Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-09-29 / 78. szám
— 310 — tesülünk, hogy átalában véve megelégedésre szolgálnak a kinevezések. Magyar képviselőház. A képviselőház ülése. Sept. 23. d. e. 10 órakor. Napirend: a 30 milliónyi állam kölcsönről szóló törvényjavaslat tárgyalása. 0 r d о d y Pál igazoló bizottsági előadó jelenti, hogy Orbán Balázs Maros-Vásárhely országgyűlési képviselője véglegesen, Széchenyi Ödön gr. Sopronmegye képviselője pedig a szabályszerű 30 nap fönntartásával igazoltatott. Henszlmann Imre előterjeszti az ország czimerére vonatkozólag készített törvényjavaslatot, mely a következőkben határoztatik meg : Hasított paizs vörös előmezején zöld hármashegy fölötti liliomos arany koronán emelkedő kettős ezüst kereszt ; hátsó mezején nyolez fölváltva ezüst és vörös pólya (Magyarország a királyhágón innen.) — A paizs félkörii lábán vörös osztó pólya fölött kék mező - közepén fölrepülő növekedő (azaz fél) sas, jobbra arany nap, balra növekedő arany hold arczczal. — A pólya alatt arany mezőn hét, 4 — 3 vörös torony : (Magyarország királyhágón túl). A paizsfő közepén öt-öt mezős-fehéres tábla; (Mai Horvátliország.) Jobbra két ezüst folyó által fölosztott paizsnak felső kék mezején hatágú arany csillag, a két folyó közti vörös rhezőn természetszinü futó nyest, az alsó tiszta mező kék sziuü : (Mai Szlavónia). Balra kék mezőn három, 2 — 1 koronás oroszlánfö. Dalmátország. Egy félig Horvát - félig Magyarország vértét megfekvő kis paizs rózsaszínű arany damaszkirozott mezején kétfejű és kéttestű sas, mely korsón áll, az utóbbiból viz ömlik, a két sas fölött herczegi korona lebog ; mindez tormészetszerü sziliben. Jelszó „Inde- ficienter“ : (Fiume). A nagy közös paizson nyugszik Magyarország koronája. Korona-tartó fehér ruhába öltözött növekedő angyal, a pajzsot, mindenik oldalán egy-egy szintén fehér ruhába öltözött lebegőangyal tartja. Következik a uapireuden levő tárgy. Felolvastatik a pénzügyi és központi bizottságnak erre vonatkozó jelentése, valamint a IV.-ik osztálynak különvéleménye. A pénzügyi bizottság és ennek alapján a központi bizottság a kölcsönről szóló törv.-javaslatot elfogadásra ajánlja. A IV.-ik osztály különvéleménye azonban a törvényjavaslat tárgyalását elhalasztani, indítványozza akkora, mig az 1872. évi költségvetés meg lesz szavazva. Az általános vitát megnyitja : Szél Kálmán közp. biz. előadó, ki mindenek előtt konstatálja, hogy a tárgyalás alatt levő kölcsön azon beruházások folytatási költségeinek fedezésére lesz szánva, mely beruházásokat ezen s az az utolsó törvényhozás a kormánynyal együtt iniczi- ált. Tetemes milliókra menő befektetések nemcsak nálunk, hanem még más virágzó országokban sem fedezhetők a rendes jövedelemből; mert az állam rendes bevételeit elölegesen oly mérvre fokozni, hogy azok által rendes befektetéseket lehessen eszközölni, ferde pénzügyi politika volna. Ezen elv, hogy elölegesen a kilátásba helyezett befektetésekre a rendes bevétel emeltessék mind 68 ban mind ezen évben kimondatott, hogy nem helyes, s igy egy kölcsön felvételének szükségessége kétségtelen. P é c h y Tamás mint a IV. osztály különvá- lasztmányának előadója felel Szél Kálmánnak. Kifejti osztályának álláspontját. Szóló nem bocsátkozott annak taglalásába vájjon a kölcsön előnyöket