Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-04-21 / 32. szám

12G

habzom, s a fölött tűnődöm, nem volna-e egy átalán tanácsosabb most részemről hallgatni, és mindenkinek saját magéra bízni a lefolyt hetek sajnos meddőségének okai és következményei fölötti elmélkedést?

En, kinek e helyről se a pártok eljárása fölött Ítéletet mondani, se eljárásuknak okait vagy hibáit feszegetni nem szabad, — én legfeljebb Í3 csak azon sajnos tényt igazolhatom , miként a jelen országgyűlés utolsó szakauák óhajtva várt eredményeit legnagyobb részben azon feszültség és merev mozdulatlanság hiúsította meg, melylyel a pártok egymás irányában egyszer elfoglalt állásaikhoz , minden más tekintetek mellőzésével, határozottan ragaszkodtak. —

En legfeljebb constatálhatom, hogy ezen határozott merev következetesség, bármenyire dicséretes lehet különben, — ezúttal mégis igen sok szép, és jogosult reményeket vitt áldozatul; és a képv. háznak eddigi szokásaiban egy uj eljárást inaugurált, melyet jövőre a pártok alig fognak kihagyhatni számításaikból s hihetőleg lesznek nézetek, melyek szükségesnek fogják találni, oly intézkedéseknek életbeléptetését, melyek által egyrészről a többség meggyőződésének alkotmányos utón követelt érvényesithetése biztosíttassák, másrészről pedig az önkénykedö akaratnak minden áron való kierőszakolása meggátoltassák.

Mert az alkotmányos kormányzás egy folytonos transacts, mely lánczolatában nem tűr semminemű absolutis- must, és a polgári társadalom fokonkénti természetes fejlődésének ekképeni biztosítása által védi meg magát úgy a reactió csökönyössége, mint a radicalismus rögtönzései, valamint a forradalmak fölforgatásai ellen. (Elénk he Jyeslés.) —

De fátyolt boritok a legutóbbi hetek meddősségére, — s a t ház engedőimével inkább a múltban keresek ta- nuságos adatokat, hogy azokból merítsek a jövőre oly- nernü biztató reményeket, melyek a jelen hibáit megorvosolják, mulasztásait pótolhassák tévedéseit útba igazítsák. (Halljuk!)

Magyarországnak voltak nehéz, válságos korszakai, de még megfelelt rendeltetésének, a mint a keresztény ci- vilisatió előőrse egyesült erővel megállta helyét, nem bukott el, — Európa istápolta veszélyei között, — de midőn meghasonlott önmagában, s testvérharczoknak lett színhelye, bekövetkezett a mohácsi gyásznap és Magyarország idegen érdekeknek esett áldozatul. így tengett századokig, mig, mert legújabb időkben mint az alkotmányos szabadságnak vértanúja nem ingadozott, a pártokat nem ismerő egyetértéssel mint egy ember ragaszkodott állami és nemzeti létéhez, s nem erőszakkal, mert e téren legyőzetett, hanem higgadtan számoló okossággal követelte vissza elvesztett jogait, mig mint phoenix ismét feltámadt hamvaiból, hogy legyen Európának méltó tagja, és a renddel párosult szabadságnak újabb kezessel

Mily becses adatok, melyek tanúságot tesznek arról : miként pártdüh és meghasonlás az enyészet örvényének szélére sodorták hazánkat, az egyetértés pedig párosulva higgadtan számoló bölcseséggel megmentették azt!

