Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-09-01 / 70. szám
279 mely szerint fölhagyva a népiskolai ügyben eddig követett merev magatartásával, a 38-ik czikkel szemben, a békülékenység terére kiván lépni, ez által kezet fogva a kormánynyal, bizonyára sokkal több üdvös eredményre lévén kilátás, mint mennyit a korábbi merev u. n. jogvédés felmutathat vala. A középtanodák iránti törvényjavaslat mielőbbi benyújtására feliratilag kéretett meg a minisztérium, a tanári fizetések felemeltettek és a szolgálati évek aránya szerint fizetés szaporodás lön részükre megszavazva stb. Vegyes. (Vilmos folierczeg) f. hó 25-én N.-Szebenbe érkezett és a katonaság fölött szemlét tartott; a betegség miatt tisztelkedni meg nem jelenhető Siaguna érseket meglátogatta. Onnan Maros-Vásárhely felé vette útját a főherczeg. (Tisza Lajos minisztert) Kiiküllömegyében képviselővé választottak. E szerint nem fogja elfogadni a háromszéki pörös mandátumot. (Damjanics és Lalmer sírja.) Mint tudva van, Damjanics és Lalmer Mácsán, gr. Károlyi György egyik birtokán vannak eltemetve, hova 1849-ben az aradi vár előtti kivégeztetési helyükről egy éjjel titokban elszállit- tattak. A mácsai sir azonban mindinkább elhanya- goltatván, csaknem ismeretlenné lett, mig végre mint az „Alf.“-ben olvassuk egy fiatal ácspallér, Horváth Fe- rencz nem nézhette tovább a dicsők utolsó nyughelyének szomorú elhagyatottságát s elhatározta, hogy szép tömör keresztet állit a közös sir mellé, hogy legalább a netán azt kereső kegyeletes vándor azonnal megtalálja. Miután a keresztet gondosan elkészítette s annak alját mélyen a földbe ásni kezdte, mintegy két lábnyira a föld alatt ásója egy kemény tárgyba ütközött. Felhányván a tárgy körül megülepedett földet, egy négy- szögű s egyszerű deszkából összeszegezett ládát talált,mely - ben a két vértanú csontjai hevertek. Az enyészet a tetemek legnagyobb részét már elpusztította, s csupán Damjanics törött lábszár csontja, s arczárói teljesen elvált, magában ott heverő, verhenyedésbe átment nagy szakálla hever Lahner lábainak csontmaradványai mellett. A derék ácspallér egy Jurcsek Tibor nevű 14 éves tanulóval, ki művészi correctséggel az illető keresztre egy feliratot vésett, egy mély és tágas sirt ástak, eltemették azok tetem-maradványait, kik még mindig a nemzeti hálátlanság néma tanúiként oly elhagyatott helyen hevernek. Az ifjú Jurcsek, Damjanics szakállá- ból nehány szálat magához vett s azt becses ereklyeként híven őrzi. Mindenesetre a két derék hazafias érzésű fiatal ember megérdemli, hogy szép tettük nyilvánosan is tudva legyen. (Pétermaim Sarkvidéki) hireket kapott, melyek szerint Altmann kapitány Spitzbergen keleti partját és a jeges tengert Karllandig jégtől mentten találta; a kutatásokból kitűnt, hogy Karlland három nagyobb és több kisebb szigetből áll. (Szép kilátásaink.) A túlzó szerb nemzetiségi képviselők egyike, ismerősei körében úgy nyilatkozott, miszerint pártja a jövő országgyűlésen oly botrányokat fog provocálni, melyek lehetetlenné teendik a tanácskozást, és a kormányt az országgyűlés feloszlatására fogják kényszeriteni. (A Szultán betegsége.) Pár nap előtt több külföldi lap azt irta, hogy a török szultánnak valami nagyon különös betegsége van. Az „Ag. Ztg.“ most földeríti a titkot s elárulja, hogy a szultán betegsége nem egyéb mint — delirium tremens (?) az a betegség, mely tudvalevőleg a borital nagymérvű élvezetéből szokott eredni. — Páratlan eset muzulmánoknál. (A Bécsi újságírók gyöngéd érintkezése.) A „Ta- gespresse“-ben a „Deutsche Zeitung“ ellen megjelent állitólag rágalmazó czikk miatt Ludassy és Steinbach között (a „Deutsche Zeitung“ munkatársa) az utczán heves összezörrenés történt. Steinbach botjával verte Ludassyt, mire ez bot-tőrrel felelt s ellenfelét több szúrással megsebesítette. Ezen botrány a következő okból származott: A „Deutsche Ztg.“ hirdetési rovatában valami sületlen gúnyvers jelent meg azon osztrákok ellen, kiknek a birodalom közeledése Poroszországhoz s uralkodónk berlini látogatása nincsen inyökre. Ezen guny- verset Ludassy ur egy nagy actio kifejtésére használta; a „Tagespresse“ élén lenyomatta a pasquillet s hozzá vezérczikk alakjában oly commentárt irt, melyben a „Deutsche Ztg.