Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-10-24 / 85. szám
Brassó, 1872. Másod évi folyam 85. szám. Csütörtök. október 24. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer csütörtökön és vasárnap. Ara: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre . . . . 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő irodája: Nagypiacz 322 szám. Lakása : Bolgárszeg 1425 sz. Politikai, közgazdászai és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (t —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegeiij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. B. Sennyey föllépése királyföldi szempontból. Sennyey báró beszédének hatása alól még a bankkérdés izgató fejlődése közt sem tud me- nekedni sem a sajtó sem a közvélemény. Ez az érdeklődés legalább is annyit bizonyít, bogy közállapotainkban sok olyan jelenség van, a minek meg’változtatását, javítását óhajtja, úgy szólva, mindenki. Es már az átalános érdeklődés maga segitni fog, hogy bizonyos változások létre jőjenek. Nézetünk szerint a volna legóhajtottabb eredmény, ha b. Sennyeynek sikerülne a képviselőház különböző elemeiből egy határozott és tekintélyes pártot alakítani. Már sokszor kifejeztük, hogy közügyeink megszilárdulásának legfőbb akadályát a természetellenes pártviszonyokban találjuk. Mig a Deákpártnak a kiegyezést kell folyvást féltenie, szövetkezik akármily elemekkel. A sok idegen alkatrész befolyása aztán azt eredményezi, hogy a párt régi tiszta és szabadelvű programmja nem mindig juthat érvényre. Ha Sennyey báró pártot alakíthat, a mint beszédéből látszik, az állami rendre, a belkormányzat megerősítésére ! fogja a fősulyt fektetni. Ez által a Deákpárt is ! vissza lesz adva régi hivatásának, mely a sza- j badelvü haladás. Ezen két nagy párt közt a mostani ellen zék is remélhetőleg fel fog oszolni és lesz két természetes pártunk, a melyek egyike az állami tényezők közül inkább a rendet, a másik inkább a szabadságot tűzi zászlajára. Már is látszik az ez irányban való bonta- kozás, mert a mostani kormánypárt lapjai Sennyey beszéde ellensúlyozására ugyancsak sűrűn emlegetnek egyes reform-kérdéseket. Nem szükség bizonyítanunk, hogy vidékünk népének is egész múltja, minden lelkesedése, vágya történelmünk szabadelvű bajnokaihoz van fűzve. Sennyey föllépését mégis üdvözöljük, mert egy helyesebb pártállástól és a jó közigazgatás előtérbe állításától reméljük, hogy ezen az úgynevezett Királyföldön is érvényre gunk szentesitett törvényei. Hogy pedig erre vágyni nagy oka van ezen vidék népségének, annak bizonyítására csak néhány példát hozunk fel innen Brassóvidékről. Tóth Vilmos belügyminiszter körülbelől másfél évvel ezelőtt rendelte -meg, bogy a nemzetiségi törvény értelmében ezen törvényhatóság gyűlésében is vezetendő magyar nyelvű jegyzőkönyv. Erre visszaírtak azon példátlanul merész követeléssel, hogy hivatolt törvényt rosznak tátják és felszólítják a minisztert annak megváltoztatására. A miniszter újból rendelkezett; a visszairást megrótta, és követelte, hogy a törvény azonnal életbe lépjen. Az újabb rendeletet egyszerűen félretették, és itt Brassóvidéken, a magyarbirodalom területén, a hol mellesleg épen annyi magyar lakik mint szász, — máig sem vezetnek magyar jegyzőkönyvet a képviselet ülésében. Ez egy ! Még az erdélyi gubernium elrendelte volt. hogy Brassóvidéki Bozsnyó községben a g. keleti románok is kapjanak bizonyos részt a község közjövedelméből, miután az evang. szász egyház bőven kikapta részét. Ezen rendeletet helyben hagyta a boldogult b. Eötvös miniszter és