Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-07-28 / 60. szám
— 238 — ez, édes mindnyájunk egyik nem megvetendő, élet forrásunk kérdése. Sőt azt hiszem, hogy e vidéki gazdasági egylet tisztelt kápáczitásai is, egész örömmel fognak ezen ügyhöz, tapasztalati erejükkel járulni. Igen, ennek igy kéné, és igy is kell, a közös bajt közösön mozdítsuk el Htunkból, az átalá- nos nép javát átalánosan emeljük; hisz elvégre is csak igaz az, hogy a nagy költő intelme mindnyájunkra illik: „itt élnünk halnunk kell.“ Szemerjay Károly, tan il ó. Hazai ügyek. Az u j katonai büntetőtörvény már kész és öszszel az országgyűlések elé fog terjesztetni. A halálbüntetés meg van benne tartva, de franczia minta szerint, mindig csak főbelövés által fog történni és soha kötél által. A börtön helyett várrabság tétetik és pedig minden katonai igazgatás alatt álló személyre nézve egyaránt. Ezzel a tisztekre és hivatalnokokra nézve a kasszáczió is össze lesz kötve, az altisztekre nézve pedig a degradáczió, időkorlátozás nélkül. A súlyos j fogság következményekép az elbocsáttatás helyébe a letétel lép, mi azért helyesebb kifejezés, mert az elbocsátás inkább illetlen magevisclet után alkalmazható. — A kasszaczió két évi súlyos várrabsággal, a letétel az egyévivel egyenlőnek mondatik. A le- j génységre uj büntetésmód lesz, a büntető osztályba ! helyezés, mely egy egész évre terjedhet és az lesz ; a következménye, hogy 1. az illető szigorú fölügyelet alá helyeztetik, hogy a szállást vagy kaszárnyát egyedül el ne hagyhassa és engedélyt se lehet neki adni, hogy a szabott időn túl kimaradjon ; 2) neve fekete táblára a kaszárnyában kiiratik; 3) a rózsát ] a sipkán, és szolgálaton kivid a szuronyt nem viselheti : 4) a táborban és kaszárnyában a legalkalmatlanabb munkákat végzendi ; 5) a bel- és külföldi tiszteleti emlék és szolgálati kitüntetési jeleket le kell tennie ; 6) nem kaphat szabadságot, sem oly szolgálatokat, melyekkel pótlékok vannak összekötve vagy különös bizalommal járnak ; 7) a rendkívüli szabályokban szabályozott napi pótlékokat neki nem adják ki ; 8) a katonai kötelékből való elbocsátta- táshoz és 9) ha meghal, katonai tisztesség nélkül temettetik el. A szabadsági büntetés lesz a rendes fogság. De ha legfelebb 4 évig tart az, az magánfogságbau töltendő, és minden 1 napi magánfogság 2 napi közönséges fogságnak vétetik. Magánfogságban mindenkinek foglalkozás adatik. Tanításról is lesz gondoskodva. Végrehajtja a büntetést 1 hadbíró, 1 tiszt és egy elölülő. Könnyű fogság és pénzbüntetés fölcserélhető és ezt még az ítélet kimondása előtt kérheti az illető. Ha a bűnösség más sértésén lapszik és ez arról lemond, akkor az elenyészik. A katonai hatalommal háború alatti visszaélés egy külön fejezetet képez. E szerint halálbüntetés lép be 1) Meg nem engedett zsákmánylás miatt, ha 1 ekkor czélzatos gyilkosság fordul elő. 2) A sereg használatára szánt ingó vagy ingat- j lan dolgok összetörése miatt, ha ez szükség nélkül vagy önkénytesen történt. 3) Az intő elöljáró elleni engedetlenség miatt. 4) Gyújtogatás miatt. 5) A requiziczióban elkövetett kihágás miatt, ha gyilkosságba fajul. A dezerczió halállal biintettetik : 1) ha szolgálatot vállal az ellenségnél, 2) ha az ellenség előtt távozik akár állásából, akár őrségről. 