonatkozólag egyik Bukurestben élő hazánkfiától a következő levelet vettük :

T i s z t e 1 t Kászoni ur!

Kötelességemnek ösmerem önnek őszinte köszönetét nyilvánítani az irányunkban mint külföldi honfitársai irányában tanúsított ügybuzgalomért, és legdrágább honfiúi ügyünknek a „Nemeié“-ben történt meleg ajánlatáért. Vajha minél számosabban értenék meg ügyünket, és nyújtanák részünkre pártfogásukat, addig a mig nem késő.

Jelenlegi iskola vagyonúnkhoz azon megjegyzést tehetem, hogy az áll 180 drb. aranyból. Ezon összegnek */3- át egy a múlt évben rendezett bál jövedelemből bírjuk; és most jó remény fejében e hó 24-ikén újból bált fogunk

mégis keresztyén, reflexiókba sülyedő és mégis érzésben árad. A reflexió és érzés csodálatos módon egyesül benne, mintha fejével érzene és szivével gondolkoznék. A bánat és vigasz költője, a szerencsétlenek és elnyomott néposztályok szószólója. Lyrikus és epikus prózában, ki a magyar regényt közelebb hozza az élethez s a társadalom rajzává és bírálatává emeli. A magyar és európai társadalom sebeit kérlelhetlen kézzel leplezi föl, kételybe és fájdalomba merit, de a keresztyénség és demokratia nagy elvei- és érzéseiben a hitben és igazságban, кегез gyógyító irt. Müvei némely részletében a művészen gyakran erőt vesz a philosoph, de az egész véghatása mindig költői. Kevésbé mulattat, mint mások, de mindig fölemel és nemesit. Alakjai nem mindig jellemzők és elevenek, de a kor jellemző eszméit és szenvedélyeit, akár a múltból, akár a jelenből vegye tárgyát, egy magyar költő sem fogja fel biztosabban. Phantasiája néha kimerül, kedélye soha, a fájdalom és vigasz, az emberszeretet és hit e gazdag forrása kimerithetlen. Mindjárt első nagyobb müve meghódította a magyar közönséget, mely többé nem szabadulhatott varázsa alól. Valóban semmi sem bizonyítja annyira nagy költői tehetségét, mint az, hogy müvei a fogyatkozások és hibák mellett is oly rendkívüli hatást gyakoroltak irodalomra és közönségre egyaránt. A hibátlanság és szabatosság még senkit sem tett költővé, de a géniusz ereje mindig magával ragad, bármily alakban nyilatkozzék.

Eötvösben az ember a költővel és államférfiuval a legszorosabb egységben olvadt, össze. A költészet és politika reá nézve nem volt színpad, hogy, mint a színész, levetve a jelmezt, más emberré váljék. Költői müveit nagy részt politikai küzdelme sugalmazta s a magánéletben költői és politikai eszményeit igyekezett megvalósítani. Sorsa és hajlamai a democratia bajnokává szentelték föl. Egy csapás következtében semmit sem örökölt atyjától, csak előjogait, melyek ellen egész életén át küzdött. Szegényen lépett a világba s a munkában keresett uj birtok- és jog- czimet. Itt dolgozott veliiuk, a nép gyermekeivel, csak tehetségével és szorgalmával emelkedve ki közülünk. A finom modoron kivül semmi sem mutatta benne az aristoc- ratát. Polgár volt élveiben, szokásai és életmódjában.

Egyszerű munkás és szeretetre méltó. Becsületét, önzetlenségét rágalmazói sem vonták kétségbe. Kételyre hajló természete meg megbénította erélyét, lobbanó kedélye könnyen lelkesülósre ragadta, de soha sem vezette félre a jótól. Politikai hibái nincsenek kapcsolatban erkölcsi tévedésekkel s diadalaiban nem önző szenvedélyek arattak sikert. Se hivatala, se tolla nem gazdagította meg. Oly kevéssé hizelgett a hatalmasok, mint a nép szenvedélyeinek és eszményein csüngve felemelt fővel, feddhetlenül ment végig a közpályán, de nem sebek nélkül. Érzékeny szive nehezen tűrte az irodalmi és politikai pártok támadásait, de családja és barátai körében enyhületet talált. A szerelem és szeretet költője boldog és gyöngéd férj, szeretett és gondos atya, hii és feláldozó barát volt. E mellett a szerencsétlenek vigasza és gyámola. Többet fáradott a mások, mint a maga ügyében s a jóságot szeretetreméltóság* gal, az emberszeretetet gyöngégséggel párosította. S iró társai iránt is hasonló érzülettel viseltetett. Hogyan örvendett egy-egy uj tehetség feltűnésének s mily részvéttel, fordult hozzá.

Petőfin kezdve, kit rnegtámadói ellen az irodalmi téren is védett, hány ifjú költő és tudós nyert tőle buzdítást és gyámolt. Oh valóban tehetségénél csak kedélye volt nagyobb s az irót csak az ember múltja felül benne.“ Gyulai beszédének melegsége, ihlettsége úgy elragadták a közönséget, mint ritkán lehetett látni. Utána Jókai tartott felolvasást a 48 előtti ifjú irodalomról. Ezután Lévay gyönyörű költeményének az „Engesztelésnek“ felolvasása következett. "