Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-01-21 / 6. szám
Brassó, 1872. Másod évi folyam ö. szám. Vasárnap, jatt. 21. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer csütörtökön és vasárnap. Ára: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft- 50 kr. A szerkesztő szállása: Szinház-íUtcza 404. szám. Politikai, над им.« Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. Brassó, jan. 20-án. Helfy Ignácz képviselő és a „Magyar Újság“ szerkesztője már régebb tett volt indítványt a képviselőházban az iránt, hogy Pesten államköltségen egy keleti nyelvek akadémiája állíttassák. Ezen indítvány a közoktatási miniszter költségvetésének rendkívüli tételei közt f. hó 15-én került tárgyalás alá. Helfy ez alkalommal bővebben indokolta indítványát ; s el is határoztatok, bogy a közoktatási miniszter a jövő évi költségvetésig tanulmányozza ez ügyet és adja be jelentését. A tárgyalás folyamából úgy vettük ki, hogy valószínűleg az egyetem újra rendezése alkalmával fog kellő mennyiségű és minőségű tanszék állíttatni a keleti nyelvek számára ; nem pedig egészen külön álló orientalis akadémia a bécsinek és sz. pétervárinak példájára ; a melyeknek a keleti nyelvek tanításán kívül főtárgyok a diplomatiai tudomány. Helfy beszédéből, melyet ez alkalommal tartott, igen figyelemre méltónak találjuk a következő részletet: „Egy nemzet csak úgy számíthat Európa rokonszenvére, ha abban valami specialis hivatást tud betölteni. Az élet maga a nemzeteknél sem czél, hanem csak eszköz bizonyos magasabb czélok elérésére. Nem hiszem, bogy a magyarnak missioja csak az, hogy éljen, hogy Bécsnek milliókat adjon, hogy vele közös ügyben legyen. Ez lehet nagyon rósz, vagy mások szerint kevésbbé rósz, de semmiképen nem mis- sio. Ha keresni akarjuk Magyarország missióját Európa kebelében, kétséget nem szenved, hogy a magyar, mind fekvésénél fogva mind fajának származásánál arra van hivatva, hogy a nyugati civilisatiót keletre átvigye. Ez igazi missiója. Missiója azon szálakat, melyeket az általános czivilisatió nyugaton és közép Európában folyton sző, tovább szőni és terjeszteni kelet felé. Ez feladatunk. S nem lehet tagadni, hogy ennek nagyon könynyen megfelelhetünk. Megvan erre minden kellék, nemzeti hajlamunk, nyelvünk szerkezete és szelleme, úgymint szokásaink legjobban simulnak a keletiekéhez, miért is azok bennünket legjobban szeretnek. Tudva van, hogy a török minden más idegent úgy nevez „giaur“, míg a magyart mai nap is kardásnak nevezi, (testvér). Hogy milyen hasznosan működött épen e rokonszenvnél fogva a magyar diplomatán a keleten, bőségesen bizonyltja történelmünk, bizonyítja az, bogy a kis Erdélynek követei, számtalanszor előnynyel bírtak a leghatalmasabb államok követei felett. Tehát kétségbe nem lehet vonni, hogy a czél elébünk van tűzve, hogy a ezé) magasztos és hasznos.“ Ezenkívül azt is felhozta, hogy mig más országok nagy büszkeségnek tartják, ha van egy-két őrientalistájok, — Magyarország tele van az e téren elösmert nevű tudósokkal, a kik mindnyájan diszei lehetnének egy keleti akadémiának. Megnevezte Vámberit, Bálint Gábort, Podhorszky Lajost, Eredi Bélát, Szilády Aront satb. Egészen osztjuk a tisztelt képviselő urnák azon nézetét, hogy Magyarország kifelé irányuló tevékenységének tere keleten van. Mig azonban ő indítványában főként a politikai és tudományos érdekeket tartotta szem előtt, — mi azzal egészítjük ki, body legelső sorban kereskedelmi tekintetből vagyunk a keletre utalva. Mi