3) Ha ütközet közben önkénytesen megszökik. Ha azonban önkénytesen följelenti magát, a halálbüntetés elesik. A fővárosok rendezéséről szóló törvényjavaslat a legutóbbi minisztertanácsok egyikében tényleg megállapittatott. E javaslatban a test vérfö városok egyesítése elvben ki van mondva. Mint ' újabban értesülünk a főváros az egyesítés után Pestet Budát, (J-Budát és a Margitszigetet foglalandja magában, az utóbbi körülménynek a főváros szépítése szempontjából bizonyára csak örülhetni. A tervezet a Margitsziget tulajdonosával József föher- czeggel már közöltetett. Külföldi lapszemle. A Kis-Montenegró olyan dolgokon töri a fejét, a melyek kivitele sokkal nagyobb államnak is munkát adna. Törekvéseivel megösmerkedhetünk a következő czikkből. A cetinyei „Crnogórak“ (18. Julius 24 sz.) „Szerbek! Olaszhon egyesült“ föliratu czikkében az olasz kormánynak Komába való átköltözése alkalmából felszólítja a szerb népet, kövesse a jó példát, a felszabadulása és egyesülése nagy munkájához fogjon, Várakozással nem nyer az ember semmit; fel kell lépni, s indulni a foglalásra. Az „alkalmas pillanatok“ elmúlnak, s mi — ngymond — még sem mozdulunk. Az ártatlan áldozatok száma naponta növekszik. Ez tovább nem maradhat igy. Szikláink, tűzhelyeink és kunyhóinknak viszhangozniok kell: „Szabadság vagy halál.“ A népnek magának kell fellépnie, hogy felszabaduljon. Rabigában görnyed , meg kell hát szabadulnia a lánczoktól, még pedig önmaga által ; mert csak az a valódi szabadság, melyet a nép önmaga viv ki. Ne liigyjük — mond végül czikkezö — bogy valaki kívülről szabadit fel minket. Ne higyjünk azoknak, kik az ellenkezőről akarnának bennünket meggyőzni. A külsegély soha sem az, mi a saját erő, melyet birunk, csak ügyesen és közösen fel kell azt használnunk. Tegyük ezt! Szerbek! Italia egységessé lön. Tegyünk mi is úgy, mint tett az olasz nép, s szabadok és egységesek leszünk ! hétig is ; de — ha lehet — sietni kell a tovább teendőkkel. Polemont készítés. így nevezik a fa-aranvazók a második alapot, a melyre az aranylemez tevődik. 1 font keleti (orientalische) pólus finom apróra összetörendő márványkőn márvány kővel. Egy meszely nagyságú csuporba erős gabona pálinkát töltve, a keleti (orient.) pólus megtörve mind belétevödik, hozzá adva egy hat velenczei (venecz.) szappanyt, egy és fél lat szűz viaszot (jung- ferwachsot.)Harmincz tojásnak a fejérje egy tálba verendő ez úgy esik meg, hogy a fotelen tojáson kis lyukat ütve, a sárgája benn marad, a fejérje pedig ki- foly a tálba, — ezt pléhkanallal addig kell verni, a mig habot ver. Ekkor az orientalische pólus tiszta márványköre téve, a tojáshabot reátöltve márány- kővel addig kel törni mig száraz kemény lesz. Ez a törés legbajosabb, mert 24 órai idő kell, a mig készen lesz, közben lehet pihenni is, — midőn any- nyira szilárdult, hogy latnyi darabokra el lehet szaggatni mint a tésztát — a nagy adagban való törés félbehcgyandó. Következik az apró adagokban való törés. Négy latnyi darabocskát négy óráig kell törni márványkőn márváuykövel. Az első törés azért van, hogy összevegyüljön, az utolsó négy órai törés pedig azért, hogy finomabb legyen. Ekkor a polomentnek, — mely nevét