Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-04-18 / 31. szám

122

időre, idejekorán közhírré tehesse, a belügyminiszter annak idején nem fog késni a szükséges intézkedésekkel az iránt, hogy az országgyűlés megnyitásáról szóló királyi meghívó levél e törvényhatóságok részére a kellő időben megküldessék. —

Magyar képviselőház.

Tóth Vilmos belügyminiszter beszédéből, melyet a képviselőház ápril 12-iki ülésén tartott.

Három vádra kívánok mindenek előtt reflektálni. Az első az, mely szerint mulasztást vetnek szemünkre azért, mivel a törvényjavaslatot a jelen országgyűlés utolsó szakaszán terjesztettük elő ; a második az, mely törvényjavaslatom lényege ellen fordul s ezen stereotyp jelleget nyert két szóban talált kifejezést: „jogfosztás“ „jograblás;“ a harmadik az, mely erőszakoskodással vádol minket azért, mivel hogy javaslatomat a kormány és a többség törvényerőre akarta emelni, daczára annak, hogy- önöknek aziráut aggodalmaik voltak; daczára annak, hogy önök e javaslat törvónynyé emelése ellen oly erős ellenállást fejtettek ki.

Nézzünk tehát szemébe a három vádnak, s vizsgáljuk meg azok alaposságát. (Halljuk!)

Azt mondották önök, hogy nem kellő időben terjesz- tetttiik be a törvényjavaslatot. Már az általános vita kezdetén — felelvén Tisza Kálmán igen t. képviselő urnák — elősoroltam az okokat, kiemeltem az akadályokat, me lyek miatt nem lehetett e törvényjavaslatot korábban beterjeszteni és tárgyalni, ha csak nem akarták volna ignorálni a közvélemény nyilatkozatát ama törvényeket illetőleg, melyeknek sürgőssége elodázliatlansága nem csak a háznak tagjai, hanem az egész ország által kijelentetett. Vagy kérdem : a bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvény meghozatala, a független bíróságok fölállítása nem volt-o alap- föltétele Magyarország hitelének, s igy az ipar és a kereskedelem fejlődésének. (Nagy nyugtalanság balfalöl. Halljak! Halljuk! jobbfelől. Elnök csenget).

Hivatkozom e tekintetben mindazon nyilatkozatokra, melyek a múlt országgyűlés alatt tartott beszédekben az ügyvédi egyletek tárgyalásaiban, valamint a napi sajtóban és magán társalgási körökben pártkülönbség nélkül tétettek, Tovább megyek s kérdem : a törvényhatóságok és községek rendezése nem volt-e ép oly sürgős? Hisz a törvény- hatóságok önmaguk is belátták ujjáalakitatásuk szükségességét s eziránt tömegesen folyamodtak a kópviselöházhoz, s csaknem mindannyian tervezetet is nyújtottak be a rendezésre nézve. Avagy talán az államszámvevőszék fölállítását nem nyilvánitották-e pártkülönbség nélkül egy jó rendezett, jól ellenőrzött államháztartás nélkülözhctlen föltételének ?

Vagy talán a közoktatás körüli intézkedések és az ország némely egyes vidékein életkérdésként föltüntetett vasutak kiépítése és az azokra vonatkozó törvények megalkotása lett volna elodázható? (Elénk helyeslés jobbfelől. Nagy nyugtalanság balfelől. Halljuk! Halljuk!) Vagy végre az országos költségvetés évi tárgyalása maradhatott volna el?

Ha mindezt nem halaszthattnk el, ha mind ezen tárgyak sürgős elintézését a közvélemény, valamint az állam- háztartás rendes vezetése igényelte: kérdem, joggal vádol ható-e a kormány, hogy mindenekelőtt e tárgyakra vonatkozó javaslatokkal lépett a ház elé; vagy lehet-e joggal vádolni a többséget, hogy megértve a közvélemény hangosan nyilatkozott kivánatát, megértve az oszág jól fölfogott érdekeit, sietett a kormány ezen előterjesztéseit tárgyalni és a szükséges módosításokkal törvényerőre emelni! Vagy végre kérdem, mi vagyunk-e okai annak, hogy az érintett tvjavaslatok tárgyalása teljesen igénybe vette a ház egész idejét, vagy talán azzal vádolható e a törvényhozás hogy nem szánt elég időt a munkára ? Hiszen mióta e törvényhozás együtt van, csaknem permanensen működött, nem vévén magárnak időt a pihenésre és nem engedvén a kormánynak időt arra, hogy nyugodtan administrálhasson és előkészíthesse a ^javaslatokat ; (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Arról pedig, hogy a kormánynak egyes tagjai talán saját kényelmükre gondoltak volna, bizonyára szó sem lehet.