nyujt-e, hanem azt tekintette, vájjon most a 72-iki költség- vetés küszöbén helyes-e a ház részéről már is előzetes kölcsönt kötni, mielőtt még a költségvetés tételeit ismerné. Ajánlja a különvéleménynek elfogadását. — Horn Ede kijelenti, hogy ö a befektető seknek nem ellensége- és igy nem a kölcsönnek is, annyival inkább nem, miuthogy mindez évben, mind 72-ben deficitünk lesz. Azonban sokkal fontosabbnak találja annak eldöntését vájjon az 1872-évi költség- vetés megállapítása előtt lehetséges e a kölcsön vagy nem. Szóló azt hiszi, hogy midőn 30 millióról van szó, a háznak joga van arról meggyőződni, vájjon csakugyan kell-e oly nagy deficitnek lenni. Megengedve is azt, hogy a deficit akkora lesz, mint az elő irányozva van, még akkor is igen fontos kérdés, vájjon a deficitet kölcsöu utján kell-e fedezni. Pártolja a külön véleményt. Móricz Pál azt kérdezi a központi bizottság- előadójától, nem lehet-e a fedezetről más utón gondoskodni ; a budget tárgyalásnál pl. azon eszme merülhet fel, hogy adjunk el államjavakat vagy értékesítsünk államvasutakat. Szóló kijelenti, hogy nem bizik a pénzügyér takarékosságában; a pénzügyér hibás lépéssel kezdette meg hivataloskodását, t. i. a hivatalnokok fizetése fölemelésével: ha ők 20 év alatt tudtak tűrni, várhattak volna addig mig az ország pénzügyeit rendezi. Pártolja a különvéleményt. Simonyi Ernő kijelenti, hogy soha egy krajezárt sem fog megszavazni valamely építkezésre, mig előtte nem lesz az egész tervezet és költségvetés; ezen törv. javaslatot pedig sem most, sem később nem fogja megszavazni. Jókai Mór elismeri, hogy kölcsönt, ha szükséges föl kell venni. A kérdés csak az mire vesz- szük föl, [ha betudják azt bizonyítani, hogy hasznot hajtó vállalatba fektetik a kölcsönt, kapnak nem 30 mi Iliét, de többet is, és kapnak olcsó pénzt, miut kapott is már igen sok ország ; ha csak terjeszke- desre akar kölcsönt venni, akkor drágán fog kapni. Szóló óhajtja, hogy Magyarország vagy ólcson kapjon pénzt, vagy ne kapjon, S miután budget tárgyalása nélkül azt, hogy haszuos-e a kölcsön vagy nem, állítani lehetetlen, pártolja a IV.-ik osztály különvéleményét. Csiky Sándor hevesen kel ki a kormány egész politikája ellen, s a felelőséget a kormánypártra hárítja. К e г к á p о 1 y pénzügyminiszter hivatkozik a ház határozataira, melyek által a kormány vasutak és csatornák építése végett 60 millió ezüst forintnyi kölcsön megköthetésére felliatalmaztatott. A kölcsön fölvételét pedig nem tárgyalta abudgettel együtt, hanem attól egészen külön határozta el. Tagadja Horn ellenében, hogy előleges szerződés volna kötve, az csak megbeszélve van, és épen azért akarja ma már a törvényt, hogy módjában legyen a szerződést megkötni, s a kölcsönt realizálni, de nem ma, hanem mikor az esélyek kedvezők lesznek. A pénzügyminiszter azután áttér a tett megjegyzések czáfolatára s azon megjegyzésre, hogy a kölcsönre most nincs szükség, kiemeli, hogy csak a kölcsönből folyó pénzre nincs, de igen is vau a törvényre és a szerződésnek törvény alapján megköthetésére. Kéri a házat a törvények most megszavazására, hogy a netán közelebb kínálkozó kedvező alkalmakat felhasználhassa, és ne legyen kénytelen azokat elszaladni hagyni. Péchy Tamás, mint a különvélemény alöadója, kéri újból a házat a különvélemény elfogadására. A