intézkedett végrehajtása iránt. Végrehajtva azonban a mai napig sincs, habár szentesitett törvény követeli, hogy a hol közvagyonból egyházi segély nynj- tatik, abban minden egyház országosan részesüljön. A törvény megvan; támasztott vágyat és igényt; végre nem hajtása támaszt elégedetlenséget. Mikor 1869-ben Brassó város hatósága kimutatta, hogy 5300 nép-iskolakötelese közül csakis 2100 jár iskolába, számos polgár kérelmezett, hogy egy uj községi iskola állíttassák. B. Eötvös meghallgatta a községi iskola ellenzőinek is érveit s csakis azok meghallgatása után, 1870 szeptemberben rendelte el, hogy a kért községi iskola, a törvény alapján, és a létező szükségnek megfelelőleg okvetetlen felál- littassék azonnal. Vajon fel van e állítva ma, két, illetőleg három kerek esztendő lefolyása után? Mi ugyan nem tudunk róla semmit, habár annyit hallottunk, hogy b. Eötvös rendeletét utódja is többször megújította, 5300 iskolaköteles közül most is 2100 látogatja az elemi és népiskolát; a kérelmező polgárok nagy száma hivatalos nyomozás előtt is ismételte kivánatát: de azért a községi iskola nincs sehol. Idézhetnénk vég nélkül e nemű példákat; de ennyi is elég annak indokolására, bogy a királyföldi lakosság üdvözli Sennyey beszédében azt a részt, a mely a belkormányzati politikát, erélyt és igazságot sürgeti. Bánk nézve a volna legóhajtottabb változás , lia Sennyey fellépésének következtében a közjogi ellenzék megszűnnék s a mindnyájunk rokonszenvétől kisért Deákpárt megtisztulva fordulhatna nagy feladata megvalósításához, a mely nemcsak abban áll, hogy szabadelvű törvényeket alkosson; hanem életet csakis az által nyer, ha azon törvények valóban érvényre jutnak, teljes következetességgel végrehajtatnak. A királyföldi nép, s e tekintetben még a székely nép hangulatát is ösmerve, okvetetlen eszünkbe jut b. Eötvösnek azon tényekkel bebizonyított tétele, hogy mikor a népek kényszerülve vannak az egyenjogúság és a szabadság közt választani, mindig könnyebben ejtik el a szabadságot, mint az egyenjogúságot. Ünnepelt szamarak és szamár-ünnepek. Kuriosumok a kulturéletböl. A szamár, mint az ostobaság és restség jelképe, nem volt mindig annyira megvetve, mint napjainkban. Sőt az ó korban nagyon is becsülték türelme és munkásságáért. Különböző régi iratok igen dicséröleg emlékeznek meg róla s főleg bátorságát és rettentlenségét emelik ki. így pl. Homér a nagy görög bőst: Ajaxot szamárhoz hasonlítja, a nélkül, hogy e hasonlatot akkor visszatetszőnek találták volna. Az arab történetben pedig Mer van kalifát számos csatákban tanúsított bátorságáért „szamár“ melléknévvel tisztelték meg, mely öt épen annyira kitüntette, mint napjainkban bármely hőst az „oroszlán“ elönév. Hanem legmagasb tekintélyre csak a keresztyén- ség kezdetével jutott a mi füles barátunk. Mi sem szolgálhatott neki nagyobb érdemére, mint hogy jelen volt a kisded Jézus jászolánál, hogy szűz Máriát — Heródes üldözései elöl — Egyiptomba vitte és hogy maga az Ur is használta,; midőn a sokaság „Hozsánna!“ iidvki- áltásai között Jeruzsálembe vonult. E szerint hát nagyon természetesnek találhatjuk azt, hogy az első keresztyének oly nagy kegyelettel viseltettek a szamár iránt. л Különösen az olasz és fran- czia papság fáradozott ennek tiszteletében s nyilvános ünnepek által való dicsőítésében. E szokás később természetesen a németek_közt is elterjedt. így tartottak évenkint az Idvezitö születésnapján Коuónban egy szamár-ünnepet, melyen valamely vallásos tárgyú vígjátékot adtak elő. Megjelentek itt az újszövetség minden nevezetes férfiai, királyai