Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-02-11 / 12. szám
e jámbor ur ezen, csaknem a vakmerőséggel határos bátorságot? Szerény nézetünk szerint a brassai m. kir. törvényszék már ismeretes tözvény-tisztelő (?) s ma is folyvást tartó eljárása bátoríthatta fel a nevezett pótbiró urat is. Lám hogy a jó példa nem marad követők nélkül ! Ha igy megy még tovább is, és a kormány teljes erélylyel nem vágja útját ezen visszaéléseknek, ma-holnap megérjük, hogy a m. kir. törvényszékeknél mindenféle nyelv használatba jön, kivéve a törvény által hivatalos nyelvül megállított magyar nyelvet. Valóban elmondhatjuk a költővel, hogy: „difficile est satyram non scribere.“ L i 11 e r a t i. Az „Erdély“ szerkesztőjének s azoknak, a kiket illet. Szerkesztő barátom 1 Lapod idei évfolyamának 5-ik számában, a kolozsvári r. k. fögymnasium ifjúságának önképzó' köre által kiadott „Hajnal“ czimü album ismertetője, miután kólán elhunyt testvéreimnek „Ghudonov Boris“ ez. cselekménydús történeti beszélyéről, engem mélyen megható kegyelettel — emlékezett ; azon megtisztelő óhajnak ad kifezést : vajha ón „mielébb öcsémnek összegyűjtött müveit, életrajzával együtt sajtó alá rendezném“! .... Megvallom, hogy a mily jogos, beszél y - és re gényir odaírnunk érdekében ez óhajtás, ép oly méltányos az elismerés, melylyel a halál angyalának dermesz- tolelielletére kialudt lángész világának, s honfiúi erényekben müveit lélek fáradhat lan munkásságának megörökítésére közreműködni fölhivattam. De még egy időre le kell mondanom kiváló képekben ragyogó, zamatos ízlésben dús- s erötelyes nyelvezetben szinte utánozhatlan müveinek ki- adhatásáról. A kik ismerték öt, a feledhetlent. megérthetik s át- érezhetik e nyilatkozatom horderejét. Mert ha fájdalom tölti el mindazok kebelét, kik egykor irodalmunk elsőrangú munkását remélék benne üdvözölhetni : mit mondjak én, ki nehéz pályám küzdelmeinek jutalmát, törekvésem jogsult reményeinek dicsőségét veszitém el benne ? .............. Van fáj dalom, melyet az idő enyhít, s van fájdalom, mely az emlékekben megújulván mindig követ, mint testet az árnyék. E nyilatkozattal tartoztam a legszentebb kegyelet érdekében. Azoknak pedig, kik baráti régi összeköttetéseinknél fogva irodalmi munkásságom iránt érdeklődéssel viseltetnek, s e jóindulatuk begyözósére, becses kérdeződéseikkel elárasztottak, vagy épen rosszalásukat fejezték ki a fölött, hogy egy idő óta elhallgattam ; felelek amint következik : A névtelenség nem egyenlő a munkátlansággal ; uj helyzetünk viszonyait előbb ismerni, azután kell ismertetni. Egyházi és hazai közügyeink ma is úgy érdekelnek miként eddig, de a társadalmi felfogások tanulmányozója, itt sokkal több titokszerü fontanellára bukkan, mint bárhol Erdélyben. Azért csak türelem barátaink részéről! rnig mi arra törekszünk : több világosságot. If j b Simon Endre. fegyveres lovas emberekkel szemben, azokat rablóknak nézték, de katonák voltak, és nem bántották őket. Egy persa kocsmában még egyszer meghotránkozott tatárunk Vámbéri magaviseletén. Ugyanis, valami katonák egy hideg éjszakán ki akarták lökni a kocsmából, és ezekkel szemben Vámbéri francziának adta ki magát, в mi több még pálinkát is ivott velük, sőt még egy üveg pálinkát és egy rézpoharat ajándékba el is fogadott. De a katonák távozta után, a pálinkát rögtön kiöntötte, a poharat földhöz vágta, meg mosakodott, és Allahoz imádkozva bocsánatot kért, hogy életét megmentendő, tisztátalan emberekkel szóba állott és tisztátalan italt ivott Szegény tatár hitte ! Hátra volt a fekete leves Megérkeznek utazóink az aranyos Stambulba, s ime csodák csodája a dervis báb átváltozik magyarrá. A szegény tatár bámul, szörnyülködik, talán ha szakálla lett volna, kitépte volna, de Vámbéri vigasztalta, hogy elviszi őt szép Magyarországba. Jó emberek laknak ott, szeretni és szívesen fogják látni a szegény tatárt. Szegény tatár hitte, eljött és nem csalódott, mint senki sem, ki magyarban bizott. Vámbéri szeretettel, becsülettel bánt a szegény ta tárral ; hogy ő magyar őszinte barátsággal fogadta a inesz- szeföldi idegent, nem is kell mondanom. Vidék. Csik-Szereda, febr. hó. — Városunk politikai és társadalmi mozzanatairól oly keveset olvashatni a „Nemere“ hasábjain, hogy szinte azt