Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-09-22 / 76. szám

Külföld. A spanyol kormány-párti lapok azt állít­ják, hogy a kormány egy messze ágazó Montpensieri- féle és Alfonzista összeesküvésnek jött nyomába. A dániai országgyűlés jövő hó elején nyilik meg. A balpárt programmot bocsátott ki, melyből a következők lényegesek: a vám leszállítása az élelmi sze­rekre és fölemelése a fényiizési czikkekre; birtok és jö­vedelemadó behozatala; a tized eltörlése; a községi vá­lasztásokra vonatkozó census eltörlése; a közoktatás rendezése, a hivatali vizsgák átalakítása; a népnevelés szélesbitése és megerősítése. Mint a „N. Bd. Ldsztg“-nak iiják, a német csá­szár a badeni nagyherczegséget királysággá akarja emelni ez által kívánván megjutalmazni vejének szolgálatait, melyeket ez 18G6. óta tanúsított s igy díszítvén saját leányának fejét is királyi koronával. Mint hírlik, ezen uj királysággal fog egybekap­csoltatni Elsass-Lothringen is ; ami egy részről Badennek királysággá emelését, a volt franczia országi résznek Németországba való tettleges bekeblezését fogja jelen­teni. Délamerikai hírek szerint a polgárháború még folyton tart Hondurasban.— Brazíliában nagy vér­ontások voltak napirenden a választások alatt. Az északamerikai Egyesült-Államok elnöke, ismét Grant lesz. Kilátásai a győzelemre napról-napra növe­kednek. Greéleynek éjszakon semmi pártja sincs, délen is csak a legalsóbb néposztályokban bir hívekkel. Gree­ley győzelmét éjszakon leginkább az gátolja, hogy ott azon hiedelem terjedt el, miszerint Greeley, az alkot- mánvra vonatkozó javitmányokat vissza fogná vonni. Örömnyilatkozat. A brassói néptanítói póttanfolyam hallgatóinak fel­irata nagyméltóságu Trefort Ágoston úrhoz, közoktatás- ügyérré^lett kineveztetése alkalmából : Nagyméltóságu Közoktatásügyér Ur! Nagyszerű átalakulások korát éljük; pezsgés és élet tűnik fel mindenütt. Előtör a mi életre való; de eltapodtatnak, megsemmisittetnek, az elavult eszmék, mint rothadt magvak, az idő rohanó kerekei által ; sir- jokról a történelem lapjairól — hová temetve vannak — visszahívni: csak halott-idézés. Fenmarad, a mi nagy és nemes ; a mi derék, az nem fél az idők mohától ; a koporsóból kitör az és eget kér. Az 1868-dik évi 38-dik törvényezikk is egy ily harmóniában van, ha annak helyességéről meggyőztem magamot. Mikor más octroyál valamit rám, hogy sza­bad volna nekem arról gondolkozni, minden egyebet csinálhatok, de nem vallom magaménak. Tehetem száj­jal, külsőleg, de lelkileg soha, mert a lélek működése, mely a másoktól származó vélemények elöleges megszű­réséből, megrostálásából áll, ki van zárva. Ily formán feltolhatja magát, mint tényleg áll is, valamely kevesek által kigondolt intézmény, de sohasem gyökerezzik az a józanul gondolkozó többség lelkében, s utoljára a korszellem lehelletére kénytelen megsemmi­sülni. Csak az az intézmény tarthat számot örök életre, j mely az emberiség igazi javán munkál, melynek gyű- mölcseit mindenki élvezheti; amely csak keveseknek hajt, nem is szellemi, hanem anyagi hasznot, mely csak egv nehány vérszopónak fogamzott meg az agyában, és ezért nem tud az emberiség közraeggyőzödésévé leniig csak addig áll fenn, mig a nép megmozdul, jelt ad lé­tétéről. E jelek kezdenek szaporodni, a nép kezd mozogni, önállókig gondolkozni. Legelső a mit teszen az, hogy önmagába tekint, s kezdi vizsgálni, hogy miért és mire van teremtve; s midőn meggyőződött, hogy mindnyájan csak emberek vagyunk, egy forma tehetségekkel, erők­kel megáldva, akkor a nagy társadalmi kérdés: az igazi egyenlőség és szabadság megoldása stádiu­mába jutott, többet nem lehet elodázni, számolni kell vele, mert a „nép szava isten szava.