Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-11-07 / 89. szám

Másod évi folyat» 89. szám.

Brassó, 1872.

Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer

csütörtökön é&vasárnap.

Ára:

Egész évre . . 6 ffc — kr. Félévre . . . . 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 5Л kr.

A szerkesztő irodája: Nagy pia ez 322 szám.

Lakása : Bolgárszeg 1425 sz.

Hirdetési d íj :

4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden iktatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél.

A királyföld rendezéséről

elmélkedik a „Hon“ 252 és 253-ik számaiban В a kosi F e г e n c z három széki képviselő.

Lapunk teréhez képest csak kivonatban ös- mertetjlik ezen czikket, a mely brassai magyar és román körökben igen kedvezőleg fogadtatott.

A királyföld jogi állására nézve Bakcsi ur azon, szerintünk gyakorlati jelentőséget nem igényelhető, fölvételből indul ki, hogy a szászok a m agy ark irály ok telepitvényesei; e nn élfogva az urbéríség eltörlése folytán ezen telepit- vényesek is úrbéri szabályzat alá essenek.

Maga Bakcsi ur sem sürgeti ezen elmélet következményeit; hanem gyakorlatibb térre fordulva igy szól a szászokhoz :

„Ha végig futja az ember a magyar állami és jogtörténet azon lapjait, a hol az önök viselt dolgai vannak feljegyezve, úgy találja, hogy a mig önök a honpolgári kötelességeket elhanyagolták, sőt leggyakrabban épen annak ellenkezőjét tették, addig a saját politikai nemzetüknek a háta inegett, hol a kormányok, hol az uralkodók ajtain kopogtatva, a legszebb polgári jogokat és anyagi javakat nyerték meg. — Most is ez eljárást követik, s hogy újra nem az egyenes utón járnak, az világos abból, hogy óhajtásaikkal nem léptek a nemzet elejébe, hanem a konnánynál zörgetnek, s még azon tervezetüket sem ismeri az ország, mit a királyfold rendezéséről javaslatkép Szebenből beadtak.

Ha csak még inproduktiv tényezői lettek volna önök a magyar államnak, ám legyen; de ha tekintetbe vesszük csak a legközelebbi időket, midőn az önök fiai mind a haza ellen szolgáltak, s emellett az önök tisztviselőit mind (részben máig is) a többi honpolgárok fi- I zették, mig Önök az e czélra adományozott roppant nemzeti vagyont az iskoláikra forditották ; továbbá jog- akadémiájukat s egyházuk fejét sfb. az állam fizeti, és papjaik a velünk közösen fizetett dézsmaváltságból aránylag szerfelett nagy összegekben részesültek (a királyhá- gontuli kerületre esett váltságnak csaknem kétharmadában.) Ha ezen s más ehez hasonló körülményeket tekintetbe vesszük, be kell vallani, hogy önök elejétől fogva csak terhére voltak az államnak, s a honlakosok közül épen önöknek lehet legkevesebb jogos panaszuk.

Hanem, ha tisztelt polgártársaim e haza hü fiai s többi honpolgártársaiknak jóban roszban osztozni akaró őszinte barátai kívánnak lenni, akkor meg kell kezdeniük azon utat, melyen olyan múltat teremthetnek, a mire a jövőben nyilt büszkeséggel és férfias önérzettel tekinthetnek vissza.

Erre pedig szükséges mindenek előtt, hogy a letelepülésük után adományozott s más czim alatt nyert vagyonokra nézve is a kincstár és illető községek iránt teljesítsék kötelességeiket, s ezen felül kérjék a déz- maváltság körül történt beváltásoknak és igazolásoknak revisióját; kérjék pedig azért, mert a gyanúnak bizonyos tiü’elmetlen nemével nézi, és pedig számadatokra támaszkodva nézheti a nemzet azt, hogy a szász lutheránus papság a pro visorium alatt oly gyorsan, távirati rendeletek alapján kapta ki szembetűnő aránytalanul nagy dézsmakárpótlását a nélkül, hogy abból, a gyanús igazolások mellett, még a kincstár és más egyesek is az őket illető részt levonhatták volna.

És ha mindebben századok óta tanúsított és eléggé ismert jellemüknél fogva a királyföldet lakó honpolgárok, a létező jogegyenlőség követelményei iránt elég hazafiui érzékkel nem bírva, a kezdeményezés terére lépni vonakodnának, akkor elvitázhatatlan joga és szigorú kötelessége fellépni az államhatalomnak.