vita befejeztetvén névszerinti szavazás alá bocsátatott a kérdés. Elfogadja-e a ház a kölcsön felvételéről szóló törvényjgvaslatott vagy nem? 428 képviselő közül a föltett kérdésre igennel szavazott 109, nemmel 88, távol volt 230. A kölcsöu törvényjavaslat tehát általánosságban a részletes tárgyalás alapjául 20 szavazat többséggel el van fogadva. — Az eddig1 igazságnak állított igaz- talanság. Hiszem , hogy némelyek e merész állításon megütköznek, s különösön pedig azok, kik — fájdalom — még ez idő szerint is azon hitben és meggyőződésben vannak, hogy ezen régi latin közmondásnak : „Quem dii odere, praeceptorem fecére“ igazságossága megdönthetien. — Vessük mérlegbe az ellene, megmellette felhozható érveket röviden. 11a tekintetbe vesszük, hogy menynyi munkát, mily nagy kitartást és mennyi önfeláldozást kíván a tanítótól népoktatási törvényünk ide vonatkozó része ; ha meggondoljuk, hogy mily erők állnak a tanító rendelkezésére azon kis gyermekekben, kiket nevelni, tanítani kell, továbbá menynyi nehézségei, félreértéssel kell szembeszállni, megküzdeni, mig egy kevés eredméuyre juthat, ideértve, hogy mind ezt egy kevés, vele alig kijöhető fizetésért némelyek szerint; ha itt megállapodnánk és tovább nem füz- nök gondolatainkat, okoskodásainkat, mint ezt igen sokan teszik, úgy meg kell az emlitett közmondás igazsága előtt hajolni. Ily bírálat azonban részrehajlásra mutat és szemeink elé hálót engednénk vettetni az emlitett közmondás által. Kövessük azért egy kissé a józon, logicával bíró ész útmutatása szerint a tanítói pálya fényoldalát is, és csak azután hozzunk elfogulatlan ítéletet a közmondás felett. Nézzük meg először is azt a kis gyermeket, kit a tanitó tanit. Vájjon van-e oly fásult szív, mely ha jót tesz valamely tehetetlennel, ne örvendene ? alig hiszem. Vájjon nem a legnagyobb jótett-e az, ha azon kis gyermeket, mely úgy szólva magával a legtehetetlenebb, a tanitó az életre előkészíti, és irányt ad, hogy neki az iskola kedves hely legyen itt, az életben pedig a legnagyobb megelégedéssel, a legnagyobb örömmel emlékezhessék vissza azon perczek- re, órákra és napokra, miket a tanitóval töltött? Ha az, egy jószivü tanitó, bizonyosan örömet és megelégedést fog érezni. Ö . e Megjegyzem azonban, hogy ezt, valamint az ezutániakat is, egy a paedagogiában kellő jártasággal biio es ennek alapján működő tanitó érheti el. Pillantsunk be egy perczig a családi életbe. \ an-e család, melyre egy jó tanitó áldást no árasztana ? Ott van a család minden tagja, kik időnként mind voltak valamely tanitó keze alatt; és ha о család boldogul, megelégedetten élvezheti napjait a legártatlanabb gyönyörökben véve részt, igen, mert a tanítónak sikerült az egyenetlenségek csiráját, a káros élvezetek hajhászását, elfojtani, száműzni, vájjon nem érezketi-e azon nagyszerű megelégedést, ho'-'y „ez mind az ö müve?“ így van ez egy egész községgel, melyben egy tapintatos tanitó árasztja jótékony sugarait szer. teszét. — De nézzünk be a nemzeti életbe, hogy mily változásokat hozhat létre a tanítói testület. Azt mondd a hires porosz tábornok: „Nem magának, hanem a néptanítóknak köszöni a győzelmet, melyet Ivöniggratznél nyert.