“ О a legna­gyobb hatalom. Hiába beszéltünk ma még egyenlőségről, e szót a maga igazi értelmében véve ; reményeink, hogy a kö­zel jövőben bekövetkezik, nagyok; de e remény csak vágy, s nem a valóság, mit már megtestesülve szeret­nénk látni. Nem csak a jogok, hanem még a terhek tekintetében sem ismerem el az egyenlőséget. A nép aránylag érzékenyen van sújtva, csaknem tüihetetlen állapota, melyen úgy segíthetünk, ha a kötelességeket az egyenlékenység elve szerint inkább megosszuk. Ha levesszük a nép válláról, a mi nem oda való, s másokéra legszentebb eszmét, a népnevelés ügyét karolta fel hazánkben. Egy örök időkre szóló testamentumot tett le abban ama nagy férfiú, b. Eötvös József, a haza szá­mára, s hisszük, hogy a kezdet nagyra fogja kinőni magát, és a letett nagy eszme örök emlékként fog vi- rasztani neve fölött. Nagy méltóságodnak jutott a szerencse az elhunyt barát becses hagyatékát ápolása alá venni; nemcsak, de tovább is fejleszteni ; az abban kimutatott elveket általánosítani, a még alig meghonosítani kezdett nö­vényt gondozva: százszoros, ezerszeres sárjhajtásra ösz­tönözni; növényt és sarjait virágzóvá tenni. Alólirtak, mint a brassai néptanítói póttanfolyam hallgatói, mint a hon népe egyik legszegényebb osztálya tagjai; kikben létének és jóllétének alapját óhajtja te­kinteni, kikben a jelen és a jövő reményét szereti he­lyezni az állam : szivünk legszentebb érzelmeivel és tiszta őszinteséggel tesszük örömnyilatkozatunkat Nagy­méltóságodnak magyar koronánk területén a közoktatás- ügyérségre történt kineveztetése fölött. Fogadja Nagy­méltóságod a bizalom és ragaszkodás jeléül ezen nyi­latkozatot: Tiszteletteljes üdvözletünk mellett kívánjuk, áraszsza az ég boldogító kegyelmét fáradalmas pályá­jára; adjon az ég tartós derűt e szegény hazának, és ebben kitartó erőt Nagyméltóságodnak, hogy évek liosz- szu során örülhessen küzdelmei gyümölcseinek, teljes hódolattal maradván a Nagyméltóságu Közoktatásügyér Urnák Brassóban, szept 18-án 1872. legalázatosabb szolgái, mint a brassói póttanfolyam hallgatói : (következnek az aláírások.) A brassói póttanfolyamról. Az idén Brassóban rendezett néptanítói póttanfo­lyamban részt vettek 103 román és 67 magyar népta­nító. A magyar osztály előadóit és tárgysorozatát már említettük, a román osztályban a fogarasi felsőbb nép­iskola igazgató tanára Petrascu Dima és tanfelügyelői tollnok Lazarics János urak működtek mint előadók. Elismerésre méltó Hausmann Vilmos tornatanár buzgó- sága. Mátyás Mihály ur ki méhészeti előadásaiban sa­ját találmányu czélszerii uj méhkasait ismertette, és ttdő Albu ur ki a kertészetből tartott előadásokat, köszöne­tét érdemelnek ezen gyakorlati irányú működéseikért. A magyar tanítók különös méltánylással