Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-09-12 / 73. szám
— 290 — Miként tanulnak a mesterek ! Bizony igaz az, hogy az ember a mig ól mindig tanul. Rég hallottam azt az örvendetes hirt, hogy a néptanítóknak ifju-örege össze fog gyűlni Brassóba tanulni. Ne Ítéljen engem el azórt senki, ha ón о rendkívüli dolgon csodálkoztam ; mert biz igy volt az, uraim, hogy ón és más polgártársaim előtt is egyaránt feltűnő valami volt midőn olvastuk azt, hogy a vén mesterek mennek iskolába, Őszintén megválva, a kíváncsiság nagyon sarkalt engem, az öreg mesteruramot, meg a fiatal tanító urat az iskola padján láthatni. Czélom sikerült : egy előadásra mcsteruram bevezetett. Meg is köszöntem ekeimének s még ezután is megköszönöm, hogy megmutatta miképen tudnak az érett korú emberek ép úgy, mint az iskolás gyerekek szépen a pádon ülni és együtt tanulni. Ott volt ám a drága dolog! Csak azt sajnáltam miért nincs ott a tisztcletes és nótárius uram, hogy látták volna milyen szépen lehet a felnőtteket oktatni és vettek volna példát, miként lehetne a községeinkben oly nagy számmal írni olvasni nemtudókat a téli napokban tanítani. Tudom azt, hogy sok polgártársam nem látott ilyen kedves dolgot; engedje meg azért a szerkesztő ur, hogy becses lapjában mondjam el azoknak, a mit én láttam egy pár órán. Egy tanár elkezdett beszélni a tanítóknak olyan szükséges dolgokat, melyek a népiskola körébe megkívántainak. Mikor jól kibeszélte magát kérdést intézett hallgatóihoz, és igazán nagyon féltem akkor, nehogy engem megszólítson, hogy lehetne ezt meg amazt a népiskolában keresztül vinni. Nem maradtak ám adósok a tanitók is a felelettel. Egyik egyet, másik mást. eddigi tapasztalataik alapján mind ügyes dolgot beszéltek, Na de azért nem haragszik meg az a bizonyos tanító ur, kinek azt mondották, hogy bizon col- léga ur, ha úgy járt el tanításában a mint itt el mondotta : nem helyesen cselekedett. Alapos okokkal meggyőzték róla ,kogy mi a jobb, és az annak rendi szerint miden harag nélkül elállóit elvétől. Úgy látszik azt tűzték ki jelszavul : győzzön a jobb ! Ha az előadó tanár valami nagyon szépet, de kivihetetlent mondott: belebojtorjánkodtak amúgy igazán, és kölcsönös eszmecsere után megállították a jót és kivihetők Nagyon hamar lejárta magát igy egy óra, és akkor kimentünk a gangba s pipára gyújtottunk. No do ekkor láttam én még valamit. A szomzéd szobából jönni kezdtek elő a románok bevegyültek a magyarok közé és viszont ; volt kérdezés egymástól, hogy ti collégák mit csináltatok ezen az órán, miért ezt meg amazt stb. egyszóval : pipaszónál is mind okos dolgot beszéltek. Szinte elfeledém hogy jobbfelől is szomszédság volt, és onnan is előállottak ép a szomszédok (szászok). De azt nem halgathattam kérdés nélkül, hogy ők miért vannak oly kevesen. Erről is felvilágosítottak a tanitók. Állítások szerint annyit tudnak a szomszédok, hogy nem fér több belejök. Tudtam is éu erre mindját, hogy hol van a bibi. Hej ! pedig a kinek a feje lágya még nincs benőve, mindig tanulhatna. — Népünk iránti jóakaratukért fogadják a tanító urak több polgártársaim nevében az őszinte köszönetét. Székely polgár. V idők. Kezdi-Vásárhely, 1871 September 6-án. Közelebbről városunkat lehangolt egyformaságából a hét testvér székely városok főispányává kinevezett Lázár Mihály ő méltósága megjelenése ébreszté fel. liég esmérve városunk közönsége ő méltóságának mint mindenben, úgy a közigazgatás élén is erélyes, tappintatos és sikeres működéseit, örömmel fogadta már a kinevezés kirét. — És ezen örömét sietett is bebizonyítani; mert midőn meghallá, hogy ö méltósága kőrútjában legelőször is szerény városunkat fogja meglátogatni, ez oly nagy örömet idézett elő minden kedélyben, hogy nem volt gazdag és szegény, ki egyforma lelkesültséggel ne sietett volna múlt vasárnap délután 4 órakor a város végén a főispán ur tiszteletére felállított díszkapuhoz, a hol minden ezéhok, valamint a város elöljárói s csak nem minden előkelő polgárai összegyűlve várták ő méltóságát. — Ezenkívül válogatott fiatalokból egy csinos lovas • bandérium