Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-10-31 / 87. szám
Brassó, 1872. Másod évi folyam 87. szám. CsAtörtfik, október 31. Megjelenik ez a lap hetcn- kint kétszer csütörtökön és vasárnap. Ara: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre , . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő irodája: Nagypiacz 322 szám. Lakása : Bolgárszeg 1425 sz. Politikai, közgazdászat! és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobbhirdetéseknélalku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. Brassó, oct. 30. Brassó — miként róla mondatik: kereskedelmi város. Meglehet ! De magosabb kereskedelmi értelemben vett v é g c z é 1 j a i b a n még sem az! Nem mind arany, a mi fénylik. Végczélja úgy a kereskedelemnek , mint bármi más hasonnemü köz- vagy nemzetgazdá- szati intézmények közvetlenül nem egyéb, mint vagyonszerzés, s a szerzett vagyon megtakari- tása s gyarapítása. A vagyon pedig, mint tudva lévő', nélkülöztetlen lét — s egyszersmind éltető — alapja a társadalomnak, de még inkább jóllétének. Sok ahoz nem kell, hogy e czélnak, mely a miénk is, látható kifejezést adjunk; elégséges erre a be- és kivitel, sö't néha helyel-helyel csupán a legkezdetlegesebb csere-forgalom. Vagy más szóval mondva: kereskedést, forgalmat eszközölni lehet a végczél helyes felismerése nélkül is, tehát az öntudatósság határán kivül ; de igy természetes csak bizonytalan számitással még bizonytalanabb siker felé, — csakúgy vaktában. Pedig, hogy mi kereskedelmünköt ne csak pilantig-óráig, a szükségnek engedve csak, hamar elpárologó eredmény kedvéért alakítsuk ; hanem a valóságban maradandó, állandó sikerrel tetézzük, s párhuzamosan a kor kívánalmai szellemében magasabbra fokozodó eredménynyel fejleszszük, — arra a mondottnál több, s minden esetre a forgalom minden ágazataira való kiterjeszkedés — mely a többi közt nevezetesen még az át vit éli (transito) kereskedést is szintén felkarolni s magába olvasztani képes legyen, — épugy szükséges, mint szükségesek még ahoz : a legolcsóbb és leggyorsabb közlekedési berendezések, s az akadályok elhárítása. Az általános közlekedési eszközökről, mely lyekkel Brassó bir, s azok helyes vagy helytelen berendezéséről, ezúttal nem szólunk. Csupán az elébb elmondott nézetünk alapos igazolására emlitjük fel: hogy Bécs, Pest, mint nemkülönben valamennyi központi kereskedelmi városok, szintén csak a közforgalom czélszerü berendezése által, mely magába foglalja az átviteli kereskedést is, lettek azzá, aminők, t. i. virágzó félben levő kereskedelmi városok. Kik minket megérteni úgy se tudnának, vagy nem akarnának, azokhoz mi nem szólunk; kik pedig megértenek, azok előtt már kétség kivül tisztában áll: mi a jelentősége, mi messzire kiterjedő a hordereje és Ratása az átviteli kereskedésnek, kivált a nemzetközti u. n. világforgalomban ; úgy hogy legtöbbnyire épen annak fejlesztésére köttettek igen nevezetes vámszerződések, mint szintén a czélból jött létre például, az északnémetországi vámegylet. Köztudomásúlag is régebbtől ismeretes Brassónak azon óhajtása, hogy a világforgalommal összeköttetésbe jöjjön, hogysem bővebb magyarázatot igényelne. Azért küzdött Ő már 1861- től elkezdve ernyedetlen kitartással még. a Schmerling- Nádasdy- Reichenstein-féle korszakban is, Nagy-Szebennel versenyezve. Azért, főkép, alakult volt itt a „fiatal“ szászpárt, mely ma már ,,fiatal korának daczára e világból kivénült. Azért menesztettek volt követek: Londonba, Lütticlibe, Bukarestbe, s a szélrózsa többi iránya felé, — miről Csernátony a maga idejében egy igen találó megfejtését adta volt annak, hogy miként lehetséges két- három s még több nyerget is egyszerre