Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-04-11 / 29. szám
114 Brassó, 1872, april. 10. Róka koma. Babesiu ur, az „ Albina“ szerkesztője, a passivitás hőse, a brassai kiegyezés és az activisrnus kérlelhetetlen gunyoloja, a minapában lenézett Szebenbe, minden valószínűség szerint azért, hogy szervezze a passivitást a a szerdahelyi pronunciamento alapján, s szerezzen többséget az általa képviselt politikának. Babesiu urra rósz napok járhattak Szebenben; kedve szerint való embert úgy látszik nem igen talált, mert visszamenvén Pestre, kijelentette lapjában, hogy az erdélyi románok választani fognak; a képviselőház apr. 5-iki ülésében olyan szépen mondta el , miszerint a románoknak életérdekökben fekszik a magyar birodalom és a magyar faj fennállása, hogy beillett volna brassai burte verdének. Mikor ezelőtt egy évvel, április 22-ikén a brassaiak megtartották a hires kiegyezést — Babesiu ur nagyon haragudott; a brassai románokat „burte verde“ zöld hasunknak gúnyolta, a kik szerinte nem számíthatnak a politikában. Azóta egy éven át minden piszokkal küzdött ellenük, úgy hogy még a „Oazettau-B.-ja sem tudott túl tenni rajta; s most midőn látja, hogy a „burte verdék'14 politikája elhódította a románságot országszerte, — - ő is hirdeti annak helyességét. A róka is azt mondta, mikor nem érte el a szép flirtököt, hogy savanyu a szőlő. Burte verde! Babesiu ur! Ghyczy К. a nemzetiségekről. (A képv. ház april 3-iki ülésében tartott beszédéből.) Azou érzékenységet, melylyel Mocsonyi és Román Sándor képviselők, azon képv. társaiknak nyilatkozatait fogadták, kik az átaláuos szavazati jogra nézve nemzeti ségi szempontból némely aggályokat nyilvánítottak, tökéletesen indokoltnak és inegfoghatónak találnám, ha az általános szavazatjognak megtagadása, a censusuak megálla pitása , valami sértést foglalna magában a nemzetiségek egyenjogúsága ellen. Ha mi azt kívánnék, hogy legyen egy külön census a nem magyar ajkú polgárok számára, és legyen külön census a más, nem magyarajku polgárok DZjcLHI xtl. í----------- aKttiuóU, IW.lXr, Yinn'íi móvfóH-ol j en a választói jog a különböző nemzetiségi polgároknak, ha ezt kivánnók, akkor nagy igazságtalanságot kívánnánk, súlyos politikai bűnt követnénk el ; de mi nem azt mondjuk; mi azt mondjuk: legyen census, de legyen egyenlő census a nemzetiségekre való tekintet nélkül az egész országban ; ki mondhatja tehát azt, hogy ebben igazságtalanság rejlik a nemzetiségek iránt? ki mondhatja azt, hogy ez a nemzetiségek jogegyenlőségét sérti , épen úgy nem mint nem fogná megsérteni az, hogy ha az átaláuos szavazati jog a haza minden polgárára, nemzetiségre való tekintet nélkül, kiterjesztetnék. (Helyeslés.) Tovább megy Mocsonyi Sándor képviselő ur és azt mondja: „Tehát bizalmatlanság a nem magyar ajkú nemzetiségek iránt, oka az átaláuos szavazati jog megtagadásának, mondja, bogy ő évek előtt megmondta, hogy ha a parlament azou erős meggyőződésből indul ki , hogy a nem magyar ajkú nemzetiségek nagy zöménél Magyarország államiságának eszméje nincs meghonosítva, akkor a törvényhozás más utón nem haladhat, mint haladt eddig, ha Magyarország fennállását saját meggyőződése ellenére koczkára tenni nem akarja. — Midőn Mocsonyi képv. ur ezen nagy fontosságú szavakat mondotta, úgy véltem, hogy beszédét ekképen fogja folytatni: minő hadar beszédek ezek, merő ráfogás a mivel Magyarország nem magyar ajkú nemzetiségei gyanusittatnak. A nem magyar ajkú nemzetiségek zöménél megvan honosítva a magyar államiság eszméje, nem léteznek a nem magyar ajkú nemzetiségek kehiében oly irányzatok, melyek végtörekvésökben