Nemere, 1872 - Politikai, közgazdászati és társadalmi lap (2. évfolyam, 1-104. szám, Brassó)

1872-01-04 / 1. szám

> V \ emelni, szélben, zivatarban fenntartani, — fejt- sük, miveljük nemzetiségünket minden buzga­lommal, bogy a világtörténelem szelleme avassa föl a magyart a szabadság bajnokául! A szabadság lobogója alatt dúsan fejlőd- ! hetik minden nemzetiség ; s ha itt biztositva j látja nemzetiségét, a miért elvágyott; azonkívül megnyeri a legfőbb emberi kincset, a szabadsá­got is, — nem vágyik el tőlünk egy se és győzhetetlen erős lesz táborunk. Ez az ország ha megszűnnék Magyaror­szág lenni, a német és szláv sergek csataterévé válnék. Világtörténelmi hivatást töltünk itt be s csak akkor válnék kérdésessé lételünk, ha nem birnók felfogni hivatásunkat. Mi jó reménynyel nézünk a jövőbe és a lelkesedés meggyőződésével hangi /tatjuk : „Élni fogsz hazám, mert élned kell. Dicső­ség és boldogság lesz a te életed.“ Emeljük összes nemzetünket hivatásunk fölfogására. Apróságok. Л törvényszéki kinevezésekre egyik egyet, a másik mást mond. Hogy sokat beszélnek ez ügyről az egész or­szágban, az nem szorul bizonyításra. Feltűnő, bogy igen sok önálló gondolkozásu ember azon nézetnek ad kifejezést, hogy igazságszolgáltatásunk­nak nagy mértékben javára szolgált volna, ha a tör­vényszék személyzeteit összevissza cserélik, úgy, bogy a lehetőleg senki se maradott volna születése helyén. Úgy indokolják, hogy a családi összeköttetések, gyerekkor óta fűződött rokon- és ellenszenvek, érdekek, a legerősebb ember részrehajtatlanságát is sok kisértésnek teszik ki ; pedig a mi uj biráink ha mind erősek is, de nem mindnyájan a legerősebbek. A miniszter azonban még ha osztotta volna, sem követ­hette volna ezen elvet, mert neki a törvény épen ellenkező irányban kötötte kezét azon rendelkezéssel, hogy min­den törvényszék személyzete a lehetőleg azon törvényha­tóság fiaival töltessék be. A brassóvidéki bétfalu népe nem nagyon oszthatá a törvényhozás nézeteit, midőn azért folyamodott a minisz­terhez, hogy Ilosszufaluba az egyesbiróság személyzetét nevezzék akárhonnan, csak brassaiakat és brassóvidékieket no tegyenek oda. I Jellemző, hogy a törvényhatóságnak egy harmad ré­sze ilyen nagyon jól lakott az itteni autonómia áldásaival. A kérelem azonban nem vezetett sikerre, mert a ki­nevezett járásbiró és segédje: Langer Tamás és Teörök Károly urak mind ketten a brassai tanács tagjai voltak. Föltesszük rólok, hogy kifogástalan hivatali eljárással fogják elenyésztetni a nép előleges bizalmatlanságát. Különben ezt valamennyi uj kiuevezettről föltesszük. Úgy tekintjük őket, mintha ezen kinevezés által újra szü­lettek volna. Ha multjok miatt bizalmatlanul nyilatkozik egyik-másik felöl a közvélemény, ezen bizalmatlanságnak nem adunk kifejezést. Óhajtjuk, hogy jövő eljárása által érdemelje ki valamennyi a bizalmat. Drechsler Gusztáv azon­ban már eddig is kiérdemelte, mégis kimaradott a sorból, iífalában az a vélemény, hogy a brassai törvényszéknek nem volt szorgalmasabb és kifogástalanabb tagja, mint ő ; épen azért mindenfelé sajnálják kimaradását. A hatalmas informátorok nem fogadták őt kegyeikbe. Vajon miért? Tán csak nem azért, hogy katholikus val­lási! és német nemzetiségű ? — A felekezeti kérdés másutt rég lejárt; itt még nagy-' ban virágzik. Ebből látható, mily előre járunk mi a czi- vilisatióban. A nemzetiségi kérdést rószbeu legyőztük mi: magyarok, románok, németek; Gött JánoiTék azonban ugyancsak szítják. Meg kell csak nézni Gött ur programm- czikkét lapja utolsó számában. lia a kényeztetés és elöjogositás az eddigi módon foly, még megérhetjük, hogy a magyar birodalom ezeu te­rületén magyar nemzetiségi kérdés támad. A brassai törvényszék körébe legalább annyi ma­gyar és másfél annyi román tartozik, mint szász; a tör­vényszék föszemélyzete közt