Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-05-19 / 40. szám
Brassó, 1871. Első évi folyam 40. szám. Péntek, május 10. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer kedden és pénteken. Ára: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft 50 kr. Szerkesztői s kiadói szállás: Kény eres Ad о ! Г iigj védi irodája, Nagypiaczon. Hirdetési díj: 3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdif minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és Kanmer nyomdájában. Brassó 1871, május 17-én. A Kronst'ádtcr Zeitung 78-ik számában azon úri ember, a ki a Nemere ellen Írogatott, búcsúzik és ez a búcsúztató papi emberhez nagyon is méltó. Ha az említett czikkeket valami elkor- csosult csángó irta volna, úgy hisszük, hogy nagyon megdorgálják vala, de reméljük, az illető' úri ember telivér és egyik kiválasztottja a cultura népének : hanem azért Rector belőle még is csak bajjal lesz. Hogy ki /ehet a tisztelt czikk iró ur, nem is gyanítjuk, ámbár a Kronst'ádterbe többször láttunk hasonló módorban Írott dolgokat. Ha jól észleltük, nem régiben ugyan ezm „izébe“ mártott toll teve ki magáért a* eló'legezési egylet ügyében is, ; mely most a szász nemzetet oly hathatósan védi. Nézetünk szerént a szász nemzet, ka csak ugyan meg volna, támod- va a czikk iró urnái, ktilömb védőre is akadot volna. Hanem a czikk iró urnák erős oldala lévén a p i s z к о 1 ó d á s, láthatólag nem sokat válogat a tárgyakban, hegy dicséretre méltó szenvedélyének eleget tehessen. De ha czikk iró ur arra számított, hogy júszkos módórával minket is arra az útra vezet, nagyon csalódott. Minket csak nevetésre gerjeszt illetlen tollával, de ne remélje, hogy abbaai ú? örömben részesül, hogy ma holnap azt mondhassa : „kend is — a velemmel együtt.“ Vagy talán azt reméllette, hogy ha a Nemerét gyanúsitgatja és hibákat akar benne felfedezni, ez által minket ingerel, hogy mi is a szegény Kronstadternek a különböző időszakokban elkövetett bűneit kezdjük íel- számitgatni? Csalódott, édes ur, mi az öreg Kronsfádter iránt a kit a megboldogult Schmidt Henrik bajtársa oly megfelelőleg jellemzett, sokkal több szánalommal viseltetünk, és ha találkoznék is közöttünk vagy egy Hercules, de olyan bolond szagos munkára nem adná magát egyik is. Ha pedig azt hitte, hogy mindjárt neki ülünk és kezdjük a Nemerét mentegetni, akkor bogár után indult és bele is mászott, kicsi baba, mert mi épen önnel és ilyen idétlen gyanúsításokkal szemben egy átalában nem érezzük arra felhiva magunkat. — Mi részünkről nagyon óhajtanók, hogy az ön által irt czikkeket mentői nagyobb körben olvassák. Bácsika, a madarat és irót a tolláról esmérik meg, és tudtunk szerént önnek és irmodorának értelmes emberekre furcsa hatása van. Ha ön és az ön czikkei után önhöz hasonló egyéniségek indulnak, isten neki, a társaság önhöz méltó leend. Ily fajta egyéniségek jóindulatára, mint már mondók, semmi szükségünk, sőt nagyon is megtisztelve érezzük magunkat, azok rósz akarata által. — Az ön hajtogatása alkalmasint keveset fog használni, ha ön az eddigieknél becsületesebb érveket nem tud felhozni. A mi a legérzékenyebb dolog volna, hogy az úgy nevezett p^ász nemzeti vagyonból a mi /iskoláink is phajtanak részesülni, egy túlélt szempont, mert el van esmerve, hogy az a vagyon a királyföl bár mily eredetű