Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-05-19 / 40. szám

inüsorozat daczára, nemcsak minden egyes darab élénk j köztetszéssel fogadtatott, de sőt némely részletek mint például a nő és férfikar által gyönyörűen énekelt „Ér­ted élünk halunk hazánk“ továbbá Solymosiné szép magán éneke és végre Wocelka Ede — marosvásár­helyi componista elragadó szépségű (leginkább a szé- j kely emberre nézt) harczi dala „Föl a harczi’a, föl ha. szükség székelyek. Hogy hazánk ellenségei veszsze- nek“ ismétlésben részesültek a publicum lelkesült kivá- natára. Közvárakozást kielégítő és rendező Benedek Sa­muel ur jóizlését tanusitó volt a hallgatóságot befogadó ; diszterem berendezése is, különösön az ez alkalomra felállittatott színpadnak zöld lombokkal és szönyegek- keli csinos feldiszitése. Biztos tudomásom szerint a pénzeredmény követ­kező volt. Összes bevétel .... 246 frt. 20 kr. Kiadás.................................59 „ 3 „ T iszta jövedelem .... 187 „ 17 „ Felül fizettek: Helybeli birtokos t. Bogdán András ur 2 frt. Törvényszéki biró m. Bruszt Ignácz ur 1 „ Szolgabiró tek. Tompa Miklós ur . 1 „ Vidékről t. Joos Elek ur . . . . 1 „ Remélhető, hogy a tek. városi elöljáróság is a jótékony Czél iránti tekintetből visszafogja engedni azon 10 forintot, mit a hallgató terem díjábán elöle- gesen lekellett fizetni. —; Szemtanú. Román lapszemle. „Gazetta Tr.“ 34-ik sz. máj. 11-én. Hamlet ismét megszólalt „Erdély német ország“ fóliratu czikkben — Publíu ur személyében. Europa, különösen az osztrák-magyar állam hely­zete nagyon bonyolult. A létfenntartási s fajküzdelem i fokozódik, de az erre alkalmazott gyalázatos fegyver ! inkább illenék a múlt századok erőszakos korszakába! Osztrák-magyarország jövőjét a teuton elem fe- ! nyegeti — elvakitva a Rajnai győzelemtől. Publiu ur ezt föl sem venné, ha a német törekvés — természete^ ' határai közt — csak a német tartományokat akarná egy kalap alatt egyesitni, de a német törekvés : kelet minden népeinek elnyelése s németesítésére irányul. Kárhozatos e törekvés, e gyalázat az emberiségre, s bűn az osztrák állam ellen ! A legszomorubb pedig az : hogy maga a trón sem látja az Ausztria ellen ásott vermeket s e birodalom sorsának vezetése — ép a pro- videntialis Wilhelm hű szolgáira van bízva! Első sorban a magyarok és románok vannak fe­nyegetve. Ezek pedig nemcsak azért nem állhatnak el­lent az árnak, mert számuk csekély, hanem azért is, mert egymás közt is halálos küzdelemben élnek s élni fognak mindaddig : mig a magyarok magyarositási tö­rekvésüket fejőkből ki nem vetik s baráti jobbot nem nyújtanak a románoknak ! Biztosan állíthatom: nemsoká eljo az idő — mi­kor már késő leend — bogy a magyarok kérni fogják a románok segítségét a germanismus, illetőleg a slavis- mus ellen ! De ők most azt hiszik, hogy a német által alkotott viszonyaik és szövetségük rájok nézve előnyö­sök. Pedig a német barátság csak addig tart, mig a többi nemzeteket felolvaszthatja s nem soká rajtok a sor, ki nem hiszi olvassa meg a Bismarck köz­lönyeit, különösen a „Deutsche Zeitung“ május 8-iki- számát, mely a többek közt nyíltan hirdeti, hogy: Er­dély német föld! Nekünk románoknak tiltakoznunk kell egy ilyen zsidó-német szemtelenség ellen vagy mikép kellene még neveznünk e vakmerő arczátlanságot ? Hallod-e román?! Erdély, a romanismus