Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-06-30 / 52. szám

— 207 —

évenkint tizenhét ezer osztr. értékű írt. árendát húz — a hídépítés költségeinek liasonfele részét fedezni nem vonakodnék, úgy mint 1857-ben is vonakodott; mert tisztelettel legyen mondva, ha 1857-ben a Brassói communitas lelkiismerct szerint cselekszik — meggondoloa s megfontolva azt, hogy a nevezett helyenni hidat nem csak a fönnebbi négy községbeliek, hanem a Zajzoni fürdőbe Oláhhonból jövő vendégek s az Ósánczi vámhivatalhoz utazók is örömest használnák, s nem tette volna azt a nevetni való ajánlatát, hogy a kilenczezer frt. akkori hídépítési költségvetésnek csak y9-ed részét vállalja el, a mi csakugyan nem vált becsületére a Brassói communi- tásnak, hanem igazságszerüen annak hasonfele részét fedezni nem vonakodott volna, a mit későbbén teljesíteni úgy is kényszerítve lesz, hát bizonyos, hogy a hídnak felépitetése meg azon években lb57 és 1858-ban be is lett volna végezve.

De hiába, mert a mi 1857-ben történt, arra csak annyit mondhatunk, hogy akkor a Hosszufalu- ban székelő „Bezirks-Amt“-tál volt dolgunk, a mit bár csak soha se ismertünk volna, mert a helyett, hogy aBrassói communitást felsőbb helyen az igazság telyesitésére kényszeritette volna, inkább kész volt, az említett hidépitésre vonatkazó okmányokat boldogabb időkig „ad Acta“ tenni, csak hogy ránkorl ne vegyen magára ; mert hat akkor savanyú szelek fújtak s ki a statióját szerette — tudta miként cselekedjék, hogy gyakori marsolás nyakon ne csapja.

Az igazság telyesitésére pedig épon nem akart kényszeríteni egy oly testületet, a melynek egész a tetőpontig nagy befolyása volt.

De hála az ég urának ma másképen állunk, mert a kecskét akaratja ellennére is ellehet hajtani a vásárba.

Végre még csak azt akarom megemlíteni, hogy a mi szerencsétlenségek az 1857-ik évtől óta, Bacs- falu és Dereszte közt a hid nem léte miatt az utazókkal történtek, és azután is történnek, azokat mind csak is a Brassói comunitas rég ismert egoisticus szokásainak lehet tulajdonítani, mert mint fönnebb is említve van, ha a Brassói comunitás 1857 ben az igazságot követni nem vonakodik, a hidunk rég hogy készen volna, s annyi mindenféle szerencsétlenségeknek télben, úgy mint nyárban nem volnánk szemtanúi. — L. A.

К fi 1 f öl (I.

FRANCZIA ÜGYEK.

Thiers, Jules Favre, a pénzügyér, a centrum és a jobboldal között legújabb értesülések szerint szakadatlan értekezések folynak egy újabb kölcsön kieszközlése tárgyában, melylyel azon esetre, ha a jelenleg aláírás alá bocsátott kölcsön sikerülne, — Németországot tökéletesen kielégíteni szándékoznak. Azt remélik egyszersmind Versaillesban, hogy a szerződés idő előtti teljesítésének esetére, hajlandó lenne Bismarck a végleges békefeltételeket Francziaország előnyére módosítani. — Londoni hirek szerint a je lenleg aláírás alatt levő franczia kölcsön 82 frank árfolyam mellett jegyeztetik.

Aumale herczeg, miután a walesi hgi párt f. hó 19-én meglátogatta Angliából fiával, Guise hggel együtt Versaillesba utazott.

Napoleon császár most ismét egész családjával együtt van Chislekurstban ; Eugenia ugyanis legközelebb tért vissza egy kirándulásról, melyet londoni hirek szerint gyémántjai egy részének eladása végett tett, mivel utóbbi időben már nagyon hiányzott a pénz Chislehurtban. Számos imperialista ügynök fordul meg jelenleg az excsászárnál, ki lemondott azon gondolatról, hogy a császárnő regenssége alatt fiát helyezze vissza a franczia trónra, Napoleon saját személyében kiváu föllépni trónkövetelőül s legközelebb felhívást fog intézni a franczia nemzethez a plebiscitum követelését sürgetvén tőle, mint a mitől a klérus támogatásával nagyon sokat remél.

A communisták ellen még mindig tart a hajtóvadászat Párisban. Legközelebb Cluseret elfoga- tássról értesültünk ; Millióret Liverpoolban látták, Vermorel meghalt Versaillesban. Továbbá Pyat Félix elfogatása is valónak bizonyul be. О párisi lapok szerint 18-án reggel fogatott el a „Hotel des Italiens“ -ben, melynek egyik szobáját két jómódú fiatal ember már nehány hó óta lakta, kik az utóbbi napokban azt beszélték, hogy Rouenből egy nagy báty- jók megérkezését várják.