egy részről Dél-Szhívia, másrészről Dákó Románia részeié akarják igénybe venni Magyarország területét, s habár Román Sándor képviselő ur tegnap kijelentette is, bogy e haza nem a polgárok, hanem a nemzetiségek összességé höl áll, mégsem léteznek oly irányzatok, melyek Magyar- országból nemzetiségi szövetséget akarnának alakitani , melyben a benső összekötő kapocs azután a nemzetiségek versengése, vetélkedése, megbasonlása lenne, nem lehetséges , hogy a Lajthántuli egy nagy szláv faj fajrokonai közt, Szt. István birodalmában ezen birodalom belegysé- gének, Önálló államiságának megdöntésére szövetségeseket nyerhetni, alaposan remélhesse; nem lehetséges, hogy az osztrák összbiradalmi eszmének, az országok föederatiója utján ujouan életbe léptetése, Magyarország nem magyar ajkú nemzetiségei közt rokonszenvre találjon. Ha t. barátom mindezeket vagy ezekhez hasonlókat mondotta volna, akkor joga volna panaszt emelni azon nyilatkozatok ellen, melyek némely képviselők részéről nemzetiségi szempontból tétettek, s mindezeket. 4. barátom egy nagyon rövid országgyűlési beszéd keretében elmondhatta volna. De t. barátom nem szólt ezekről, s hallgatott. Eu nem mondom bogy hallgatása bizonyítéka annak, hogy léteznek az általam említett irányzatok, de annyit merek állítani, hogy hallgatása senkit e házban meg nem nyugtatott. Román Sándor t. képviselő ur világosabban szólott. ! О miután kereken kimondotta, bogy a nemzetiségi képviselők nem elvrokonságból ülnek itt e helyen közöttünk, hanem kényszer helyzetből, mert sem a kormány sem a többség nem nyitott számukra helyet, melyen becsülettel megállhatnának, kimondotta azután, — ha szavait jól fogtam fel, — bogy a nem magyar ajkú nemzetiségek tag jainak keblében a hazaszeretet nem lángol. Okát is adta, hogy miért nem lángol a hazaszeretet keblében : azért mert a nemzetiségek a nem magyar ajkú nemzetiségek nem jogokban, hanem csak terhekben egyenlők a magyar nem zetiségü polgárokkal, s mert a nem magyar ajkú nemzetiségektől a jog megtagadtatik. Bocsásson meg a t. képv. ur, ha azt mondom, hogy ő maga sem hiszi mit moudott, mert lia lehet valamit bizonyossággal állítani, azt bizonyossággal lehet állítani, hogy nincs egy állam polgári jog, melyet a magyar ajkú nemzetiség valamely tagja él vez, melyet hasonlóképen ne élvezne a nem magyar ajkú nemzetiségeknek bár mely tagja is, (átalános élénk helyeslés) minden állami jogban, mely a magyar ajkú polgároknak az állam által megadatott, egyaránt részesiilünek abban a honnak többi polgárai is (Helyeslés. Igaz ! ügy van !) s ha Román képviselő urnák panaszra alkalmat a netalán hivatalos nyelvnek használata szolgáltatott, — akkor kérem öt, hogy méltóztassék figyelembe venni, hogy e kérdés nem csupán nemzetiségi szempontból, hanem az ország politikai és közigazgatási kormányzása lehetőségének szem- pootjából, és mivel kormány nélkül egy nemzet, egy ország sem állhat fenn, Magyarország fennállhatásának szempontjából is bírálandó meg, és nem hiszem, hogy állíthassa valaki, hogy lehetséges legyen. Magyarországon hét nyelven kormányozni- (Átaláuos helyeslés.) Messze vezetne, lia ez eszméket tovább elemezni akarnám (Haljuk!) én csak azokra akarok ez alkalommal szorítkozni, a mi a tárgy keretébe tartozik, és Román Sándor ur nyilatkoza tára csak azt jegyzem meg, hogy bármi oka legyen, az helyes vagy nem helyes, mely azon hangulatot előidézte a nem magyar ajkú nemzetiségek körében, melyet a t. képviselő ur említeni méltóztatott, annyi mindenesetre bizonyos. hogy ö e hangulat létezését constatálta, (TJgy van !) azt mint tény állította elő es ez