És azért, ha a múltnak példái előtt nem akarunk készakarva szemet hunyni, ba a vészteljes felhőket nem hagyjuk könyelmiieu nyom és figyelem nélkül fejünk felett elvonulni, lehetetlen be nem látnunk, mennyire szükséges reánk nézve, hogy hazánknak a hazafiságban egymással vételkedö pártjai egy nagy czélbau találkozva egyetértsenek, s okulva a múltnak tanulságain, meg se szakadozzanak mindaddig, mig az egyenjogúság- elvére fektetett alkotmányos kormányzási rendszerünknek alapjai végkép lerakva, és minden iráuybau úgy biztosítva nem lesznek, hogy azokon, mint már senki által kétségbe nem vonható szilárd téren, a pártélet azon túl veszély nélkül koezkáztathassa merészebb kísérleteit. (Elénk tetszés.) En ezen egyetértést államilétünk biztos jövője nélkiilözhet- len föltételének tartom, s rendületlen bittel hiszem, mi ként, valamint egyetértve józan okossággal biztosíthatjuk magunknak az európai nemzetek sorában azon tekintélyes állást, melyet mindenki respectálni senki büntetlenül sértegetni nem fog; úgy ellenkezőleg, ösztöuszerüleg érzem és a történelem, az élet e nagy mesterének tanúságaira hivatkozva állítani merem , hogy pártokra szakadozva, állami létünket újból koczkáztatni fogjuk, mert megoszolva nem leszünk elég erősek arra, hogy győztesen megküzdhessiink mindazon nehézségekkel és ellenekkel, kikkel helyzetünk és körülményeinknél fogva okvetlen találkozni fogunk , tehát megküzdenünk kell. (Élénk helyeslés.)

Továbbá, mert megvagyok győződve arról is, miként hazánk állami létének fenntartása tekintetéből, bármi nyomatékosak legyenek is azon kérdések, melyek ma nálunk a pártokat egymástól elválasztják, még is távolról se oly fontosak azok, mint ama életfeltételező okok, melyek ez idő szerint a magyar nemzet egyetértését és összetartását követelik.

rI ávol van tőlem, hogy az alkotmányos ellenzéknek

jogosultságát tagadnám, a vagy annak hasznát, vagy szükségességét is kétségbe vonnám ; de vannak a nemzetek életében korszakok, melyekben egyedül a pártoknak közeledése s egyetértő közreműködése mentheti meg őket! Ily válságos korszakok kiváltképen olyanféle nagy rázkod- tatások után következnek be, minőket hazánk — fájdalom legközelebb szenvedett át ! Ilyenkor a nemzetnek or- ganismusa egész erejére van szüksége, hogy magát újból szervezhesse, s önállóságát és függetlenségét ismét vissza szerezze. —

S ne is vitázzunk e tekintetben meddő theoriák és puszta formák fölött.

Mondva volt e ház mind két oldalán, magara is említettem egyik beszédeinbeu : miként nemzetek függetlenségét épen úgy, mint birodalmak nagy hatalmi állását dec- retálni nem lehet! (Helyeslés.) Egy müveit, erkölcsös, munkás, vagyonos, összetartó, s mindezeknél fogva erős nemzet nehéz körülmények közt is megvédi függetlenségét; — mig egy műveletlen, tunya, szegény, önmagában meghasonlott, s azért gyönge nép a sors véletlen esélyeitől fog fiigni mindig. (Helyeslés.)

Szerezzük meg tehát mindenek előtt függetlenségünknek föltételeit. (Helyeslés.) Legyünk szigorúak az erkölcsökben, tanuljunk, hogy müveitek, (Tetszés) dolgozzunk hogy vagyonosok, (Helyeslés) tartsunk Össze, hogy erősek lehessünk: és függetlenek leszünk (Elénk helyeslés) különben soha, — habár arany betűkkel irnók is a függetlenségnek üres czimét törvénykönyveinek minden lapjára ! (Helyeslés.)

Úgy de ez munkával jár ! A függetlenség föltételeit nem szerezhetni meg magas hangzású phrasisokkal és bármily ékesen szerkesztett beszédekkel (Hosszas helyeslés) hanem nehéz kitartó munkával és sok önmegtagadással. (Helyeslés.)

Tekintsük közéletünk bármelyik ágát , mindenfelé csak kezdeményezésekkel, csak félig elkészült állapotokkal találkozunk, — munka, dicsőség mindenfelé sok juthat mindenkinek, elég, csak legyen ugyannyi képesség és buz- góság. (Elénk tetszés.)

Es ha csak annyi volna minden hajunk ! — ha nem várakoznék reánk, sok más rendkívüli munka, melyre helyzetünk sajátsága kényszerit! íme itt a nemzetiségi kérdés, melyet orvosolnunk és az igazság és mélytányosság szerint, de mindenesetre állami létünk biztosítékainak megingatása , vagy épen föladása nélkül eligazítanunk kell. (Hzsszas helyeslés.) Megint egy újabb ok, mely követeli, hogy pártokra ne szakadozzunk, mig nemzetiségünk jövő jét is minden eshetőségek ellen nem biztosítottuk. (Zajos helyeslés.)

