Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-06-13 / 47. szám

186

mennyiben lehetett nemzeti érdekeinket ezen korlátozott hatáskörű Erdélyi ország- gyűlésben inkább előmozdítani, mint más törvényhozó testületben ?

dia az Erdélyi országgyűlésben biztosítható lenne egy rornánn többség, akkor kétség kivül nemzeti érdekeink legalább ezen sziik hatáskörben jobban lennének előmozdítva, mint bármely más törvényhozó testületben.

Mondani fogja valaki, hogy az 1863 — 1864-beli országgyűlésben a románoké volt a többség.

Úgy van. mi is tudjuk ezt, de mi okból ? —

Csak jusson eszünkbe, hogy ezen országgyűlésben a magyar követek nem akartak részt venni, és ha tekintetbe vesszük a román, magyar és szász követek és rega- listák számát, azon eredményhez fogunk jutni, hogy ha a magyarok részt vesznek ezen országgyűlésben, a szavazatok többsége bizonyára nem leendett román, hanem magyar-szász.

Ezen nem román többségnek mennyiben lett volna és lenne különös érdeke a román érdeket előmozdítani, könnyen gondolhatja bár mely józan észszel bíró ember. —

Tegyük tel egy perezre, hogy az ország autonómiája ilykép megcsonkítva, magyar-szász többségű erdélyi országgyűlésével nemzeti érdekeinkért még is óhajtani való lenne, ekkor is azon kérdés merül fel, vájjon az erdélyi autonómia visszanyerése végett Szerdahelyt választott ut megfelelő e?*)

(Folytatása következik.)

Magyar képviselőház.

Л képviselöbáz f. h. 5-ki ülésének eseményei közt első helyet igényel Tisza Kálmán föllépése a főrendiház ellen.

A képviselőház a rendes eljárástól eltérve rögtön — a szokásos kinyoinatás nélkül — határozott az urbériségekről szóló törvényjavaslaton tett főúri módosításokról, midőn egy szó ellenmondás nélkül fogadta el Tisza Kálmán indítványát ez iránt, magáévá tette az ellenzék vezérének azon nem hízelgő váciját, hogy a főrendek szándékos késlekedésükkel ki akarták játszani a képviselöházat.

Napirenden volt a pestvárosi nagy kőrútról és a közlekedési utakon emelendő épületek adómentességéről, továbbá a Pestvárosa által fölveendő köcsön adó- és bélyegmentességéről szóló törvényjavaslatok végmegszavazása. — A törvényjavaslatok harmadszor fölolvastatván, végleg elfogadtatnak és a főrendiházhoz át fognak küldetni.

Napirenden következik Kerkápoly Károly pénzügyminiszter hat. javaslata, melyet f. h. 4-én a bankügyi bizottság munkálatának mikor leendő fölvétele iránt beadott. — A határozati javaslat észrevétlenül elfogad ta tik.

Következik a főrendiház üzenete a telepitvé- nyes községekről szóló tvjavaslat tárgyában.

Tisza Kálmán: azon erős meggyőződésben lévén, hogy a képviselőházban senki sem lesz, ki a nagymélt. főrendeknek ezen másodszori üzenetére is elfogadná azon tvjavaslatot, melyek a tole- pitvényesek iránti moratórium tárgyában ellenkezőleg a képviselöbáz egyhangú megállapodtával megállapítottak : nem szándékozik hosszasan fejtegetni ezen tárgyat, melyről oly igen sokat lehetne mondani. De mégis az egesz ezen irányban történt eljárást kénytelen röviden két szempontból megvilágítani.

Az egyik szempont vonatkozik a minisztérium eljárására, a másik a nagyméltóságu és méltóságos főrendek eljárására.

Ezen a képviselöbáz által egyhangúlag elfogadott tvjavaslat a főrendiházban egy miniszteri tanácsos igen gyenge védelmében részesült ; a minisztérium tagjai nem tartották érdemesnek ezen, a kép- viselöházbau pártkülümbség nélkül elfogadott tvjavaslatot a törvényhozás másik házában védelmezni.