az orientalische pólustól vette, színe pi- ; ros, s oly lágy mint a vaj. Ezután golyó nagyságú gömbéi kbe gömbölyitödik össze, s igy hagyjuk a levegőn megkeményedni, azután egy kevés pálinkát töltünk rá, törjük egy keveset márványkőn, s ismét oly big festék lesz belölle mint a tej. Ezen polomenttel az első alappal bevont fát befestjük, árnyékos helyre tesszük száradás végett. A béfestéskor a polomentöl fejér szinü az alap, a száradás után vörhenyes szint mutat. Négy óra múlva megvan száradva, s ekkor itatópapirral letöröljük, mely törlés fényt kölcsönöz az alapnak. Az alap a fölebb leírtak szerint készen lévén, következik az aranylemeznek az alapra felrakása. Kell egy töke, mely szarvasbörből van készítve, és lószörrel megtöltve, egy arasz hosszú, egy tenyér széles, két uj magasságú. Kell egy két élű aczél- kés, ezzel vágandó az aranylemez, de óvatosan ; mert vagy a tökét vágjuk el, vagy az aranylemezt törjük el. Midőn az aranylemezt a kellő nagyságra kivágtuk, egy pohárba gabona-szesz töltendő, s egy ecsettel az alap békenendő. S addig, mig ez a ned vesség felszáradna egy más ecsettel, a mely mókus- farkból van készítve nyúlunk az aranylemezhez, — az ecset felveszi az aranylemezt, s ekkor lassan rea- boritjuk az alapra. A szeszszel megnedvesitett s kellőkép elkészi- tett alap most már azon tulajdonsággal bir, hogy az ; aranylemezt örökre magához vonja elválliatatlanul, és pedig úgy, hogy az aranylemez ragyogó szinét állaudóan megtartja. Lehet a simára gyalult fát világos vagy söté- tebb színre aranyozni. A halvány szinü aranyozás a legszebb. Ezt elérhetni az által ha a szesz közé egy kevés karmint teszünk. Végül jön a simítás, a mely farkasfoggal történik. A farkasfognak azon tulajdonsága van, hogy az aranylemez röcskeit kisimítja. A fa-aranyozáshoz kellető anyagok a füszerboltban olcson kaphatók. A dekoratiókkal való aranyozás, — úgy szintén az üveg és érczek megaranyozása sokkal nagyobb és bouyolodottabb műtétet igényelnek. Bartha Károly. К ii I f ő I (I. franczia ügyek. j1 a 11 c 2 ' a k Faragj a. Shylock körmei közt tartja zsákmányát és nem akarja elbocsátani, iíja a „Siede“. Szükség, hogy Fraucziaország fenékig kiürítse a méreg poharat, húsával és vérével fizessen Poroszországnak, mely szerencsétlenségére hitelezője. Folyó hó 11-én 500 millió frankot fizettünk Iе л németnek, ez azonban vonakodik ezt elismerni, mig darabról darabra meg nem számlálja pénzünket s nem akar területünkről elvonulni, mig a fizetésül adott váltók le nem járnak, mintha Európa első pénzintézeteinek aláírása nem nyújtana ép oly biztosítékot, mint a világ első bankjegyei. El kell tűrnünk mindez utálatos követeléseket; legyözettünk, békét irtunk alá ; igazság és méltányosság nem létezik többé számunkra. Vae victis! — Ezzel kapcsolatban tudathatjuk, hogy kormányunk a napokban kész még további 175 milliót lefizetni, mely az el- sassi vasutakert Poroszországtól részünkre járó 325 millióval együtt képezné a második fél milliárdot, mig a harmadik fél milliárd aug. 15-én fog lelizet- tetni. El lehetünk azonban reá készülve, hogy Poroszország ez alkalommal újabb nehézségekről fog gondoskodni. A „Gaulois“ a következő levelet közli: Untcrickter báró úrhoz, Thann tábornok