mégis az elnök és bárom biró szász nemzetiségű, egyetlen magyar bíróval és a főügyész- szol szemben. Mi azonban ebből, most még nem csinálunk nemzet­sérelmet; csak följegyezzük arra az esetre, ha mások el kezdenék. Pöröly. Vidé к. (Fogara.sból) a törvényszék megalakulásáról követ­kező értesítést kaptunk: A kinevezett törvényszéki birák és járásbirák az uj év első napján tették le "esküjüket Ivéül József törvény- széki elnök elnöksége alatt, mely ünnepélyes eskü letétel a következő renddel folyt. Elnök Keni József először előadta a bírói teendőket, de csak részben, mert a kinevezett bírósági személyzet eddig is bírói teendőkkel foglalkozott. Ezt elvégezve fe­leskette a bírákat, s a birák felesketése után felszólította Bisztrai Károly ülnök urat, hogy a mig ő felesküszik, ad­dig elnököljön. Felesküvés után elnök Keni ur felolvas­tatta a decretumokat. — Ennek megtörténte után elnöki székét elfoglalva egy eszmedús beszédet tartott, melyet háromszoros élyenzés koszoruzott. $ miután az üunepélyés eskületételen minden nemzetiség képviselve volt: anuak kö­vetkeztében az elnöki beszédet németnyelven Bisztray Ká­roly ülnök s roinánnyelven járásbiró fogarasáu György urak olvasták fel. Egyéb tárgy nem lévén az elnök a Fogarasi kir. törvényszéket megalakultunk nyilvánította. (Kézdi-Vásíirhelyről) következő tudósítást vesszük: az ujjonan szervezett törvényszék e hó 2-án tette le az esküt. A törvényszék tagjai közi van szeretett főbiránk Benkő Pál; de nem biró, hanem mint jegyző. Ennél biztosan több elismerést várhatott volna ö. Közelebbről fog megtörténni a városi tanács újra szer­vezése. Főbírónak köztiszteletben álló Nagy Dániel őr­nagy van kiszemélve; hogy ő leend erősen hisziik. Nagy Samu városkaótány helyéit pedig egész való szinüséggel Nagy Gábor vizsgáló biró fogja elfoglalni. Megyei választások. Háromszék. Múlt év deczember 29-ikén folyt le Sepsi-szt.-Györ­gyön a megyei tisztviselők választása. A választás ered­ménye kővetkező : Alispán : Forró Fereacz, főjegzző : Horváth László, aljegyzők : Tompa Sándor és D á 1 n о к у Károly, tisztiügyész : К ö к ö s i Endre; főpénztár- nok Könczei József, főszám vevő Csabai Lász­ló, pénztári ellenőr Barabás Albert; árvaszéki el­nök: Vida Daniel, árvaszéki első ülnök: A n ta 1 Z s ig mond, árvaszéki másod ülnök: Kovács Dániel, ár vaszéki jegyző: Séra Tamás, alszámvevő: Gál Antal, közgyám : G e r é b János; mérnök Székely Dé­nes, erdőszi állomás nem töltetett be ; főorvos központ­ban, W i s s i á к Antal, Kovásznán Antal Mihály, Miklósvárszékbe nem pályázott senki; alorvos a központ­ban : Szász Károly, Kézdi székben Kosa István; elszántsággal mondja el a történteket, s ki — minthogy nép­dalaink az anya szivvérével elválaszthatatlannak képzelik igen szépen a kisdedeket — ellenállkatlanul a hely szi­liére vonatik s ott jajongó kéidéseire a befalazott, tehát régóta siri álmát nyugvó anya ilyen vigasztalanul válaszol: Nem szólhatok fiam! mert a kőfal szorul Erős kövek közé vagyok befalazva. Ugyan ily tartalommal bir a román „Ardesi zár­da“ is, melynek elsősége felett évekkel ezelőtt Arany „ Koszorúja“ hasábjain éles polémiák is folytak. — Készünkről csatlakozunk Gregus véleményéhez, ki szerint népet plagisatorsággal vádolni képtelenség, mert az ha köl­csönöz is valamit, saját kedveletei szerint öltözteti, hogy ne mondjuk mostohájává édesgeti. A helyett tehát, hogy okot adnánk amaz irodalmi csatározás felelevenítésére egy­szerűen rá akartunk utalni e gyönyörű székely nópter- mékre, mely egyes-egyediil figyelmet ébreszthetne távol az ország másik felében is Déva iránt. S ha ez sem volna elég sietek felemlitni az itt tekintélyes nagysága érzetében méltóságosan kanyargó Marost, Tarkónk egyik iker fiát, mely mig emitt lankás füzesek, terjedelmes csalitok s nyá­ron át a költő szerint „gazdag