bölcsője, őseid oly sok dicső emlékeinek szószólója: — német tartomány! Az egész világ előtt tiltakozunk s kinyilatkoztatjuk : hogy Erdély román haza s annak határai Magyarországban nem végződnek a kárpátoknál, hanem kiterjednek a Tisza völgyeire. Végre P. ur azt hiszi: hogy a védelem csak egy őszinte szövetség által remélhető. Berzcuczfti László ur köztudomásúlag ellenkezésbe jött Tisza Lászlóval a marosvásárhelyi baloldali gyűlé­sen. Mint a lapokból látható, ezen ellenkezés eredménye volt a gyűlés alatt kifejlődött verekedés. Mi nem lehe­tünk abban a helyzetben, főleg a tények részletes ös- rnerete nélkül, hogy ily jelentékeny múltú egyének közt bíróul toljuk föl magunkat. Az a közvélemény te­endője. Midőn azonban az egyik fél, Berzenczei ur, váro­sunkban mulatván, lapunkat fölkérte „Nemerefuvat“ czim alatt megkezdett nyilatkozata melléklésére : az el­len semmi kifogást nem tehettünk; nem is volt okunk tenni. A mostani számunkhoz mellékelt „Nemerefuvat“ mindenesetre érdekes töi’ténelmi tényekkel foglalkozik. Vegyes. (A király veszélyben.) Midőn a király e hó 4-ikén nyitott kocsin egy szárnysegéddel Sskönlirunnba ment, a sechshauseni vámnál nagy veszélynek volt kitéve. A kocsik mind kisérték, csak egy Anninger nevű zabke­reskedő üres kocsija nem vette észre a királyt és épen az utón akart átmenni, midőn a király kocsija jött; le­eresztett gyeplővel hajtott és csak abban a pillanatban húzta meg a gyeplőt, midőn a kocsi rudja, már a ki­rály jobb karját súrolta és a királyt a kocsiba nyomta. A király azonban hirtelen megfordult, kezével a rudat fején át visszafelé tolta és azonnal tovább hajtatott. A király Schönbrünnba érvén, azonnal az udvari orvossal értekezett, de a súrlódás oly annyira csekély, hogy nem is került gyógykezelés alá. Anninger a rendőrséghez vitetett, de csakhamar szabad lábra állíttatott. (Az llj koronaőrnek:) gr. Festetich Györgynek e hó 14-dikén adták át ünnepélyesen a korona-kulcsokat. Az ünnepély a királyi palotában folyt le, és sok four s a két főváros elöljárói jelentek meg. Miután a föl­avatással megbízott miniszterelnök is megérkezett gróf Károlyi György és Vay Miklós báró koronaőröket föl- szólitotta, kogy öt azon terem előcsarnokába kisérjék, melyben a korona őriztetik. Felnyitatván az ezen elő­csarnokot a koronateremmel összekötő vasajtó a lezárt szekrény, mely a koronát és királyi jelvényeket tartal­mazza, Károlyi György gr. és Vay Miklós b. vezetése alatt hat koronaőr katona által áthozatott s e czélra készen állott asztalra helyezték s felnyitották. Ez alatt a vasajtók ismét bezárattak. Erre a miniszterelnök az uj koronaőr kinevezési okmányt olvasta fel, mire őt hi­vatalába bevezette. A miniszterelnök felszólítására most gr. Festetich György koronaőr gr. Károlyi Györgytől átvette a kulcsokat a szekrényt ismét elzárván a zárt saját pecsétjével látta el. így folyt le a ritka ünnepély. (Kossuth legújabb nyilatkozata.) A „République Française“ május 4-dikéröl kelt következő turini leve­let közöl : Tegnap este hosszabban társalogtam Kossuth­tal és beszélgetésünk természetesen leginkább magyar ügyek körül forgott. A hires hazafi jól beszél francziául, de vontatottan és fontolgatva, mintha minden szó értel­mét meglatolgatni akarná. „Még mindig száműzve va­gyok, — szólt hozzám, —- de mégis azt hiszem, hogy az