Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-11-07 / 89. szám
354 róság köteles e felől jelentést tenni a tanfelügye- lőséguél azonnal. b) Mihelyt valamely csoport oktatása befejeztetik, nyilvános vizsgálat tartandó a tanfel- iigyelőség által alkotandó bizottság előtt. A vizsgáról rendszeres kimutatás készítendő, melyben ki kell tüntetni, hogy mit tudott minden egyes felnőtt a tanfolyam kezdetekor és mit a vizsga alkalmával : olvasásból, Írásból és netán egyéb tantárgyakból. Ezen kimutatás hite- lesitendő a bizottság által és azonnal beküldendő a tanfelügyelőséghez, az Írni tanulók próbálásaival együtt, hogy igy meg lehessen tenni a lépéseket a tanitó díjazása iránt. c) Ha valamely községi elöljáró elmulasztaná a szükséges jelentéseket és a közreműködést megtagadná, fölkéretik minden ügybarát a tanfelügyelőséget értesiteni a körülmény felől. A mulasztáson ért elöljáró pedig vagyonával is fe- lelősséore vonatik mulasztásának következéseiért. О A felsó-fejérmegyci, brassó és fo- garasvidéki kir. tanfelügyelőség. Fővárosi levél. Pest 1872. november 2. Buda-Pest lakósságát október utolsó felében egy hirtelen rémhír lepte meg, mely a két testvér főváros hatóságát a leggyorsabb óvintézkedések megléteiére hivá fel. A „Nemere“ tisztelt olvasói eddig tudni fogják, hogy Budán a múlt hó 18-án kiütött a cholera, mely csakhamar nagy mérvet öltött s melynek jelenségei átcsaptak Pestre is. Az eset beköszöntése annál meglepőbb volt, mert csak október 27-én vették észre a járvány kitörtét, pedig már 18-án fordultak elő cholera esetek. Hanem aztán a hatóságok annál inkább annál buzgóbban igyekeztek elnyomni azt, minek megelőzését azelőtt nem is álmadták. A belügyminiszter rendeletéi s egyéb intézkedései által minden lehetőt igyekezett megtenni, hogy a megrémült lakosság nyugalma visszatérjen rendes medrébe. Maga járta be a közintézeteket és számos magán házat, rend és tisztaságra intvén — hol maga, hol közvetve a városi hatóság által — a lakosságot. A városi hatóság is igyekezett hamar megtenni minden előintézkedést. Városi cholera- bizottmány alakult; azután minden városrészben egy- egy albizottmány, melyek fnzonyos intézkedéseket álla- pitottak meg •—• különösön a tisztaságot tartva szem előtt — s azok foganatosítására felügyelnek ; minden házat bejárnak, s hol a dolgot rendén nem találják, bejegyzik egy nagy könyvbe, mi aztán a háztulajdonosok részéről 5—100 forintig terjedő bírságot von maga után. A budai tiszti főorvos jelentése szerint a járvány tartama alatt megbetegült 126 egyén; meghalt 29; gyógykezelés alatt van 79 és 18 meggyógyult. Pesten még eddig négy egyén esett a járvány áldozatául, mely ha nagyobb mérvet kezd ölteni a fővárosban, hol a magyarhaza gyúpontjában, nemcsak az ifjúság szine, hanem a minisztériumok, a központi hivatalok, a számos üzletek, társulatok stb. roppant mennyiségű hivatalnokai, s az ipar kerekét élénken pengető szorgalmas nép egész serege van concentrálva, szomorú aratást vihetne véghez. Mondják, hogy legfőbb ellenszere a tisztaság és hogy ne búsuljon az ember (nem tudom a busulásnak minő befolyása lehet a cholerára) szerény véleményen szerint minden betegség — s igy a cholerának is legfőbb óvszere a tisztaság és mértékletes élet. Az ég őrizze meg sokat szenvedett hazánkat az ily csapásoktól! Istenem miben találja örömét a gyarló emberiség! milliókat költ el azokra, melyekkel a koldusok és nyomorultak százezreinek törölné le könnyeit. Ma ünnepelte — illetőleg az estve tette meg Pest lakossága a halottak napján szokásos temetők kivilágítását. Már egy héttel azelőtt kezdte kihordani a kerepesi úti temetőbe a koszorúkat és drága ékítményeket. Minden szentek napján azonban, mint a középkorban a jéruzsalemi bucsujárások, oly tömeges volt a temetőkbe való tolongás. Közúti-, társas- és bérkocsik „temetőbe“ felirattal mind csak temetőbe menő embereket szállítottak ; megrakva mécsek, gyertyák, koszorúk és ezerféle drága ékitménynyel. Hanem az idei kivilágítások s temetők látogatására befolyással volt a most uralgó cholera is; annál is inkább mint- liogv hatóságilag falragaszok által volt felhiva a nép, hogy a temetőkbe való tömeges kimenéstől lehetőleg tartózkodjék; sőt a házi asszonyom, ki az ezelőtti években 3—400 forintot költött a férje