“-ot a bécsi sajtó féktelenségével megtámadta, munkatársait pedig összehunczfutolta. Ennélfogva a „D. Ztg.“ szerkesztőségének három tagja megjelent Ludassy urnái s tőle a sértésekért elégtételt kívánt, mit Ludassy ur azonban azon nyilatkozattal, hogy ilyen emberekkel nem verekszik, kereken megtagadott. Erre az illetők kijelenték, hogy ott és olyan elégtételt fognak Ludassy uron venni, a hol és a minőt épen lehet. Némi szóvita után, melynél kevésbe múlt, hogy a Hausknecht tettleges beavatkozására nem került a dolog, a ! sértettek elhagyták Ludassyt, ki a jelenetet lapjában részletesen leírta. Steinbach ur a „D. Ztg.“ munkatársa egy kávéházban ült, midőn ellenfele az ablak előtt elsétált. Steinbach botot ragadott, az utczára futott s Ludassyt tejbe ütötte; ez botjából kivonta tőrét s a támadót hasba szúrta. Steinbach még folytatni akarta a verekedést, de Ludassy a tőrrel kezét több helyen megsebesítette; a sebesülések jelentéktelenek. A zajra természetesen nagy néptömeg s a rendőrség is előjött s a verekedőket bekísérte. Steinbachnak a rendőrségnél meg kellett ígérnie, hogy Ludassyt többé bántalmazni nem fogja, mire mindketten szabadon bocsáttattak. A bot és a tör azonban mint corpus delicti a rendőrségnél maradt s a rakonczátlankodók ellen a rendes peres eljárás megindittatott. (BckliIdeiéit.) „Egy átutazó“ aláírással megtaláltatott lapunk annak kifejezésére, hogy az elő pataki fürdőorvosnak ne adjanak másféle hivatalokat is, mert azok miatt elhanyagolja orvosi teendőit. Átutazó azt állítja, hogy ő reggel 8 óra előtt kérette a fürdőorvost; de az nem jelent meg háromnegyed 12-ig, mivel állítólagosán valamely gyűlésben kellett jegyzőkönyvet vezetnie. A szenvedő beteg pedig kényszerülve volt át- hurczolkodni S.-Szt.-Györgyre, hogy találjon egy olyan orvost, a ki nem jegyző is egyszersmind. Helyi különfélék. Boldogult Rocdiger Rezsőllé hült tetemeit e hó 27-én tették örök nyugalomra a rom. katholikusok bo- lonyai sirkertjében. A köztiszteletben álló család minden nemzetiség- és felekezetbeli barátai és ismerősei, — főleg magyarságunk dísze-virága —- nagy számmal részt vettek a gyászmenetben. A helybeni póttanfo- lyamot hallgató magyar néptanítók összhangzatos gyászénekük által ritka jelenséget mutattak. A helyi r. k. plébánia dicséretes tolerantiája folytán a helybeli ev. ref. lelkész Molnár János lélekemelő és vigaszteljes búcsúbeszédet mondott, mely után a megdicsőíiltnek földi maradványai a földnek adattak vissza. Béke poraira! „Rendőrségünk megkereste a 39 sorezred parancsnokságát az iránt, hogy tiltsa el a legénységet esténként a kutaknál elkövetni szokott lárma és fajtalanságtól; mert ellenesetben kénytelen lesz a rendőrség magát közbevetni s a rendfentartás érdekében hatalmát felettük is gyakorolni. “ Ezt nem a mi rendőrségünkről, hanem a debreczeniről olvastuk a „Debreczenben.“ De ezen czikk mégis —- fájdalom, a mi helyi különfélénk közzé is tartozik ; ezen tekintetben városunk nem áll Debreczen megett. Alig áll be az est és utcáink hemzsegnek a népkiadásu Marsok és Venusok enyelgő rajától. És a kutak a fajtalanság forrásaivá s a sikátorok a romlottság utaivá válnak; a kapuközök a prostitutióra nyílnak s az utca sarkok a bűn sarkkövei lesznek. / Es a leányok visszatérnek falvaikba és magukkal viszik az erkölcstelenség magvait, a nép corruptióba esik, ereje-épségében hanyatlik és végre elpusztul. Leginkább érdekelt pedig a székelység, melynek ügyében szólaltunk fel mi is. De a városiaknak is felette kellemetlen ezen dolog. A járdák elvannak lepve s gyakran a széles jó kedv, a kézzelfogható szerelmeskedés, a felhevült izgatottság circusai. A tisztességes ember undorodik. A mi uracsaink néha felöltöznének baka vagy „kocsisi gúnyába“ , mint a népdal mondja a királyfiról. A mi hölgyeink, kik udvarlóikkal haza sétálva ily intermez- zók látására kényszerülnek pirulni kénytelenek s nem kis zavarba jönnek, néha talán izgató gondolataik is