megülni. S azért hozott végül Brassó maga is több nemes s hazafiui áldozatot, mint például a tömösvölgyi „homok- kőbányának ingyen leendő használatra“ felajánlását, ■— mely, mellékesen legyen mondva, mit sem ér. Az oly régóta kegyes várakozással táplált óhajtása Brassónak is ma holnap valósulni fog. Vasúti összeköttetése , közlekedése megleszen. De miként előre láthatni, az megint uj átváltozásokat fog maga után vonni ; melyek, ha mi korán azokat számba nem vesszük s simulni utánok nem tudunk vagy nem akarunk, még nagyobb hátramaradást idézhetnének elő nevezetesen kereskedelmünkben, mely anélkül pangásnák indult. Nos, hogy Brassóváros érdemes képviselete feladatát ezen eventualitásokkal szemben miként fogta fel s mit tett már is az előkészülödésre : e kérdés tárgyilagos megvitása a jövő czikkünk- nek leszen feladata. Felhívás Brassó iparosaihoz. F. évi nov. 3-án Brassóvidéke ipariskolájának két előkészítő osztálya és első évfolyama megnyittatnak és egyidejűleg az iparegylet által eddig fenntartott vasárnapi iskola bezáratik. Az ipariskola feladata hái'omszorosnak mondható : 1. hogy a nép — illetőleg reáliskolákban szerzett ismeretek az ifjúnál megtartassanak, tehát gyakoroltassanak és lehetőleg gyarapittassanak. Létező hézagok kitöltendők, nem jól értett tisztázandó és hol lehet uj, alaposabb belátás nyitandó. 2. Ezen iskola főczélja az ipartanonczokat hivatásukban elősegíteni. Hasznos ismeretek köréből különösön ahhoz jussanak, mi iparuk betanulása és gyakorlására hasznosabb lesz; rajzolás,* természet- s vegytan, és azok használata a technológiában. Az ipariskola tehát elméleti segédje legyen a mestereknek és a tanuló hivatási felszerelését tudományos belátás által lehetőleg gyarapítsa és szilárd alapra fektesse. 3. Végre ezen iskola czélja a szellemi tevékenységre és önálló továbbképzésre kedvet kelteni és fen- tartani, s a tudomány és művészet, az igaz és szép iránti érdekeltséget kiképezni és megszilárdítani. Idősor szerént az első feladat lép előtérbe, időhosszra nézve a második bir túlsúlylyal és jelentékeny- ségét tekintve az utolsó, mely minden iskolai képzésnek legjobb eredménye. Ily értelmű és szellemű iskola akar lenni és legyen is a mi ipariskolánk. g> A nők haj áról. D. Gr.-töl. Nem tartozunk ugyan azon buzgó rabbi tanítványai közé, ki egy vakbuzgó prédikácziójában közelebbről megátkozta a chignont s átalán álhajat viselő nőket. De hogy ez úttal mégis a nők hajáról, illetőleg ál hajáról írunk: oka abban rejlik, mert mi is korholan- dónak találjuk a divat e félszeg kinövését. Ha nem is osztjuk teljesen ama zsidó pap dogmáját, hogy t. i. hamis haj hamis főre és hamis szívre mutat, de mindenesetre beismerjük, hogy az álhaj viselésnek mind fináncziális, mind különösen morális szempontból káros behatásai vannak a társadalomra. Igazolásul álljanak itt a következő sorok. A nők dús hajzatát minden időben különös dísz gyanánt tekintették. Már bölcs Salamon igy magasztalja mátkája szépségét: „íme! szép vagy te, én mátkám! a te szemeid olyanok, mint a galambok szemei; a te hajad olyan, mint a kecskék seregének gyapja, melyek Gileád hegyén legelnek.