Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-09-01 / 70. szám
278 sárnap délelőtt és hétfőn déután ő felsége elnöklete alatt magyar minisztertanács tartatott. Hétfőn délelőtt volt a nagy közös minisztertanács. "V asárnap a magyar miniszterek maguk között értekeztek. Ugyanaznap este Andrássy gróf konferált Lónyayval. Részt vettek e ta- nácskozmányokon az összes magyar miniszterek lóth Vilmos kivételével, Mollinary altábornagy és Prica, a horvát kormány ideiglenes vezetője. A tanácskozások tárgyát a birodalom külügyi viszonyai, a trónbeszéd végső redakcziója, a szerb és horvát kérdés képezik. A megállapodások melyekre e nagy minisztertanácsok jutottak, minőkhöz hasonlók csak a Hohenwart-féle plá- numok tárgyalása alkalmával tartattak, a dolog természeténél fogva nem sokáig fogják váratni a közönséget hogy értesüljön róluk. Hi csak azt óhajtjuk, hogy belügyi kérdésekben, különösen a horvátok és szerbek dolgában, a bécsi tanácskozmányok egy tervszerüleg erélyes és határozott politikát inauguráljanak, melynek hiánya már annyiszor és oly keservesen boszulta meg magát. Deák Fcrenczet ma reggel Lónyay és Kerká- poly miniszterek meglátogatták és vele az egész dél- elöttön át tanácskoztak. Véleményét kérték ki azon programúi fölött, melyet a kormány az összeülendő országgyűlésre m egállapitott. A Belgrádban véghez ment magyarellenes tüntetésről egy levelező egyebek közt ezt irja : Van szitkolódzás ellnnünk is elég, s az utczahősök (Omladinisták) tüntetni is szerettek volna Kállay ellen, ha mertek volna. Kállay azonban, mint tapasztaltuk, minden megjelenésében roppant komoly és méltóság- teljes volt, s nagy elégtételére szolgálhatott, hogy minden előkelőség részéről, kiváló, mondhatnám tüntető tisztelettel üdvözöltektt, talán ép azért, mert tudták, hogy mily igaztalanul táraadtatott meg Blaznavacz utján a „N. fr. Presse“-ben. Lakása ablakait ma úgy, mint tegnap kivilágittatá. A következő sürgöny is érdekes : Belgrád, aug. 25. A Belgrad város által az ünnepély alkalmával adott banketten egy előkelő magyarországi szerb toasztjában azon óhajt fejezé ki, hogy Szerbia határai úgy nagyobbittassanak, miszerint a magyar szerbeket is magokba foglalják. Óhajtja továbbá hogy ezentúl szerb vér csak szerb érdekekért s ne idegen zászlók alatt folyjon. ír lan dia északi részén Belfast városában a ka- tholikusok és protestánsok közt igen nagy mérvű verekedések fordultak elő, melyeket csak tetemes katonai erő alkalmazásával lehetett elfojtani. Csernovicz, aug. 2G. A román kormány az itteni kolera-járvány miatt a Moldvába utazókra nézve igeiglenes vesztegzárt rendelt el. Gastein, aug. 25. Lábbaja miatt a német császár nem megy lseidbe, hanem 28-ikán Salzburgba indul, a honnan egyenesen Berlinbe utazik. A német császár a legszivélyesebb modorban menté magát ő felségénél, az osztrák-magyar birodalom uralkodójánál és hadsegédét Lelmdorf grófot kiddé lseidbe, hogy a ki rálynönél mentse ki látogatásának elmaradását. Beust gr. megérkezett. Bazaine ügyére vonatkozólag a „Rappel“ következőleg ir : „Kétségtelen bűnösségének terhe által nyomatva, Bazaine tábornagy azon állitással szeretne magán némileg könnyíteni, hogy kívánsága ellenére ruházták rá a rajnai hadsereg főparancsnokságát. Több magas ! állású és kifogástalan egyén azonban, megbízható források alapján, épen ellenkezőleg azt mondja, hogy Bazaine tábornagy nemcsak nem vonakodott ezen főparancsnokságot elfogadni, de sőt az excsászártól egyenesen követelte azt. Ezt nevezetesen Palikao tábornok is megerősítette hadügyminiszteri hivataloskodása alatt, de később is, mint tanú a vizsgáló bizottság előtt Ezen pontnak vizsgálatban való kétségtelen megállapi- tása igen fontos. Mint már a múltkor is közöltük, bi. zonyitékok vannak arra nézve, hogy Bazaine tábornagy idejekorán megkapta azon sürgönyt, melyben neki Mac- Mahon éjszakfelé vonulását bejelenté, s kérte öt, segítsen ezen hadmozdulatot véghézvinni. Bazaine azonban eltitkolta ezen sürgönyt a parancsnoksága alatt álló ■hadtest-parancsnokok előtt és kétségkívül kiszámított tétlenségre zárkozott, a mennyiben Metz falai alá vonult vissza. A vizsgálat továbbá kiderítette, hogy a rajnai hadsereg fővezére meg az ellenség, s nevezetesen Frigyes Károly herczeg között csakugyan folyt levelezés.