Ha mind ehhez hozzávetjük még azt, hogy az évi költségvetés tárgyalása minden évben négy-öt, sőt hat hónapot vett igénybe, (Elleumondás balfelől. De úgy van ! jobbfelől.) kérdem : lehet-e minket vádolni azért, hogy e törvényjavaslatot csak az országgyűlés utolsó szakában terjesztettük be? Nem — nem lehet. Valamint én sem akarom önöket vádolni azzal, hogy igen gyakran egyes törvényjavaslatok tárgyalását különösen a költségvetését sokkal hosszabbra húzták, mint szükséges lett volna. (Elénk helyeslés jobbról. Nagy nyugtalanság és közbeszólások balfelöl.)

Biztosítom önöket, miszeriut, ha az a kérdés merül föl : melyik párt nem tudott gazdálkodni az idővel és az

országgyűlési naplók vétetnének az Ítélet alapjául, biztosi tóm önöket, hogy reánk nézve az Ítélet kedvező volna, kedvező még azon esetben is, ha az utolsó kéthónapi vita nem számíttatnék és nem is tudatnék be Vidlicskay képv. ur 2 óráig tartott beszéde, melyben a választási törvény- javaslat tárgyalása alkalmából beszélt a bankkérdésröl, a számszékröl, a perrendtartásról, beszélt, ha jól emlékszem még chinai dolgokról is. (Derültség, úgy van! jobbfelől.' Zaj a balon.)

Ha az én javaslatom oly vátasztási eljárást ajánlott volna, mely a mostaninál complikáltabb és nehézkesebb, melynek tanulmányozása hosszabb időbe kerül: akkor talán némi értelme volna az önök ellenvetéseinek. De midőn oly javaslattal léptem elő, melynek első részében nem fog laltatik egyéb, mint szabatositása az 1848-iki törvényeknek (Elénk ellenmondás balfelöl. De úgy van ! jobbfelöl), mintegy oly magyarázata az 1848-iki törvényeknek melyet már igen sok törvényhatóság eddig is adoptált és érvényesített: (Úgy van! jobbfelöl).

Nem értem mi hátrány keletkezhetett volna az országra a törvényjavaslat ez időszerinti beterjesztéséből és tárgyalásából. (Helyeslés jobbfelől. Mozgás a baloldalon.)

Nem tudom tehát, hogy miféle nagyobb előny hárult volna az országra ha ezen javaslatot két év előtt és nem most terjesztettük volna be. Es végre is kérdem, mi helyesebb és czélszeriibb, akkor terjeszteni be és tárgyalni egy választási törvényjavaslatot, midőn a megejtett választások után a kedélyek fel vannak zaklatva, vagy pedig akkor, midőn bizonyos idő elmúltával a kedélyek lecsillapodván, a szenvedély helyett a nyugodt ész, a pártdüh helyett az engesztelékenység jelöli meg a törvény alkotása irányát. Ezen kérdésre megnyerhetjük a feleletet, ha visz- szagondulunk a múlt választások után uralkodott hangulatra. —

Nem egy szabadelvű emberrel találkoztam, ki azt ruondá, hogy ezen választási törvénynyel még egyszer nem lehet választani ; hogy fel kell emelni a censust, meg kell azt szorítani. (Nagy mozgás és közbekiáltások a baloldalon). Hasonló nyilatkozatokkal naponkint találkoztunk, és nekem erős okom van hinni, miszerint, ha a mull választások benyomása alatt hoztunk volna választási törvényt, ez sokkal kevésbbé felelt volna meg az önök igényeinek, mint az a javaslat, mely ellen most oly nagy ellenszegülést fejtettek ki.

