Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-05-19 / 40. szám
158 két. Csak lia az érsekek visszautasították volna e szerepet, abban az esetben szállott volna a választások vezetése ezen comitéra. Ezen határozatnak meg'felelőleg közelebbről nagy számú küldöttség jelent meg Siaguna érsek, mint a románok életben lévő egyetlen nemzeti elnök e előtt. Az agg főpásztor, kit a betegség még egyháza ügyeinek vezetésétől is elzárt egy idő óta, — erőt vett a testi fájdalmakon és készségesen kijelentette, hogy elfogadja a missiót, mert a románok ügyei roszul folytak mostanában. A két érsek mostariig nem érintkezett egymással; most azonban Siaguna, az öregebb, és a szebeniek részéről ment tekintélyes küldöttség Balázsfaluára, fölszólítani az unitusok ér- sek ét Váncsa János urat a közös cselekvésre. Mint egy szebeni lapból értesülünk, a ba- lázsfalvi érsek ur nemcsak kedvezőleg fogadta a küldöttséget ; nemcsak megígérte készségesen közreműködését, hanem kilátást nyújtott arra is, hogy legközelebbről személyesen megy Szeben- be. Tehát a románok politikáját a két érsek fogja vezetni, a minek elhatározó jelentősége van ! Nem lesz tehát ezután ezen sokkal jobbra hivatott népfaj .politikai kalandorok és kisszerű ambitiók labdája lenni ; hanem halad egyetemesen, biztos irányban. Hogy milyen irányban, arra nézve biztos kezesség a két érsek személyisége. Váncsa János ur most is tagja az országos központi Deákkörnek. A tiszteletre méltó ősz Siaguna pedig kitűnő bölcseségü államférfi, a ki európai szempontból tekinti nemzete sorsát. S ki ne látná be ezen magaslaton, hogy Magyarország állami megerősödése ép oly élet- érdek a román, mint a magyar nemzetiségnek? Ha eddig a sokfelé való beszédből ki nem találhattuk, mi hát a románok valódi óhajtása; most olyan vezetők állottak élökre, a kik elébb a hazafiság követelményeivel vetnek számot s csak annak keretén belül fogalmazzák nemzetiségi igényeiket. Belügyi alakulásainkban most ez a legfontosabb és legörvendetesebb esemény. Apróság. Valamely háromszéki érzékeny lélek a miatt csattan fel a „Kelet“ 111 -ik számában lapunk ellen, hogy miért említettük meg, hol és mikor fog a baloldali jelölt Bakcsi Ferencz, programmot mondani. Igazán nagy sérelem ! A „Pesti Napló,“ „Reform,“ „Pesther Lloyd,“ tisztán Deákpárti lapok ugyancsak figyelemmel kisérik a baloldal mozgalmát; épugy a baloldaliak a Deákpártét: hanem a „Nemerétől“ azt kívánja valamely Deákpárti olvasója, hogy meg ne merje említeni, miszerint Háromszéken baloldali jolölt is van. Ha baloldali előfizetőnk hasonló kívánsággal áll elő, — akkor könnyű lesz a dolgunk, mert tiszta papirt küldhetünk ö kegyelmüknek. A „Nemere“ irányát azonban nem az efféle kiváltságos lelkek határozzák meg. A mi figyelemre méltó történik, azt feljegyezzük; a mi helytelen és ezéltalan, azt kellőleg megrójuk. Ha Bakcsi ur olyan tanokat fog hirdetni, a melyek veszélyesek vagy czéltévesztök közéletünk-re nézve, tessék elhinni, hogy részünkről kíméletben nem réBggsäres ф koltását, erő és bátorság szállta meg újonnan, nyergében hátra fordult, — miközben a hindut lováról leemelte és ellenállhatlan erővel sujtá a földre. E percz- ben vágott fejére Narain, mely vágás szerencsére a kezén lecsúszott. Fitzmoor egy kardcsapással felelt, mely a rablóvezért súlyosan megsebzetté. A hinduk átalában igen ügyes és bátor lovasok, e mellett Narain azon előnnyel is birt, hogy pihent lova és jobb fegyverzete volt mint a kapitánynak. De az most ellenállhatatlan volt. Dühe hihetlen erőt kölcsönzött neki, s bár a dacoiták minden oldalról kétségbeesetten törtek reá, előnyomult a vezérig s kardját markolatig döfé annak undok szivébe. Narain lova nyakára hanyatlott, mely a holttestet magával hurczolá míg le nem rázta azt. — (Folytatása következik.) szesiil. Épen azért azonban, mert tudnunk kell mit hirdet, — nem szabad szemet hunyni működése előtt. Azért is apprehandal ezen érzékeny lélek, hogy mért irtuk, miszerint Székely Gergely egy nagyobb ebédet ad Sepsi-Szt.