számos kocsik kíséretében egész a határszéléig ménének ő méltósága fogadására. — Itt, — volt honvéd őrnagy Nagy Dániel ur fogadá és üdvözlő értelmes és jól ki gondolt beszédével, tolmácsolván a nép érzelmét, tiszteletét és benne helyezel t nagy reményét. — A melyre főispán ur válaszolván, forró szavakban fejező ki megelégedését és köszönetét a tiszteletért, Ígérvén egyszersmind, hogy igyekezni fog azt a város jólétének előmozdításával pótolni vissza. — És azután ezek kíséretében a disz kapunkhoz megérkezvén itt a nép éljeu kiáltásai, taraczkok dörgése és város kapitány Nagy Sámuel ur beszéde fogadá, a hónán aztán zene és szakadatlan éljenzések s mindnyájunk kíséretében érkezők meg városunk kebelébe, hol vendégszeretetében páratlan tekintetes Benkö Dániel ur házát tiszteié meg, mint annak vendége. Innen szemléié városunk kivilágított, görög tűz és fáklyák fényében úszó ünnepélyes alakjelt, melyet a tisztelet és szeretet varázsola elő. — Es ugyan itt öetvéli 8 órakor a helybeli zenészek és a polgári dalárda váltogatott közreműködése mellett fáklyászenével tisztelők meg, midőn rövid, de értelemdus beszédében ref. segédlelkész Kovács István ur még egyszer kinyilváuitá a nép tiszteletét hivatalába helyezett nagy bizalmát, és hivataláhozi szerencse ki- vánatát, melyek utón nagy éljenzések közt szétoszlott a nép. — Ezekuek mint egy folytatását képezó a Benkö Dániel ur házánál szeretett neje tiszteletére tartott névnapi ünnepély, hol számos vidéki és helybeli asszonyságok kedves társalgással különösen ő méltóságának nagyon tisztelt neje nyájasságával igen vidámá tevék a társalgást, kivált ha még ezekhez hozza-számitjuk tisztelendő Benkö Pál ur nagyon talpraesett kifogyhatatlan pohárköszöntöit. Következő nap, azaz folyó hó 4-ikén, számos vidéki és helybeli polgárok összegyűlvén a városház termében, főbiró tekintetes Benkö Pál ur indítványára egy küldöttség ment főispán ur után, ki is megjelenvén a gyűlés előtt, bémutatá kinevező okmányát a hol felolvastatott egyszersmind a belügyminiszter ur leirata, melyben tudató a várost, hogy Lázár Mihály ur a 7 testvér székely városok ispányjává neveztetett ki a király által. — Felolvastatott továbbá az esküforma, melyre főispán ur létévé az esküt. A főispán ur azután beszédében felfejtvén saját és a polgárság hivatását, felhivá a népet az egyetértésre, hivatalábani támogatásra, kiemelvén különösen, hogy felejtsenek minden párt különbséget, ott hol a haza, hol a közjóllét megkiváuja. Azután főbiró tekintetes Benkö Pál ur emelt szót, megköszönvén főispán ur Ígéretét és egyszers- mint Ígérvén, maga és hivatal társai nevében, minden törekvésök oda irányulását, hogy ő méltóságát hivatalos eljárásaiban segíteni és a közjóllétet elömozditani ők is fökötelességüknek fogják esmer- ni. Ezzel a gyűlés be is végződött volna, ha hozzá nem kapcsoljuk mint folytatását a közös ebédet, melyet a város termében a város közönsége rendezett, és a melyben számos vidéki és helybeli urak részt vettek. — Azt már említenem sem kell, mert az a dolgok természetes folyásából következik, hogy itt meg kezdöttek a toásztok ; legelőbb is főispán ur emelt poharat a király felségéért és családjáért, azután főbíró ur, a főispán űrért, ezenkívül számosán ki a haza, ki a miniszterek és nagyon sokan magán egyénekre, melyek mindenike éljen kiáltások és taraczkok dörgésében végződtek. Városunkból Bereczkbe szándékozván, még e nap tovább utazott a mikor is több mint 25 kocsi és nagy éljen kiáltozások kíséretében távozott. — Mondják, hogy Sárfalvánál, a falu népe elébe ki- gyiilve, nagyra becsült lelkésze által tolmácsoltatván érzelmeit fogadta. A nők pedig virág koszorúkkal halmozák kocsiját. — Adja az ég, hogy mindenütt hasonló részvétre találjon, akkor nem kell a kezdet nehézségeitől visszarettennie. D. J. Kézdiszék, szeptember 5. Megköszönöm a tekintetes szerkesztő urnák azon emberségét, hogy múltkori tudósitásomat jóakarattal fogadta, hosszadalmasságtól megmentette; tisztességes formában közreadta. Hogy mi történt azótától fogvást nevezetes do log, nem tudhatom, mivel