vannak ttlendő Roszkosni Elek r. k. gymn. tanár ur iránt, ki mint ta­valy úgy az idén is a physica gyakorlati részét tárgyalta rakjuk. A jogok valódi egyenlőségéről tehát szó sem lehet, habár menthető ez az állapot politikai tekintetek­ből. A népnek oknólkül beszélted ezt, hiába öltözteted meggyőző szavaidot szép stylusba; a mig látja, hogy a születés, rang, külső állás még ma is elég ok sokaknál arra, hogy a legfontosabb állami cselekvényekbe részt vegye­nek, nem fogja megérteni, bármennyit magyarázd ; nem, mert nem beszélsz igazat; a nép termesztés esze pedig nagy fogékonysággal bir az igazság megismerésére. — Ellenben beszélj a kiváltságolt osztályokról, a főpapi befolyásokról, meglehetsz győződve, hogy igazat ad ne­ked, s szomorúan bólint fejével, mert tudja, hogy igy ! és nem máskép van a tényleges állapot. Annak a nagy szellemi mozgalomnak, mely 1793- ban a szabadság, testvériség és egyenlőség nevében meg­indult, még folytatása van; a mi eddig történt, csak bevezetés gyanánt szolgál. Fájdalmas, s minden em­berbarát lelkét elszomorító tény az, hogy e mozgalmak mindenike vérkeresztségen ment keresztül, hogy nem lehetett megvalósítani a tiszta igazságot testvérbarcz nélkül. Ennek azonban nem a nép, hanem az absolut kormányok voltak okai. A nép csak azt követelte mindig, a mihez elidegenithetlen, istentől származott joga volt; s ha e jogot megtagadták, mi természete- sebb minthogy fegyverrel szerzett érvényt azoknak. Azok, kik a történelmet szeretik meghamisítani, azt mondják, hogy a franczia nép nyakazta le XVI. Lajost. Hamis állítás. A ki az eseményekbe egy kicsit beljebb pillant, a ki a történelmi tudományt önmagáért, s nem külső haszonért, vagy kitüntetésért miveli, észre veheti, hogy sírásói XIV. XV. Lajos, meg a papság voltak. — Ezek tettek erőszakot az emberi természeten, s az ezen alapuló jogokon. Ha ezek visszaszerzésekor vér folyt, nem a nép volt oka, hanem azok, kik megtagadtak az ! embertől mindent, a mi emberi, s vak eszközzé aljasi- tották le, hogy legyen a hatalomnak mivel játszani. (Folytatása következik.) szakértő, szépen sikerült természettani kísérleteivel illu- st rá Iván Herrmann Antal elmeleti előadásait, s a hall­gatóságot különösen meglepő napmikroskopi mutatvá­nyokkal az ázalagok életéről, ti jegeczedésről sat. gyö­nyörködtette. Másod tanfelügyelő Goga ur a közjogot és törvényeket fejtegette, mennyiben ezek a tanári pá­lyára vonatkoznak. Beszéltünk már a múlt hó 23. mint a tanfelügyelő ur nevenapja előestéjén tartott szép ünnepélyről; meg­említendő a búcsuvacsora, mely f. hó 19-én folyt le számos tanító és tisztelt vendég részvéte és a jelenlevők emelkedett hangulata mellett. Sokan köszöntöttek fel, különösen a hazára, a köz­oktatási miniszterre, az első és második tanfelügyelőre, az előadókra, a tanítók példás egyetértésére, a nemze­tiségek öszhangzó barátságos viszonyára, továbbá a ven­dégekre, nevezetesen Kabos őrnagy és Kenyeres állam­ügyész urakra. Kenyeresre, mint elődjére a „Nemere“ szerkesztője köszöntött fel, kifejtvén, hogy a sajtó hi­vatását: a n ép fel V ilágosi tás viharoktól nizott lobogóját a hazafiság csak a népnevelés szilárd rudja által tart­hatja erős kezekben ; hogy a zászlóra tűzött