Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-09-29 / 78. szám
Brassó, S 87!. ; ■■ j в—ианвв шшвишвирсд п Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer kedden és pénteken. Л r a : Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . , 1 ft. 50 kr. Szerkesztői s kiadói szállás : Kenyeres Adói f ügy véd i irodája, Nagypiaezon. Hirdetési dij: 3 hasábos garni on d sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és Kamncr nyomdájában. ад-дсяЕди Szemle. Brassó, szeptember 28. Külföldre vonatkozólag az a hir érdemel nagyobb figyelmet, bogy a német- és osztrák-magyar birodalmak fejei közt történt egyezkedés következtében a muszka is megmozdult, bogy ennek ellenébe valamely más szövetséget állitson. Egy Konstantinápolyból jött távirat szerint a franczián kívül a törököt és dánt igyekszik bevonni ebbe a szövetségbe. Most természetesen még csak ijesztgetésre szolgál a szövetség. Vajba úgy rá ijesztenének kölcsönösen egymásra, bogy egyik se merne bábomba kezdeni a népek vagyonának, életének rovására ! A politikai események központja azonban jelenleg a mi kedves szomszédunk Ausztria. Mint Romániában a miniszterek, anynyiszor változik Ausztriában az alkotmány. Most is nagy változást készülnek végrehajtani rajta; onnan származik a sok hűhó. A 67-iki magyar kiegyezés maga után vonta Ausztria alkotmányossá léteiét is. Tudományos bölcs juris doctorok lettek miniszterekké s azt lehetett hinni, hogy mindjárt megvalósul Plato eszményi állama. A bölcs doctor urak azonban, a kik konyhán soha sem jártak, hanem egyenesen szakácskönyvből kezdettek tűzni, — úgy elsózták a levest, hogy Ausztria szláv törzseinek, főként a cseheknek sehogy sem volt ked- vök leülni az asztal mellé. S ha csak visz- szavonultak volna a cseh atyafiak, senki sem vette volna számba valami nagyon ; de nekik is volt eszök és kezdették árulni magukat, ha szinből is, a muszkának. E már csiklandós tréfa volt. Segitni kellett a dolgon. Herbst Giskra doktorék bogy így felsültek, át kellett engedniük a kormányt Taafe grófnak ; attól meg Potocky kezébe került és egyik sem tudott boldogulni. így ébredtünk aztán egy szép napon arra, hogy Ausztriában Hohemvaithuak hivják a miniszterelnököt. Mit akar ez a Hohenwart ? — kérdezte minden ember ; és ő megmutatta, hogy: „a mit akar, meg is teljesiti“: megnyerte a szláv fajokat, főként a cseheket annyira, hogy most azok lelkesülnek Ausztria érdekeiért. Csakhogy ezzel meg a németeket haragította maga ellen, úgy hogy strikolnak mindenfelé ; még a tartomány-gyűlésekben sem vesznek részt. Es ha a cseh elégedetlenség Muszkaországot erősítette rokonszenvévei, a német elégedetlenség számára nyitva áll Németország. Mindenképen nagy baj ennek a szegény birodalomnak, amely Ausztriának neveztetik. Az osztrák-németek közül azok, a kik még fenn kívánnák tartani Ausztriát, a magyarok támogatását keresik. Egyik fővezérük Giskra s még többen lent jártak Pes- ten, egyezkedni a Deákpárt főembereivel. Bécsi lapjaik már fútták is a győzedeimi nótát, hogy : „megállj csak ilyen-olyan Ho- henwartja ; megtanít téged Andrássy meg Deák !“ Ezek azonban nem éreztek kedvet, bele vegyülni a szomszéd dolgába , hanem olyan formán nyilatkoztak, hgy igen nagyon becsülik a német szomszédot és minden jót kívánnak neki ; de azt óhajtanák, hogy valamint a német, úgy a szláv fajok is megelégedésüket találják a velünk szövetséges birodalomban, és ne legyen okuk kifelé gravitálni. Most már foly a kecz a Lajthán túl és senki sem tudja, hogy mi lesz a vége. Elég baj, hogy annyira élére állították a dolgot, miszerint egyik vagy a másik rész okvetetlen elégedetlen legyen. Ha azokat a jó doctor urakat megszólítaná az ember, hogy Írjanak könyvet különböző fajú népek egyenjogú kormányzásáról, — pompásan megírnák; de a megvalósításnál aztán zsebükben marad a tudomány. Eléggé sajnáljuk, hogy ,igy van, mert a szövetséges gyengesége nekünk is gyengülés. Es ugyancsak kellemetlen lenne ránk nézve az a fordulat, ha Ausztriában a sok zűrzavarból valamely reactionarius kormány, vagy épen absolutismus nőné ki magát. Nem elég, hogy alkotmányunkon változtatni