képzelhetni, miszerint Csik-Szereda nem is létezik a székelyföld ezen legelterjedtebb közlönye tisztelt olvasóira nézve; holott a „Hargita“ szomszédságban még mi is élünk, s ha olykor bőven kijut is néha zuzmorás szeszélykedósei- böl, illő mégis, hogy a „Nemere“ is néha szellőztessen ; annyival inkább, hogy az 1872-ik év városunk közéletére nézve két fontos eseménynyel köszönte be; a januári- us hóba megejtett tisztujitást és a királyi törvényszéknek CsikSzeredába való beköltözését értve: szabadjon mindkettőről röviden emlékeznem. Múlt hó 23 án a hét székely város főispánja Lázár Mihály ur vezetése alatt legszebb rend és a különböző érdekeket kielégítő eredménynyel történt meg a tisztujitás; megválasztatván közfelkiáltás utján : polgármesternek : Lázár Domokos, jegyzőnek : Jakab József, pénztárnoknak : Lakatos Gergely. Györffy Igoácz tisztiügyésznek, Dr. Molnár József pedig városi orvosnak; szintén választás utján tanácsosokká : Csekme Adám, Dávid István és Potoczky Kristóf, — városkapitányá : Fischer Konrád, ellenőré Szőcs Ignácz választattak, kikben teljes reményünk van, hogy minden lehetőt megtesznek városunk felvirágzása, jóléte előmozdítására annyival inkább : hogy ezen tisztujitás az eddig is ugyan egy községet képező, azonban élénk ellentétben állott Csíkszereda és Mártonfalva között féltékeny idegenkedést elháritván, a kereskedői és iparos elemet is telyesen kielégítve megnyerő. A választ megelőzőleg a főispán ur a gyűlést megnyitván, a többek között olvastatók a miniszterelnök urnák leirata, a melyben tudatja a város közönségével miniszterelnöki kineveztetését. mi éljenzéssel fogadtatván, azonnal távirati utón bizalmi felirat intézteték, úgy szintén írásban is hason felirat határoztatott el. — Szintén megemlitni vélem , hogy csiksomlyói gymnasiumi igazgató Imecs Jákó tiszteletbeli városi főjegyzővé kiálta- ték, kinek kívánom, bogy az eddig is oly jól kezelt s ös- mert tollát jövőben a város jóléte s előmenetelére gyakran használja fel ! Nem hagyhatom emlitetlen a főispán ur tapintatos s erélyes működését, mind ki a leghathatósabban közrehata a fenni eredmény éléréséhez, s mind ki már is rövid hi vatalos működése s itt időzése által legszebb visszaemlékezéseket hagyá maga utáu távoztával A királyi törvényszék múlt hó elején költözék városunkba s igy valaliára a rég várva-várt óhaj tényé vált, minek valósulása leginkább Györfy Pethö kir. törvónyszé ki elnök urnák köszönhető, ki most sem szűnik meg szellemi téren is a város érdekékében hatni, már csak az áltata megpendített társalkodó egylet eszméjével is, mely hogy mi előbb létesülve szilárd jövőt igér: erős hitem, — de erről s úgy másról is tán legközelebb, addig is Isten önnel tisztelt Szerkesztő ur ! Szer e d a i. Román lapszemle. „Patria“ 7-ik szám febr. 2-án. Egy hosszú vezér- czikkben pártolja az 5 évi választásokat. Ugyanitt egy temesvári levelező ismerteti a köze lebb lefolyt megyei restauratiót ; az eredmény fölött megelégedését fejezi ki mind a minősített románok megválasztása, mind a nyelv tárgyában hozott határozatokkal — és igy végzi : A tatár bár merre fordult, csak szívélyes jó barátra talált; ö is szeretni és becsülni tanulta a magyart. Öt évet töltött Pesten. Most mint méh, tudományokkal terhelten tér vissza mesés hazájába, de nem azért, hogy dervis legyen; termékenyebb, áldásthozóbb hivatást érez ő magában. Meg akarja ismertetni Khánjával a nálunk levő előhaladott viszonyokat. Rá akarja bírni a hatalmas urat hogy küldjön nagyszámú tehetséges fiatalokat hozzánk, hogy szerezzenek azok ösmereteket a tudományok minden ágaiban, hogy idővel nemzetét a messze földre vándorolt rokon faj magas műveltségi fokára emelhesse. Szegény tatár, boldog volt az ö lelke közöttünk; rokont talált bennünk, melynek nyelvét honfi társai könnyen elsajátítják; ö maga hét hónap alatt tökéletesen megtanult magyarul. Szokásainkban — úgymond sokat változtunk, de jellemünk a tiszta ős keleti. Visszatér a tatár hozzánk; ide tapadt szive; itt van az ö második hazája; itt találta ő szeretett tatárjait nagyszerű, magasztos kiadásban. Segitse az ég a szegény tatárt hazafias törekvéseiben, s hozza vissza minél előbb körünkbe; mi bizonyára várjuk és tárt karokkal fogadjuk öt, kisérő honfitársaival