magasztos jelszavakat: szabadság, egyenlőség, testvériség csak a közmivelődés és civilizatio értheti és magyarázhatja. — Felköszöntő megjegyzi, hogy elődjétől nem kutya bőrös pergamentum leveleket, hanem csak gyönge pa­pírlapot örökölt, de reményű, hogy az aristokratia és demokratia közti küzdelemben porba dűl az, mit az idők pora már ellepett és győzni fog a szabadelvű sajtó az eszmék által, melyeket képvisel. A póttanfolyam rendes előadásai f. hó 21-óig be­zárólag tartottak, de tekintettel azon tanítókra, kik na­gyon távol laknak, hogy a pénteknap alkalmatosságait a hazamenetelre felhasználhassák és az uj iskolai évre az előmunkálatokat megtehessék, a tanfolyam hivatalos ünnepélyes bezáratása f. hó 20-án történt, a r. k. tan- ; intézetek nagy rajztermében. Oszhangzatos ének után a tanárikar nevében Csia ►Sándor magyar és Lazarics János román nyelven tet­tek jelentést a tanfolyamról, annak eseményeiről és mozzanatairól a tudomány és socialitas terén. Csia ösz- szehasonlitotta néptanítóink helyzetének múltját és jelenjét és hálát mondott azon férfiaknak, kik eszkö­zölték, hogy ezen összevetés a jelennek nagyon is elő­nyére szól. Azután köszönetét szavaz azon polgárok­nak , kik a póttanfolyam ügyét szivükön viselték. La­zarics jellemezte a tanítók hivatását, élvén br. Eötvös Jó zsef hasonlatával, mely szerint a culturát hegynek te­kinti, melyen miután felfelé haladtak, visszapillantásra szóllitja fel őket és ezzel áttér a tanfolyam működésé­nek rajzolására. Végre tanfelügyelő Réthy Lajos ur bezáró beszédében a népnevelés nevében köszönetét szavazván méltsgs. és főtszdő. Möller Ede apát urnák a r. kath. tanintézetek helyiségeinek és taneszközeinek a póttanfolyam czéljára való átengedéséért; feltüntette a póttanfolyam eredetét, és előnyeit, fejtegette a ta­nítói hivatás viszonyait a demokratiához, figyelmez­tetett a demagógia ellen, értelmezte a valódi szabadság, egyenlőség és testvériség fogalmát, stb. és elismerését fejezvén ki a tanítók méltó magaviseletók felett s az Isten áldását óhajtva további működésükre a póttanfo- lyamot bezártnak nyilvánította. Szept. 21. a tanítók megjelentek a tanfelügyelő ur lakásában tőle búcsút veendők. Lelkes beszédükre a tanfelügyelő ur szívélyesen válaszolván, a tanítók a tantermekbe vonultak, hói bizonyítványaikat kézhez ! vették. Köszönet nyilvánítás. A folyó évben megtartott néptanítói póttanfolyam használatára mélt. Möller Eduard apát ur az itteni r. kath. gymnasium helyiségeit volt szives átengedni. Тек. Spitzer Adolf tanintézettulajdonos ur saját tornaiskolá­ját engedte át. Számos brassai polgár ingyen szállás­sal látta el a begyült néptanítókat ; Horváth Pál ven­déglős ur pedig 2—4 tanítónak állandólag ingyen kosz- ; tot adott. Fogadják mindezek hálás köszönetemet a népne­velésügy nevében. Brassó, 1872. szept. 21. .... . К etil у Lajos, tanfelügyelő. Vegyes. (A „Kronslíultcr Zeitung") távirata szerént Wäch­ter és Trauschenfels mint képviselők igazoltattak. Ha bőveb értesítést vettünk, majd hozzászólunk. (Ö felsége) a király vasárnap reggel 6 óra öpercz- kor érkezett meg Bécsböl, s az indóházban Tóth Vil­mos belügy és Tisza Lajos közlekedési miniszter, Gyón-

Next

/
Oldalképek
Tartalom