Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-04-18 / 31. szám

12a —

gunkat, és egy épen olyan uj, mint tarthatlau tant állitot- j tak föl, melyet én azonban megvallom, veszedelmesnek i nem tartok, csak azért sem, mert nem hiszem, hogy követőkre találjon és legfölebb csak a gyöngéknél fog némi fogalomzavart az alkotmányságra nézve előidézni. (Elénk i tetszés jobbfelöl )

De önök tovább mentek és támaszkodva a házszabályok hiányaira és az országgyűlés rövid időtartamára tettleg megakadályoztak minket abban, hogy a választási törvényt és annak befejezése után, több más hasznos törvényjavaslatokat törvényerőre emeljünk. Es itt követték el önök a legnagyobb hibát. (Zaj : Elenmondás a ballon. Halljuk! Helyeslés a jobbon.)

Mert önök ezzel igen sokat koczkáztattak; önök a pillanatnyi siker kedvéért megmutatták egy talán később felmerülő, talán nem is a loghazafiasabb intentióból kiinduló kisebbségnek, hogy miként lehet a többség alkotmányos működését megakadályoztatni, (ügy van ! jobbfelől.)

De mindamellett, hogy a három hiba közt ez a legnagyobb, én önnök ellen azért vádat nem emelek, mer tudok abban jót is látni. Van benne egy, az t. i., hogy önök rá utaltak a házszabályok hiányaira, hogy oda utalták a jövő törvényhozást, miszerint első kötelességének ismerje ezen házszabályokat akként módosítani, hogy a kisebbség többé ne gördithcssen elháritkatlan akadályokat a többség elé. (Elénk helyeslés a jobboldalon.)

Végezni fogom beszédemet, t. ház! A legtisztább, a legbecsületesebb szándék által vezéreltetve nyújtottam be ezen javaslatot, melynek sorsa ezen országgyűlésen immár eldőlt. Szívesen, és mondhatom büszkességgel fűztem volna nevemet egy oly törvényhez, mely az 1848. V. t. cikkben letett nagy elveket, föltartva (Ellenmondás balfelöl) és az ezen törvényben gyökerező jogokat tisztelve (Ellenmondás balfelol) csakis elejét vette volna a jogtorlásnak és visszaéléseknek. (Helyeslés jobbfelöl.) Önelégültséggel csatoltam volna nevemet hozzá, melyben meg van határozva, hogy jövőre az összeírások hivatalból fognak megtörténni, melyben tehát a democratiának egy újabb vívmánya foglaltatik; oly törvényhez, mely a választási összeírások alkalmából keletkezett visszaéléseknek az ország legfőbb és független törvényszékét tette volna birájává azon törvényhez, mely oly intézményt honosított volna meg hazánkban, mely már a többi elöhaladott államokban rég divatban van. t. i. a választók állandó névjegyzékét; oly törvényhez végre, mely amaz csak nomád népnek szokásaihoz illő, napon és éjen át tartó szavazást és az ezzel egybekötött tivornyázást megszüntette volna. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Ez volt czélja javaslatomnak, melyből immár törvény uera lesz, nem azért, mert a kisebbségnek úgy tetszett. A jövő választások tehát ismét az 1848-idi törvények alap ján fognak megejtetni — azon törvény alapján, melynek ! hiányai már a múlt választásoknál igen sok oldalú panaszokra szolgáltattak alkalmat. Nem én, nem a kormány nem a többség lesz felelős érte, ha e hiányok a jövő vá lasztásoknál talán még fokozottabb mérvben lesznek ész

i lelhetők.

/

En azonban reményiem és hiszem, hogy a magyai nemzet józansága elég biztosítékot nyújt arra nézve hogy daczára a választási tömény hiányainak a jövő vá lasztások jó rendben és baj nélkül fognak megejtetni (Za_ ! a baloldalon.) Reményiem és hiszem , mert felteszem hogy a bekövetkező nagy politikai harezban csakis tisz tésséges , csakis becsületes fegyverekkel fogunk egymái I ellen liarczolui; (Zaj balfelöl) és én lelkem mélyéből óhaj tóm, hogy a babér, melyet ezen harezban a győztes fé elnyerend, legyen egyszersmind olajága a pártok közti bé kének, melynek jóltevö oltalma alatt nyugodtan és sike ; résén folytathassa a jövő törvényhozás Magyarország bel i rendezésének nagy müvét. Isten adja, hogy úgy legyei (Jobbfelől: Hosszan tartó éljenzés és zajos tetszésnyil vánitások.) —

Felhívás.