osrtrák (? !) kormány nem nyugtalanítana, ha ha­zámba visszatérnék. Megmásithatlan eltökélésem azon­ban, hogy ne lépjek addig magyar földre, mig ott a Lothringen-ház uralkodik. Higyje el különben, hogy a mint köztársasági érzelmű vagyok, hazámat sokkal job­ban szeretem, semhogy boldogságát személyes nézetei­men felül ne helyezzem — ? Mindenekelőtt azt kívánom, hogy Magyarország független legyen s bármilyen lenne is a kormány forma, melyet felszabadulása napján választana, sietnék vissza­térni, meg lévén győződve, hogy, ha Magyarország a monarchiát, választhatná, azt nemsokára fülcserélné a köztársasággal (?) mely egyedül valósíthatja meg reiné- nveit. Én egyébbiránt azok sorába tartozom, kik ren- dithetlenek, meg fogok halni valószínűleg anélkül, hogy hazámat szabadnak lássam, de azon vigasz szál fogok meghalni, hogy hazám romlásán, megmentésének ürügye alatt nem működtem közre és a fölszabadítás ürügye alatt nem vettem részt oly munkában, mely Magyaror­szágot csak kitűzött czéljától távolította el.“ —- Szelíd őrjöngés. (Kiket ajánl a „Zasztava“ képviselőkul?) Az újvi­déki szerb. „Zasztava“ a választási mozgalmakkal fog­lalkozik, s minden áron a szerb „nemzeti párthoz“ tar­tozó jelöltek megválasztását ajánlja: Jobboldalit a világ minden kincséért ne válaszszanak, mert a mai jobbol­dal az osztrák németek barátja. (Helyreigazítás.) Lapunk múlt számának vegyes rovatában „combinatiók“ czim alatt az Ellenőr után át­vett tudósításra vonatkozólag a „B. K.,“ mai száma kö­vetkező nyilatkozatot teszen: „Biztos forrásból vett ér­tesülésünk szerint, az „Ellenőr“ tegnapelötti, vasárnapi számában foglalt azon közlemény, mintha Zeÿk Károly belügyminiszteri államtitkár ez állásától közelebb fel­mentetnék, s helyébe Miké Mihály, marosszéki földrály- biró neveztetnék ki, úgy az ezzel kapcsolatba hozott némely erdélyi füispáni változásokra vonatkozó hir, tel­jesen alaptalan.“ (A nagyszebeni szabólegények) a szabók ezéhmes- teréhez beadott Írásbeli nyilatkozatuk értelmében be­szüntetni készülnek a munkát, ha mestereik 20%-kai magasabb munkabért nem fizetnek. (Kecsegtető számítás.) Gyulafehérvárott a nagy lö- porraktár mellett, melyben mindig több ezer mázsa lő­por őriztetik, alig 50—100 lépésnyi távolban a katonai kincstár számára nagy istállókat építenek. Ez istállók­ban természetesen nagy mennyiségű széna és szalma lesz felhalmozva, s' mivel a „Herrn. Ztg.“ levelezőjének számítása szerint az egész monarchiában nincs egyetlen katonai istálló, mely átlag 10 év lefolyása alatt le nem égett volna, tűzvész esetén pedig a szomszédos lőpor­raktár csak valóságos csitda által volna megmenthető : azt a kecsegtető sorsot jósolja a jó gyulafehérváriak­nak, hogy életök perczei meg vannak számlálva s hogy 10 év lefolyása alatt az egész várossal egyetemben lég­berepülnek. (Udvarliclyszékröi) tudósitnak, hogy a középponti vá­lasztmány május 2-án tartotta gyűlését, melyben a vá­lasztók összeírására 20 három - három tagból álló bízott ság küldetett ki. A jobboldal tisztában van magával a szék­ben. Több mint valószínű, hogy Török Albert és id. Bethlen János gróf volt követek ismét megválasztat­nak. — (Székely-Udvarhely) sz. k. város képviselőjéül dr. Je­néi Victor az év. ref collegium igazgató-tanára van fel­léptetve, ki programújában megígérte, hogy a katholi- kus egyház