Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-07-07 / 54. szám

Brassó, 1871.

Első évi folyam 54. szám.

Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer kedden és pénteken.

Ara:

E<rész évre . . 6 ft. — kr.

Félévre

3 ft. — kr.

Negyedévre . . 1 ft. 50 кг. Szerkesztői s kiadói szállás: Kenyeres Adolfügyvédi irodája, Nagypiaczon.

NEMEBE

Politikai, közgazdászai és társadalmi lap.

Péntek Julius 7.

Hirdetési díj:

3 hasábos garinond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden iktatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és Kanmer nyomdájában.

Előfizetési fölhívás.

Program műnk., valamint előfizetési feltételeink a korábbiak : Julius — September y4évre ft. 1.50. Julius—Deczember V2 „ „3.—.

Kenyeres Adolf,

felelős szerkesztő és kiadótulajdonos.

A bírói kínevozések és a királyföld.

Brassó, 1871. Julius 5-én.

A képviselőház ápril 29-iki ülésében azt a kérdést intézte Dietrich Ignátz képviselő az igazságügyministerhez : milyen módot szándékozik követni a bírói kinevezéseknél, vájjon fog-e pályázatot nyitni,- fog-e valakit és kiket meghallgatni ?

Akkor tán még korai volt e kérdés föltevése, most azonban, midőn a bírósági szervezetre vonatkozó összes törvényjavaslatok az alkotás minden stádiumán keresztül menve már szentesített törvényekké váltak s biztosan hihetjük, hogy azokat az uj igazságügyér a legrövidebb idő alatt végrehajtandja, — épen korszerűnek tartjuk, hogy e tárgy körül elmondjuk saját egyéni nézeteinket. *

Bármily küzdelmes törvényhozási tárgyalásokra szolgált már eddig is alkalmid a birói szervezés ügye, mégis a sajátképi és legfőbb nehézség nem a törvényhozás, hanem a végrehajtás stádiumain fog előállani, mert a kormánynak ekkor a folyamodók és kérelmezők egész seregével is dolga leend.

A birói kinevezések eszközlése körül kétségkívül legátalánosabb azon nézet, hogy ezek pályázat utján töltessenek be. — Maga a volt igazságügyéi* Horváth Boldizsár is, a fennt említett képviselő interpellál ójára azon nyilatkozatnak adott kifejezést, hogy az elnöki állomások kivételével a többi birói állomásokat nyilvános pályázat utján szándékozik betölteni és egyszersmind tájékozásul meg fogja kérni véleményeik közlése végett mindazokat, kikről alaposan föltételezheti, hogy vidékök ju- ridikai erejét legjobban és legbiztosabban ismérik.

Horvát Boldizsárnak ezen nyilatkozatát hihetőleg utódja, a jelenlegi igazságügyéi* is, magáévá teendi, mert azon átalá- nos és sok tekintetben eléggé indokolt nézet uralkodik ugyanis a pályázat iránt, hogy ez a képességnek és készültségnek érvényesítésére jobban tért enged, a folyamodók versenyében a kiválóbb erőket juttatja czélhoz, ez által az államszolgálatnak a legjobb erőket biztosítja, az atyafiasko- dás, a sogorság, barátság és protectió elől az utat elzárja éz végre sok üresfejü kérvényezőt a minister előszobáitól, hová cziira ajánló leveleikkel betolakodni törekszenek, távúi tartja, mert akkor, midőn készültségről van szó, és e készültség mellékelt ok- mányokkal igazolandó, kevésbé tehető fel, hogy a törvényszéki állomások avatlan és érdemetlep „pártfogoltakkaD töltessenek be. .

Ezek figyelemre méltó jelenségek, melyek elég ingerrel birnak arra, hogy a pályázati rendszer a birói állomások betöltésénél főzsinormértékül szolgáljon, mert ez által nemcsak a személyes képességre, qua- lificatiora, hanem arra is hathatós befolyást lehet gyakorolni, bogy a kinevezések lehetőleg az első folyamodásu törvényszéki kerület kebeléből és az illető kerületben lakó külömböző nemzetiségű oly egyénekre való tekintettel történjenek, kik egyszersmind a törvény rendeletéinél fogva a megkívántaié hivatalos magyar államnyelvnek is tökéletesen megfelelni képesek.

Hogy némely törvényszékekhez kinevezendő bírákra nézve az előre kinevezendő elnökök is meghallgattassanak, csak helyeselni tudjuk, de telyességgel nem helyeselhetnek azt, ha ezek véleménye kizárólag döntene, mert ez káros és veszélyes függési viszonyba hozná a birákat az elnök irányában, kinek kineveztetéseiket köszönnék, mig másfelől a bureaucratiának

egy bizonyos nemét alkotná meg, mely a letűnt Bach-féle időkre emlékeztetne vissza. Azért mi a hivatalos inform atiókn а к csak annyiban lehetünk barátai, a mennyiben azok a birói állomások betöltésénél „a d m e r i t u m“ nem lesznek mérvadók. —