és hősei, | a szt. írás szavai szerint öltözve és cselekedve ; köztük volt Bálám is, az ő hírneves szamarával. Végül még Virgil — a nagy latin költő — és a római sybillák is jelképesitve voltak. Nem különben Beauvais-ban is nagyszerű ünnep folyt le minden év jan. 14-én az égyiptomba való futás emlékére. Kiválasztották a város legszebb haja- donát, ünnepileg feldíszítették, ölébe egy gyermeket adtak és egy aranynyal kivarrott szőnyeggel bevont szamárra ültetve a nép és papság kíséretében a szent István templomba vitték. Itt aztán ünnepélyes nagy misét tartottak, melyen a szamár is jelen volt s melynek tartama alatt a fülesnek több Ízben le kellett térdelnie a gyülekezettel együtt. Ez ünnepélyes szokás fennmaradott egész a 16. századig. Jézusnak Jeruzsálembe való bevonulása emlékére a virágvasárnapi processio alkalmával több helyen vezettek a városon át szamarat, mi allatt minden harang szólt és a nép a „rex gloria“-t énekelte. Gyakran egy fiatal barát ült fel a szamárra, bogy a megváltót jelképezze. De minthogy ezen szamarak valamelyike a körmenet alatt könnyen követhetett egy s más illetlenséget később fa-szamarakat csináltak (u. n. virágszamarakat) karikákra, melyeket aztán a nép vagy éneklő gyermekek húztak végig az utczákon. Ezen szamarak belseje többnyire üres és festett húsvéti tojásokkal volt megtöltve, melyeket a processio végével iszonyú tolongás közben adtak el szép pénzért. Még a 18. században is tisztelték Veronában a „szent szamarat.“ Ugyanis egy legenda az állitja, hogy az Udvezitő Jeruzsálemi bevonulása után annak a szamárnak, mely őt vitte, megengedte, hogy oda menien, merre neki tetszik, a nélkül, hogy egyetlen embernek is alattvalója szabadna lennie. A szamár pedig bébaran- golta a sz. földet, átkelt aztán a tengeren, eljött Czyprus és Sziczilia szigeteire s végre Veronába, hol megállapodott s ki is múlt. A veronabeliek megkönyezték halálát, kitömték s tiszteletére minden évben egy nagyszerű ünnepet rendeztek. Azonban nemcsak ily nemii erényeiért lett a szamár nevezetes, hanem még művészet és tudománybani ízlést is tulajdonúnak neki. A történet arról értesít, hogy A minő ni us görög Ítésznek volt egy szamara, mely a költészetet inkább szerette, mint a friss — bo- gácskérét s mindig a legfigyelmesebben hallgatta végig ha előtte verseket olvastak fél. — Sőt voltak olyan tudós fülesek is, melyek megtanultak olvasni és számolni. Sőt nem túlozunk, ha állítjuk, hogy léteztek szamarak, melyek olyasmit tudtak, mit ember nem képes elsajátitni, habár századok óta fárad érte, t. i. a levegőben repülni. Valóban vannak repülő szamarak is s e különös állatfaj a szép olaszföldön lakik, Toska- nának Empoli városában a florenczi vasút mellet. A hihetetlen dolog megfejtése a kővetkező: Élt egykor Empoliban egy okos és vitéz gróf, ki egy san-miniatói lovaggal igen elkeseredett ellenségeskedésben élt. A gróf megszállta a lovag várát, hosszasan — sokáig ostromolta, de sehogy sem tudta bévenni. Ezért szörnyen meghaz’agudt, annyival is inkább, mert a lovag a várfalakról szüntelen gúnyolta. Egy nap igy kiáltott le a grófhoz és katonáihoz: „Ti gyávák! tudjátok meg, hogy San-Miniatot addig nem vehetitek hé, mig az empoli szamarak nem fognak repülni tudni!“ Midőn a gróf e szavakat hallá, agyában nagyszerű eszme támadt és elhatározd, hogy azt megvalósítja. Nehány nap múlva lovasait és a népet az empolii vártorony körül fekvő zöld gyepen állította fél. Mi alatt a harangok zúgtak és a zene szélt: a jelenlevők tekintetüket fölfelé irányozták. Ott a torony ablakánál levő