Azt hiszem s erősen hiszem, hogy tekintve a fölsorolt körülményeket, tekintve hazánk ethnographiai helyzetét és nemzeti viszonyainknak, épen a jelen időszak volt legalkalmasabb ezen törvényjavaslat tárgyalására Adja isten, hogy ne legyen igazam, de azt hiszem, hogy azok, a kik a törvénynek ezen idöszeriuti meghozatalát megakadályozták, nagy hibát követtek el, melynek egy könynyen helyre hozhatásán én részemről erősen kételkedem. Ez az első hiba, melyet önök e törvényjavaslattal szemben elko vettek. Ezért emelek én önök ellen vádat, és higyjék meg önök nekem, hogy én semmit sem kívánok inkább, mint azt, hogy a jövő eseményei önöket ezen vád alól minél előbb fölmentsék. (Élénk tetszésnyilatkozatok jobbfelöl. Mozgás baloldalon.)

Azzal vádolják önök továbbá a kormányt, hogy oly törvényjavaslat terjesztetett be, és vádolják a többséget, hogy oly törvényjavaslatot akart életbe léptetni, mely sok ezer választót fosztoft volna meg eddig törvényesen gya korolt jogától. (Fölkiál'.ások a baloldalon: Úgyis van! Nem áll ! jobbfelől.)

Szónok erre a javaslatnak a régi jogra és az úrbéri telkekre vonatkozó részét taglalja, aztán igy folytatja :

Ép oly kevéssé foghatni visszalépést és jogfosztást javaslatom azon részére, mely kimondja, hogy mindazok akik a városokban vagy egyéb községekben 100 frt. jövedelmet tudnak kimutatni birtokuk vagy tőkéjük után, meghagyatnak a választási jogban. Hisz az 1848-ik évi törvény is ezt rendeli. Mi csak azt kívánjuk, hogy mutassák ki, nehogy vissza élések forduljanak elő, vájjon, csakugyan megfizetik-e a 100 frt. jövedelem után törvényesen kiszabott adót. Ha megfizetik, akkor van 100 frt. j jövedelmük s eszerint választók. Ha nem fizetik meg az | adót, csak két eset állhat elő: vagy nincsen 100 frtnyi l jövedelmük, és akkor nem illeti meg őket az 1848. V. t. ez alapján a választói jog, vagy van nekik 100 frtnyi jövedelmük, de eltagadják és megcsalják az államot; ámde , csalókat fölruházni polgári jogokkal nem lehet a törvény- hozás föladata. (Elénk helyeslés jobbfelől. Nagy nyugtalanság balfelöl).

Hasonlót mondhatnék javaslatom azon részéről, melyben az foglaltatik, hogy falusi községekben azon iparosok, kik 6 frtnyi adót fizetnek, szintén szavazattjoggal bírnak. Az 1748-iki törvény azt mondja, hogy mindazon mesterember bir szavazati joggal, ki egy segéddel dolgozik. Az 1867-iki törvény pedig rendeli, hogy az ily mesterembernek 6 frt. adót kell fizetni. Tehát igen világos dolog, hogy a mint megfizeti a 6 frtot. dolgozik egy segédlegény - nyel, és szavazatjoggal bir.

Mindezen pontokra nézve tehát a legroszabb szándékkal sem lehet bebizonyítani, hogy jogfosztást vagy jogbitorlást foglalnak magukban. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Nagy mozgás balfelől ) En azonban igazságos akarok lenni és elismerem, hogy van javaslatomnak két pontja, melyre nézve a kételyeknek vau uérai jogosultságuk.

Az egyik pont vonatkozik a városi iparosokra. (Egy hang balfelöl: Úgy van!) Igeu is úgy van! A másik vonatkozik a városi háztulajdonosokra. En azonban bátran mondhatom, hogy a javaslatnak ezen részében sem^jkglal- tatik a legkisebb jogfosztás sem. (Halljuk!) Elismerem azonban, hogy о tekintetben különösen az iparosokra nézve nem tamászkodhatunk a törvény oly positiv intézkedéseire, mint milyen a falusi községeknél rendelkezésünkre állott. Az 1848 diki törvény azt mondja, hogy szavazatjoggal bírnak a városban azon iparosok, kik egy mesterlegénnyel dolgoznak, továbbá gyártelep tulajdonosok, kereskedők. Itt arról volt szó, hogy mi a visszaéléseknek erejét vegyük és szabatositsuk a törvényt, vagy is, hogy találjunk kulcsot arra nézve, hogy mily alapon igtattassannk be ezek a választók névjegyzékébe? Felvettünk tehát igen egyszerűen 100 frt. évi jövedelmet, és én azt állítom , hogy emellelt nincs városi iparos, nincs városi kereskedő, nincs városi gyártulajdonos, a ki ne jutna a választók sorába.