Midőn a tvjavaslat a főrendiház szerkezetében

*) Ezen érdekes fejtegetést egész terjedelmében közölni, — s annak bevégzésével saját nézeteinket is elmondani szándékunk a román politika felöl. — Szerk.

megfeledkeztek, hogy nem azok, hanem ők okai az előidézett helyzetnek, midőn már helyesebben és óvatosabban eljárni nem lehetett. (Igaz ! Egy van !)

En t. ház határozottan ragaszkodom, és remélem a t. ház is ragaszkodni fog о tárgyban kimondott első megállapodásához. (Úgy van íf Lássuk, vájjon a nagyméltóságu főrendek azok után, mik a kép- viselöház részéről nyilvánultak, fogják-e megtenni, hogy a telepitvényesek ezreit koldusbotra juttassák ; tessék, mutassák meg az iránti bátorságukat de legyenek meggyőződve arról, hogy az általuk’ nyomorúságra juttatott ezrek könnyeinek súlya alól lelkűket sem imádság, sem pedig Péterfillér föl nem fogja oldani. (Atalános élénk helyeslés.)

A mi pedig t. ház es t. minisztérium ! a mi teendőnket illeti, az eddigi tapasztalat azon hitre in- dit, hogy a végleges megoldás épen úgy nem fog sikerülni a jelen főrendiházzal, mint nem sikerült a moratórium kimondásakor. De van egy eszköz, gondolkozzunk róla és ne méltóztassanak azt hinni, hogy valami erőszakos eszközt értek ) de van, egy eszköz, helyesebben van két eszköz, az egyik, hogy a minisztérium készítsen egy teljes reorganisatorius javaslatot a felső házra nézve, (Atalános helyeslés) fölhasználva azon abnormis helyzetét, mely ma létezik, hogy a miniszteri kinevezés és elbocsátástól függő főispánok a főrendiháznak tagjai, de amely abnormis helyzetet, szemben azon ósdiakkal, kik ott uralkodnak, megszüntetni csakugyan nem 1 edict, mig a ro- organizáczió meg nem történt, fölhasználva, mondom ezen abnormis helyzetet, vigye keresztül о törvény- javaslatot.

Ez az egyik lehetőség. A másik pedig az, hogy vannak a magyar államnak, hála Istennek, terjedelmes birtokai. Ha méltóztatnak a nagyméltóságu főrendek magukat megbicsakolni, ha a telepitvények irányában nem akarnak méltányos törvényt elfogadni, mondjuk ki majd annak idejében, hogy tehát mi nem követelünk töltik semmit, és a telepitvényese- ket, kik őket zsenirozzák, telepítsük le, nem ingyen, de a népnek adott, föld méltányos értékének megfizetése mellett, az álladalmi pusztákra, és azon urak aztán sétáljanak büszkén végig müvelhetlenekké vált földeiken. (Hosszas élénk tetszés.)

Egyik vagy másik mód megoldásra vezet, de azt hiszem, hosszasan tűrni azon helyzetet, hogy a nemzet képviseletének egyhangú akaratát egynéhány ember megakaszthassa, nem lehet. (Zajos helyeslés.) Maradjunk eddigi határozatunk mellett. (Atalános élénk éljenzés. Zajos fölkiáltások minden oldalról : Elfogadjuk ! Elfogadjuk !)

Elnök : A ház Tisza Kálmán indítványát, mely abbau áll, hogy a képviselöbáz ragaszkodik előbbi üzenetéhez, (Felkiáltások : egyhangúlag !) egyhangúlag elfogadja.

A román küldöttek kiilönvciemcnye a szász universitásban a talrnácsi cs törcsvári birtok- iigyre vonatkozólag.

