Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-06-30 / 52. szám

Brassó. 1871.

Első évi folyam 52. szám.

Péntek június 30.

Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer kedden és pénteken.

Ára:

Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr.

Szerkesztői s kiadói szálkás: Kenyeres Adolf ügyvédi iródája, Nagypiaczon.

Politikai, közgazdászat!' és társadalmi lap.

Hirdetési díj:

3 hasábos garnmnd sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és Karnucr nyomdájában.

Előfizetési fölhívás.

Program műnk, valamint előfizetési feltételeink a korábbiak : Julius —September lJ4 évre ft. 1.50. Julius — Deczember V2 „ „3.—.

Kenyeres Adolf,

felelős szerkesztő és kiadótulajdonos.

Brassó, 1871. Junius 28.

(0). Már huzamos!) idő óta olvassuk a lapokban, hogy egyik vagy a másik városban a sütő-, szabó-, nyomdász- s más segédek strik-olnak, s miután hazánk fővárosában Pesten is utóbbi időben több rendben fordult elő a közrendet ugyancsak megzavaró ilyen jelenség, nem lesz érdektelen, a dolog lényegével egy kissé közelebbről megösmerkedni s hazánkbani felmerülésének okait felderíteni.

Strike (olvasd strájk) angol szó és számos értelmezései közül itt annyit tesz, mint munkát beszüntetni, még pedig feltűnően, egyszerre és mindazon segédek általi munka-beszüntetés, kik azon városban egy bizonyos iparággal foglalkoznak. Sokszor lehetett eddig is kissebb nagyobb városokban tapasztalni, hogy egy vagy más iparosnak egy vagy több segédje épen a legszorgosabb munka idejében hagyta oda műhelyét, vagy hanyagolta el köteles- ségszerii foglalatosságát s ez nálunk szinte megszokott dolog. Még is ha már az ily egyes is elszórtan előjövő munkabeszüntetés is boszantó zavart okoz az egves iparos üzletében, mennyivel nagyobb rendetlenséget és valóban kellemetlenebb zavart

idéz elő a tömeges munkabeszüntetés vagy is a strike, mint ezen uj és modern társadalmi betegséget átalános 'angol néven nevezni szokták.

Hogy concret esetet hozzunk fel, példaként felemlítjük a f. év május havában Pesten tapasztalt betűszedők strike-ját, midőn a lapokat nagyon későre és nyomdahibákkal tele kaptuk több napokon át. Meggyűlt volt ekkor a bajuk a nyomdatulajdonosoknak , kiknek maguknak kellett hiányos segélyzettel t. i. gyakornokokkal és szükségből felvett egyénekkel dolgozni éjjel nappal.

Strikoltak Pesten ugyancsak f. év május havában a zsemlesütő és szabósegédek is, s mindannyiszor lehetett ezen sociális irányú mozgalmaknak, habár csak csira- szemeknek is mondhatjuk őket, tapasztalni rendzavaró visszahatását a társadalmi életre.

De van az ilynemű tömeges munkabeszüntetéseknek egy más, morális és politikai tekintetben veszélyes oldala.

A rendes foglalkozásának félbehagyására izgatott munkás idejét nem otthon, hanem többnyire nyilvános helyeken, zajos társaságokban tölti, hói kedélye az elégü- letlenséget hirdető beszédek által mindinkább felmerül, — értelmét, felfogását és tudása körét túlhaladó tárgyak vitatásába bocsátkozva, alaptalan elégíiletlenségének okát ott keresi, a hol az épen nincs, a drága időt hasztalauságokkal elvesztegeti, semmit sem szerez, netaláni szerzeményét elkölti, mert élni kell és a gyülekezések nyilvános helyén a pénzkiadást elkerülni nem lehet, igy aztán adósságba keveredik, a munkától elszokik, de hozzá szokik a többnyire káros következésü tömeges tüntetésekhez s

lesz belőle az államnak egy elégületlen követelő és békétlen tagja.

Ha Angolhonban és Európa oly országaiban, hói a nagy mértékben kifejlett gyár iparral párhuzamban kivált a gyári munkás osztály tekintélyes társadalmi tényezővé fejlődött, ily tüntetések indokoltabb czélok elérésére jönnek is elő, az nem lep meg bennünket; de annál feltűnőbb és váratlanabb az ilyen mozgalom hazánk fővárosában, hol az uj lendületet vett ipari és kereskedelmi élet — úgy nemkülönben a tetemes építkezések által igénybe vett kézművesek oly jó keresetben és oly nagy napi clijban részesülnek, minőhöz hasonló biztosan egy államban, egy fővárosban sem található, — s mely keresetből józan és takarékos életmód mellett nem csak hogy tisztességesen megélhet a pesti munkás, de még szép összeget is takaríthat meg magának, mint ez sok derék munkásnál meg is történik.

Innen látható, hogy a pesti munkás mozgalomnak nem természetes, a helyi viszonyokból kifolyó, — hanem mesterséges és külföldi forrásból beszivárgó ragályzási anyagban rejlik az oka.