A háromszéki Deákpárt tagjait tiszteletté felhívom, hogy a folyó hó 23-ikán cl. u. 4 órakor Sepsi-Szent-Györgyön a ref. collegium nag} termében tartandó gyűlésre — képviselő jelölés végett — megjelenjenek.

Pünkösti József, a háromszéki Deákpárt elnöke.

V i (I c k.

Scpsi-Szcilt-György, 1872, apr. 11-én.

Tisztelt Szerkesztő ur

Alig egy hét alatt két tüzeset fordult elé városunk ban ; jelesen pedig a tegnap östvéli 8 óra után rövid per ezek alatt szorgalmas polgárok három épülete lett a tű; martalékává.

Ez alkalommal is bebizonyult, hogy mily lelkes te

vékeny részvétet tanúsít polgárságunk a tűzvésznél ; özon- nel lévén mindenütt a segéd kéz, daczára a szélnek, s daczára annak, hogy a tűz maga körül bőséges gyuanya- got talált, — nagyobb mérvű veszély nem történt, s ép ezt látva azon megfejthetlen kérdés merül előttem fel: mi lehet oka annak, hogy nemes S.-Szt.-György város kebli ügyeit intéző bizottság nem használja fel lakossainak tűzvész alkalmávali résztvevő buzgóságát arra, hogy egy rendezett tűzoltó társulat alakítása által a békövetkezhető szerencsétlenségeknek nagy részét elhárítsa?

Hisz anyian vagyunk ép, erős, fiatal lakói e kis székely városnak, hogy feldíszítve mindnyájan egy tűzoltó tagsági kis jelvénynyel, s szakaszokra osztva egy lelkes polgár- vezénylete alatt, bizonyára többet tehetnénk, mintha igy rendezetlenül a vészhelyére rohanva egy elgyengült anyókától kunezoráljuk azj általa nem bírt vizes csebret (ki elébb annak árát kéri,) vagy egy fejszével karján ott ácsorgó atyafitól ragadjuk hevünkben erőszakkal el az általa nem használt eszközt s később csakugyan oda jutunk, hogy nem tudjuk kinek adni azt vissza?

De tisztelt Szerkesztő ur, ha fenn irt kérdésemre választ adni tud is, nagyon kérem ne tegye azt még most, mert erősen hiszem, miszerint a tűzoltó egylet hasznos eszméje az illetékes helyen felfog karoltatni s én rövid időn levelem igy végezhetem bé : a S. Szt.-Györgyi II-dik számú vizi puska 4-ik közlegénye. Háromszéki.

Román lapszemle.

„Gazet’a Transilvaniei“ 26-ik sz. következőt ir:

A „választási izgatások“ czikksorozat vége.

Vájjon mit akarhat a balpárt — melynek küldöttei nyakukszakadtában rohannak vidékről vidékre, oly czélból, hogy a románokat a jövő választásokra megnyerjék? Ha nem biztos ő, hogy a magyar elem közt bár egy relativ többséget nyerjen — miért fordul a románokhoz? S vájjon az ellenzéki programra olyan természetű e, mely a haza, nemzetiség s becsületre sokat tartó románokat magához vonzaná?

Nehány hét óta az ellenzék ügynökei — miként a távcsövön át, messzitávolságban szokták — mutatnak a románoknak egy akkora nagy aranyhegyet, mint a bucsumi „Detonata“; ennek neve pedig: a magyarországi s erdélyi — leginkább katholikus colossális javak, (birtokok) melyekből a főpapok és káptalanok milliókat húznak s azt kényük kedvök szerint fölhasználják. Rajta hát fiuk : tegyük

mindezt az állam tulajdonává, — lesz aztán miből jól fizetni a lelkészeket, tanárokat, tanítókat s a t.

Most már tegyünk föl egy lehetlenséget, hogy t. i. О Felsége valami módon kényszerülve volna, a kormányt Tisza és társaira bizni — vájjon boldogulna-e, midőn a többnyire katholikus elemből álló felsőházi szörny — mindig útját állná? De tegyük föl, hogy a róm. katliol. birtokok elkoboztathatnának, vájjon nem követné e azokat csakhamar a gr kath., sőt a görög keleti egyházi birtokok elkobzása is?

Jól tudja a baloldal: Bach és Smerling korában minő eszközökkel szokták lelohasztani az értelmiség politikai s nemzetiségi buzgóságát? Az egész világ tudja: hogy az „akkor“ és „most“ közt legkisebb különbség sincs!

Legyen hát meggyőződve a baloldal : hogy ha a

mostani kormánynak sikerülne a román választókat jelenlegi erős állásuk odahagyására bírni — minden bizonnyal nem balra, hanem jobbra vezényelné őket.

Ne mondogassák, hogy a románok neveletlenek a potitikában, — a magyarok ugyancsak gyermekkornak — meglátszik ez saját törvényeikből is. Európának más államaiból akarunk Parlamentarismus! tanulni, nem Magyar- országban !

Politikai szemle.

4 A Németország és Oroszosszág közti viszonyt ismét szellőztetik a német lapok. Okot adott erre a „Français“ egy czikke, mely azt állította, hogy Németország háborúra készül Oroszország ellen a keleti-tenger melléki tartományok meghódítása végett. Erre a „Köln. Ztg.“ ezt a megjegyzést teszi: „Valóságos őrültség, a mit nekünk

tulajdonitnak, ha azt hiszik, hogy Németország kisértetbe tudna jönni, a hosszan elnyúló, nagyrészt sivatag partvidékeket föl Pétervárig meghódítani. S mindez egy maroknyi németségért, mely ama széles földterületen elszórva lakik. Más ok az Oroszsággal való viszályra nem gondolható. Egyébként is Németország oly hatalom, mely Oroszország ellen semmi gonosz szándékot nem táplálhat. Mi keleten egy talpalatnyit sem kívánunk hódítani; mert köztünk és Oroszország közt fekiiszuek a hajdani lengyel tar tomáuyok, melyekből Ízlésünk szerint, inkább többet mint keveset bírunk. Poroszország nem gondol arra, hogy a lengyeleknek az állam határain belül oly külön állást adjon, mint Ausztria Galicziának. E mellett Poroszország az a nagyhatalom, moly a keleti kérdésben legkevésbé van

több ezer intelligens ember fog választói joggal felruház- ; tatni. Jogtágitás másodszor az, hogy én a szellemi tőkét is föl akartam ruházni szavazati joggal. (Györfiy Gyula: A hivatalnokokat!) Igen is a hivatalnokokat! (Hosszan tartó zaj, nyugtalanság a baloldalon. (Felkiáltások a jobb oldalon: hát a hivatalnokok pártok!) Igen is a hivatalnokokat, mely hivatalnokok minden esetre több quahficá- tióval bírnak mint egy-egy bocskoros nemes ember. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Föl akartam ruházni nem csak az állami hivatalnokokat, hanem a municipális hivatalnokokat, is, fölakartam ruházni vele azokat is, a kik pl. egy nagy gyár vezetői, egy nagy gazdaság intézői, ha nincs is saját vagyonuk.

Ezek az 1848-iki törvények szerint ki voltak zárva a választói jogból, legalább több megye igy interpellálta a törvényt. (Élénk helyeslés a jobboldélon). Ez tehát a második jogtágitás és pedig az értelmiség előnyére szolgáló jogtágitás, a mire én súlyt fektetek. (Elénk helyeslés jobb felöl, mozgás balfelol.)

A harmadik jogtágitás a törvényjavaslatban az, hogy mig az 1848-iki törvény azt kívánja, hogy vagy tőkéje vagy pedig földbirtoka után mutasson ki valaki 100 frt. j jövedelmet, az én törvényjavaslatom megengedi , hogy1 e jövedelmek összesittessenek. (Nyugtalanság balfelöl.) Én tehát határozottan kijelentem, hogy ráfogás volt az, miszerint mi oly törvényjavaslatot akartunk keresztül vinni, mely sok ezer választót fosztott volna meg jogától.

Önök e két hónap alatt vetélkedtek a legerősebb kitételekkel gyanusitui eljárásunkat, és az a második hiba, melyet önök a törvényjavaslat vitatásánál elkövettek. Igen is nagy hiba, a melylyel önök a Parlamentarismus hitelének ártottak. Emlékeztetem önöket, hogy midőn mi 1867- bon az állami kiegyezést létrehoztuk, a mely Magyaror- j szág államiságát helyre állította, (Mozgás a szélső balon) a mely egy szebb, egy boldogabb jövőnek tette le alapját, (Élénk helyeslés jobbfelől. Nagy mozgás balfelol) akkor azok, kik velünk nem voltak egy nézetben, csak úgy szór ták felénk az alkotmányeladó — sőt többet mondok: a ha-j zaáruló czimét.

I

A legbecsületesebb, a hazafiságban megőszült férfiak sem voltak mentek a czimektől, olyannyira, hogy már tisztességnek tartották az emberek azzal vádoltatni, a mi az előtt, és remélem, ezután is a legbecstelenitőbb megbé lyegzés volt és lesz a közéletben. (Felkiáltások jobbfelől: Ugv van! Igaz!) Akkor volt elég balga, a ki a vádnak hitelt adott, ma már legfeljebb őrülteket lehetne azzal izgatni. (Hosszan tartó zajos helyeslés a jobboldalon.) És mi volt a következése ezen épen oly meggondolatlan mint valótlan állításoknak ? Az, hogy a becsületesség tisztaságán nem fogott a reá dobott piszok, és a nép azon meggyőződésre jutott, hogy utoljára is, nem mind való az, a mit a hon atyái a parlamentben elmondanaK. (Zajos helyeslés jobbfelől. Élénk nyugtalanság és közbeszólások balfelöl.) És azt hiszem, hogy ezzel az illetők nem sokat használtak a parlament hitelének. (Helyeslés jobbfelöl, felkiáltások bal- löl: Hát az ily nyilatkozatok használnak?)

Ez alkalommal a jogfosztás, jograblás czimet használták önök, és ezzel is nagy hibát követtek el. Nagyjelentőségű szavakat csak a végszükségben szabad használni. A bölcs, az előrelátó vándor nem nem koptatja el fegyverét ok nélkül, nehogy tompa legyen akkor, midőn leginkább van élére szüksége, hogy megvédje vele becsületét életét. (Élénk helyeslés jobbfelől.)

Végre önök erőszakossággal vádolták a többséget és a kormányt, mely javaslatát keresztül akarta vinni, törvény erejére akarta emelni, daczára annak, hogy önöknek az ellen aggodalmaik voltak; daczára annak, hogy önök az ellen erős ellenállást fejtettek ki. Megvallom, hvgy ezzel önök egy uj tant állítottak föl a mely szerint ezentúl parlamentáris országban a többségnek, habár czélszerünek, habár helyesnek is tart valamely törvényt, nem szabad azt törvényerőre emelnie, ha az a kisebbségnek nem tetszik. Ezen tan ezége, s a házszabályok paizsa alatt önök nem engedték meg, hogy javaslatomból törvény legyen. A mi azt illeti, hogy mi erőszakot követtünk volna el az által a kisebbségen, erre nézve tüzetesen akarok felelni. Valamint a vallásnak úgy az államtannak is megvannak a maga dogmái, melyek csak erejükből veszítenek akkor, ha azok igazságát bizonyitgatni igyekszünk. Ily politikai dogmának tartom én alkotmányos parlamentáris országban azt, hogy a parlament többségének akarata szerint kell az országot kormányozni ; csakis a többség elveinek alapján lehet törvényeket alkotni, mely törvények természetesen azonnal megváltoztathatók, ha az azokat ellenző kisebbség a nemzet akarata folytán többségben lesz. (Helyeslés a jobbon. Úgy van !) Ez oly igazság, mely ellenében lebet sophismákkal élni, milyenekkel önök bőségesen éltek, de a mely sophismákkal ezen igazságnak erejét és hatalmát megdönteni ncrn lehet. Mi ezen joggal akartunk, akarunk alkotni törvényeket, melyeket rni hazánkra nézve üdvöseknek, czél- flzerüknek tartottunk; önök, úgy látszik elfogadták-e jo-