Mert kérdem: képzelnek-e önök oly városi iparost, kereskedőt és gyártulajdonost, kinek 100 fit. évi jövedelme ne volna? Hisz ha száraz kenyérrel akarja tartani családját, és ruházatra semmit sem költ, akkor sem él meg kevesebb jövedelemmel. (Elénk helyeslés jobbfelől. Ellenmondás zaj balfelöl.) Tehát mi következik ebből? Az, miszerint ha önök szerint e törvényjavaslat folytán sokan fogják elveszteni e jogot, az jele annak, hogy sokan tagadják el jövedelmüket, és sokan akarják az államot megcsalni. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Már pedig mi joggal követelik önök, hogy az országban, a hol a törvény iránti tisztelet a nélkül is laza, hogy addig mig Amerikában az ily csalók a logszigoruaban biintettetnek itt a legszebb polgári joggal ruháztassanak fül. (Zajos, hoszzas helyeslés jobbfelöl, ellen- mondás balfelöl.)

Ennek — engedőimet kérek — nincs morálja, és a minek nincs morálja, azt törvénybe igtatni nem szabad, nem lehet!

Ugyanezt mondhatom a törvényjavaslat azon részére is, mely a városi tulajdonosokról szól. Az 1848. törvény azt mondja, hogy szavazattal bírnak a városban mindazok, kik 300 frt. értékű ház tulajdonosai. Már első beszédemben voltam bátor kijelenteni, hogy nincsen roszabb alapja az összeírásnak a becslési rendszernél, mert a becslési rendszer adja meg az alkalmat a legtágasabb korteskedé- sek és visszaélésekre, különösen ez esetben; mert tapasztalásból tudjuk, hogy jobboldali összeirók minden jobboldalinak kunyhóját, baloldali összeirók minden baloldaliét felbecsülik 300 írtra. Ha tehát mi a hivatalos visszaéléseknek gátat akarunk vetni, akkor gondoskodnunk kellett is egy biztos kulcsról. Melyik volt a legtermészetesebb? Nem kellett sokáig keresni, mert a mi magunk által megalkotott 1869. XXII. t. ez. megadta azt, rendelvén, hogy oly városokban, a hol házosztály-adó fizettetik, a liázosz- tály-adónak a földtehermentesitési járulékokkal együtt 60- szoros összege képezi a háznak értékét. Ez tehát tökéletesen correct és törvényes eljárás volt. (Ellenmondás balfelöl. —

Önök azt mondják, hogy 1848-ban az, aki 2 lakrészből álló házzal birt, beiratott a vlasztók közé, és azok most mind elesnének. Engedelmet, kérek, nem fognak elesni, nem pedig az iparosokra alkalmazott és elmondott okoknál fogva. Vagy képzelhetnek önök egy embert, aki városban lakik, és kinek 2 szobából álló háza van, hogy annak ne legyen más utón 100 frt. jövedelme? hisz éhen kellene különben halnia! (Élénk helyeslés jobbfelöl). Vegyük fel, hogy az egyik szobában ö lakik, a másik szobát kiadja haszonbérbe. (Mozgás a baloldalon. Zaj.) Legyenek szívesek kihallgatni, hisz oly nagy türelemmel hallgattam önöket 6 hétig (Halljuk! Halljuk:) Tehát ismétlem, hogy nem képzelhetek olyan embert a városban ki oly háznak birtokában van, mely két lakrészből áll, hogy annak más keresete no lenne s más czimen ne jutott volua be a választók köze.

Mindezekből következik t. ház, hogy jogszoritás az én javasiatomban nem foglaltatik. De határozottan kijelentem, hogy ha önök igazságosak akartak volna lenni, el kellett volna ismerniük azt, hogy e javaslatban jogtági- tások foglaltatnak (Derültség a baloldalon. Helyeslés jobbfelöl.) Ezt azonnal igazolom. (Halljuk. Halljuk!) Igazolni fogom pedig ezért, mert öuök, mint 'atszik annak ellent mondanak. (Felkiáltás balfelöl: Ügy van!)

Három irányban foglaltatik javaslatomban jogtágitás : jogtágitás először az, hogy Erdélyben a honoratiorok fel- ruháztatnak szavazattal, még az esetben is, ha falun laknak ; az 1848. törvény szerint ez csak a városokban lakó honoratiókra volt kiterjesztve, ezen jogtágitás által pedig