kellene, de attól is lehetne félni, hogy elragad a szomszéd betegsége. Már is emelgetik fejőket ó-conserva- tiveink, a kiknek egyéb pártjuk nincs, csupán az ultramontanok. Gyönyörű egy com- pania ! Senyey báró lapot alapit Kecske- méthy Aurel szerkesztése mellett, napi lapot és természetesen három próbás pecso- vicsot. Különben ez az ultrám о ntán, ó-con- servativ mozgolódás még javunkra szolgálhatna, ha ideje korán észrevennők és ösz- szeszednők magunkat: hogy azok, a kiket szabadelvű eszméik egymás támogatására utalnak, támogassák egymást valóban és ne igyekezzenek árkon-bokron külön pártokat alkotni. Hazánkban különben a főíigyelem jelenleg a bírósági kinevezésekre irányul. Ellenzéki lapok néhányért a kinevezettek közül megtámadták a kormányt; Deákpárti lapok úgy nyilatkoznak, hogy egyre-másra meg lehetünk elégedve az elnökök névsorával. — Részünkről tartozunk azzal a vallomással, hogy, habár magunk másokat óhajtottunk volna némely állomásra, a körűibe íekvő elnöki állomásokat illetőleg úgy ér» A kolozsvári biró fája.*) Történeti elbeszélés. I. Kolozsvári bírónak jól van dolga bezzeg : Ingyen dolgozik a nép; csak gyűlnek az ezrek. Nem dolgoznék biz a szegény; de ba ütik bottal; Szegény ördög hogy, daczoljon haj du-akarattal ? Egy napon is utsza tele sok szekérrel-fával ; Ingyen hozta a parasztság éhező marhával. Most behordni, ölbe rakni : erre kell a napszám. Oda űzik a parasztot, ha találják utszán. Izmos hajdú mogyoróját kevélyen legyinti; Szegény népet szófogadni mogyoróval inti. Ni te ott is, mészárszékben bujt egy az ajtóhoz ! Elé-elé, sima orrú, dolgozni bíróhoz ! Mit adsz érte? — szól amaz ki — mit fizet a. gazdád ?u *) „Nemere“ naptárakat szerkeszteni megígértük ; de bizony a felettébb sok egyéb tennivaló miatt tnost csak a jó akaratnál maradtunk. lia isten éltet, jövendőben. Addig is itt használunk fül némely közleményt, melyeket a naptárak számára gyűjtöttünk. „Szerk. “ A hátadra mogyorófát, hogyha daczolsz, azt ád. Nem is mondja el másodszor — de jól rá hány tüstént. Jobb lett volna, szegény ember, megmozdulnod önként ! Kötekedő sima orrú elfelejti kedvét ; Ügy vezetik pórázon be, mint olasz a medvét; Ott még egyszer megkérdezi bírótól magától : Mi a díja napszámosnak itten egy öl fától. Eb az inge knrafia, csak kérdezd még egyszer ; Olyan dijt kapsz, hogy éltedbon tudom nem feledsz el ! Elhallgat a sima orrú s izzad a munkától ; Egyszer aztán búcsút vészen — a kapu-fél fától. II. Más nap reggel sürgés -forgás veri fel Kolozsvárt : Mátyás király Hunyad felöl megérkezik mindjárt. Czifra öltönyt, szelíd arezot vált a biró gyorsan. Fényes gomb az öltözeten, alázat az arezon. Begyiilekszik udvarolni sok fényes jobbágya. A királynak első dolog népe boldogsága. Kérdi is, hogy tanácsurak eleibe lépnek: Hogy van dolga a városnak s bogy a szegény népnek ? Alázatos arczu biró kész röktön a szóval : Elárasztói uram király mindennemű jóval. Szülőfölded emelkedik, a nép nyugodt, boldog. Adja isten soká vinned dicsőséges dolgod. Értem, értem ; de miként van a népnek szegénye ? Nem nyomja e gazdagok és hatalmasok kénye ? Semmi, semmi, uram király, elégedett minden. Igazsággal uralkodunk zsellér-emberinken ! No ha úgy van, mondd hát, tegnap ki hordta be fádat? Bírót mintha menykő ütné, fél halottá sápad. Én is hordtam — a király szól — kurafinak szidtál ; Erőszakkal. dolgoztattál ; fizetést nem adtál. Elé, elé poroszlóval a király elébe ! Gondolja, bogy jutalmazzák: nagy büszkén belépe. Ide tekints, szemem közé; sima orrom nézd meg! A poroszló szelét érzi nem álmodott vésznek. Osmered-e sima orrom, a melyet gúnyoltál? Emlékszel-e a szitkokra, melyeket rám szórtál ? Én jól érzem, ég a helye, magyarófád súlyát ! Királyoddal éreztetéd szegény nép sohajját ! Nosza mindjárt három ember a bíróhoz menjen • Ott felírva megtalálják, hogy dolgoztam ingyen. Menjenek be egyenesen biró udvarába: Három iratos hasáb van a nagy kazal fáb’a. Három iratos hasábot ottan meg is lelték ; Mátyás király névírását mindjárt inegösmerték ; Birót és a poroszlóját országból kiverték ; Mátyás király igazságát mindenütt dicsérték. Kibédi.