“ Orosz lapszemle. Egy orosz lap véleménye felőlünk. Ruszkij Mir 20/8 203-ik szám. A pétervári Ruszkij Mir, egy idő óta nagy figyelemmel kisérve az osztrák-magyar belpolitikát, legutóbbi számában oda nyilatkozik, hogy nehéz megmondani, mit gondolnak tulajdonképen a magyarok Oroszországról. Kétségtelen az, hogy náluk visszatetszést okoz minden közeledés azon birodalomhoz, melynek kormánya Magyarország függetlenségét meghiúsította. Mindazon által a magyarok nem idegenkednének egy orosz-osztrák szövetségtől, ha ezen szövetség megkötésének dicsőségét nekik engednék át. A magyarok szemlátamást túlsúlyra törekednek. A magyarok se nem osztrákok sem szlávok; de ők egyaránt törekednek, Boldogságom, hitem, reményem semmivé volt téve. S én még inkább kerültem az embereket, most százszor jobban átutáltam a világot és bánatos jövőmet kőnyez- tem magános óráimban s gyászoltam külsőleg a reárn nézve örökre eltűnt földöntúli lény angyali képét. Ezután mi sem tudott folvíditni, csak a természet gyönyönyereinek szemlélete nyújthatott gyászoló kedélyeimnek édes perczeket. — Ugyanezért naponként elzarándokoltam a természet egyik fönséges völgyébe, hol lelkem nyugalmat talált s melynek kebelében oly édesen ábrándozhatott. A legkisebb ág is ösmerősöm volt itt s a csöndes szellővel oly nyájasan hajlongott az érkező fele. A csevegő patak oly vidáman sietett a szerelem zarándokának fogadására. A párjavesztett gerle vagy a nyögdé- cselő fülraile dalaikkal üdvözölték busongó vendégüket. Es a bokor lombja csöndesen susogva azon szerelemről beszélt, mely a szívnek reményt ad, hogy a kik most távol állnak, mint kikeletkor az ág zöld levélkéivel, egykor találkozni fognak. Fájdalmam mélabús dallamokat hivott fel szivem mélyéből saját enyhülésére, melyek egy árva szív bánatáról , eltűnt szerelméről szólották s melyek végül imahangokká olvadtak át, kérve ama láthatlan főszellemet, hogy — ha már medaillonomat fel nem találhatom — varázsolja szivem ideálját megvalósítva előmbe. . . . .... Gyönyörű májusi alkonyat volt. A nap, rni- mielött lenyugodott volna, piros sugarakkal töltő el a vidéket; a lágy tavaszi szellő édesen susogva töltötte bé ilattárral a kedven ez völgyet. Én a zöld fii bársonyában térdelve végeztem el szokott imadalom ............. N emsokára szelid hangok szállottak felém mindinkább közeledve, oly lágyak, mint az eol-hárfáé s oly tündének, hogy az embert a földöntúli világ üdveinek élvezetébe andaliták. Mint varázsütésre állottam fel s boldogságtól dobogó szívvel siettem oda, honnan ama mennyei édes hangok szétterjedtek a gyönyörű völgy illatos levegőjébe. — Es ott láttam egy nőt, milyen álmaimban, ábrándjaimban jelent meg nekem; egy angyalt az ideálok országából, minő csak képzeletemben lebegett; egy nőt, ki az elveszett bűvös kép megtestesülése volt. Elébe szaladtam s boldogságtól sugárzó arczczal térdre borultam előtte. / Es azóta oly jól esik, Katalin! ha lábaidnál ülhetek és sovárgó tekintetem dús bájaidon legelhet, melyekkel téged, te isteni hölgy ! az ég oly bőven megjutalmazott III. Katalin bíbor ajkai mosolyogtak. Ámde mosolyában több volt a részvét, mint a kicsinylés kifejezése. Többé nem nézett rám neheztetöleg s ruhája sem susogott boszusan. — És most te drága hölgy ! elüzhetsz-é magadtól ? — kérdőm tőle szorongó kebellel. — Nem ! — felelte lágyan, dalhangon. — Hogyan, Katalin! tudnál te engem szeretni? oh szólj ! Katalin elpirulva válaszolt: — Igen ! Oh e nőt nagyobbnak, bajosabbnak és istenibbnek soha sem láttam. # Atyám emlékét máig sem kaptam meg, de helyette adott az ég egy bűvös lényt, ki a föld valamennyi képeinél annyiszor ér többet, a hány ezer csókkal én azóta Katalint elhalmoztam. Deák Gerő. 1 mint a pangermanismusnak, mint a szláv elemnek ellen- állani, s a szövetségből lehetne is valami hasznát huzni az Önálló nemzet érdekében. Hogy a