áltál részben lagflRhh igazolta azon képviselő urak aggályait , kik nemzetiségi szempontból szólaltak fel, igazolta azon aggályokat melyeket megtámadott. Végezetre t. ház! Mocsonyi képviselőtársam beszédének végére térek, és végére fogok érni ezzel azoknak is, a miket mondani kívántam. (Halljuk!) Azt mondja a t. képviselő ur: „Csak egy politika helyes, a jog poli tikája, az emberi tévelygések labyrinthusából kivezető ari- adnei fonal a jog érzete, a jog eszméje; a jog eszméjo változik ugyan a korszakok szeriut, egyben igazságtalanságnak tartatik, a mi a másikban igazság volt; de vau a jog eszméjének örök jelvouása, a jogegyenlőség, s ez indokolja az átalános szavazati jogot.“ Különös, hogy biztos ariadnéi fonal gyanánt állittatik fel egy oly eszme , melynek tartalma korszakok szerint változik ; egyszer igazságos, egyszer igazságtalanságot jelent; de ettől eltekintve részemről is elfogadom azt, hogy a legjobb politika az, mely czéljául az igazságnak, a jognak érvényesítését tűzte ki, elismerem azon állítás helyességét, s hogy a jogegyenlőség elve, jelleme a jog eszméjének; de mindamellett azon politikát, melyet Mocsonyi Sándor képviselőtársam ajánl, a jogegyenlőségnek azon értelmezését, melynél fogva az általános szavazatjogot beliozandónak véli, részemről nem fogadom el, egyáltalában pedig feltétlenül kibékítő, megnyugtató, egyetértést eredményező politikának nem tartom. Elevenen emlékszem t. ház, hogy midőn 1848. a pozsonyi országgyűlésen a választói jognak szélesebb körre kiterjesztése, a képviselőknek népképviselet alapjáni választása elhatároztatott, aggályok merültek fel az iránt, hogy ez intézkedések nemzesiségi küzdelmeket támaszthatnak és több nagy tekintélyű állaftiférfm ez aggályok ellenében akkoron azon véleményét nyilvánította, hogy számitaui lehet, számítani kell a népek haladottságára, hogy kimondása az egyenlőségnek jogban és teherben nemzetiségi különbség nélkül, megszüntetése azou százados ez az eredméuyre különbséget nem tesz, a 48. évi törvényekkel együtt megkezdődtek és pedig az ország épen déli részeiben a nemzetiségi küzdelmek oly mérvben, mint e hazában az előtt solia tapasztalhatók nem voltak, és a cen- tralisatió, az absolutismus, az osztrák birodalmi eszme barátai s némely hazai nemzetiségek, Lajthántuli rokonaiknak önző fondorlatai és csolszövényei folytán nagyra növelve, a hazát csaknem a végveszély örvényének szélére sodorták. En t. ház ! hiszem és meg vagyok győződve, hogy a nemzetiség kérdés meg fog oldatni, minden illetők megnyugtatásával a hazában, mind azon akadályok daczára, melyeket e kérdés megoldásának, a nemzetiségek ez idő- szerinti némely vezetői elébo gördítenek. Hiszem ezt azért, mert teljesen meg vagyok gyzödvo a nem magyar ajkú nemzetiségek nagy zömének természetes, ép, józan eszéről belátásáról, s meg vagyok győződve a magyar törvényhozás igazság szeretetéröl és bölcsességéről, s azért hiszem és vallom, bogy a törvényhozás e téren meg fog tenni mindent, mi lehetséges, de viszont, a törvényhozástól nem fog követeltetni az, mi Magyarország államiságának megdöntése nélkül meg nem adathatván, a lehetetlenségek sorába tartozik. (Általános helyeslés). Tökéletesen megvagyok győződve továbbá Mocsonyi t. barátom tiszta szándékáról s éles belátásáról, tudom azt is, hogy a nemzetiségi körökben nagyobb jártassággal bir, mint én. De azért még is kérdéses előttem, hogy vájjon logicáját mint Kossuth Lajos hajdan mondani szokta, nem fogja-e kinevetni az élet, s elméletét a következés igazolni fogja-e? Kétséges előttem, bogy lia azon irányzatok szóvivőinek vezérlete alatt, melyeket említettem nemzetünk milliói s épen azok, melyek vagyoni és miveltségi állásuknál fogva az eláinitás veszélyeinek leginkább ki vannak tévő lépnének a szavazati urnákhoz, vájjon akkor az általános szavazatjog nem fogna-e fegyverül felhasználtatni Szt.