együtt. —_________ B. — T isztán látszik ezekből : hogy úgy a főispán mint a nem román többség is igazságérzettöl voltak átkatva- irányunkban, - s bizony, ha lármásaink kissé csendesebb politikát űznek — átalában jobban állanánk, mint ma. Ideje volna : hogy „nemzetieink“ komolyan megfontolják helyzetünket, melybe nagyobbrészt az ők túlhajtott eszméik sodortak, s vegyék fontolóra azon eszközöket, melyek segítségével jelenlegi nélkülözéseink terhétől menekülhetünk ! Az „Albina“ 7-ik száma egyik czikkében kifejti a nemzeti ellenzék programmját. Előbb azonban a magyar lapok közül az „Ellenőrt“ idézve azt állítja : hogy a két ellenzék (magyar és román) elvei — azonosak. A román ellenzék küzdelme eddig eredménytelen volt, de „e pur si muove“ s ö tovább is küzdeni fog, mert meg van győződve : hogy a román nemzet, egykor szabad és független lennd ! — Politikai szemle. Francziaországnak politikai élete elképzelhet len a legélénkebb mozgalmak nélkül. A nemzetgyűlés február 2-ikán szavazott, és pedig úgy, hogy eredménye ismét miniszter válság. Ugyanis a Párisba való visszatérés iránt tett indítvány elvettetett. Ennek következtében a belügyminiszter beadta lemondását. Ez egyike a nemzetgyűlés legfontosabb kérdéseinek. Francziaország addig nem lesz megnyugtatva, mig ezen provisorium tart. A jobboldal tudta, hogy a Párisba való költözés véget vetne ezen ideiglenes állapotnak, mely annyi veszélyt tartalmaz, s a jobboldal irtózik a köztársaság végleges kimondásától. Az aláírási mozgalom a haza felmentésére dicséretes buzgalommal folyik. Versaillesban Pémusat Pétcrné s Dar- cel és Cibiel asszonyok együtt 100,000 frankot írták alá, Pierrefondsban pedig Sabatier asszony aláírási ivet bocsát- ván ki, egymaga 45,000 frankot irt alá. — Marseillesben Duclos gép-gyárában a hivatalnokok és munkások 3591 frankot gyűjtöttek magok közt s ezen felül kötelezték ma gukat, hogy hetenkénti fizetésük egy órára eső részét e czélra szentelik a hadikárpótlás végleges törlesztéséig; hasonló kötelezettséget vállaltak különben az ország csaknem összes nagyobb gyárainak munkásai. — A bordeauxi községtanács 100,000 frankot szavazott meg. A cherbourgi lap és az ottani hatóság eddigi gyűjtésének eredménye 17,000 frank. Rouenban cddigelé 80,000 frank gyűlt össze. — Havreben Duplat nevű kereskedő 10,000 frankot irt alá, ugyanott a tengerészeti tisztek fizetősök minden 100 frankja után 2°/0-kot ajánlottak fel a végleges törlesztésig, mig az ottani keresk. iskola növendékei maguk között 300 frankot gyűjtötték. Németországban az ultramontanizmusnak nyugtalan fészkelődése foglalkoztatja folytán a politikai tényezők figyelmét. Az ultramontánok kegyes átkaikkal töltik be a levegőt. A kölni érsek excommunicatió terhe alatt szólította fői a bonui tanárokat a csalhatlanság elismerésére. Furcsa emberek mégis az infallibilisták! Legnagyobb ellenségükben a tudományban keresik eszeveszett törekvéseik szolgáját A bécsi reichsrathi alkotmány bizottság közelebb - fog határozatot hozni a galicziai kiegyezés kérdésében. Általános vélemény az, hogy ez ügyben békés kiegyezés jön létre. Nyilvános köszönet. A sepsi-szt.-györgyi köz. iskola javára rendezett, s e hó 3-án a városház dísztermében megtartott tánczestély tiszta jövedelme tesz : 75 frtot, o. é. Felül fizettek : K ü n 1 é n é urhölgy.............................20 frt. B ogdán család . ........................5 „ Egy névtelen . . . . 1 db. m. arany. Don áth Pál ...................................3 frt. Kálnoky Dénes, gróf, főispán . 1 „ Noha a nemes tett önmagában hordja jutalmát, mégis az iskola igazgató bizottmánya kellemesen érzi magát indíttatva érdekletteknek-, úgyszintén az élvezetes tánczestély rendezőségének — nyilvános köszönetét szavazni. Egyszersmind K ü n 1 é n é urhölgy iránti elismerésének is méltó kifejezést adni azon kegyességéért, hogy a bálanya tisztét annyi kellemmel teljesíteni, s ez által a népnevelés szent czéljáért lelkesülő szellemi emelkedettségének újabb jelét adni — sietett. Sok ily főnkéit lelkű honleányt a hazának ! A sepsi- szt.-györgyi köz. iskola igazgató-bizottmányának nevében: ' Ifjb. Simon Endre. Hála-nyilatkozat. Alulírottak, mint Bikszád községének megbízottjai^ kedves kötelmünknek tartjuk Hidvégi Mlgs. Gr. Nemes