hogy sok munka miatt falumból ki nem mozdultam ; utolsó volt dálnoki ebédelés. Beszélnek ugyan szóbeszédben egyet is mást is, de én ahoz nem szólok, mert magamnak tiszta tapasztalásom felőle nincsen. Hanem tegnap előtt biró koma városból jővén, egy éneket hozott magával készen leírva, melyben újféle dolgok vannak, a milyeneket még nem énekeltek Kézdiszéken. Ha a szerkesztő ur szereti a szép nótákat, ide mellékelem számára, hogy fúkassa. Egyébként jót kívánok mindenekben. К é z d i. Követ választási dal! Harmatos az őszi rózsa, Pirosat nyit a bimbója; Követ választásra nyílik, Kalapunkra oda illik. Gyönyörűn. Most a választás nem bajos, Éljen, éljen Tisza Lajos, О lesz hozzánk eljövendő Általa lesz szebb jövendő. Egünkön. Siet az Olt a Tiszába, S azt csevegi mostanába, Mindenük a Kézdiszéken : Tisza Lajos követ éljen. Sokáig. Székelyország, Székelyország, Be gyönyörű szép kis ország, Hej de sok a baja, baja, De talán megvigasztalja. Most az ég. Jogainkat lesz ki védi, Panaszunkat, ki megérti, Igazságot ad majd nekünk. Tisza Lajos a követünk. Bizonnyal. Fényes már a hire, neve, De féuyesebb becsülete, Szive, lelke igaz magyar, Ilonszerető szivet takar. Kebele. Tisza Lajos lesz követünk, Érte mindent elkövetünk, Senki másról ne beszéljen, Tisza Lajos követ éljen ! Sokáig. к ü I f о 1 (1. FRANCZIA ÜGYEK. A „Times“ egy czikkében Francziaország jóién helyzetéről többek közt igy elmélkedik : „A francza népnek személyes tekintélyre vágyódása, — mely azon érzetből ered, hogy az, hacsak nem létezik oly egyetlen egyén, ki előtt meghajoljon, s ekkép az önkormányzat erőfeszítését kikerülhesse, czéltalan hánykódásokra van kárhoztatva csodálatos és elcsüggesztő tény. Szintúgy mint a hajdani görögök, — a modern Francziaország is egyik bálvány oltárától a másikhoz fut. Húsz éven át a nép nem tudottlétezni a császár nélkül ; ö volt a társadalom megmentője. — Minő a helyzet a jelen perezben? A név változott, de a phrasis megmaradt. „Thiers nélkül“ — ezt mondja mindenki — „hely- zetiink reménytelen lenne ; — в tüstént anarchiába juthatnánk.“ Ez igen szomorú dolog lenne, ha igaz volna ; — de mi nem akarjuk elhinni, hogy azon állítás igaz lenne, azon értelemben, a mint az nyilván ittatik. Egyetlen ember sem lehet nélkiilözhetlen, hanem ha azok hihetetlen gyengesége által, kik közt él ; s mi nem hihetjük el, hogy Francziaország egysége a jelen perczb en valamely véletlentől függene. Thiers már öreg ember. — ereje nagy lehet ugyan, de az kemény próbákna к volt kitéve ; — 8 ha igaz lenne, h ogy egyedül ő tartja össze Francziaországot, ez utóbbi barátjainak sötét sejtelmekkel kellene eltelve lenniök a jövőre nézve. Tegyük föl, hogy tiz hónap előtt Angliába, Szt. Pétervárra, Austria-, s Olaszországba sietve tett utazásának fáradalmai legyőzték volna az ő phisicai erejét, vájjon Francziaország ily föltevés mellett képtelen lett volna-e regenerálóra, a béke helyreálltával? A fájdalmas valóság abban áll, hogy — midőn a versailles-i politikusok azt mondják, hogy Thiers nélkiilözhetlen, azon titkos félelmöket vallják be, hogy ha ő elmozdittat- nék ők egyszerre saját egyéni czéljaikra törekednének, nem gondolva a közjóval. A közjó semmibe sem vétetnék ; — egy kisszerű clique, tuluralkodása lenne a törekvés legfőbb czélja. Ük azonban igazta- lanságot követnek el önmaguk irányában ezen félelem által. Az általunk képzelt eshetőség mérséklett- ségre kényszeritne, hacsak a mérseklettség nem lehetetlen. Talán mivel Thiers nincs trónjától megfosztva, épen azért engedi át magát a kamra oly trivialitásoknak, melyek szükségtelenek, s egyszersmind fölingerlők. Úgy, a mint most áll a dolog, lehetetlen a jelen nemzetgyűlést az 1849-iki gyűlései hasonlitni össze, a nélkül, hogy azt ne éreznők, miszerint ez utóbbinál magasabb politikai képességet tapasztaltunk. A kamra jelenlegi elnöke által előterjesztett „Grévy-féle módositvány“ fölötti vita államférfiakhoz méltó volt ; s noha a módositvány — szerencsétlenségre — utoljára elvettetett, az mégis tetemes kisebbség által volt támogatva. Jelenleg úgy látszik,