sírjának ékitése és kivilágítására, most teljesen távol tartotta magát tőle. 1 Az egész kivilágítás nem nyújtott oly nagyszerű lát- ' ványt a nézőnek, mint máskor. Mi igen természetes, hogy nem az élőknek drága ! halottjaik iránti kegyelet hiányból, hanem a már emli- j tett járvány komoly mérvéből nyert ez alkalommal sze- ! rénvebb körvonalt. Hiába ! az ember szereti . . . . si- ratja bár elvesztett kedvesét, de mégis nem igen nagy , vágyat érez magában azoknak boldog hazája felé gyorsítani lépteit. Hagyjuk el tehát mi is e csendes birodalmat. — Lengesse sóhajaink szellője e hantok emlekvirágait. S a kápolna harangsçavâra, mely hét órakor jelzé a te metöbőli távozást, vegyünk búcsút mi is e bus helytől mindaddig, mig egy más harangszó örökre ide hiv. Z á g о n i A1 b u M ó z e s. Halottak napja. S.-Káluok 1872. november 2-án. A keresztény ember mindenhol tisztelettel és meg- illetödéssel emlékszik e napra: „Halottak napja.“ Eszébe jut ekkor minden halandónak, „Porból lettél s porrá kell lenned.“ Apáinkról hálával kell megemlékeznünk e napon. De hol keressük sirjokat? „Át megy rajtok azúr szele; és nem lesz többé, s nem ismeri többé az ő helyét is.“ Mi vagyunk a hálátlan unokák, mert temetőink iránt nem viseltetünk kegyelettel. Több helyt láttam, a temető csordák tanyája, a keritetlenség miatt ut és benn- való telkeknek átalakíttatott. Fájdalom és borzadás futatta át szivemet a napokban, midőn szemlélője voltam a falu végén levő utcza kapulábfa beásatásakor kikerült ember koponyák és lábszár csontok, s eszembe juttatták a mai kór kegyeletét a holtak iránt. Tán nem elég nyughatatlan e földi élet, hogy századok múlva is nyugtalanittatnak az emberi csontok? Ma egy embert láttam, a ki telkén a földbe üreget vájt, pincze helyett, s fél lába besülyed ropogás és zörgés közt: és én egy koporsót látok emberi csontvázzal. Megemlékeztem hogy ma „halottak napja,“ s elmélkedtem az ember sorsa felett. Kérdezésemre mondják, hogy ez előtt egy pár tizeddel, hol most házak, pajták, csűrök és trágya dombok emelkednek, apái nk sirhal mai integetének. Múlandóság az ember sorsa! Kiss Jakab, tanitó. A nagyszebeni román comité nyilatkozata. k7 A szebeni román comité mult hó 27-én felhívást intézett Siaguna és dr. Vanceához nemzetgyűlés tartásáért, valamint nyilatkozatot bocsátott ki a románokhoz. A nyilatkozatot im iü közöljük: „A románokhoz ! Hosszú eredménytelen várakozás után, mely a következőkben találja igazolását, a május 5 és 6-án tartott nemzetgyűlés bizottsága indíttatva érzi magát törekvéséhez híven a nemzeti ügyben tett eddigi lépéseit el nem titkolni, eddigi működésére vonatkozólag a román közönségnek a következő számadást tenni és a helyzetet tisztán megvilágositani. Tudva van, hogy e comité feladatául tűzte ki az activités érdekében az emlitett gyűlés egyöntetű pro- grammját keresztül vinni és pedig: 1. arra hatni, hogy a románok részt vegyenek az országgyűlési képviselők választásában. 2. közrehatni a nemzetgyűlésnek metropoliták általi összehívására, a nemzeti programúi összeállítása s szilárd összetartás végett. A czél, melyet e pontokkal magunk elé tűztünk, az összes nemzet s annak részei jogainak törvényes esz- j közökkel való megoltalmazása, másfelől a román nemzeti érdek és igényeinek kibékitése az uralkodó állam- rendszerrel, mivel meg vagyunk győződve, hogy ez idő szerint s a dolgok ilyetén állásában csak e politikai irány lehet reánk nézve üdvhozó. Jóllehet nézeteink és működésűnk a comité eddig j közzétett okmányaiból tisztán felismerhető ; nevezetesen j a május 5 és 6-iki gyűlés jegyzőkönyvéből a mindkét egyházi nemzetfőkhöz a „Tel. Romanulu“ 36-ik számában közzétett feliratokról az egyes nemzeti clubbokhoz intézett átiratokból s sok más az értelmiséghez kiadott értesitvényeiböl (lásd a „T. R.u 51. számát) s végre a comitének „a románok politikai helyzete 1872-ben“ egy nemzeti programúi anyagául közzétett munkálataiból, mely röpiratképpen a román közönség kezeihez is eljuttatott, oly czélból, hogy a nemzeti ügyet a várt nemzeti gyűlésre megérlelje. Azonban minden jó szándékunk és fáradkatlan tevékenységünk — mit a közönség és történelem ítélete alá vetünk, minden morális eszköz fölhasználásával teljesiténk — más eszköz felett nem rendelkezhetvén — óhajtott siker nélkül maradtak. Midőn a követválasztások megkezdődtek, a románok legnagyobb része csaknem minden kerületben, a választásokban való részvételre, valamint az activitásra meg volt nyerve. Miután azonban, épen a választások folyama alatt K.