A nagybátya e hó 2-án csakugyan megérkezett, mintegy hatvan éves vöröshaju s ugyanolyan rövidre nyirott szakállu aggastyán. Egyik lábára sántított kissé s megérkeztével töstént ágyba feküdt s orvosságokat rendelvén meg azóta el nem hagyta szobáját. A rendőrség értesülvéu az aggastyánról gyanúsnak tűnt fel elöttg s 18-án három rendőr betörvén hozzá, hajat szakálla! megmosták s azonnal Pyatra ismertek benne. Kubájának békésében 300.000

frankot találtak, bizonyos nála letartóztatott Dirby asszonynál pedig egy útlevelet Pyat számára és

100.000 frankot bankjegyekben. A két fiatal embernek még nem akadtak nyomára.

A „Vérité“ f. hó 19-iki számában, ezeket olvassuk :

A plebiscitumos császárság helyreállítása komoly veszélylyel fenyeget. A banapartisták szept. 4-ike után nagy bölcsen vendégszerető tartományokba menekülvén, mialatt a köztársaság az általok felingerelt ellenség ellen kétségbeesett tusát vívott — most, a midőn védelmükre van már elég rendőr, szépen visszaszállingóznak. És legott minden titkolózás nélkül hozzálátnak a cselszövényekhez, mani- festumokat küldözgetnek a reájok hunyorgó vagy megvásárolt lapokba s követjelöltekül lépnek fél a háború által tényleg megkimélt választókerületekben. —

A „Gazetta de Franee“ azon veszélyre utal, melyet a bonapartismus a társadalmi haladásra gyakorolhat. Számos conservatista nem látta — úgymond — hová vezet bennünket a decz. 2-ki kormány, vagy pedig azon képzelődéstien ringatták magukat, hogy e kormányt szabadelvűvé, erkölcsössé és konservativvá tehetik Г Nézetünk szerint ez idő szerint is abban fekszik a legnagyobb és a legközvetlenebb veszély, hogy a bonapartismus republikánus álczák alatt kezd közöttünk tért foglalni.

Az „Univers“ nincs megelégedve Thierssel. Szerinte az lett volna feladata a végrehajtó hatalom fejének, hogy a nemzeti érzülettel megegyezölcg végleges alkotmányt adjon az országnak még pedig minden komolyabb rázkódtatások nélkül. Thiers azonban helyesebbnek látott egy újabb kísérletet ; képesnek tartotta magát fentártani a köztársaságot republikánusok nélkül, s helyre állítani a rendet oly kormányformával, melynek párthívei túlnyomó számban a rendetlenség emberei. Ha az ország józan érzülete nem fog tiltakozni ez experimental politika ellen, a köztársaságot Tkiers bölcs vezetése mellett rövid időn a császárság fogja felváltani.

A „Journal des Débats“ érdekesen fejtegeti a császárság magatartását a nemzetközi munkásegylettel szemben, valamint ez utóbbi egyesület helyzetét a külföldön. Midőn — Írja a nevezett lap — megakadályozta a császárság a legbecsületesebb szabadelvű és conservativ egyének egyesülését avégre, hogy jelöltjeik megválasztása fölött értekezzenek : atyai szemmel nézte a munkásegylet összejöveteleit, mely fenhaugon tudatta, hogy czélja végezni a tőkével és tőkepénzesekkel ; azon reményben, hogy elnéző lesz a császárság iránt, minden lélekfurdalás nélkül átengedték neki a társadalmat. Végre azonban azt vették észre, hogy az international ép oly kevéssé barátja a trónoknak mint a tőkének. S a császárság 1867-ben anélkül, hogy nyiltan fellépett volna az international ellen, figyelemmel kisértette levelezéseit s lefoglalta a lausannei eongressus statútumait és okmányait. S noha az okmányok világosan kitüntették a császárság előtt, hogy kivel van dolga, ez mind a mellett is újabb kísérleteket tett a munkásegylet megnyerésére.

Francziaországban a hadsereg újjászervezése ügyében kiküldött nagy bizottság befejezte működését. —

A „Patrie“ szerint jövőre a franczia tényleges hadsereg 360.000, a tartalékhad 900.000 emberből fog állani.

A szolgálati idő állitólag három évre íog terjedni. A kormány fölhívott minden szakértőt, hogy hozza nyilvánosságra minden nézeteit a hadsereg reformja ügyében, s a hadügyminiszter megengedte, hogy a tisztek kinyomathassák eszméiket és térveiket.

A „Ilon“ 137. számában olvassuk:

Legyünk tisztában, hogy miről van szó ?

Egy idő óta a magyar lapok nagy része sűrűén felszólal a Magyarországon jelentkező németesi- tési kísérletek miatt. Ezt a pesti és bécsi sajtó egy része úgy magyarázza, mint a német „nemzet“ iránt szított ellenszenvet.

Ez nem csak tévedés, de az illetők részéről szándékos félremagyarázás.

Mi nem vagyunk sem németfalók, sem nemzetiségi dühöngök : ellenkezői annak.