lehetünk gazdag országgá; de csak úgy, ha a keleti kereskedésben vezérszerepre teszünk szert. Még politikai hatásunk is nagy részben attól függ, hogy mennyiben tudunk tért foglalni a keleten kereskedelmünk számára. Épen ezért Helfy ur indítványa eszünkbe juttatja, egy keleti kereskedelmi akadémiának tervét, melyet a boldogult b. Eötvös valóságos lelkesedéssel fogadott 1870 elején ; de a mely azóta elaludott. Megmondjuk röviden, hogy miben áll, — s ha tán más lapok és némely képviselők is figyelembe vennék az ügyet, — újból föléledne és testet nyerne a nem mindennapi eszme. A brassai görögök kezén több száz ezer forintot tevő oskolai alapítvány van, a mely felett már rég ideje perlekednek az itteni g. keleti románokkal. 1870 kezdetén elhatározták a görögök fölajánlani ezen vagyont egy Brassóban állítandó 1 e V a n t e i kereskedelmi akademiá r a. Az ajánlatot be is nyújtották b. Eötvösii ez. Mivel azonban ezen vagyonra nézve a románok által támasztott igény még nem hozatott tisztába, egyelőre felfüggesztetett az ügy a per eldőléseig. Közben azonban a románok is értesültek a görögök ajánlatáról és 1871 elején ők is nyújtottak be egy nyilatkozatot Panier miniszter úrhoz, a melyben részükről is egy levantei kereskedelmi akadémia állítására ajánlják föl a per alatt levő vagyont. A boldogult b. Eötvös úgy nyilatkozott volt, midőn a terv vele közöltetett, hogy ez olyan intézet lesz, a melvre Európa minden részéből gyűlnek hallgatók. Az intézet a két követelő fél ajánlata által biztosítva van ; csak a kivétellel nem kellene késedelmezni. Brassó, jan 20. A „Siebenbürgische Blätter“ f. évi 5. számában na gyón rósz névén veszi a „Nemerédtől azon czikket, melyben ez kimutatja, bogy egy idő óta semmi nyomát sem látja az ifjú szász-párt létezésének. Legelébb is arra kérjük a becsületes kollégát, nézzen végig előfizetői névsorán, onnan látni fogja, bogy az ifjú szászok valóban átkozottul megfogyatkoztak. De ha ez nem elég, legyen szives, mondja meg nekünk, hol voltak az ifjú szászok, midőn a brassai és bras- sóvidéki cominunitások egymásután tiltakoztak a közoktatási, a bíróság rendezési és a nemzetiségi törvények ellen? Végül legyen szives, mutassa ki neküuk, egy kerek esztendő óta mi éíetjelt adtak Brassóban és Brassóvídé- ken az ifjú szászok? Es miben is áll voltaképen az ifjú szászok programmja, miután az unió megszavaztatott és a brassai vasút törvényben kimondatott ? Mi szívesen ismerjük el a „Sb. Bl. “ tisztességes törekvéseit és keressük lámpással azt a szász-pártot, a mely az ő elvei szerint cselekednék. Fájdalom azonban, azt a pártot nem találjuk sehol. Ha megfogjuk találni, ép úgy ujongunk felette, mint a „Sb. Bl.“, — mert elejétől kezdve az volt program- műnk, hogy polgári jogok élvezésében és kötelességek teljesítésében nem különböztetünk nemzetiség szerint. Mentői többen állunk a közös lobogó alatt, annál erősebbnek érezzük magunkat. — » Képzeleti utazás a világűrben. (Folytatás.) III. Megérkezés a holdba. A hold felé megkezdett utunk alatt valamivel csak el kell ölni az időt, hisz köztudomású dolog : menynyire unjuk magukat valamely gözjármüvön. mig hajdan a lassan evező posta és táriaskocsikon elég türelemmel evicz- keltünk. — Gondoskodjunk tehát ez egyébként oly gyors kirándulásra valami mulatságról! A szórakozás pedig ép kézügyünkben esik. Tekintsünk ki csak időnként s látni fogjuk, mikép minden hátrahagyott ezer mértföld után a föld kisebbedve tűnik fel, mig a hold aránylag nagyobbodni