és ajkú lakojinak közös tulajdona. A Szelistye, Talmács s. a. t. községek ügyeiben hozandó törvényeket illetőleg pedig bigyje meg, különben ha nem hiszi sem bánjuk, sem a kormány sem pedig az országgyűlés nem vezettetik sem rokon sem ellenszenv, hanem csupán csak az igazság által, és igy az ön gyanúsításai e tekintetben is vissza térnek büdös forrásukra. Szegény szász nemzet, milyen legények akarnak veled mártír veszély komö- diát játszatni. Ha ezeknél a idejen kü- lömb harangozókat nem kapsz, osztán hegedült Szent David ! A szász nemzetnek nem azok ellenségei a kik a korszellemmel által parancsolt princípiumok mellett küzdenek, hanem azok a kik azt saját czéljaik elérésére felhasználják. Magyar képviselőház. F. h. 12-én napirenden volt: A központi bizottság jelentésének tárgyalása az első foly. törvényszékek s járásbíróságok életbeléptetéséről szóló tv.-javaslat tárgyában. E jelentést mnlt számunkban közöltük. Tisza Kálmán: Kém fogadja el a központi bizottság javaslatát, de szükségesnek tartja, e jelentést még közelebbről megvilágítani ; mig az első §-a miniszterre bizza a székhely meghatározását, a 4. § jogot ád neki, újabb akadályok fölmerülésével, azt ott is fölfüggeszteni, a hová már bíróságot rendelt, s igy módot ád, ezután is egyes vidékeket „markában tartani.“ Ezenkívül a központi bizottság javaslata a miniszterre bizza, bol legyenek bányatörvényszékek és hol sajtóbiróságok , tehát egy alkotmányos ország hatalmának első garancziáját, a sajtószabadságot, a miniszteri szeszélyre bizza. Erre nincs példa alkotmányos, államok történetében. Szóló nem akarván a többség ахкотш-лпуиз ér»;;;et,u kétségbe vonni, ez eljárást csak úgy buja érteni, hogy az, féltvén pártja népszerűségét, azt gondolja : biz- zuk inkább a miniszterre ; ha az országban nagy lesz az elégedetlenség, azt eldobjuk és a párt népszerűsége megmarad. Pedig van annyi józan esze a népnek, hogy meg fogja azt is kérdezni, ki hatalmazta föl a minisztert és akkor a kötelességét mulasztott képviselőre jobban fog haragudni , mint a miniszterre. » Poroszország* létre jövetele és terjeszkedése. (Történelmi correpetitió,) irta a Denevér. (Folytatás). János Zsigmond halála után György Vilmos lett az egyesült „Brandenburg-Poroszország“ fejedelmévé 1610. évben ; —- ö sokkalta gyöngébb volt, hogysem a harmincz éves háború viszontagság telyes korszakában az államat történelmi hivatásához képest kormányozhatta volna, mert Poroszország valóban hivatva volt a protestáns vallási szabadság érdekében erejét kifejteni ; hanem az ellenkező történt, mert minisztere a császári és osztrák érdekekben működő katholicus „Schwarzenberg Adám gróf“ által vezettetve, országa vallása és népei érdekeivel ellenkező irányt segített elő. Brandenburg a svédkirály „Gustáv Adolfnak“ ott megérkeztekor ugyan a protestánsok mellé állott, de 1637-ben a brandenburgi hadak protestáns létükre, a császár és katholica vallás védelmére engedelmességet és hivséget esküdni köteleztettek. A háború váltig poroszterületet érintvén, a két hadviselő párt zsoldosai felváltva prédálták és pusztították az országot, sanyargatták a szegény, gyáva fejedelme által nem védett népet annyira, hogy éhség és ragályos nyavalyák, a háborúk hű. követői majdan beköszöntvén, a kijjetlen pusztává vált országot még inkább meg