-István birodalma benső egységének, önálló államiságának megron tására. E pillanatban fökép, midőn a Lajthán túli részekben a nemzetiségi küzdelem a legnagyobb szenvedélylycl folytattatik, s fenyegetve vagyunk azzal, hogy annak hullámai át fognak csapni hazánk területére is. Lehet, hogy hibás véleményben vagyok, de én részemről nem érzek magamban bátorságot arra, (Halljuk!) hogy ismeretlen tényezők előre ki nem számítható működésének, hazánk sorsát mint egy prédául dobván oda, koczkára tegyem ki, s azért Csernátony Lajos barátom módositványát elfogadváu, Madarász József t, képv. társam indítványát el nem fogadom. (Elénk éljenzés a középbal és jobbfelöl). igazságtalanságnak/ melyet az aristokratia az ország többi osztályai ellen elkövetett, az elismerés érzetét fogja fölébreszteni polgártársaink szivében, és az érzet általános kibékülést, megnyugvást, szívélyes egyetértést fog eredményezni. Igazuk is volt, ezt az isteni gondviselés iránti hálá val ismerem el, az említett államférfiaknak polgártársaink nagy részére nézve. Egy részben mégis tetemesen csalódtak. Mert lehet, hogy külső izgatás folytán, de utóvégre Magyar képviselőház. April 4-ikén. Jókai Mór: nem fogadhatja cl az átalános szavazati jogot, tagadván magát az elvet, tagadván azt, hogy van átalános választási jog a világon. — Az átalános szavazati jog nem alapul a természeti jogon, mert a természeti jogban annak semmi nyoma sincs, hogy a nők és a busz éven aluliak a szavazati jogból kizárassanak. — A kik a magyarországi cselédrendszert és gazdasági állapotainkat ismerik, tudni fogják, minő veszedelem fogna abból támadni egész középosztályunkra, lia az összes csalédosztá- lyunknak megadatnék a szavazati jog. A respublikáról megjegyzi, hogy majd akkor, ha nálunk is annyira lesz tisztelve a munka, mint Amerikában , ha a legczivilisáltab nemzetek lemondanak azon undok fajgyűlöletről, mely őket egymás ellen fegyverben tartja, ha a puskából ásót, ekét fognak készíteni, ha a római főpap kezet fogva a konstantinápolyi főimámmal, a szt.-pétervári archimandritával a kanterburgi érsekkel ligát kötnek a népek lelkiismeretének felszabadítására, majd midőn támad egy nagy financier, ki Európa összes államadósságait comassálja , azokat repartiálja és a törlesztési-e módot nyújt, midőn Anglia a pénzpiaczon gyakorolt hatalmát megosztja a többi népekkel, midőn Oroszország és Törökország a népszabadszágnak és a civilisa- tionak bástyáivá fognak lenni, és midőn a munka és tö- kepénz közötti kérdés meg lesz oldva : akkor lesz itt ideje az európai köztársaságnak- Szóló azonban ily messze idők számára nem akar épiteni. A köztársasági alkottmány esak forma és nem czél és ha szóló nem Magyarország állami létét, hanem a köztársaságot tartaná fó'czélnak, kimenne Amerikába, hol ingyen megkaphatná. Ha Magyar- ország Amerikába menne magának mintaképet keresni, találna ugyan ilyet, de nem az Egyesült-Államokban, hanem Mexicóban. Adjon hálát Magyarország istenének, hogy van oly dynastiája, melynek érdekei az övével azonosok, és törekedjék azon, hogy ezen érdekeket magának megnyerni és fönntartani képes legyen. Azt tartja, hogy az átalános szavazatjog nem re- publikára, hanem a reiclisrathba vezetne bennünket, Sckmer- lingnek ilyen kísérlete ő felsége jóakaratán hajótörést szenvedett. Nem kiván egyebet, minthogy Magyarország sze-