“ Es ez igy van. Századunk ugyanis a tudományban, ismeretben, szóval a művelődésben elöhaladás századja. Mit ér ma a leghíresebb, legyakorlottabb katona kezében az emberi észnek eddig feltalálhatni sikerült legbizto- sabb gyilkoló eszköze is, ha nincs ismerettel párosítva; mit a szemeink előtt lefolyt nagy események is tanúsítanak; ma „többet észszel, mint erővel“ a jelszó. Es vájjon e jelszó megvalósithatása kiktől függ? A néptanítóktól. ludjuk azt hogy hazánk lakósága különböző nemzetiségekből áll, kiknek száma mind összesen is alig- mulja felül a 15 milliót; ha már e kevés számból álló nemzetiségek egymástól külön tartva, egymást ellenségnek nézve egymással szemben féltékenyek és a kölcsönös gyülöltség magvát hordják keblükben, mi várhat hazánkra? az enyészet. Vájjon azon nagy erkölcsi fegyver, melylyel e szemben álló nemzetiségek befogyvezezhetük, kiknek van birtokukban ? A néptanítóknak. Ha az említetteket sikerül körében elérni valamely tanítónak ; ha tapasztalja, hogy a rendelkezése alatt álló kis erőt nagygyá érüssé tette, melylyel a haza, a nemzet reményeinek, óhajtásainak kifejezést adhat; ha sikerült fáradságos, de lankadatlan kitörésének a gyermekek keblébe oltani a küliinbö- ző nemzetiségek és a haza iránti szeretetet, és ragaszkodást, mely egyedüli biztosítók, hogy hazánk nemzetünk felett a civilisatió hullámai össze ne csapjanak s kíméletlenül el ne sodorják, ha tud hazája és közjó iránt lelkesülni, — vájjon nem érte-e el földi boldogságának ne továbbját ? Ha már ennyi után is hozzuk a közmondás igazsága felett az Ítéletet és tesszük a bírálatot, azt fogjuk tapasztalni, hogy mellette felhozható érveket nemcsak ellensúlyozzák az ellene felhozhatók, hanem egészben megsemmisítik ; és hogy azon közmondás igazsága csak régi marad, és ma már incgnem állhat. A kik pedig ma is kétségbe vonnák a közmondás igazságtalanságát, azok szerintem nagyon szüklátkörü emberek. Egy tanítójelölt. к ü 1 f ő 1 d. FRANCZIA ÜGYEK. A versaillesi haditörvényszék 21-iki ülésében az Ítélet 73/4 órakor meghozatott, s Kochefort egy meg- erőditett helyen belüli deportáltatásra, Mounot egyszerű deportatiora, és Morét 500 frenyi pénzbírságra Ítéltettek. — Az átvizsgálás! tanács Ferré s több mások fölebbezését elvetette. A „Times“ párisi levelezője 19-ről ezeket írja : — „Ama német táviratok, melyek az ideiglenes kereskedelmi szerződés aláíratása, s a 6 megye oda- hagyatásának útjában álló akadályokra vonatkoznak, lényegesen alaposak ugyan, azonban e táviratoknak azon következtetése, miutha az alkudozások meg- meghiusultak volna, elsietettnek tekintendő, mivel az alkudozások a 3. czikk magyarázata tekinteteben, mely fölött keletkeztek a jelen nehézségek, egyidőre csupán fölfüggesztettek, gr. Armin ideiglenes gyengélkedése következtében. — Méltán remélhető, hogy az alkudozások ujrafölvételével, könnyen fog egyetértés létesülni a franczia kormány s a német követ közt, azon alapokon, melyekbe eredetileg mindkét fél beleegyezett.“ A „Pali Mail Gazette“ szerint a „Journal des Débats“ igazgatása, mely az alapitó családjában maradt, Bertin Edének a múlt héten történt haláláig, most már semmiesetre sem maradhat meg a család körében. Bertin unokaöccsét Leony Say-t emlegették ugyan ezen állásra, azonban ő jelenleg szajnamegyei főnök lévén, nem igen hihető, hogy ezen állását a megürült kiadósággal akarná fölcserélni. A „Times“ párisi levelezője teljesen alaptala-