A másik nehézség Horvátországban merült föl legújabban. (Halljuk!) Erre csak annyit kívánok megjegyezni, bármik legyenek Horvátországnak aspiratiói, egy consuli dalt, egyetértő, erős államhoz minden viszonyok közt iti- káb fog csatlakozni, mint egy önmagában meghasonlott, gyenge nemzethez, melynek bizonytalan sorsához jövőjét kötni óvakodni fog. (Nagy helyeslés.)

Parancsolja az egyetértést még egy más komoly körülmény, helyesebben mondva egy nagy veszély, mely nemcsak minket fenyeget, de — mint napról napra terjedni kezd, — Európát, sőt az egész müveit világ ezer éves társadalmi rendjének alapját készül megtámadni, s az a com- munismus százféle elágazásában, mely közös ellenséggel szembe kell szállani nekünk is, ha az aurópai népek családjához kívánunk számíttatni !

A munkának kétségkívül megvannak saját jogos kö vetelményei, melyeket iguorálni nem szabad ; fejlődő viszonyaink között kétségen kivül meg kell adni a munkás osztálynak is az előbbre haladt müvetség áldásaiból azon részt, mely őket megilleti ; de ha az igazság és méltányosság határain túl lép követeléseivel, és saját önös érdekeit a közérdek felibe emelve az állami lét alapjait fenyegetni , sőt megtámadni is merészkedik , mint veszedelmes közös ellenséget csirájában kell elfojtni. (Helyeslés.)

De ehhez erő kell ; erőt pedig csak az összetartó egyetértés nyújt.

Létének jogosultságával minden állam csak addig bir, mig rendeltetését a nemzetek nagy családjában betölti ; mi helyt erre nem képes, az első vihar elsöpri, vagy ha ez nem következik be, türetik addig, mig vagy magában föl- bomlik satnya élete, vagy idegen érdekeknek tetszik felette rendelkezni. (Nagy tetszés.)

Mily szomorú kilátás, ha rendeltetésünknek meg nem felelhetnénk! ha pártviszály és visszavonás annyira elgy en - gitnének, hogy a világ kérdései megoldásánál nekünk jutandó szerepre alkalmatlanoknak találtatnánk ! — pedig

azok leszünk, ha a nehéz és válságos időkben a kicsinyes ambitiókat, az önös magánérdekeket, a képzelet világában repkedő ábrándokat, az elbizakodó önhittséget, irigységet és az emberi gyöngeségeket uralgó száz meg annyi apró szenvedélyeket legyőzni, mindezeket az okosan számoló gyakorlati bölcseségnek alárendelni, és a közérdek nek áldozatul hozni nem fogjuk: „privatum commodum latens odium, inexpers juvenile consilium: haac tria perimuiit régna omnia!“

Bocsánat uraim! hogy e tárgy körül ily hévvel és tán bővebben szólottám: (Halljuk! Halljuk!) ámde keblem legbensöbb meggyőződése adá nyelvemre a szavakat, hitelemről tettem vallomást melynek igazságáért aggodalmaimat panasziám el, melyeknek elhárításáért, s reményeimet fejeztem ki, melyeknek teljesüléséért mindenemet bármikor feláldozni kész vagyok (Éljenzés.)

Mert én igenis hiszek Magyarország jövőjében, nemcsak, mert szeretem hazámat, mert bízom annak erejében és képeségében ! hiszem, hogy Magyarország szép, boldog és szerencsés lehet, de csak úgy, lia egyetértés égi szelleme szállja meg népeit, ha el nem ragadtatva semmi irány • bau, nem téved szélsőségekre, hanem gyakorlati józansággal rendezi alkotmányos szabadságát; ha tiszteli a törvényt, ostorozza a bűnt, ha ápolja a vallásos erkölcsisóget és azt magasan felibe emeli a romlottságnak, melyet megbüntet és megvet ! (Éljenzés.)

Még egyszer bocsánatot kérek, hogy ismét eltértem tulajdonképeni feladatomtól (Halljuk!) és hogy a lefolyt országgyűlésnek eredményeivel eddig alig foglalkoztam ; pedig minden munkának befejezése után az első természetes kérdés, melylyel találkozunk: sikerült-e? és teljesültek-e a hozzá kötött remények ?

