Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-06-30 / 52. szám

— 20G —

ban nehány külföldi nyelv-tanár áll. A Pesten történt strikeok majdnem mind a külföldi munkásszövetség izgatásai folytán és annak felhívására történtek.

A párisi commune leveretését az „International“ Európa-szerte tüntetésekkel üli meg, s ily tüntetések Pesten is elrendelve voltak. E célból egy városi térre volt hirdetve népgytilés. Minthogy e tér felett a város rendelkezik, az ott a népgyiiíés megtartását betiltá.

Az illetők erre összegyűltek az Istvántól1 4. számú házban, hol ezen, a hatóságnak előbb be nem jelentett gyűlésen, beszédek tartattak a párisi commune megünneplésére, és szidalmazták a monarchiát s a tulajdon-jogot. Inuen az illetők, mintegy 4—500-an tárt sorokban indultak ki a városligetbe a „bimbóház“ korcsmába. Mindegyik munkás fovegén gyászkokárdát viselt, a párisi commune eleste feletti gyász jeléül.

A nevezett városligeti korcsmában beszédek tartattak hogy: Le a monarchiával! Le a kormánynyal! — Több városi biztos szétoszlásra hívta fel a tömeget, s az ellenszegülők letartóztattak.

Eddig összesen mintegy 16-an voltak fogva. Ezek feles számmal külföldi s bécsi ismert mnnkás-izgatók, kik, úgy látszik, Pest rendezetlen viszonyait igen alkalmasaknak találtak izgatásaikra s egyelőre nagyobb mérvű munka-felfüggesztést terveztek, mi részben sikerült is. Ön természetesnek fogja találni, hogy ilyesmit a hatóság nem nézhetett tétlen kézzel s a megfelelő intézkedéseket sietett megtenni.. Ez intézkedésekről, a melyeket a városi kapitányság íoganatositott, a belügyministerium értesítve van, az illető vizsgálati iratok a ministeriummal közöltettek, s legyen ön meggyőződve, hogy a személyes szabadság érdekei szintúgy tiszteletben tartatnak, a mint a hatóság nem fog késni oly szigort is alkalmazni, minőt a viszonyok követelnének. Ez internationalis mozgalomtól egészen függetlenül történik az, hogy a városkapitányság oly munkásokat, kik 8 nap alatt keresetforrásukat nem tudják kimutatni, Pestről kiutasít. Ilyesmi városi statútum alapján történik; s ezt a fenyegetett közbiztonság érdekei követelik, miután ép most, midőn különben munkáskézben oly nagy a hiány, Pesten feltűnő nagy számmal csoportosulnak oly emberek, kik nem akarnak dolgozni. Ennyi az, mit ez ügyről, a vizsgálatok jelen állapotában, önnel közölhetek.

H о г V á t c s. :

Michael Ho r vat tímár és törcsvári al- porkoláb 1612-ben. D. Fundgr.

Horváth és F e r e n c z családok elszászo- sadva ma is vannak főként Feketehalmon.

Balog c s. :

Balog István meghalt 1640 és leánya Balog Kata 1637-beli sírköveik megtaláltattak a mnlt században a bolonyai szász temetőben.

M aj о r c s. :

Major András brassai magy. prédikátor 1646 — 1649-ig brassai Major Márton, a gyula- fejérvári könyvnyomda felügyelője 1642 — 1656-ig. Beukö transsylv.

Magyarosi c s. :

Magyarosi Péter mészáros 1656 előtt.

Magyarosi János szószolló 1707-ben. Bolonyai magy. szomszédság articalussai.

Magyarosi kömives 1718-ban.

Gr о th á r d c s. :

Bőig ár szegi Gothárd Márton m. préd. 1649 —1660-ig.

Gotliárd Jakab m. préd. 1675 — 1682-ig.

Gothárd János ugyan az 1682 — 1685-ig.

Magyar delegaczió.

Az albizottság a pénzügyministerium 1872. ovi költségvetését, mely 1.887.674 irtot, tesz levonás I nélkül helyben hagyta, szintúgy a 2.774 frtnyi fedezetet. Az albizottsága közös minisztériumnak válaszára nézve, melyet az 1871. évi közösügyi költség- vetés tárgyalásakor a bizottság által hozott határozatokra és nyilvánított kivánatokra adott, a következőket jelenti :

1. Az 1867-ik év végével maradt, do mindeddig teljesen meg nem osztott közös pénztári készlet iránt a közös pénzügyminiszter azt jelenti, hogy újabb sürgető átírást intézett a monarchia két felének illető minisztereihez, melyben az érintett közös pénztári maradványok és egyéb aktív követelések kiegyenlítésének befejezését szorgalmazta, — de az utolsó ülésszak befejezése óta lefolyt rövid időköz folytán végleges eredményt nem jelenthet.