szolgálattevő tisztjéhez, Regensburgba (Bajorországban.) Báró ur ! Ön 1870. november 28-án Chateau- dunben volt egy kis városban, melyet a poroszok, az önök szövetségesei és honfitársai, október 18-án egy kilencz órai és rájok nézve nem dicsteljes harcz után (mert 18.000 voltak 1200 ellen, s azonkívül 24 ágyúval és mitrailleuse-zel rendelkeztek) a leggyalázatosabb módon felgyújtottak. Ün a főtéren volt beszállásolva egy gyógyszo- rész barátomnál, s nála találkoztam én is önnel. Emlékezik még azon beszélgetésre, mely köztünk kifejlődött a vacsora után? Ön a győzelmek feletti örömében képzelődésével annyira ment, miután igyekezett kimutatni a porosz hadsereg-szervezet legyőzhetetlen hatalmát, hogy az időpontot, s napot is előre jósolta, melyen diadalmasan fognak Párisba vonulni. On akkor az események menetét következőleg adá elő: „Két nap alatt Orleansban leszünk, nyolez nap alatt Toursban s három hét múlva Párisban.“ Miután én ez utóbbi állítást kétségbevontam, ön mondá : „No tehát, fogadok fejembe az öné ellenében, hogy mi január 1-jc előtt Párisba be fogunk vonulni.“ — A fogadás elfogadtatott. S mivel önök január 1-je előtt nem vonultak be Párisba, fogadását elvesztette s feje az enyém. Mint becsületes ember és nemes ön nekem adós fejével ; önnek meg kell tartani Ígéretét, s én számolok szavára. De legyen nyugodt, báró ur, én nem vagyok gyilkos; irtózom a kifolyó vértől, s nagyon szeretem ott látni a fejeket, hova a teremtő helyezte. Ezért a következő alkut ajánlom : ön megtartja fejét, mely mindenesetre értékes, s azért 10.000 frankot fizet, mely arra fog szolgálni, hogy a háború számos áldozatai közül nehánynak sorsát enyhítse. Fogadja stb. Cosne, julius 14-én 1871. B e r n о t, a chateauduni gymnázium volt igazgatója jelenleg lakik Cosneban. Elsassi fiatal emberek Lyonba naponkint érkeznek és egy Strassburgi emigráns elbeszélése szerint Strassburgban két hét óta a legkülönösebb látvány van napirenden, 15 — 18 éves serdülő ifjonezok tömegesen vándorolnak ki, 40 — 60-an egy-egy csoportban ; gyakorta zeneszóval vonulnak végig az utszákon hangosan éltetve Francziaorszá- got • a legtöbb egy vörös sapkára, vagy nadrágra avagy övre tesz szert s egész lelkesülten vonulnak a lyoni indóházhoz ; a többi hasonkoru ifjúság sóvár kíváncsisággal követi mindenütt őket. A német hatóság eleintén nem vegyült a dologba, da csakhamar meg kellett jelenniük a szüléknek a bíróságnál, s kijelenteni, hogy beegyezésökkel történik gyermekük kiköltözése. A kiköltözött ifjak száma a közelebbi két hét alatt mintegy 1100-ra növekedett. Higgadt hang a franczia sajtóban. A „Vérité“ Írja: A megtorlást a németeken gyakorta halljuk emlegetni, minden franczia szivében megvan a vágy helyreütni a szenvedett vereségeket, de egy- átalában senkisem látszik számításba venni azon körülményeket, a melyek nélkül megtorlás teljességgel lehetetlen. Úgy látszik, azt hiszik, miszerint csak valamivel érősebb összetartást kell létesítenünk a nemzeti védelem elemei között s valamivel tökéletesebb előkészülteket, mint a minőket Leboeuf tett, hogy Berlinben becsületes békefeltételeket irathassunk alá. Ez azonban tévedés, veszélyes tévedés, mely ellen a sajtónak minden erejéből harczolnia kell, és