magyarok hajlandók volnának az osztrák-orosz szövetséget helyeselni, ' ezt lehet következtethetni vezérlapjainknak azon erőltetéséből, melynél fogva Andrássy grófnak azon érdemet tulajdonítják, mintha ö Sándor czárt a berlini összejövetelre birta volna. Ok jól ösmerik Bismarck egykori tanácsát, hogy Ausztria súlypontja Bécsböl Budára teendő át. Hazai közügy. A királyi biztosság megszüntetése. „Kedves gróf Péehy! Erdélynek Magyarországgali tettleges egyesítésénél a szükséges teendők közvetítésével bíztam meg önt, midőn erdélyi királyi biztosomul kineveztem. Ezen nagy és nevezetes feladat keresztülvitelénél az átmenet nehézségei sikeresen megoldatván, ezennel királyi biztosi teendőitől akkép mentem föl, hogy működését folyó évi szeptember utoljáig teljesen fejezze be. Ez alkalommal megelégedésemre szolgál kir. biztosi működése alatt tanusitott hű, tapintatos és sikerteljes tevékenységéért a feladat nagyságához mért teljes elismerésemet és méltánylásomat nyilvánítani. Kelt Laxenburgban, 1872. évi augusztus hó 25. FERENCZ JÓZSEF, s. k. G. Lónyay Menyhért s. k. A király szept. 1-én a magyar országgyűlés közelálló megnyitására Pestre érkezik; szept. 3-án Andrásy gróf érkezik Pestre, hogy a királyt szept. 4-én berlini útjára Hoffmann osztályfőnökkel, Depont udvari tanácsossal elkísérje; szept. 5-én a király Dresdába érkezik, a szász királyi udvar látogatására, hol ö fölsége szept. 6-ig marad, s azután Berlinbe utazik. A bécsi miniszteri értekezletek. Bécsböl, aug. 25-röl írják a, „P. N.“-nak: A nagy miniszteri értekezleteknek, melyek ma és holnap itt tartandók, kettős czélja van. A magyar minisztertanács a trónbeszéd szövegét állapítja meg, mely egy fontos passust fog tartalmazni Szerbiát s átalában a keleti viszonyokat illetőteg. De nemcsak ez a magyar miniszterek felhivatásának oka. Szintúgy közre járult erre egy más dolog. A császári találkozásban a monarchia uralkodója oly lépést tesz, melynek következményei a monarchia külviszonyaiban valószínűleg a várható események egész sorozatára birnak befolyással. Andrássy gróf, mint ö felségének alkotmányos külügyminisztere, ajánlá, hogy e tárgyakban a monarchia mindkét felének kormánya kihallgattassék, s aligha lógunk csalódni, ha e körülményben keressük a magyar miniszterek Bécsbe hivatásának második okát. Az igazságügy miniszter egy körrendeletét intézett a kir. törvényszékekhez, melyben a büntető vizsgálatok teljesítése körül a legtöbb törvényszéknél megállapított azon gyakorlatra vonatkozván, mely szerint e vizsgálatokkal legnagyobb részt a járásbíróságok ruháztatnak és igy ezek a hatáskörükhöz tartozó polgári ügyek elintézésében akadályoztatnak, felhívja a törvényszékeket, hogy a törvényszék székhelyén felmerülő bűnesetek vizsgálata a törvényszéki vizsgálóbirá- kat illetvén, azok vezetésével csak kivételes esetekben bízzák meg a székhelyükön lévő járásbíróságot, a székhelyen kívül előforduló biinvizsgálatokat pedig kir. ügyész közbejöttének lehetővé tétele mellett, fontosabb bűnesetekben szintén saját vizsgáló biráik által teljesittessék. Ki irta a trónbeszédet? Ezen kérdés felett czivakodnak a pesti lapok. Egyetemlegesen azt állították volt, hogy mégirta a miniszterelnök. A „Szabad Sajtó“ azzal áll elő, hogy Slávy miniszter is megírta, még pedig egyenesen ő felsége megbízásából. A „Ref.“ is állítja, hogy Slávy irta volna meg, hanem a miniszter- tanács megbízásából. A „Pester Bl. “ végül azzal áll elő, hogy csakugyan Lónyai irta meg, a mint legelébb jelentve volt. Tanügyi hírek. A kolozsvári egyetemhez kineveztetnek tanárokul a többek között : Szabó Károly, Brassai Sámuel, Szabó Samu, Fináli Henrik, Szász Béla, dr. Groisz Gusztáv, Berde Aron, dr. Haller Károly. A hivatalos lap hir szerint szeptember 10. körül fogja a teljes névsort közölni. — („M. P.“) Az ev. reformátusok egyházkerületi üléséről a következő örvendetes hirt olvassuk a „Keletben“ : A sok tekintetben érdekes tanácskozások igen sok fontos egyházi és oskolai ügyet oldottak meg, melyek közül különös fontosságért kiemeljük a közgyűlés határozatát, к