Miután nemcsak tavai, de az 1867-ik év 15. t. ez. hozatala és így 4 év óta mind a magyar országgyűlés, mind a közösügyi bizottságok sürgetik a közös aktívák tárgyábani leszámolást, az albizottság j kifejezést adva azon a közös pénzügyminiszter által is osztott reménynek, miszerint ezen, mindkét fél államháztartására nézve oly fölötte fontos és az

1867-ik évi zárszámadást egyedül lehetségessé tevő ügy minél előbb végleges megoldásnak vitetendik eléje, a közös pénzügyminisztert ezen irányban folytatott tárgyalások siettetésére véli utasitandónak.

2. A közös nyugdij-szabálzatnak az illető törvényhozó testületek utján leendő létrehozása iránt a közös pénzügyminiszter arról értesité a közösügyi bixottságokat, hogy a monarchia két felének minisztériumaival már korábban közölt a polgári rendű közös tisztviselők és hozzátartozóik nyugdijairól szóló törvényjavaslatnak, az illetékes törvényhozások alkotmányos tárgyalás alá való bocsátását szorgalmazta

I ugyan, azonban a két államterület minisztériumainak módjában nem volt a jelen ülésszak megnyíltáig ezen tv.-javaslat tárgyalását lehetővé tenni.

Az albizottság tekintettel az utolsó ülésszak befejezése óta lefolyt időköz rövidségére ezen jelentést tudomásul veszi ; minthogy azonban a fönálló nyugdij-szabályzat nem alkotmányos utón jött létre, a közös pénzügyminisztert továbbá is oda utasitandónak véli, hogy a két fél minisztériumai utján az illető törvényjavaslatnak alkotmányos tárgyalása siettetését szorgalmazza.

3. A föszámszéknek az alkotmányosság elveinek megfelelő szervezésére nézve azt válaszolja a közös pénzügyminiszter, hogy azt még nem lehetett keresztül vinni, miután a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok számára fölállítandó számszék szabályzata eddigelé még nem került alkotmányos tárgyalás alá-, — mégjegyezvén azonban, hogy e tekintetbén egy előfeltételnek már elég tétetett az által, bogy ö fölsége a közös föszámszék elnökét kinevezni méltóztatott.

Az albizottság azon nézetből indulva ki, hogy, miután sem az osztrák közösügyi bizottság, sem a monarchia két felének törvényhozása a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok számára fönálló föszámszék végleges szabályzatának alkotmányos tárgyalásától a közös föszámszék szervezését függőben tax-tani nem akarták — a közös pénzügy- miniszter által érintett akadálynak ily döntő súlyt tulajdonítani nem lehet — nem ismerheti el azt, hogy a szervezés egy előfeltételének az által már elég tétetett volna, hogy ö fölsége a főszámszék elnökét kinevezni méltóztatott, sőt épen azért, mivel az alkotmányosság elvei szerint a föszámszék elnökét kirekesztöleg illeti a felelősség terhe, ennek törvényes — megállapítása s igy a számszék végleges szervezetének életbe léptetése előtt a közös minisztériumnak az elnök kineveztetése iránt tett fölterjesztését idöelöttinek nyilvánítani kénytelen.

Egyébiránt a közös minisztérium már most nemcsak fölbivaudó, de kötelezöleg arra volna utasítandó, hogy a közös főszámszék elnökének a miniszterekkel koordinált állása és az egész számszéknek az alkotmányosság igényleteinek megfelelő szervezése iránti törvényjavaslatot halasztás nélkül a monarchia két felének minisztériumai utján az illető töryényhozó testület tárgyalása alá terjeszteni siessen.

V i (I é k.

Czoítllva, 187 L Junius hó 25.

A helybeli év. ref. felekezeti iskolában mai- nap tartatott meg a rendes vizsgálat.

Az egész tárgyról nem szóllanék, — ha csak ezt kellene meg Írnom — de lelkeinet nyomja egy fájdalom, a szánalom. Tudtam, és tudom én azt vajmi jól, hogy a falusi tanitok csekély — mondhatni semmi — fizetés mellett minő állást foglalnak el ; de azt nem tudtam ez évig, hogy a tanítói pálya oly serdülök között, kik még szóllani is alig ! tudnak; kedves legyen, sőt szenvedélyé váljék.

Háromszék egyik legkisebb helysége ez, t. olvasó! egy olyan, melyben a megyének absolute semmi, a községnek pedig csak annyi jövedelme van, miből a kiadások fedeztetnek nagy nehezen.

h helységben adta énekvezér és tanító Sándor Mihály ur a vizsgát mainap, szülök, hallgatók, és idegenek legnagyobb megelégedése és elismerése között. Hogy mily szenvedélyes jó tanító volt ez évben is, azt fényesen bebizonyította.

És a fizetése : — — — Kántori és tanítói fizetés = 21 kalongya rozs, 21 kalongya zab, 1200 □-öl szántó használata és ... és .".11 forint. 20 kr. o. é.