A mit itt röviden a birói kinevezésekről elmondtunk, azt egész lényegében a királyiöljdre nézve is czélirányosnak tartjuk, mert ha valahol, úgy itt is, csak a szoros igazságszolgálatás érdeke fenntartása mellett lehet az óhajtott czélt és eredményt sikeresen elérni, jól tudva és szem előtt tartva azt, hogy bizonyára a királyföldön sem fognak elmaradni azon sok irá- nyu és természetű agitatiok, protektiók és hivatalkeresések utánni törekvések, melyek az uj bírósági szervezés végrehajtása alkalmával a kormányt jobbról-balról körül- hálozni fogják, mert különösen a királföldi lakók azon részének, mely most is jobb szemmel kacsint Berlinre, mint Magyarországra, nemcsak a királyföldön, hanem Pesten is meg vannak a maguk érdektársai. —

Azonban a végrehajtóhatalom áthatva terhes feladata fontosságától, bizonyára tudni fogja, hogy mi legyen a teendője az ilyenféle kicsinyes, önző versengésekkel, mert liiez a haza minden boldogsága abban összpontosul, hogy érdekei minden tekintetben fenntartassanak.

Ha tehát a királyföld történetesen olyanforma sorsra találna jutni az uj bírósági szervezéssel szemben is, mint a milyenre a köztörvényhatóságok rendezése tekintetében tényleg jutott, hogy tudni illik számára egy „Extra-Wurst“ alkotása tétetett kilátásba, mely neki különleges állást fog biztositni a többi törvényhatóságok és nemzetiségekkel szembe, — akkor az igaz- ságügyi hatalomnak ezen eljárása nem volna egyébb : czéltévesztett és káros politikánál, mivel a bírósági szervezet kérdése döntő fontossággal bírván nemcsak jövendő jogszolgáltatásunkra, hanem nagy részben egész állami életünkre nézve is, elkerülhetik

Valami a dohányról

irta Tubák.

Ki ne ismerné a mai világban a dohányt ! ? és kevés kivétellel, — daczára, hogy az átalánossá vált traficanismus a dohány élvezetét indirect adóvá tette, a bagózó cigánytól kezdve — hegyesfejii püspököket se veve ki — a fejedelemig, — a bagózó cigánynétól kezdve a kecses spanyol senoráig, —mindenki a maga módja és kedve szerint, füstjét nyelve vagy morc8olt állapotban orrába tömve, élvezi ezen természet adományát, és vagy az általa okozott kellemes kábultságban, vagy a prüzskölés okozta ráz- kódtatásban gyönyörködik.

lia barátunk vagy ismerősünkkel találkozunk az első üdvözlés után honn pipával, az utszán szivarral kináljuk meg egymást és a német sógorok kedélyes mulatságaiknak refrainje is a „Schnupf mer ans!“ szokott lenni.

Azt tudjuk, bogy a dohányplánta Amerikában

! honos, honnan 1496 évben Roman Pane szerzetes j által Tabago szigetről hozatott Európába.

Külömben Humboldt szerint Haiti szigetén a

; Ö

pipát hívják Tabako-nak es a hason hangzású el nevezése a dohánynak nevezett dohányozó eszköztől I következtetik.

Eleinte a dohány élvezése ellen az egyházi szószékekről is mint ördögi találmány ellen épen úgy harczoltatott, mint az eretnekség ellen, — a pápák egész erejüket feszitették meg a dohányzás elnyomására, sőt VIII. Orbán pápa 1664-ben a dohányzók ellen az egyházi átkot is kimondotta ; — de miként változik a világ! ma a szegény capucinustól kezdve a zsírjában fulladozó cardinálisig találunk dohányzókat nagy mennyiségben és hány szent atya kezdi ezen ördög füvet a seminarium egyik nem nevezhető helyiségében tiltva szopogatni, hány követője Orbánnak volt dohányos és a pro et contra — sok közül melyik volt az infallibilis ?

I. Jakab angol király és IV. Amurat sultan a dohányzók ellen törvényt hoztak, több német tartományban és Helvetiában is szigorúan tiltatott ezen élvezet, de mi több, muszkaországban a dohányzó orrát vesztette.

Természetes, hogy a dobányzás-a kezdők nagyobb részénél elkorülhetetlen „Katzenjammern“ kivül, — különféle tréfás esetre szolgáltatott alkalmat; igy többek közt sir Raleigh Walter Erzsébet angol királyné egyik kegyence egyik fontos Amerikai küldetéséből haza térvén, az uj világból az alig csak tudósok által ismert ördög fűből nagy mennyiséget hozott magával és egy valódi calumet-pipát is, melyből indián törzs főnöki gravitással szokott dohányozva a szószéki szidalmaknak is dacolni.

A királyné a lord uj mesterségét t. i. a gourmand kéjjelgö arckifejezése által kisért pipázást eredetinek találta és a sir Walter füstölő productivit körében is eltűrte, ki ezen szabadalommal a legfesztelenebben élt.

Midőn azonban lordunk legelőször pipázott otthon dolgozó szobájában és fejét bátra hajtván a dohányzó kéjérzetei közt szemeit behunván, a füstöt orrán és száján gönyölgetó égfelé, — egyik szolgája ezen jelenséget nem ismervén, ijedten rohant ki „Mylord ég! mylord ég!“ vész kiáltások közt és azonnal egy cseber vízzel térvén vissza, urát hatalmasan szemközt locsintotta.

Vájjon a lord aggódó hü szolgáját megdicsérte vagy korholta-e ezen önkéntes tűzoltói szerepéért ? nem tudjuk. —