néptelenitették, —^és Poroszország tekintélyes terjedelme daczára, bel viszonyai ziláltsága nyomán, minden tekintélyt nélkülözött volt akkor, midőn 1640. évben „Frigyes Vilmos, a nagy választó fejedelem“ cimet kiérdemelt, lépett a kormányra. „Frigyes Vilmos“ vetette meg alapját azon erőnek, mely képessitette utódját Poroszországot királysággá emelhetni, ö vetette meg alapját Poroszország mai korunkban is oly sikerrel vitt political hagyományának, — nem lesz tehát érdektelen, ha ezen fejedelemnél hosszabban mulatunk, történjék az kissé a szives olvasó türelmének rovására is. „Frigyes Vilmos“ 1720-ban született, tehát 20 éves volt midőn a kormányra jutván Scliwarzen- berget rögtön elbocsátotta, minek következtében utóbbi 1641-ben meg is balt. — A pusztító vallási háború még nem érte végét, de Frigyes Vilmos oly állást foglalt, hogy a hadakozó feleket országaitól távol tarthatta és egy félhez se csatlakozván, hideg vérrel nézte protestáns hitsorsosai lemészároltatását, — mert családjának jövője úgy kívánta. — Absolut kormányt, de egyszersmind uj szabályozott állam gazdaságot létesítvén, azon Ausztriátóli függésből, melybe, Schwarzenberg az országot bonyolította, kibontakozott. Továbbá a vestphali békekötésnél Poroszország szavazatának tekintélyt szerezvén „Belsö-Pomcrania“ (hinter Pommern) egy részét a Schvédektol vissza nyerte, azonkívül „Halberstadt, Minden, Kamin és Magdeburg püspökségek területeit“ Brandenburghoz csatolta, mely tartomány ezen gyarapodás nyomán a közép Elbe vonalon nevezetes állást nyert. Midőn 1655-ben a Svédtrónra vágyó „zwei- brükeni Károly, Gustáv és János Kázmér lengyelkirály“ közt a svéd örökösödési háború kiütött, kénytelenittctve látta magát Frigyes Vilmos 1656-ban Svédország felsöbbségét, Poroszország fölött sziuleg elismerni, és ezen a lengyelek ellen győzelmesen viselt hadjáratnak azon következménye lett, hogy Poroszország souverenitása az utóbb irt év November havában Laibauban elismertetett és az „emerlandi püspökség „ területe hadi kárpótlásul Porzszországhoz csatoltatott. Miután „Frigyes Vilmos“ a fennebbi célt a svéd szövetség által elérte, ezen bizton számitó ravasz fejedelem szövetségeseitől elváltva 1657. September 19-én Welauban a lengyelekkel békét kötött, s nekik „Einerlandot“ kibocsátván, 1660. évben az Olivában kötött békesség alkalmával Porosz- ország önálló hatalmi állását átaláuosan elismertette és biztosíttatta. 1663-ban a rendek uralkodójuk absolut hatalma és folytonos hadviselése ellen szót emelvén, 1 ügyes Vilmos némi alkotmányos külsejű Ígéreteket tett, de azokat soha se telyesitette. 1666-ban a jülichi örökösödési vitát végleg befejezvén és XIV. Lajos franczia király frigyét vissza utasítván, Austriával és Spanyolországgal szövetkezett a franciák ellen, minek folytán a francziákkal szövetséges svédek Brandenburgba betörvén, Frigyes Vilmos elöjökbe sietett és őket 1675 Junius 18-án Fehrbellinnél (5000 porosszal 11.000 svéddel szembe) megverte, és „Schvéd Pomeraniát“ elfoglalta, mit azonban vissza adni kénytelenittetett. — 1679-ben a Poroszországba hatolt svédeket kiűzte, azonban kénytelen volt az azon év Junius havában „St. Germain en Laye-ban“ létre jött békességbe, mely neki „Sckwéd-Pomerania egy részét és 800.000 tallér hadi kárpótlást biztosított, beleegyezni. (Folytatása következik.)