Áttérvén a közigazgatási szervezésre, kitünteti, hogy Erdélyben a magyaroknak is, de különösen a székelyeknek önállókig fejlődött alkotmányuk volt; és azok minden különállásról lemondottak a közjó érdekében. Ha a szászok különlegessége továbbá is megtüretik, könnyen támadhatnak hasonló törekvések a székelyekben is.

A szászok autonómiája — Bakcsi ur szerint — nem egyéb, mint az ősi közös vármegye rendszernek félrenövesztése. Ennek jellemzésére idézzük következő szavait:

V

„Daezára annak, hogy a szászok közt. sem ne- j mes ember sem jobbágy nem létezett, mert a föld más természetű s ők mind a király emberei voltak, mégis | városaik sajátságos fejlődésével támadt köztük is egy1 bizonyos kaszt, mely a saját fajtáját is csak olybá! nézte, mint a királyfökl más toku lakóit és mindeze- ! két századokon át nyomva, rajtuk élősködött fiúról fiúra. | Ez az úgynevezett bureaucratico-patriciusi kaszt, mely minden hivatalokat kizárólag maga között osztott fel, ! úgyszintén a milliókra menő közvagyont is mindig csak : maguk használták, jövedelmeit ők rakták zsebre, s ej mellett önkényüleg adóztatták meg a királyföldi népet.

E kaszt szívóssága fejtette, igen gyakran a fejedelmek és kormányok ellenére és ezeknek nem egyszer dorgáló, feddő s intő tiltakozásaik daczára, azon ferde irányban a szászok autonómiáját, a melyben a fent érintett módon kizsákmányolhatta a királyföld i népeit s az országot is ; e kaszt s csupán ez önzö érdekből húzódik suttyomban mai napig is ama nagy részben eddig is minden jogalapot nélkülöző s ma már a jogegyenlőség korszakában teljesen tarthatlan autonómia korhadt falai mögé ; s e kasztból akadt mindannyiszor s akad ma is elég, ki szeret Béesbe, Berlinbe, szóval Európa elébe kiállni s a magyar nemzetet piszkolni, mihelyt e nemzet a szász nép érdekében s igy igen természetesen az ő jogosulatlan érdekeik ellen férfiason humánus szót emel.

Miután élénken kiemeli B. ur, hogy minő elnyomulás alatt vannak még most a Királyföld magyar és román lakói, czikkét igy végzi be:

„Most e kérdésben igénytelen nézetem az, hogy a királyföldre terjesztessék ki a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló 1860. XLII. t. ez. egész terjedelmében, mint a melynek megalkotásához hozzájárultak a szász képviselők is, tehát jónak tartják, s minta melynek korlátain belül közigazgatási és gazdasági ügyeik felett ép annyi autonómiával rendelkezhetnek ezután, mint rendelkeztek eddig. A törvénykezés már is egy forma alapokon van rendezve. A mi pedig különféle- képen szerzett, úgy nevezett nemzeti vagyonúnkat illeti, ezt a tisztázandók tisztázása és a kiegyenlitendök kiegyenlítése után egymásközt oszszák fel iskolai, vagy más czélokra.

A szászok nemzetiségét és vallását régibb és újabb s különösen nemzetiségi és közoktatási törvényeink oly annyira biztosítják, hogy lia Elsass és Lotharingia lakosainak legújabb példájára gondolnak, lehetetlen, bogy a legnagyobb elismeréssel ne legyenek, tartoznak azzal lenni szász honpolgártársaim a magyar nagylelkűség iránt.

A mi pedig azt illeti, hogy Önök tán féltik a királyföldön lakó oláhok, magyarok, székelyek és görögök emelkedésétől politikai befolyásukot : higyjék el önök, hogy midőn annyira önök kezében van ott az anyagi és szellemi fölény, ha ezekkel befolyásukot megtartani nem tudják, biz akkor hasztalan kapaszkodnak másokat kizáró, korhadt privilégiumaik düledező oszlopaiba, mert azok meg nem tartják. Ne féljenek önök a létező polgári jogegyenlőségtől s a szabad versenytől. Mely nép akkora birtokkal és oly értelmi felsö- séggel fél az általa eddig minden tekintetben porig sújtott néppel versenyre kelni, az ily kishitű nép nagy szegénységi bizonyítványt állít ki magáról.

Én a tulajdonképeni értelembenvett szász népünk és más királyföldi honlakósaink érdekében óhajtom, hogy ez a patríciusok nyomása alól szabadittassék fel minden tekintetben. Ezt pedig csali az által lehet elérni, ha a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló törvény, úgy a mint van, kiterjesztetik a királyföldre is.