vagyonának, az egyház kezében való ma­radását, az autonómiát a placetum eltörlését stb. sür­getni fogja. (A Ilonát nemzeti part) tagjai egy együttes nyi­latkozatot adtak ki, melyben tagadják, hogy ama pán­szláv törekvésekről gyanúsító emlékiratok valaha létez­tek volna, s hogy ők azoknak részesei volnának. E nyilatkozattal azonban tényeik ellenkeznek, mert az iz­gatásokat Horvátországban még mind folytatják, miért a választások alkalmából Vakanovics egy rendeletet adott ki, mely szerint oly helyekre, hol a választási el­nök kívánja, az izgatások megakadályozása végett ka­tonaság fog küldetni. (A világkiállítási) magyar orsz. bizottmány végre­hajtó bizottsága az iparosokat ismételve figyelmezteti a bejelentési határidőre, mely ez évi junius 1-jén telik le. Ajánljuk e körülményt mi is iparosaink figyelmébe, annyival inkább, mert ha a kiállítási tér megszorítása szükségesnek mutatkoznék, a bejelentés elsőbbsége dön tőleg fogna hatni az egyes bejelentő, vagy az egyes vi- ; déki bizottságok által igényelt térmennyiség javára. (Az érdélyi gazdák) 1871, okt. 5. 6. 7. 8-án M.- Vásárhelyt tartott első vándorgyűlésének jegyzőkönyvét megkaptuk. E csinosan kiállított füzet 130 lapra ter­jed, s egész kimerítően hozza a gyűlés tárgyait, me­lyek a gazdáknak érdekes tanulságul szolgálhatnak ; az ; erdélyi gazd. egyesület pedig elismerést érdemel, hogy ily terjedelmes füzetben ismerteti működését. (Az árvíz károsult vidékek érdekében) a mai hív. • lap a következő kir. kéziratot közli : „A közmunka és közlekedési minisztérium jelen előterjesztését, a kormány eddigi eljárását illetőleg, he- lyeslőleg tudomásul veszem, s továbbra oda utasítom, hogy az általa jelentésében jelzett módon a társulati munkálatok megkezdésére szükséges összegek mielőbbi folyóvá tételéről gondoskodjék, a Temesnek hajózható I folyóvá tételére szükséges intézkedéseket eszközölje és a belvizek lecsapolására vonatkozólag mielőbb törvény- javaslatot terjesszen fel. Kelt Budán, 1872, évi május hó 11-én. Ferencz József, s. k. (A közmunka és közlekedési miniszternek) a leg­felsőbb királyi kéziratban is említett előterjesztését a mai hivatalos lap egész terjedelmében közzé teszi. La­punk szűk kerete nem engedi annak közlését. (Népiskolák Németországban.) Az „Érd. Prot.“köz- löny szerint Németországban kerek számban 60,000 népiskola van, melyekben 6 millió gyermek tanul. Min­den 1000 emberre körül-belól 150 iskolás gyermek esik. Ez átlagos számot meghaladja Braunschweig, Szászor­szág, Oldenberg és Tliüringia; ott 100 lakosra 175 ta­nuló esik: ellenben Meklenburgban 100 lakosra 120; Bajorországoan 106. Van ezenfelül Németországban 123 gymnasium, 423 reáltanoda és magasb polgári ta­noda. Ez intézetekben a tanulók száma összesen 177,378 Van továbbá Németországban 20 egyetem, 1624 tanár­ral 15,757 tanulóval. Műegyetem van 10; 660 tanár­ral és 4428 tanulóval. — Hát nálunk? „Infandum . . . jubes, renovare dolorem ! Idei évkönyvünk szerint min­den 1000 lélekre összesen nép- és felsőbb iskolákban kevesebb jut 106 tanulónál. Szín ház. Csütörtökön 1872. május 23-án Jáni János jutalmául adatik : „A népszabadság hőse KI i- rabeau Gábor i f j u ko r a.“ Történeti szinmii 4 felvonásban. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: Orbrtll FcrCŰCZ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom