Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-04-11 / 29. szám
Brassó, 18 Másod évi toljam 29. szám. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer csütörtökön és vasárnap. Ára: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő szállása : Szinház-utcza 404. szám. NEMERE Politikai, közgazdászai és társadalmi lap. Csütörtök, april î Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. Gróf Apponyi György és Ghyczy Kálmán. Gróf Apponyi György sokat mozgolódott mostanság egy katholikus párt alakításában. Olyan formán nyilatkozott, hogy tiszteli, becsüli ö a Deákpárt politikai állását ; mindamellett teljes megnyugvását azon pártban nem találhatja, mert neki olyan párt kell, a mely mindenek íe^ lett katholikus legyen; a melynél a katholikus egyház érdekei mellett csak másodrendűdé legyenek a haza ügyei. S minthogy a Deákpárttól, melyben valláskülönbség nélkül egyesült a szabadelvű hazafiak nagy része, — azon Deákpárttól, a melynek programmjában „vallásszabadság,jogegyenlőség,“ „szabadegyház a szabad államban,“ elvek főhelyet foglalnak el, — minthogy ezen párttól épen nem lehet remélni, hogy gr. Apponyi György áhitatos lelkének megfelelőleg megszentüljön : tehát gr. Apponyi György külön pártot akart alkotni magának. Ki is adta a jelszót, hogy a kegyes lelkek ügyeljenek; minden követjelölttől elébb azt vegyék számba, hogy hajlandó e első sorban a pápa, s csak másodikban — ha idő és erő marad — szolgálni a haza ügyeit. Magyarázták, hogy Magyarországon épen nincs szükség vallási pártra, mert minden vallás kellő tiszteletben részesül, — a katholikusoké ugyancsak nagyban. Gróf Apponyi nem bánja ; neki nem is any- nyira a vallásért, mint az egyház szolgálatára kell párt: hogy valamint a középkoron keresztül, aképen uralkodjék minálunk ezután is az állam és polgárság érdeke felett a katholikus egyház; annak nevében egy csekély számú papi és világi cotteria. Az emberiség több százados küzdelmének Európában az az egy biztos eredménye van, hogy most már a valláskülönbség miatt nem hurczoljuk máglyára egymást; és gr. Apponyi ezt is megsokolta; ő a mint látszik, nem bánná, ha újra meggyulnának is azok a máglyák, — csakhogy isten nevében uralkodhassék. Ha a nemes grófnak nem sikerül pártot alakítani, — nem rajta múlik ; hanem Magyar- { ország népének józan eszén és hazafiságán. A minthogy magok közül a katholikus főpapok közül a nagyobb rész ellene nyilatkozott az erők ilyen szétforgácsolásának. Ugyanezen napokban tartott Ghyczy Kálmán egy fényes beszédet a képviselőházban, a melyben nemes bátorsággal és mély bölcsességgel mutatja ki, hogy a baloldal egy része által követelt átalános választási jog országunk vég- i romlására vezetne. Ugyanaz a mérséklet, ugyanazon nyugodt fontolás, a mely a Deákpártot jellemzi ; ugyanazon irányelv, a melyet Deák többször irányadóul jelölt: hogy a szabadság csakis az állami rend fenntartása mellett fejlesztendő. A Deákpárt minisztereivel együtt ép úgy tapsolt Ghyczy beszédére, mint saját pártfelei. Ghyczy nemcsak közel áll, de minden lényeges reform-kérdésben épen ott áll, a hol a Deákpárt. Apponyi már kiindulásánál homlok egyenest ellenkezik azzal, mert a Deák párt szerint a vallás az egyéni meggyőződés sérthetetlen ügye; Apponyi szerint a vallás által uralkodni kell az egyén meggyőződésén és a társadalom, minden törekvésén. És mégis azt láttuk s azt fogjuk látni va- lószinüleg ezután is, hogy az Apponyi párt — nem juthatván önerőre — Deák zászlója alá J húzódik, — mig Ghycziék azzal szemhen kéjy^- 1 pír elhmzéket. Kimutattuk nem rég egy czikksorozatban,hogy |a mostani Deákpárt és balközép ugyanazon liberális párt utódjai, a melynek törekvését foly- j tonosan azok gátolták, a kiknek utódja gr. Apponyi, párthiveivel. Nyiltan hirdetjük most is, mint tevők any- nyiszor, hogy politikai életünk egyetlen nyomorúsága az, miszerint a rokon elemek eltávoztak egymástól, s ez által az ellentéteseket kénysze- ritették egyesülésre. Vájjon haladhat e szabadon, lelke szerint a Deákpárt, ha kebelében folyvást az Apponyis- ták külön érdekeivel kell küzködnie ? Es vajon megvalósíthat e valamit a baloldal saját nézettársai, elv örökösei jobb részétől külön váltan ? A közjogi kiegyezés nem képez oly nagy különbséget, mint a minővé pártküzdelem heve emelte ; sőt voltakép elválasztó különbséget nem is képez. Tiszáék programmja, hogy a midőn idő és körülmények engedik megrázkodás nélkül akkor szándékoznak változtatni a kiegyezésen. Deák pedig többször kimondta, hogy ő a kiegyezést csakis a jelen viszonyok közt tartja jónak; mihelyt a viszonyok változnak, ő lehetségesnek, sőt szükségesnek látja a közjogi helyzet változtatását. Ez a két nézet olyan közel áll egymáshoz, hogy csodálkozik az ember, hogyan választhatja el a rokon elvű hazafiakat. Egyéb lényegesben pedig egyeznek egymással. Gróf Apponyi szereplése alkalmából azért mondottuk el ezen nézeteinket, hogy figyelmeztessük környezetünket legalább a Deákpárt és balközép természetes együvé tartozására, a mely ! érvényesül, mihelyt valampUíh- bát.t.érhp. vrmnH i párt megizmosul, vagy a hazát veszélyek fenyei getik. Ne küzdjlink egymás ellen oly mérgesen, hogy a méreg nyoma azokra az időkre is megmaradjon. Néhány szó a dohány történetéből, A dohány eredeti hazája Éjszak Amerikában a kis Antillák között levő Tabago sziget, mely fekszik az éjszaki szélesség ll1/^0, s a keleti hosszúság 66° alatt. A dohány (nicotiana) felfedezöjé volt egy Toledo Fernandez nevű spanyol hajóskapitány, ki 1559-ben feltalálván azt, a következő évben hazájába visszatérvén a Portugáliában tartózkodó franczia követnek Nicot Jeannak adott belőle. Ez pedig a lissaboni nagy priort ajándékozta meg egy részével a kapott dohánynak. Ekkor elnevezték a dohányt „Herbe du grand prieur“-nek. Nicot Jean kevés idő múlva visszatérvén Párisba, tisztelete és hódolata jeléül II. Henrik özvegyének Medicis Katalinnak nyujtá a Toledótól kapott dohányt s elnevezte azt: „Herbe de la Keine.“ Botanicai neve azonban akkor is mint most „Herba Nicotiana“ volt. 1630 körül a többek közt „Herba sanctae crusis“-nak is neveztetett. A holiány ez alatt terjedt megfoghatlan sebességgel nem csak Európában, de Ázsia és Afrikában is ; s hogy Ausztráliában nem vitetett át, annak oka egyedül az volt, begy akkor még Ausztrália nem volt felfedezve. Az erős dohányzás — mint az orvosilag is be van bizonyítva — nem csak a testet, de ezzel együtt a lelket és annak fogékonyságát nagy mérvben gyengíti. Élő ta nubizonysága ez állításnak a hajdan hatalmas és erőteljes török nemzet, mely az opium és dohány túlságos élvezete által elcsenevészett s most magával is tehetlen. A dohányzás e káros hatását csakhamar észlelték a bölcs orvosok és uralkodók s ezentúl minden igyekezetük oda irányult, hogy a már erős gyökeret vert dohányzási szenvedélyt, ha nem is kiirtani, de legalább fékezni birják. Már a 17-ik század első felében a legszigorúbb büntetés terhe alatt megtiltok a fejedelmek és kormányok a dohányzást s az ebből támadt — ekkor már szinte elterjedt — burnótozást. így p. o. Vili. Orbán pápa már 1624 ben egy átokbullát bocsátott ki, melyben exeomnnmicálással fenyegi mindazokat, kik ezentúl is dohányoznak és burnótoznak. Ez átokbullát azonban épen 100 év múltán, 1824-ben XIII. Benedek — ki maga is nagy barátja volt a burnótnak — visszavonta. A 17-ik század elején azonban a pápai hatalom — bár szinleg határtalan volt is — valóságban már elvesztette varázs tekintélyét, nem csak a fejedelmek, főurak s tudósok, de még a nép felvilágosodottabbjai előtt is. így nem volt csoda, ha e bulla — a nyilvános helyekem dohány élvezést fékezni birta ugyan — de azt kiirtani nem volt képes, sőt a tilalom folytán a dohányzási szenvedély még inkább nőttt, s e szenvedélyét a férfi világ titokban elé- gité ki. IV. Amurat török császár mindazokat, kik dohányzáson kapattak, orrukon átszúrt pipával korbácsoltatta vé gig a városon. A kik pedig másodszor elfogattak e miatt azok a legkegyetlenebb halállal bűnhődtek. — Csodálatos hogy épen Törökországban terjedt el leginkább a dohányzás — hol oly szigorúan tiltatott. — l)e hiában ! ilyen az emberi természet! mentői szigorúbban van tilva valami s mentői uagyobb veszélyekkel jár annak élvezése: aunál hevesebb vágy támad az ember keblében a tiltott fa gyümölcséből ehetni. De ez nem tartozik tárgyamhoz. 1643-ban Moszkvában egy „dohány - törvényszék“ állitatott fel, mely a dohányzás miatt elfogottak felett ítélt. A büntetés következő volt: 1) a vétséghez mérve kisebb vagy nagyobb számú kancsuka csapás, 2) másodikban pedig halál. — 1635-ben Svajczban pénzbírságra, vagy fizetési képtelenség esetében börtönre Ítéltettek a dohányzók. I. Jakab angol király — a kivégezett Stuart Mária fia — 1610 körül a dohány fontjára 7 schilling adót vetett (2 tallér és 10 ezüst garas). Jakab tudományos ember lévén, a dohányzás meggátlása végett egy értekezletet irt e czim alatt: „Counterblaste of Tabacco“ —mely azonban elhangzott kiáltó szóként a pusztában. Magyarbonba való behozatalának idejét biztosan meghatározni nem lehet; hazai chronistáink tudtommal sehol sem emlékeznek meg róla. Hihetőleg 1640 — 1650 körül tanulták el a törököktől. Tény azonban , hogy Apaffy Mihály idejében és udvarában már eléggé ösmeretes volt. Jelenleg annyira elterjedt a dohány - termelés, hogy némely helyen, mint p. o. Amerikában is több gondot fordítanak rá, mint a gabonára. Amerika termeszt évenként 300 millió fontot, mig a föld összes évenkénti dohánytermelése mintegy 150 —160 millió fontra rúg. Magyarország és Erdély igen jó és aránylag igen sok dohányt termeszt; termel ugyanis 30 millió akó bor és 12 millió pozsonyi mérő búza mellett 50 millió font dohányt, — mely termés a kormány által monopolizálva évenkint mintegy 10 millió o- é. frt. hasznot bajt annak, Angliában — a hideg, ködös égalj alatt nem terem meg a dohány s mégis évenként 30 millió fontot fogyaszt, mely fontonkénti 3 tallér adóval vitetik be, miből az államnak évenkénti 90 millió tallér jövedelme van. A dohány vegytani utón* felbontatván alkatrészeire, kitűnt, hogy abban г/100 rész nicotin van, mi erős és gyors hatású méreg. E nicotin akkor fejlődik ki leginkább, ha a dohány valamely folyadékkal érintkezik, mint p. о. a szivarozásnál s a bagózásnál. Itt persze csak kevés fejlődhetik ki, de ha a pipa nyakában összegyűlni szokott barna nedvet a különben szívós életii kígyónak vagy tövises disznónak beadjuk: elvesznek tőle. Linnéé, a hires botanicus a dohányt az atropák közé számítja (mint tudjuk Atropa egyike volt a görög mitho- lagiabeli Fúriáknak) s „1 úrid a“ (mérges) névvel ruházta fel. — Europa leghíresebb orvosai, mint p. o. Cooper, Taylor, Sir Astlcy, Weber, stb. megmutatták, mennyi különböző betegséget idéz elő a túlságos dohányzás, p. o. vakság, süketség, kolika, gyuladások, elipsis, görcs, pilla- rángás, hányás, gyöngeség, szívdobogás és a többi. Villám.