-Fehérvárra idei június 27-én összehívott conferenczia ismét a passivitás mellett nyilatkozott, miként ez általánosan tudva van, zavar idéztetett elő a választók között, melynek az lett eredménye, mit minden szégyel. Erre a comité azon tapasztalatra jött, hogy ama 3—1 férfiú, kik a merev passivitás eszméjének az érintett k.-fehérvári conferenczián szóvivői voltak, daczára újabban is kimondott passivitásuknak, Balázsfalván egy konferenczián összejöttek s bizonyos nemzeti ügyeket érdeklő alkudozásokra léptek gr. Lónyay m. miniszter- elnök úrral s ugyancsak neki egy memorandumot is nyújtottak át. Hittük és vártuk, hogy azon munkálatok a román közönség tudomására hozatnak, hogy mindenki tudja, mi felett folyt az alkudozás, hogy tájékozhassuk magunkat további teendőinkre nézve s azáltal a netaláni újabb összeütközéseket elkerüljük. Miután mindezekből semmi sem jutott nyilvánosságra, a comité lépéseket akart tenni a május 5 és 6-iki conferentia a magas kormánytól helybenhagyott a nemzetgyűlés tartást illető második pontjának valósítására és egyszersmind egyik ülésére meghívta Macellariu Illés urat, mint a passivitás eszméjének egyik fejét és az emlitett balázsfalvi conferenczia egyik tagját. Itt vele a tanácskozás czélja közöltetett s egyszersmind felkéretett a nyilatkozásra, vájjon a balázsfalvi 3—4 egyén munkája és kezdeményezése által nem lett-e feleslegessé a congressus összehívása, hogy a nemzeti ügyekben minden összeütközés kikerültessék. A nevezett ur megnyugtató felvilágosításokat adott hogy t. i. a congressus mindenkire nézve kívánatosnak látszik s hogy a 3—4 balázsfalvi román férfiú lépései I inkább csak megántermészetüek. Nem késtünk ennélfogva juh 22-ki átiratunkkal a kongressus összehívása végett mindkét nemzeti metropolitához fordulni. Siaguna érsek ő mlga erre késznek nyilatkozott és közié velünk, hogy ő ez ügyben Vancea érsekkel késedelem nélkül értekezik, a mikor a congressus ösz- szeülésének módozatát is javaslatba hozza. Erre Vancea érsek rövid idő múlva Írásban azt felelte, hogy miután a dolgok folyása felsőbb kívánatra előlegesen más fordulatot vett, véleménye szerint még nincs ideje a szóban forgó nemzetgyűlés összehívásának. Ekkor azt vártuk, hogy a férfiak, kik a magas kormány nyal tárgyalásokat folytattak a román közönséggel tudatják eredményét, hogy a további lépésekre tájékozást nyerhessünk. Készek voltunk működésűnket inkább félbeszakítani, sem hogy azok folytatása által zavart és egyenetlenséget támaszszunk, mindezek daczára ama 3—4 férfi memoranduma ma is ismeretlen. A fennebb mondottakban találja késedelmünk igazolását s ebből minden igaz román meggyőződhetik, hogy a bizottság helyzete ily módon annál kényesebbé i vált, mivel programmja sikertelenségeért további felelősséget nem vállalhat. Mindezek daczára is a bizottság további működésében nem lankadt s alaptételéhez jövőben annál inkább hü marad, minthogy azokhoz a nemzet sem fogja beleegyezését megtagadni, bátran állíthatni, hogy minden válságos és szomorú körülmények között sem tévesztettük az elővigyázatot s hogy a mennyire lehetséges volt nevezett ügyekben minden zavar és egyenetlenségtől tartózkodtunk, mivel a comité nem dics vágyból, hanem tiszta érzelem: nemzete sorsa javításáért, mennyire ereje engedte a nemzete szeretetétől áthatva nemzet társai irányában nyiltszivüséggel járt el. Bátran engedjük magunkat a nemzetnek felettünk és nézetelleneink felett hozandó ítélete alá. Nagyszeben, okt. 27. 1872. Dunca Pál, elnök. Borea János, Poskariu Hilarius, alelnök. jegyző. Országgyűlés. A képviselöház ülése november 4-én. BITTÓ István elnök megnyitván az ülést a kép- viselöházat röviden üdvözölve több előterjesztések közt előadja Csikszék kérvényét, melyben több hadászati szempontból szükséges útvonaloknak állami költségen leendő kiépítését kéri, és Csikszék feliratát, melyben a kepe fizetéseket országos alapból kéri. Bemutatja továbbá az újonnan megválasztott képviselők megbízó leveleit. Végül jelenti, hogy Orbán Balázs és Lázár Ádám a 30