aranysárgán“ kanyargó térek ölén hömpölyög a határhegység felé, hol addigi lassan ha­ladásában megtakarított összes erejével kell magának átju- tást erőszakolni, hogy asztán az alföld végtelen rónáján álmélkodva pihenje ki fáradalmait. Órányi távolban látjuk szőke vizének ezüst csillogását s el kell méláznunk ma­gunknak is ama szép regéu, ‘ melyet Dósa után Kővári is kiadott, s mely szerint hűtlen kedvese a Fekete tenger után inditá egykor a megcsalt Tarkó szerelme zálogát az Oltat, és ez előttünk tovasuhanó primadonnáját országunk folyóinak. A láthatár szélén Szászváros tornyai rémlenek előt­tünk a Kenyérmező mellöl, melynek hőseit egykor talán e sziklavár pihentető ki fáradalmaikból. Lépésről lépésre épen mint Arany Buda halála oly találón mondja: „Hullatja levelét az idő vén faja Hatalmas rétegben terítvén alája. En e zavart jártam tüuődve megálltam“ Egy régi levelén ezt irva találtam. Egyiken a vallás bajnok Dévai Biró-Mátyás nevét találjuk, ki a mig innen szállá ki az „ujitók“ merész küz­delmeire, épen megfordítva itt látá utólszor élte napját egy szintoly erős jellemű tudós az unitárius Dávid Fereucz. Egy fordulattal a Martinuzi korába jutánk, ki csak túl a Maros partján a Kaján völgyéből (Zaránd felöl) pillantá meg először Erdélyt igazában s engedé elröppeni ajkáról ama történeti nevezetességűvé vált mondást: szép vagy Erdély. Megettünk magas nyárfák sűrűjéből villog ki a branyicskai Jósika kastély, hói annyiszor nyujtá be Te- j remtöjének az áldozati misét, s egy kis kép.zelödéssel Al- ! vinczen teremhetünk, melynek sötét (mondhatnám átok | fogta) kastélya máig hirdeti a nagyravágyó „barát“ élet tragoediájáuak utolsó jelenetét. De tragoediákban itt se volt hiány, a vércse lakija falak alatt egykor három junoi nő gyenge kis keze támogatott egy gyarló létrát, melyen apjuk, a dölyfös Kapi uramot próbálák megérde- j melt fogságából kimenteni. Hanem a Gráciák szépségével versenyző hajadonok imája sem könyörögheté le a sötét lelkű „jövevény“ bűneit: szeráf tekintetükre sem nyílhatott meg az ég irgalma s mire a nap éji nyughelyéből kilépett egy szörnyen elborzitott emberi hulla festé pirosra a rideg kőszirteket! mert a bizonytalan alapú létrán saját övéi előtt zúzta öszsze a daczos fő ur büszke fejét. Valóban meginditó a szegény ártatlan leányok esete s ha olvasóim közül valamelyik a szeszélyes idomú aranyi hegy alatt megfordul: szenteljen egy pilantást a kietlen oromnak, hol apjukért örömtelen élettel kelle ifjú leányoknak vezekleni. (Folytatása következik.) állatorvos a központban : Kristóf Károly, kéz­diszékben T a m ó Andt á s ; szolgabirák : sepsiszéki alsó járásban : Bong Zsig mond, kéz- diszéki felső járásban Pető látván, orbai székben Csia Albert, Miklósvárszékben H e n t e r Béla; szülésznő sepsiszékben : özvegy Fereucz Lászlónó kézdiszékben Bereczki Józsefné, °tbaiszékben Kelemen Györgynó. A választást megelőzőleg — tudósunk szerint — élénk vitára nyújtott alkalmat gróf Mikes Benedeknek azon indítványa, hogy a miniszterelnöknek biza.\m; felirat küldessék ; nem különben a föjegyzöségro kandidáltak névjegyzékének felolvasása. A bizalmi felirat felett pro et contra élénken folyt a vita, mig Gyárfás Imre ajánlatára a bizalmi felirat fel­tételesen szavaztatott meg. A főjegyzői kandidátusokkal — Horváth László, Séra Tamás és Finta János — teljesen [meg voltak elégedve, csak a névjegyzéket találták hiányosnak Bakcsi Ferencz Веке Samu és többek kihagyása miatt. Különösen Bakcsi személye felett lamentáltak igen sentimentalis hangon. In­terpellálták a fökirálybírót nevezettek kihagyásáért, de bár­mily érzékenyen fenyegették a gyűlést, bogy ők nem vá­lasztanak : a főkirálybiró csak azzal elégíthette ki, bogy a törvény ellen már nem tehet. Az interpellálok makacssága csakugyan nem soká tartott, mert a választás kezdetével azonnal elő járultak a választó urnához. Alispánságra candidálva voltak Forró Ferencz, Szé­kely Gergely és Thuri György. Forró Ferencznek megválasztása a közbizalom igen szép nyilvánulásával történt; már neve hallatára átalános éljenzés hangzott, mire Thuri György visszalépését azon­nal nyilvánította. Eelsö-Feh érmegye. Felső-Fej érmegyei tisztújító gyűlését múlt hó 28-án tartotta, hogy a megye uj politikai tisztviselőit az 1870. 