kezd, úgy hogy földünk nemsokára égi test gyanánt tűnik fel nekünk, s ha költők is szerencséltettek volna kirándulásunkban : bizonyára nagyobb hévvel énekelnek róla, mint az „oly lassan haladó“ holdról. Ha pedig épen vallásujitók csatlakoztak volna hozzánk: bizonnyára uj cultural boldogítják ősanyánkat, s minden kétségen kivíil eretneknek declárálják, ki benne épen földcolost nézne. Mi azonban tapasztalásból tudjuk, hogy itt alant sehogy sem lelhető fel az ég, hanem épen rnegforoditva földünk van az égben. Minél jobban távozunk föle, annál jobban összetéveszthető valamely csillaggal. mig félúton már körülbelül 10 akkora gömbnek talál juk minő napunk. Es most engedje meg a tisztelt társaság e csekélyke mulatságot nekünk : s legyen szives valamelyikük kalapját a földfelé vissza dobni. Oda lenn egy első emeleti ház ablakából alig tennők ugyanezt, már minden perezben 15 lábnyi sebességgel hullana alá. Ott a kalapot aláhajitani s rögtön visszakapni: művészi fogásnak találnák, mig itt merő tréfa az egész Mi t. i. annyira elvagyunk távozva, bogy a föld vonz ereje már gyengén hat liozzánkig. E félúton 25.000 mértföldnyire azaz körülbelül 30 — szórta távolabb vagyunk a föld középpontjától, mint ha csak felszínén járnánk, kelnénk, s e 30 szoros távolban nemcsupán 30 szórta kevesbedett a vonzás, mint egy Newton nevű csillagász már 200 év előtt kiszámította, — hanem telyesen hatástalanult is. Ennek aztán ép úgy meg van a jó mint az árnyol dala -, mert ha a természetben valahol nyilast idézendök elé, egy szeget akarnánk bekalapálni, akkor a kalapácsot tóllkönnyüséggel kezelhetnők, csakhogy midőn a szeg fejére sújtanék, ép oly gyengén érintené azt, mintha mi ütés sem történt volna. De mi e mellett még azt is észleljük, bogy hold és föld között lebegünk, sőt előbbinek vonzereje is van, melyről egy később teendő séta alkalmával győződhetünk meg leginkább. Ott lenn a földön 50,000 mértföld távolban a holdtól ezen vonzerőt nem érzik, csupán az apály és dagályból következtetnek rá. Azonban itt - fönn a félúton egész másképen állnak a dolgok; itt azt is észrevehetjük, hogy a bold a föld vonzásának ‘/so-ad részével rendelkezik, és miután képzeleti utasoknál nem hiányozliatik a gazdag képzelő tehetség : könnyen állíthatunk ki oly eszközt is, melylyel a holdvon zását tisztán látni lehessen. Mindazonáltal mi nem akarunk fél utón megállapodni, minthogy még úgy egy 12 ezer mértföldnyi kis utacs- kát kell hátrahagynunk, mig újabb mulatságra akadunk. Álláspontunkról nézve a föld oly kicsinynek látszik és a hold annyira megnagyobbodott, bogy most mindkettő csaknem egyenlő nagyságúnak mutatkozik, nem messze pedig oly pontra jutunk, mely sok originális látnivalót igér. Mi ugyanis arra gondolunk, hol a föld meg holdvonzása egyenlővé válik, s ezen előuyös helyet toilettiink átalakítására használjuk föl, miután nemsokára megérkezen- dők vagyunk a holdra, hol illő külsővel akarunk fellépni, nehogy a netalán tán jelentkező constablerek, útlevelünk után kérdezöskedvén, gyanús egyéneknek találjanak. így tehát minden batyunkat ezen semleges helyen hagyjuk, hol arról is meggyőződhetünk, hogy a neutralités minden időben hasznos, mivel bármit helyezzünk itt elállva, függve, lebegve vagy akármi nevezhető állapotban az változatlanul úgy marad. Mert a föld erre, a hold ar* ra, de mindkettő egyenlő erővel vonza, s mi csak örülhetünk, hogy a közös vonzás következtében oly semlegeségbe jutottunk, hol semmit sem kell tennünk. Csakhogy»