Hogy pedig e felületesen véve csekély jelentőségű, de mélyebben vizsgálva nagy veszélyt! mérget rejtő kórjelek tovább ne liarapódzanak, kormányunk eddigi intézkedéseiből fel vagyunk jogosítva azon reményre, hogy a további czélszerü intézkedéseket nem fogja elmulasztani.

A „P. N.“-ban e tárgyra nézve következőt olvasunk :

A hatóságnak már hosszabb idő óta positiv tudomása van arról, hogy a londoni „International“-nak Pesten is meg vannak a maga ügynökei, kik között első sorg)

Magyar családok Brassóban a hajdon- korban.

Közvélemény szerint Brassó a szászok ide tele- pedésekor, habár mint kis helység is, állott. Ezt mutatja neve is, melyet magok a szászok is sókáig használtak, s csak később, miután az eredeti, O- Brassó végéni helyéről a jelenlegire a czenken állott fiscalis vár védelme alá települt át, cseréltek a német Kronstadt névvel.

Az Endre király német lovagirendnek tett adomány levele ezt mondja ugyan a Barcza vidékéről, hogy az a lovagirend bejövetelekor puszta és lakatlan lett volna : azonban ez csak olyan dicsérő szóvirág, mely ezen vidéknek a lovagirend bejövetele és az adományozás ideje közötti kiilömbségét akarva érdem gyanánt feltüntetni, ez által az adományt indokolja. Ez nem teszi azt, hogy a kunok béütése előtt lakott vidék, teljesen népesség nélkülivé lett volna, a mi képzelhetetlen. Sőt azután is, részint már a német lovagrend korában, mint a Willermus püspök 1213-beli leveléből következtethetni lehet, részint később a barczafőldi fiscalis várak körébe számos magyarok és székelyek települtek és laktak a Barczán, s név szerint Brassóban is. —

Lgy véljük, hogy a „Nemere“ olvasói előtt nem leend egészen érdektelen, ha néhány Brassóban elő jövő regi magyar családokat ez alkalommal felemlítünk, a leírásban a menynyire lehet az eredeti jrást megtartva, ilyenek:

A Sándor család, melyből elöjönek: Sandour István, 1077 —1095 közt adományul nyeri Töresvárát és vidékét, utána felesége Erzsébet oltalmazza (de fia alatt elesik a vár s maga is megöletik, inig később utóda Какие János újra megépíti) csíki krónika.

Comes Jacobus filius Nicolai, fi Hi Sandur viliié us de Brassow. I. Lajos k. kiváltság levele 1353-ból.

J. Sander f a 1 n a g y. Siebenb. provis. Blätter. —

B a r c z a i család:

Nicolaus Comes, filius Bor су (de В о r t z a d i c t i) aláírja 12i3-ban, mint a német lovagrend közelebbi szomszédja, az ennek szamára Willermus püspök által kiadott adomány levelet.

Ördög család:

Stephanus dictus Ördög civis civitatis Brass, követ 1385-ben. — S. prov. B.

Michael E r d e g civis civitatis Brassovien- sis 1478-bau. Hunyadiak kora Telekitől.

Csonkabonka család:

Barth. Schunkabunk, falnagy és bíró 1430—1451-ig. — S. pr. Bh

Barth. Csonkabonka civis civ. Bras- soviensis 1478. — Teleki Hunyadiak kora

Bárt b. Schunkabunk biró 1494 ben.

S. pr, Bl.

Marcus Schonkabonck tanácsos és falnagy 1498 — 1608-ig Weisz M. krónikája.

Georg Schunkabunk tanácsos 1643- ban. — D. Fundgruben.

„ Bánfi család:

Stephanus Ban phi episcopus Coronen- sis. 1448. — Benkö Milkovia.

M a r t i n u s B a n f i tímár és tanácsos, 1 608 — 1621-ig. Weissk.

Bánfi Pál (sic.) communitas tagja 1613— 1617-ig. — D. Fundgruben.

Petrus B a n í i timár és tanácsos 1613 — 1629-ig. — D. Fundgr.

A r kosi Veres család:

Petrus Ver esi us Arcusin us brassai iskola rectora 1552-ben és 1556-ban. — Benkö transsylv. —

Forgács család:

Michael Forgács mészáros és tanácsos 1605 — 1617-ig. — D. Fundgr.

Margaretha Forgács, Petr. Mederusz szász pap. neje 1654 —1648-ig.

Valent. Forgätsch falnagy 1637 —1639- ig. — S. Pr.-Blätter.

Aradi c s. :

A schellenbergi csatában 1599-ben a zászlót a brassai hires kapitány Aradi viszi. — S. Hausfreund 1855.

Kömives cs. :

Kömives István 1587 készült sírköve megtaláltatott a múlt században a bolonyai szász temetőben.

В о j é r c s. :

Bojér István 1613. tanult, csendes és kegyes embernek mondja Hegyes senator.

Boyer Péter a fennebbinek öcscse. — D. Fundgr.

Hegyes család:

Andreas Hegyes comm. tagja és tanácsos 1613 — 1627-ig. — I). Fundgr.

Job. Hegyesius, iskola rectora 1637— 1640-ig. — Benkö ti’anssyl.