A felnőttek oktatása ügyében

közöljük a F.-Fejérmegye, Brassó- és Fogarasvidéke tanfelügyelőségének felhívását :

F. Fejérmegye, Brassó és Fogarasvidék minden közönségéhez.

„Az ország közoktatási minisztere páratlanul jótékony intézményt rendelt el 1870-ben

21,555 szám alatt: elrendelte, bogy országszerte minden községben tanfolyamok állíttassanak a felnőttek oktatására. Az ország törvényhozása még azon évre megszavazta ezen nagyszerű intézmény költségét és kilátásba helyezte, hogy évről évre megfogja szavazni azután is a szükségeseket.

A magas kormánynak ezen üdvös intézkedése után nemcsak kár, de szégyen is marad a tudatlanság, mert nem vetheti okul senki gyermekkori sanyarú körülményeit, miután megnyílt az alkalom, hogy könnyű szerrel az ország költségén pótolja ki minden ember a mulasztásokat.

A mekkora elösmerést érdemelnek azon néhány községek, melyek belátván a felnőttek oktatásának üdvös voltát, buzgalommal és kitartással tiszteletre méltó sikert mutattak fel e téren: épen oly nagy megrovásra méltó a községek azon sokkal nagyobb száma, a melyek semmit sem tettek ezen jótékony intézmény felkarolására.

A miveitekhez fordulunk első sorban, a kik tapasztalatból ösmerik az ösmeret áldásos voltát, — tanítókhoz, lelkészekhez, közhivatalnokokhoz, a kiknek szép elhivatásuk a nép javának előmozdítása: ragadják meg a ritka alkalmat polgártársaik fölemelésére; értessék meg az elmaradottakkal, hogy mily jó. mily üdvös a haladás.

Az emberszeretetnek és a hazafiságnak tesz szolgálatot, a ki ebben közreműködik. De államunk az elismerésen kívül igen szép anyagi jutalomban is részesíti a felnőttek oktatóit.

A felnőttek oktatása ügyében az alábbiak vannak meghatározva, u. m.

1. A felnőttek oktatására vállalkozhatnak lelkészek, tanárok jegyzők és minden alkalmas mi veit egyén.

2. Á felnőttek iskolájába fölvétethetők a 15 évnél idősb, akár férfi, akár nő lakosok.

A honvédeket kötelezik a bonvédparancs- nokságok pontosan följárni a felnőttek iskolájába. Ezeket azért minden vállalkozó Írja külön össze és jelentse külön be a tanfelügyelőségnek.

3. Tantárgyak, főkép az írás és olvasás; továbbá a számvetés, a földrajz és történelem.

4. Minden felnőtt egyén Írni és olvasni-ta- nitásáért 3 o. é. forintnyi jutalmat kap a tanító ezen tanfelügyelőség utján az állam pénztárából; csak Írni tanításért 2 frtot. Ha a 3-ik pont alatt fölemlített többi tantárgyakból, vagy legalább azok kettejéből jó vizsgát tesznek a felnőttek, a tanító kap még 1 frtot fejenként az 1872-ik évi február 8-ról 29,900 sz. alatt kelt miniszteri szabályrendelet értelmében.

5. A múlt évben már tanult felnőttek, úgyszintén oly felnőttek is, kik kevés irás-olvasás- nál egyebet nem tudnak, ismereteik gyarapítása végett újból felvétethetnek a fölnőttek iskolájába. Ezek azonban az irni-olvasni épen nem tudóktól külön osztályban tanitándók a számvetésben, természeti tudományokban és a f öld raj z bau -történelemben és gyakori a n d ó к egyszersmind az i r ás - о 1 vasás b a n is.

Ha az igy tanítottak szigorúan ellenőrzött vizsgát tesznek, a tanító minden oly felnőttért, ki az említett tárgyak valamelyikéből megállja a vizsgát, minden tantárgyért egy forinttal, és igy, ha mind a három tantárgyat megtanítja, fejenként 3 forinttal fog megjutalmaztatni a vallás és közoktatási miniszter urnák 1872- évi decz. 20.-ról kelt 29,174 számú szabályrendelete értelmében, nem jővén számításba az olvasás és irás gyakorlása.

6. Szükséges ellenőrzésül az alábbi szabályok állíttatnak fel:

a) Minden vállalkozó jelentse be működése megkezdése előtt a nála jelentkezett felnőttek névsorát — kitüntetvén a 2-ik pont szerént a honvédeket — a községi elöljárónál. Az előljá-