-Györgyön. Azt hisszük, hogy ezzel semmit sem vontunk le Székely Gergely érdemeiből. Különben nekünk ugyan semmi közünk az ebéddel.; csakis azért említettük meg, mert épen Székely Gergelynek egy párthive figyelmeztetett arra azon hozzáadással, hogy akkor fog nevezett ur programmot mondani. Az ebéd is megtörtént, ti programm-mondás is. A „Nemere“ elég jelentékeny eseménynek tartotta arra, hogy felemlítse. Az ebédadást utóbb Veres Györgynek tulajdonították. Nos hát ö mért nem tiltakozik ellene? Hiszen ha Háromszéken szégyen ebédet adni, Veresnek csak olyan szégyen mint Székelynek.^ Meg kellett említenünk ezen csekélységeket annak feltüntetésére, hogy az élhetetlen buzgolkodás milyen sületlenségekben lyukad ki. A „Nemere“ feltétlen hive mostani viszonyaink közt a közjogi kiegyezésnek. Ennek nem csak jelét adta, hanem szolgálni is tudott ez ügynek. Ebből azonban nem következik, hogy akármely henczegö bildiez sületlenségei előtt kalapot emeljen. Különben meg is vagyunk győződve, hogy Háromszék tekintélyes Deákpártjában nincs egy második, a ki efélékért aprehendált volna. A baloldal gyűlése Maros-vásárhelyt. E hó 12-ikén tartatott meg az erdélyi baloldal gyűlése M.-Vásárhelyt. A gyűlésről még eddig csak távirati tudósítások vannak. Ezekből azonban a tűnik ki, hogy a gyűlés nem folyhatott le zavar nélkül. A május 11-iki előértekezletén Tisza László határozati javaslatot terjesztett elő, melyben felhivja a románokat az actióba lépésre, kijelentvén, hogy az ellenzék kész az ország integritását tisztelő nemzetiségi jelölteket a választásoknál a jobboldal ellenében támogatni. A gyűlés folyamáról jobboldali lapok következőleg írnak: A szabad ég alatt tartott népes baloldali értekezletbe, midőn Tisza László a kilenczes bizottság eljárásáról jelentést tett, nagy nép tömeg (mintegy ezer székely) élükön Berzenczey Lászlóval, bemenni akarván, Tisza László meghívottjai tiltakoztak. Erre előbb szóváltás, majd kövekkel hajigálás következett. Három ember megsebesült. Egy század katonaság közbelépett, minek folytán komolyabb baj nélkül a rend helyreállott s a gyidés csendesen folyt le. A pesti országos értekezlet határozata elfogadtatott s végrehajtó bizottság választatott. „ Baloldali lapok a gyűlésről igy Írnak: E hó 12-ilcén pár ezer küldött volt a gyűlésen jelen. Tisza határozati javaslata egyhangúlag elfogadtatott, melyben a többi közt óhajtja, hogy a románok a passivitásból kilépjenek. A gyűlést a kormánypárt zavarni akarta. Hivatalos egyének 3 száz embert le- pálinkáztak. tFenei Dénes aljásásbiró, Tőkés szolga- biró és Berzenczey azután a gyűlésre vezették a részegeket és a kapu megrohanására lázitották őket, mire ezek kövekkel, botokkal támadást intéztek a kapura. Bánffy Dezső rendező elvtársunk behozván a "gyűlés terembe a hirt a támadásról, Tissza higgadtságra, helyben maradásra inté az értekezlet tagjait. A jelenvolt kormánybiztos a rend helyreállítását ígérte, ezalatt azon- ben Bánffy a támadást visszaverte. A lázadók megszaladtak. Berzenczey csúfosan menekült a városból. Nagy Dénes lázadó a laktanyán kardlapot kapott. A csőcselék szétugrasztatott. A katonabiztos sorkatonaságot állitatott fel. Több lázadó sebesült, — halott nincs. A gyűlés nyugodtan folyt tovább. Tisza Kálmánnak bizalmi szavazat küldetett kitartásáért. Ghyczynek köszönet maradásáért. A pártfegyelem példásan sikerteljes. A baloldal nevében Bánffy Dezső keresetet indított a tett indítói ellen. Tanúkihallgatások folynak. A kormánybiztos és ügyész erélyesen nyomoznak. Mozgalmak a románok körében. A szebeni értekezletet és annak eredményét már emlitettük. Ezen kivid még a gyulafehérvári románok is tartottak értekezletet e hó elején, ezen azonban végleges megállapodásra még nem jutottak. Axentie és Mezei innen a szebeni gyűlésre küldettek. A szükebb körű gyulafej érvári értekezleten azon vélemény is ven- tiláltatott, vájjon nem lenne-e jobb a közelgő választásoknál az ellenzéket támogatni? Azonban „Axentie- n a к i n cl i t V á n y a f о 1 у t á n az határoztatott, hogy a románok