Tisztelt universitás ! A máj. 19-diki ülésben indítványozta a jogügyi bizottság : 1) nehány fölterjesztés intézését ö Felségéhez, az országgyűléshez és az igazságügyér ö nagyméltóságához, mely fölterjesztések, állítólag, az országgyűlésnek f. é. április 4-cliki s az úrbéri törvény 82-dik §-ára, illetőleg a talmács széki és törcsvári terület birtokviszonyainak szabályozására vonatkozó határozata által tétettek szükségesekké ; 2) egy küldöttség útnak indítását, mely a fenntnevezett fölterjesztést a legmagasbb trónusnál benyújtsa.

Mindazonáltal tekintetbe véve : hogy a fölterjesztések — fölolvasott tartalmuk után Ítélve — semmi egyebek, mint tiltakozások a fenntnevezett országgyűlési határozat ellen, az universitás pedig nem hivatott, sőt nem is jogosult, országgyűlési határozatok elleni tiltakozásra ;

hogy az említett fölterjesztésekben oly helyek fordulnak elő, melyek által az országgyűlés az állam feje előtt bepanaszoltatik és arról vádoltatik, hogy az idézett határozatot előkészület nélkül hozta s igy oly valamit határozott el, a miről nem tudta, hogy mi az ? továbbá az igazságügyér bevádoltatik az országgyűlés előtt, midőn tudatlanság, téves in- formátió és határozatlanság vettetik szemére : végül pedig maga a miniszter leczkéztetik azon forrásért, melyből állítólag hamis informatióit mérité az ügyállásra vonatkozólag: ilyszerii modor és hang pedig nem csak hogy semmi által indokolva nincs, hanem még azon tiszteletet és Hiedelmet is megsérti, mely- lyel az universitás önmaga iránt tartozik ;

hogy az igazságügyérnek egy pör megakasz- tása vettetik szemére, a nélkül, hogy constatálva volna, ha vájjon valóban megtörtént-é ez ?

hogy ezen fölterjesztések által az universitás Brassó város ügyvédjéül vetette fel magát, a nélkül, hogy ez fölszólitotta volna öt arra, a mi pedig sem az universitás hivatásához nem tartozik, sem illeté- I kességi körébe nem vág :

a képviselőházba visszakerült, a ház másodszor és í pedig a jelen levő miniszterek hozzájárulásával fo- < £adta el a tvjavaslatot eredeti szerkezetében és egvut- f tál egyhangúlag biztosította a főrendiházat, hogy a telepitvényesek ügyét véglegesen mielőbb akarja ren- 1 lezni. — (

Ez üzenet átküldetett, és mi történt a fören- j leknél ? A miniszteri tanácsos, ki a képviselöbáz t.-, ' javaslatát védte, nemcsak magára hagyatott a nélkül, ] bogy a miniszterek egyike támogatta volna, hanem . i 1 minisztérium ott levő tagja (Wenckheim) a képvi- : selöház és minisztérium által kétszer egyhangúlag älfogadott t.-javaslat ellen szavazott. Ezen eljárás ъёУ parlamenti kormány kötelességével homlokegyenest ellenkezik.

Hogy egy parlamenti felelős kormány a népképviselet fölébe a felsöházat helyezze, az nincs a világon sehol. De sokkal kevésbé volt neki szabad megtörténnie nálunk, a hol a felsőház, mint ma áll, ! nem reprezentál semmit. Fölszólítja a kormányt, hogy aljárását ez irányban változtassa meg, mert különben mi lesz nálunk a parlamentarizmusból ?

Ne féljen a minisztérium attól, hogy a fören- liház az esetben, ha miniszteri kérdést csinál tör- j Fényjavaslataiból, azokat buktatván, miniszteri krízist idéz elő. Ez ellen két biztosíték van : az egyik ;pecziális minálunk, a másik átalános mindenütt. Öpe- aziális biztosíték, mely minálunk van, rejlik azon ]_ ibnormis helyzetben, hogy a főrendiház jelen lenni szokott tagjainak többségét a kormány tetszése szerint nevezi ki és bocsátja el. A másik átalános biztosíték az, bogy a kormány a képviselöházban egy bizalmi szavazatot provokál, mely előtt a főrendiház minden hatalma eltörpül. Ezen kérdésben bizonynyal még az ellenzék sem tagadná meg bizalmi szavazatát.