“ E szavak szerint világos, hogy a női hajzat ékesvoltát már az ó-korban is illöleg méltányolták a férfiak. Ezen körülményből származott az a szokás, hogy a kiknek nem volt szép hajuk, mesterségesen igyekeztek e hiányt pótolni. Már az ó-egyptomiak ismerték a parókát, a görög és római nők pedig roppant luxust űztek az álhajjal, melynek viselhetését — miként a mi nőink is ■— saját joguknak követelték s ez által a férfiak gúnyját és megvetését vonták magokra. Ha napjainkban tekintjük meg a női nemet, úgy fogjuk találni, hogy e tekintetben nem jobbak amazoknál, sőt a mi hajzatok gazdagságát illeti, mögötte állnak a görög és római nőknek. Ha hölgyeink nem viselnének álhajat: kénytelenek volnának a haj díszt merőben nélkülözni, mert csak kevesen dicsekedhetnek dúsgazdag, saját hajzattal, mig a legnagyobb résznek — főleg miután kilépett az ifjúkorból — csak egy pár szegényes tekercs libeg fején, melyek inkább rútituak, sem mint ékitnek s valóban kézzel foghatólag mutatták, hogy mennyi — nincsen! Igazán gazdag, tömött, hosszú s. mégis lágy haj a női világban, mely a divatnak alattvalója, nagy ritkaság; de minél aggasztóbb és silányabb lett a természetes haj ék: annál bujább és éktelenebb a mesterséges. Miután pedig a frizura-kórság Páris ledér példája után az utolsó tiz ev alatt annyira elterjedt, hogy sem a borbély-műhelyben megtakarított, sem az utczán sem a szemétdombon s más efféle tisztességes helyeken talált, -sőt sirban nyugvó hullák fejéről ellopott*) természetes haj sem volt képes a szükséget kielégitni: igen természetesen a haj hamisításban találtak menedéket mindazok, kik a divat veszedelmes Ízlésének hódolni törekedtek. S igy a hamis ezoffok és fürtök, chig- nonok, tehén-, juh- és kecskeször, valamint ruhaszövetből készült hajtöltelékek ma már oly közonsége*) „T e m e t ö i - h a ju-nak nevezi a párisi és londoni piacz árusa az olyan tincshajat, melynek egyik végéről tisztán láthatni, hogy nem vágták le, hanem kiszakították; mert nemcsak gyökerei látszanak, hanem itt-ott a fejbőrnek egyes darabjai is észlelhetők. Semmi kétség, hogy ez áruezikket feltört sírokból szerzik Nem kell felednünk , hogy a hajat még az idő vas foga is alig képes fölemészteni, mit az egyptomi múmiáknak az európai múzeumokban látható példányai világosan bizonyitnak; mert ezeknél — daczára a felettük letűnt 2 — 3000 évi időszaknak — a haj sem keménység, sem színben nem veszített. Temetői hajat a párisi és londoni piaczokon tömérdek mennyiségben árusítnak el. D. G. sek hölgyeinknél, hogy még a valódi hajat is álnak képzeljük, s igy ez a divat a férfiak előtt nem hogy használt volna, sőt épen ártott. Minthogy a tezmészet mindenki fejére több-kevesebb mennyiségű hajat ád, méltán kérdhetjük tehát: mi az oka, hogy igen sokan, főleg pedig a nők már oly korán annyira feltűnő hajszegénységben szenvednek? — A felelet erre igen könnyű. Sok esetben a betegség lehet ugyan oka, de legtöbbször épen maga a divat, a fodrász mestersége a tulajdonképi ok. Meglehet, hogy e sorok olvasásakor némely olva- sónőnk tagadólag rázza meg fejecskéjét, de ez nem túlzás s nem alaptalan állítás, minthogy igmi könnyen bebizonyítható. A haj ugyanis mirigyes különválásnak eredménye a bőrön. A mirigygödröcskében, melyben minden egyes hajszál gyökerezik, a hajszemölcs vagy hajcsira van, mely bizonyos puha anyagot választ külön. E finom anyag a csöalaku mirigy-Csatornán a felbörig jut, hol kiszáradás s megkeményedés által a hajnak rendes szilárd alakját nyeri. Az az általános nézet, hogy a hajszál üreges és folyadékkal van tele, hibás; az optikai csalódáson alapszik, melynek oka a világosság sugarak megtörése. A ki nagyitóiiveg alatt vizsgált egy hajszálat, legott az első tekintetre meggyőződhetett, hogy az nem cső, nem üreges, hanem magvas, megkeményedett sejtekkel van tele, melyekben olajnemü, ragadós anyag található, melytől a haj sziliét kapja. A haj mirigyeknek középpontja a fő tetején van s e körül ágaznak szét sugáralakban mindenfelé. A mirigyek állása szerint a mirigy csatornák is függélyesen, ferdén vagy vizirányosan nyúlnak el. Es a csatorna irányában nő ki a haj a fejbőrön. Ha már most mesterségesen egészen más irányba kényszerítik vagy