42-ik törvény czikk értelmében szabad választás utján be­töltse. — A választás eredménye következő : alispán if j. A p á- t h у Péter ; főjegyző Mihály Lajos; aljegyző Tompa László és 11 y é s Tamás; pénz tárnok К u n István; számvevő Fogarasi A 1 b e r t. Mind ezek közfelkiáltás utján választattak meg. Tiszti ügyész Mihály Károly ; szolgabirák : preselnoki járásban P ó c s a Gyűl a, bürkösi járásban J ó z s a László, hidvégi já­rásban Il enter G á bor, keresdi járásban László Ede, hévizi járásban Csiki József, bolyai járásban Bolyai Gergely; árvaszéki elnök gróf L á z á r Kálmán, árvaszéki ülnökök : Hoffmann J ó z s e f és Nagy Ele k, árvaszéki jegyző B a r t ó к Károly ; Közgyám M a u rer G á bor; főorvos Dr. Szabó Va­zul ; alorvosok : belkerületben Reich Albert, külke- rületben Szász K*á г о 1 у ; mérnök Veres Lajos. Főispán ur ajánlatára tiszteletbeli főjegyzőknek köz- felkiáltás utján megválasztattak: Réthi Lajos tanfel­ügyelő és Karácsoni József urak. Tudósítunk sze­rint a megválasztottak személyében biztosítékot lát F.-Fe­hérmegye az iránt, hogy a megszokott perlekedés helyét összhangzatos tevékenység és előre haladás fogja felvál­tani. — Fogarasvidék. A tiszti választás múlt év deczember 28-án legjobb rendben folyt le. Az eredmény privat értesülésünk szerint a következő: Codru Dragusianulu alkapitány, G re­in oiu Daniel főjegyző, F ránc u Teofilu első aljegyző, Popa Péter második aljegyző, Re esi számvevő, Ro­máim tiszti ügyész, Bruszt vidéki orvos, Kossy vidéki mérnök, Cin te és Heut vidéki alorvosok, Cipu pénz­tárnok, Negrea ellenőr. — Szolgabirokká a követ­kezők választattak meg: Garoiu Miklós a tövca­vári járásba ; Popeneciu Jakab a sárkányi járásba ; Negri lie a bethleni járásba és Papp-Gridianu a szombatfalvi járásba. A vidéki árvaszékhez végül Gr ám a elnökké, F lóri a és Duvlea ülnökökké; Pandria jegy­zővé és C i p u közgyámmá választatott meg. Politikai szemle. Az osztrák reieksrath ünnepélyes megnyitása és a trónbeszéd felolvasása múlt hó 28 ikáu történt meg. A trónbeszédben különösen hangoztatva van Ausz­tria egysége, nagy küldetése és az öszállamjoga. Galiczi a számára — igényeivel szemben — van Ígé­ret, de csakis az összállam egysége és hatalma határain belül. — A trónbeszédben Csehország igényei már tulhaladt- nak mondatnak. A tárgyalások a horvátokkal múlt hó 28-án nyitattak meg Bécsben a magyar kormány s a horváth nemzeti párt küldöttei között. A tárgyalások czélját a horvát nemzeti párt közlö­nyei, melyek különben tagadják, hogy a kezdeményezés e részről történt volna, a következőkben foglalják egybe : A horvát nemzeti párt küldöttei által kijelentvén, hogy az 1868-diki kiegyezést, mint befejezett tényt, mint alkotmá­nyos alapot és kiindulási pontot fogadja el, egyszersmind ki fogja jelölni a pontokat, melyek revisióját az ország­gyűlésen majd indítványozza. A magyar kormány ezt tu­domásul veszi, közösen megvitatják e pontokat, s ha meg­egyezés jön létre, megnyittatik a horváth országgyűlés. E törekvéshez mi csak azt kívánhatjuk, hogy az sikerre ve­zessen. A tárgyalások menetéről különbözők a tudósítások. A „R—m“ tudósítása igy hangzik : „A horvátokkal foly­tatott alkudozások sikere, biztositva van. — A kiegyezesi tör­vényen tetemes módosítások fognak eszközöltetni, melyek mindazáltal annak lényegét sértetlen megóvják. A horvát bán­

Next

/
Oldalképek
Tartalom