Egy jó tanítónak, kit a környék is annak ismer; s hogy szenvedélyei tanítson, miként teszi megélni ennyi fizetésből; ez talány előttem.

Reméljük, hogy a tanfelügyelő ur — mint megígérte — gondoskodni fog róla, mert ha valaki, úgy bizonyára ö is kiérdemelte; de szívesen kérjük aképen intézkedni, miszerint ne szakitassunk el tőle.

Addig pedig kérnék szépen a Czofalvi megyc- birót, hogy a mi három évtől fogva megyei jegyző- könyvön egyhangúlag elhatározva vau — t. i. tanítói lakon egy kutásatás — végre valahára készüljön rá s hajtsa végre.

Csia József.

Bácsfaln, 1871-ik évi június hó 24-ón.

Tegnap, midőn a Brassói heti vásárból délután

5—6 óra tájt vissza jöttünk, Dereszte és Bácsfalu közt — a mi noha sem nyárban sem télben nem tartozik ritka esetek közé — ismét egy kellemetlen meglepetése volt az utazó közönségnek.

Ugyan is a rendkívüli esözézek miatt a Törnös vize megáradván, mely az áradásakor a hely lejtős fekvése tekintetéből dühöngő sebességgel szokott folyni, körülbelül 14 szekéren lévő utazók kényte- lenittettck az árvíz szélén megállni, — bámulva az árviz garázdálkodásait, s várva annak apadását. A várakozás azonban mind füstbe ment, -— mert késő este még is csak vissza kellett menni a Deresztébo mindnyájunknak : a hol minden aggodalom mellett szerencséseknek érzették magukat azok, a kik a korcsmába korán beszállásolhattak, azért, mert a fogadó helyiség az összes utazók számára szűk lévén — egy része kénytelen volt a Dcresztei román szomszédok testvéries vendégszeretetét igénybe venni, — a honnan csak más napra viradólag lebete utunkat veszély nélkül tovább folytatni.

De ezzel nincs vége mindennek, mert tegnap östve az árviz szélén ácsorgásunk alatt egy oly dicséretre méltó cselekedetnek is voltunk szemtanúi, hogy azt érintetlenül hagyni embertelenség volna, és az ime igy következik :

Dei'esztei gyapjú mosató t. Jenácho Alexe ur látva, hogy a Bácsfalvi és Türkösi gyapjú mosó munkás íxöszemélyek, kik a munkát végezve, minden östve haza szoktak menni — de most a hazamenetelre nem számíthatva, a Deresztébeni éjszakára visszamaradás őket kétségbeejtő jajgatásra fakasztotta — saját költségén 6 uj frt. fizetés mellett egy oly ismerős molnárját fogadta meg, a kit többször látott az árvizén kemény megrakott szekerével keresztül vergődni — és a kinek most is sikerült a sebes nagy folyót kacskaringósan kerülvetve, a nö- személyeket — noha közbe-közbe az átszállítás alatt nagy sikoltásakat is lehetett hallani — szei’encsésen által szállítani. Azon nöszemélyeknek pedig, kiknek nem volt bátorságuk a szekérre felülni s Deresztébe vissza maradtak, a nevezett Jenácbe ur sajátlábol mindameunyinek vacsoi’át adatott. Hát nem tiszteletre méltó egy oly nemes lélek, a ki szegény munkásait a veszedelem s szükség idején a sárból kirántani igyekszik ?

De ezzel sincs vége mindennek, mert miután ez is megtörtént kezdődött ismét az utazásban megakadályozott nép zúgolódása és hogy hányféleképen lehetett elkeseredett hangokat hallani, azért t. i., hogy egy oly bidnak építéséről, mely már ezelőtt századokkal fenn kellett volna hogy álljon, s még mai napig is mindenfelől hallgat a Krónika felőle, azt képzelni se lehet; s épen azért minthogy a kár- hoztatások többnyire az illető törvényhatóságok gondatlanságaira s lássu működéseire vonatkozók voltak, helyesebbnek tartom ide nem sorolni.

Különben ideje is volna a nevezett helyre, a hol a viz gyakoiá változatos ái'adásai s folyásai miatt még csak állandó pallót sem lehet tartani, s télben is az utazók fagyrepedésekben megakadva s beszakadva irtóztató szerencsétlenségeket szenvednek, hogy már valahára egy állandó bidnak építését az illető törvényhatóság elrendelné, a mit a nép már rég óhajt ; mert tapasztalat szerint annyi bizonyos, hogy Bácsfalu, Tiirkös, Csernátfalu és Hosszufalu közönségei a hídépítési költségek aránylagos részét fizetni készek, hogy a Brassó közönsége is — részint a határ fekvésének tekintetéből, (mert a folyó területének hason fele része Brassóhoz tartozik) s részint pedig azért, mert a fönnebbi közönségekből összesen