Ezután áttér a főrendiház tv.-javaslatára és megjegyzi, hogy mig a képviselöbáz tv.-javaslatának rövid tartalma az, hogy a végleges rendezésig idő Hányában a status-quo föntartassék : addig a főrendiház azt mondja : hohó ! ez nem megy igy ! tegyük meg a kategóriákat most, midőn azoknak kellő meg- illapitására nincs idő, és a főrendiház e kategóriákat nagy hirtelen meg is állapitja és itt nem is követel statisztikai adatokat, mint botbüntetés eltörlésénél, itt neki a statisztikai adatok megvannak az"on félelemben, hogy talán még veszthetne is valamit.

Azt hiszi, hogy a képviselöházuak a főrendiház eljárásához segédkezet nyújtania nem szabad ; maradjon inkább a dolog a jelen helyzetben, maradion annyival inkább, mert csakugyan igen furcsa vigasztalás az, a melyet a nagyméltóságu főrendiház üzenetében ad, midőn azt mondja, hogy a fölállított kategóriák által semmiben sem nehezittetik meg az, nogy a végleges megoldás másként is történjék, mint i mire az mutatni látszik. Igaz, nem nehezíti meg Hméletben, de kérdi : mit fogunk csinálni és kinek

számára fogjuk majd csinálni azt a szabadelvűbb törvényt, ha addig a méltóságos főrendeknek hatalmat idunk a telepitvényeseket elpusztítani.

Szóló a főrendiháznak ugyan jelen viszonyaink fözt, igen, de felsöháznak nem ellensége, azonban magok azok, kik jelenleg a felsőház tisztét, bár nagyméltóságu főrendek czimén, teljesitik, megindítják izon propagandát, a mely megfogja érlelni a közvé- eményt arra, hogy ne akarjunk többé nemcsak főrendiházat sem- (Úgy van ! minden oldalról.) Gondol- - ják meg a nagyméltóságu főrendek, hogy midőn ők ly erélyességuek hirdetett makacssággal megakadá- ’ lyoztatják azt, mi az országnépe egy részének megnyugtatására szükséges, oly propagandát csinálnak mimaguk ellen, minőt 100 demagog nem volna képes csinálni. (Elénk helyeslés.)

Beszédét igy végzi :

Azt mondják, rendes időben moratóriumnak nincs helye, de ugyan kérdepi, vájjon 1848-ban m. és ápril havában, midőn az egész ország a legnagyobb hittel volt az iránt, hogy csendesen békében be fog fejeztetni az átalakulás, mert a zavarok csak később következtek be: igazolt volt ugy-e azon moratórium, mely nekünk kedvezett, mely adósságainkat bizonyos számú évekig felmondhatlanoknak jelentette ki ? (Igaz ! ügy van.) Pedig még akkor csendes idők voltak és legalább annyi reménye volt a nemzetnek azok csendes lefolyása iránt, mint a mennyi van ma, és kérdem továbbá, ha békés időben nem oldatnak meg ily kérdések, ha — ne adja i isten — zavarok bekövetkeznek, azt hiszik-e a mél- j tóságos főrendek, hogy moratórium fog kimondatni ? j (Élénk helyeslés.) Ne higyék! és gondolják meg' mit tesznek, mert ismét úgy fognak járni, mint jártak 1848 ban, midőn a 44-ik országgyűlésen és az azt előző időkben az úrbéri viszonyok elenyésztetése le- ; hetö lett volna úgy, hogy nem veszített volna vele a földbirtokos, és nem ingattatott volna meg a tulajdon szentsége iránti hit és a makacskodó ellenszegülők oda vitték a dolgot, hogy jött egy perez, mi dőn mind ennek másként kellett történnie : akkor aztán, igaz, sopánkodtak jajgattak, vádolták azokat, kik akkor keresztül vitték az urbériség eltörlését, de