A munka sikerültnek mondható, midőn az tökéletesen be van fejezve, midőn annak alapja, oszlopai felszerelése letéve, felépítve, berendezvo és az egész betetőzve úgy készen áll, hogy századokkal daczolhaason. Ily sikerrel nem dicsekedhetünk, de ezt talán nem is várta, méltányosan nem is várhatta senki.

üt éve annak, hogy visszanyertük az alkotmányos tért és hogy országgyűléseink előtt felelős kormányféríiak ülnek, mi mindenesetre sokkal csekélyebb idő mint mennyi alatt egy nemzet majd ezer éves alkotmányát gyökeresen átalakíthatná, — azt az eddigi merőben kiváltságos alapról az egyenjogúság alapjára átépíthetni , és a régi hagyományú jogos viszonyoknak méltányos megoldását keresztül vihetni! E tekintetben, bár sok történt, kétségkívül még igen sok tenni való maradt.

Van-e munkánknak sikere egy más értelemben? t. i. előre haladtunk e, mutathatunk-e fel eredményeket? Erre mindenki, ki elfogulatlan, határozott igennel fog felelni; — mert a szentesiteit törvényeknek nein számát, de lényegét tekintve, nem tagadhatja senki, hogy azok közt a hatóságok és községek, meg az első bírósága törvényszékek rendezése jelentékeny érdemitek és a felelős kormányzásnak és az alkotmányos életnek feltételeit képezik; továbbá a népnevelés, a kereskedés és ipar; a közlekedés és államjavak jövedelmeinek emelésére fordított tetemes pénzösszegek és czélszerü beruházások, ismét oly fontos intézkedések, melyeknek hasznos és üdvös volta mindenki által elismertetik.

Van azonban az általam feltett első kérdésnek egy harmaddik értelme: kielégitö-e a kivívott siker, tekintve a letelt időt, és azon hosszas és fáradságos tanácskozásokat, melyeket arra fordítottunk? — helyes irányban müköd- tíink-e? — sa mit létesítettünk, vezet-e a kitűzött és mindnyájunk által óhajtott czélra?

Ez már megint olyan kérdés, mely fölött ítéletet mondani e helyről nem vagyok hivatva, — erről a közvélemény, a legközelebbi választások fognak döntőleg nyilatkozni; csak constatálhatom és újra igazolhatom azon szomorú tényt, miként igen sok szép és jogosult remények hiúsultak meg, melyek a lefolyt országgyűléshez voltak és méltáu voltak csatolva, — a mi nagy vesztesség ! —

Nem feszegetem a veszteségnek azon okait, melyeket az egyik vagy másik pártnak szoktak szemére vetni, nem említem azokat se, melyekért egyrészről a kormányt, másrészről az ellenzéket vádolják, — én e bajnak okát mélyebben keresem, és úgy hiszem, megtalálom azt a kép- viselöház munka-rendszerének czélszerütlenségében, mert meggyőződtem arról, hogy a képviselöháznak munka beosztása hibás, szabályai határozatlanok.

Ugyan kérdem én:

1) Lehet-e az évnek majdnem 9 —10 hónapján át tartó országgyűlési időszakok mellett akár a képviselőtestület, akár a kormánynak megfelelni mindazon kötelességeknek, melyeket az állam mindeniktöl megvár, sőt méltán követel? (Élénk helyeslés.) Vállalkozhatnak-e független emberek a képviselőségre, ha nekik nem marad annyi idejük, hogy saját dolgaikat is elintézhessék ? (Elénk helyeslés) és ha mégis vállalkoznak, nem lesznek e kénytelenek a közügyeket elhanyagolni, hogy magándolgaikat, függetlenségüknek ezen biztositó alapját, végezhessék! (Nagy tetszés.) és a kormány megfelelhet-e administrativ kötelességeinek, ha kilencz hónapig folyvást az országgyűléssel van dolga? (Helyeslés). Nem kénytelen e vagy ezen miniszteri székeket üresen hagyni, vagy a tárczájához tartozó ügyek elintézését másokra bizni ?

2) Lehet-e egy alkotmányát most átalakító, tehát