Szerintünk mind irodalmi, mind társadalmi téren egyenjogúsága vau minden nemzetiségi törekvésnek, és igy a németnek is. A magyar nyelv fölényét csak odáig pártoljuk, a meddig az állam tart, a meddig az állami erőkifejtés érdekében egy hivatalos közvetítőnek léteznie kell. A magányélet, a családi és üzleti viszonyok dolgában pedig semmi nyomást nem akarunk gyakorolni.

Mi csak a saját élve maradásunk érdekében

emelünk szót, a midőn már nagyon kényszerítve vagyunk rá. Mi csak azon óhajtásnak adunk kifejezést, hogy a kit már a születés és a mit már a sors szeszélye magyarnak alkotott, legalább az^ ne tagadja meg nemzetét ; hanem legyen annak egyéni fentar- tója saját egyéni érdekében.

Nagyon különösnek találjuk, hogy e nézetünknek épen ott támadnak ellenfelei, a hol a német nemzetnek, mint nemzetnek legirgalmatlanabb ellenfelei ülnek. Olvassa el valaki a helybeli német lapok és a „Reform“ egy évi számait, nézze végig a Németország ellen beadott petitiók aláíróinak névsorát s meg fog felőle győződni, hogy a kik a „nagy Németország“ az „egységes német nemzet“ ellen szították itt nálunk a haragot : ugyanazok vádolnak most minket, hogy mi vagyunk türelmetlenek a német elem iránt — itt Magyarországon.

Igen is.

Ezen urak szerint a németnek teljes joga van itt Magyarországon németesiteni — csak Németországon nincs.

Itt nálunk mindent oda kell adnunk a németnek ; állami önállásunkat, pénzünket, társalgási nyelvünket ; hanem ha odahaza Németországon akar hatalomra kapni a német, a hol a nemzetiség szeretete már erény : ott meg kell támadni érte! Tőlünk el, veheti a fővárosunkat is a német, az helyes, az liberális ; hanem ha a Németországhoz tartozó tartományokban germanizál, az ellen protestálnunk kell- az már zsarnokság.

Ezeket a tételeket igy állítják fel az „itthon“ német barát; „ott künn“ németellenség körei és azoknak orgánumai.

Es még nem is anomalia ez a felfogás.

Egy megerősödött Magyarország mindig erős védbástya egy egységes Németoi’szágra nézve ; mig egy megosztrákositott Magyarország mindig lehetséges operationalis basis Németország szétbontására.

Azonban mi e világos czélzattal szemben nem ülünk fel ellenfeleinknek, s azért kinyilatkoztatjuk, hogy e tárgyban a polémiát nem folytatjuk tovább.

A nemzetiségek jogai előttünk szentek, a nemzetiségek közötti verseny nemesen folytatandó, a közmivelődés, az irodalom, az ipar, művészet és üzlet mezején, ott jelen leszünk s küzdeni fogunk minden erőnkből, de nemes fegyverekkel, a magunk nemzetiségéért, s az ellenküzdelemnél is üdvözölni fogjuk nemcsak a németet, de minden nemzetiséget. Mi önmagunkat becsüljük meg azzal, midőn győzelmünk lehetőségében hiszünk ; hanem ahoz a valódi erő kifejtése kell, ahoz tettek kellenek, nem szavak. —

Hogy ilyen tettvágy, ily erőkifejtés mutatkozni fog, arról meg vagyunk győződve. A ki magyar, be- bizonyitandja minden téren, hogy mit ér a magyar, a nélkül hogy más nemzetet kisebbíteni akarna.

Jókai Mór.

Az igazság érdekében!

A Prásmári gazdászati s társadalmi viszonyokat ismertető urnák a Kronstädter Zeit. legutolsó számaiban szolgáljon felvilágosító tudomásul, hogy nem létezik P r ásni á г о n az országnak első s talán egyedüli haltenyésztő intézete, hanem hogy tudtunkkal az „e 1 s ölt, haltenyésztő intézet „K r i z b á n“ állíttatott s hogy ezen s a Prásmárin ki vili még Feleken (Freck) és Talmácson N.-Szeben mellett is léteznek haltenyésztő intézetek.

V egye s.

Jövő hó 3-ik napján, azaz hétfőn a helybeli ref. iskola, mint az ez előtti években szokott májális-át megtartatandja.

A bizottmány.

(A brassóvidéke helyszinelteté- s é V e 1) megbizott k. telekk. főbiztos Újhegyi В é- 1 a ur f. hó 24-én a szabadságolt állományban honvéd fő had naggy á neveztetett ki.

(A h о r V á t h országgyűlés,) mint a „P. LÍoyd“-nak ZárgábbólÍrják, ismét elhalasztatott, még pedig Julius 3-ról szeptember hó 20-ra, hogy a körösi és szentgyürgyi határezredeknek az alkalom megadassák az országgyűlésben való részvételre. Mint ugyanazon lap irja, a legközelebbi napokban hivalalos közlések várhatók, melyek szerint az esküdtszék sajtóügyekben Erdélyben is föl fog állíttatni, még pedig már f. é. július 1-től fogva.

(Tisza Lajosról), mint közlekedési uj ministerial a „P. Napló“ már életrajzot közöl. Szü-