támadnak. De akármint van ez, bizonyára ideje volna hogy az illetékesek ezen illetlenségek megszüntetésére gondolnának és teljes erejükből arra működnének. A helyőrségnek napiparancsban tiltsák meg az estéli ácsorgást, a cselédeket tartsák a házban, a kapukat zárják be rendesen, a rendőrség adjon erre nézve határozott rendeletet s büntesse szigorúan a vétkezőket : igy kell s lehet kiirtani ezen metélyt, mely megfertőz- teti városunk légkörét! A „Nemere“ egy közelebbi számában említett bolgárszegi sikátoron úgy segítettek, hogy az árvíztől megkímélt kövezetei is felrontották. Körülbelül minden héten megjelenik egy a köveket széthányogató munkás talán bizonyítékául annak, hogy a „város“ nem feledkezik meg szegény román atyafiainkról. A Bras,só-vidéki la ni tó-Cgy let közgyűlése f. év szept. hó 5-én d. e. 10 órakor fog ‘megtartatni a magyar olvasó egylet társalgó termében, melyre a tagok és ügy barátok tisztelettel meghivatnak. JAKAB JÁNOS, egyleti elnök. Felhívás Erdélynek magyar költői- és Íróihoz. Az örömhír, miszerént a felséges uralkodópár házasságának első magzatát, Gizela fenséges főherczegasszonyunkát Luitpold bajor főlier- czeg ő fönségével egyesíteni szándékszik, mindenütt legélénkebb és örvendetes részvétet keltett. A széles birodalom minden népei készülnek hűségűket és ragaszkodásukat a dicsőséges uralkodóház irányában ezen anynyira nevezetes esemény alkalmából is nvilvánitani és bizonyitni. Erdély, a mi kedves honunk nem fog késni, nemzetiségei érzelmeinek legmagasb helyt kifejezést adandó, de e mellett bizonyára honunk minden magyar költő és Írója szivesen használja fel az alkalmat oly műven való közreműködésre, mely rendelve lesz mint az erdélyi irók Kvalitásának kifejezése a császári és apostoli magyar királyi felségeknek, nem különben a fenséges mátkapárnak kezébe jutni; mely rendelve lesz versben és prózában azon örömes részvétet nyilvánítani, mely minden jó hazafi keblében honol szeretett uralkodóházunk irányában.. Barátságos felszólítást intézünk tehát Erdély magyar Íróihoz, szíveskedjenek a „Gizela-album“ eszméjét erélyesen támogatni és ebbeni működésük kedves virágait f. év szept. hó 20-áig alólirtnak rendelkezésére bocsátani. A „Gizela-album“ 12—15 ivre fog terjedni és hogy Ijoni irodalmi működésünknek ez irány- bau annál teljesebb képét adhassuk, német és román íróktól is fog adalékokat tartalmazni. A magyar lapok tisztelt szerkesztőségei végre felkéretnek, a szép ügy érdekében ezen felhívást becses lapjaikban szivesen közzé tenni. Brassó, 1872. aug. hó 15-én. Staufe Lajos Adolf. Közgazdaság. Fodor .Jószef veterán gazdászunktól, ki már any- nyit irt és tett kivált a székely közgazdaság ügyében, ismét két fölötte érdekes füzetet vettünk, melyekben két igen fontos és föképen vidékünkre nézve életbevágó gazdasági kérdést behatóan és nagy avatottsággal, mindamellett érdekesen és népies modorban tárgyal, és azoknak nagyon gyakorlati és teljesen kielégítő megfejtését adja. A füzetek czimei: „Hasznos vagy káros-e Kikán belül a tagosítás ? “ „Miért nincs jövedelem Rikán belül a gazdászatból?“ A nagylelkű hazafias szerző a nép közt szándékszik kiosztani ezen füzeteket, melyeket bővebben fogunk ismertetni közgazdasági rovatunkban. Becsi tőzsde és pénzek Brassóban augustus 31. Osztr. nemzeti adósság ezüstben я я » papírban 1860—ki sorsj. kölcsön 100 frt. Nemzeti bank részvény . . • Hitelintézeti „ ... London ...................................... Ez üst . ....................................... N apoleond’or........................... cs. k. arany................................. Lira ............................................ Magyar földteherm....................... B ánáti............................................ Erdélyi........................................... Porosz tallér........................... Ikosár ............................................ Rubel............................................ Pénz- . 71 75 . 66 90 . 105 70 . 888 — . 341 60 . 109 10 . 107 50 8 71 5 24 . 10 08 . 81 25 . 81 — . 79 — 1 65 1 67 1 66 Ideiglenes szerkesztő : НСГГГМПП Aillai-