a jobboldalhoz csatlakoznak. Axentie nyíltan kimondott a, hogy ha őt megválasztanák, mindenesetre a j о b b о 1 d a 11 a 1 haladna, m ért, ámb á r a Deákpárt a nemzetiségekre nincs kellő tekintettel, de ha a baloldal jönne ко r- m á n у r a, úgy az orsz á g b a n m i n d e n fel f о r- d u 1 n a. “ A r a d о n f. hó 10-én tartatott meg a román értekezlet Deáseanu elnöklete alatt. Lehettek vagy 300-an A hozott határozatok egy Mocsonyi Babesiu-féle előzetes szükebb értekezlet megállapodása alapján keletkeztek, de ezek némely pontjai, különösen az 1807. VH-ik czikkre valamint az Erdélyre vonatkozó pontok, a jelen volt legtekintélyesebb szónokok: Hodosiu, Román S., Román M., Stanescu, Bogdán V. s mások által erélyesen megtámadtattak, de a Mocsonyi-Babesiu fraetió által leszavaztatván, Hodosiu és társai (Román S. kivéve) a gyűlést odahagyták és indignálodva eltávoztak. A pontok a következők : 1. Az országban minden hasonirányu nemzetiséggel való solidarités. 2. A nemzetiségi kérdés megoldása az ország politikai területének határai közt. 3. Anélkül, hogy az erdélyi románok nagy értekezletének elébe vágna, tartja magát a nemzeti clubi* által 1868-ben kifejtett határozati javaslatához. Ha azonban az erdélyi románok aktivitásra határoznák el magukat, kötelesek legyenek, mind nemzeti képviselőket választani. 4. Miután az 1867-ki Xll-kik t: c. akadályozza a j magyarokat abban, hogy a nemzetiségeknek a jogegyenlőséget: megadják e t. c. minden lehető törvényes eszközökkel ostromlandó. 5. A választási jog kiszélesbitése, különösen Erdélyre nézve is. 6. Közoktatási intézmények. 7. Nemzetgazdászati haladás. 8. A román nemzeti párt pártolni fogja a horvát nemzeti párt törekvéseit, a mennyiben az nem akar elszakadni sz.-István koronájától. ü. A virilis szavazatok ellen fog harcolni a de- mokratia és szabadelvüség mellett. V i d é Ií. Sepsi-Szenl-Oyorgy, 1872. május 10-én. E lap 35-dík számában említett hangverseny, a sepsi-szt.-györgyi református tanoda javára jelen hó 9-én esti fél 9 órától fél 11-ig, szépszámú és választékos közönség részvéte mellett folyt le mind anyagi mind er- ; kölcsi tekintetben elég kedvező eredménynyel. A javalmazott tanoda mintegy 50 főből álló mü- 1 énekes növendékein kívül az előadott énekdarabokban közreműködtek, városunk szépei közül: Bogdán And- rásné, Potofszki Józsefné, Antalfi Lajosné, Solymosi Lajosné urliölgyek, — továbbá Patriky Kalliope, finicky Eliza, Gyárfás Gizella kiasasszonyok. A férfiak közül : Benedek Sámuel községi tanító, a ref. tanodái énekkar szorgalmas vezetője mint hangverseny rendező; Zajzon Farkas bodoki ref. lelkész, J Solymosi Lajos, Was Lajos, Lénárt József, László Lukács, Barabás Antal tanodái tanítók;. Nagy Kálmán, Nagy István, Zsigmond Gyula városközségi tanítók; Antalfi Elek rajztanitó, Barabás József jeles miveltségü fiatal iparos. Zongorán játszottak : Loiskandl Károlina száinta- nácsosné Bécsből és Bruszt Vilma kisasszony törvény- ; széki biró Bruszt Ignácz urnák — fiatal korához ké- ; pest — kitűnő zongora képzettségű leánya. A „hegedű kettőst“ Normából Solymosi Lajosné és 4-dik közép osztályos tanuló Demeter Samu, zágoni ref. lelkész tiszt. Demeter Sámuel ur szépreményü nö- I vendék fia adták elő, Solymosi Lajos rajztanár ur gitár kísérete mellett. A magándalt Ernámból Solymosi Lajosné énekelte, eléggé nem sajnáható rekedtsége mellett is, megható szépséggel. Szavaltak: Lénárt József és László Lukács tanodái tanító urak ; az első a Koldusnőt Szász Ká- rolytól, — utóbbi Poe hollóját ugyan Szász Ká- rolytól. A miisorozatot bezáró harczi dalnál a zeneki- séretet, melyben 5 barna zenész is közreműködött, — a jótékony ez él iránti buzgalomból, díjtalanul vezette Pursch János ur, a helybeli barna zenészek derék karmestere. A működő személyzet az előadott darabokbani készültségével a megjelent közönség iránti tiszteletének adott kifejezést. S ezt méltányolta a szépszámú hallgatóság is; mert csak innen kimagyarázhato azon jelenség, hogy a terembeni nagy hőség s a hosszadalmas