Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-05-19 / 40. szám
158 — Szóló végül a ház alkotmányos érzületére apellál, hogy ne adja példáját egy diktátor? hatalom megalapításának békéő időkben. Ke mondhassák, hogy a nemzet, mikor annyi küzdelem után saját dolgairól törvényhozásilag intézkedik, mint kiskorú, öntehct- len, maga is a miniszteri teljhatalom szárnyai alá búvik. Hogy nem erőszak kényszerít, az nem teszi jobbá a dolgot : nemzet, mely erőszak nélkül teszi ezt, meggyalázta magát ! Hogy ez ne történjék, ajánlja a háznak az indítványt, melyet ezennel beád. Majláth István jegyző olvassa Tisza Kálmán indítványát. Elleninditvány a közp. bizottság 729-ik jelentéséhez. — Tekintettel arra, hogy a közp. bizottságnak az első folyamodása kir. t.-székek és járásbíróságok életbeléptetéséről szóló tv.-javaslata nem módosítása a 25-ös bizottság által benyújtott tv.-javaslatnak, hanem egy attól legfontosabb alapelveiben eltérő indítvány ; tekintettel arra, hogy ezen indítvány magával a t.-hozásnak eddig létrejött megállapodásával ellenkezik, a mennyiben eltéröleg attól az első folyamodása kir. tv. székek és járásbíróságok székhelyeinek megállapítását a miniszterre bízni kívánja ; tekintettel arra, hogy a minisztériumnak ily széles körű, az igazságszolgáltatásnak első fokon egész berendezését magában foglaló, az ország eddigi területi beosztásának a miniszter tetszése szerint megváltoztatását lehetővé tevő meghatalmazást adni, magával az alkotmányosság fogalmával ellenkezik ; tekintettel arra, hogy nem enyhíti ezt azon körülymény, hogy a minisztérium által megallapitot székhelyek- és területköröknek a szervezés befejezte utáni beczikkelyezésc elrendeltetni kívántatik, mi nem tesz egyebet, mint azt, imgy az országgyűlés előre leköti magát törvénybe igtatni azt, a mit a miniszter jónak látott; végre tekintettel arra, hogy ezen intézkedés, daczára a kilátásba helyzeti jövendőbeli kijavítás lehetőségének, az ország minden részeiben a legnagyobb nyugtalanságot fogja előidézni indítványozom, hogy ellenkezőleg a közp. bizottság indítványával, méltóztassék a t. képv, ház az első folynmodásu kir. törvényszékek és járásbíróság székhelyei tárgyában átalánosságban a részletes vita alapául a 25-ös bizottság által bemutatott eredeti szerkezetet fogadni el, annak részletes tárgyalásáhos utasítván a Hajdú Ignácz képv. ur által az első folyamodásu kir. törv.-székek rendezéséről szóló tv.-javaslat 19-ik xitc^n ЪгАггка bm In cl о fcríi. et!tálö lílOStciUra utalt módositvány fölötti hazatalát. II о d о s s у Imre közp. biz. előadó a közp. bizottság és Tisza Kálmán indítványa hözt abban látja az eltérést, hogy mig a 25-ös bizottság a provizóriumot a törvényhozás által akarja részleteiben is megállapittatui, addig a központi bizottság azt a kormányra bizza. Ajánlja a központi bizottság javaslatát. A kérdés föltevésénél rövid vita keletkezett, s végre is elnök következőleg tette föl : Elfogadja- e a ház központi bizottság javaslatát általáuosság- bau részletes tárgyalás alapjául ? Igen vagy nem ? A szavazás — 20 tag kivánatára — név szerint történik. Széli Kálmán olvassa a szavazás eredményét, mely szerint 402 igazolt képviselő közül „igen“-nel szavazott 188, „nem“-mel 129, távol volt 85, elnök nem szavazott. — Eszerint a központi bizottság által ajánlott szerkezet 59 szótöbbséggel a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatik. Következik a részletes tárgyalás. V i <! c lí. Az Oll-aic!IŐl 1871. Május 12-én. Azt minden ágostai liitv. felekezeti társunk tudja, hogy az öszntödíj alap bizonyos ünnepi adakozásokból, különösen reformatio ünnepen begyült krajcárokból szerveztetek évek és évek lefolyása alatt, és ahhoz járul még egy bizonyos része azon 1G.OOO forintnyi állam segélynek, melyben az erdélyi ágostai hitvallásnak egyháza évtized óta részesül. — Az adakozásokhoz mi magyar lutheránusok is, „de csak ez ideig-“ járultunk, az állam segély bizonyos quótája pedig minket éppen úgy illett, mint minden felekezeti társat, persze megjegyzendő a protestáns vallásfelekezetekben elvileg hogy nincsenek privilegialtak, ámbár a tapasztalás tanítja, hogy egy bizonyos elsógorosodott kaszt magának privilégiumokat usurpált. Az 1871. April lS-án N.-Szebenben tartott consistorialis gyűlésből 579. sz. a. kelt liatározvány folytán, 75 dékáni sz. a. közzé tett pályázati hirdetményből azt vesszük ki, hogy csak oly ifjak pályázhatnak az évi 600 írtban megállapított két ösztön dijjra, kik tan és egyházi pályára készülendök, legalább már két és fél évet egy akadémián töltve, a „német birodalom“ vagy „nem német külföld“ egyik academiáján szándékoznak tanulmányaikat befejezni. — Melyek az a nem német külföld? — Az oroszbirodalom, törökország, a dunafejede- lemségek, Spanyolország, Olaszország, Francziaor- szág, Scandinavia, Dania, Svájc, Belgium, meg talán Észak-America vagy más Európán kívüli államok. Azt tudjuk, hogy Szent-Pétcrváron, élos к vállán, Stambulban, Bukarestben, Kragujcváozon, Komában és Sevillában etc. etc. magát lutheránus pap nem képezheti, és igy tehát csak ott kell mogálla- podnunk, hogy a pályázni kívánók csak is a német birodalomra szorítkozhatnak. — De egy magyar lutheránus se képes régebbi nem privilegizált állása folytáéi korlátolt anyagi helyzete miatt fiát a német academiákra a megkívántaié két és fél óv elöleges riskirozására fel küldeni, — riskirozására mondjuk, mert azután még kérdés marad, vájjon a magyar növendék megnyerheti e egyikét a két stipendium közül ? — Hát aztán a mi magyar protestáns ifjúink a német birodalomban kényszerüljenek magukat papjainkká képezni ? — ott hol pietismus, orthodoxia, vallásos téren való veszteglés, burschenthum és jun- kerthum uralg ? — honnan azon szép honboldogitó eszméket hozzák magukkal, melyeket lutheránus papjaink nagy része oly híven terjeszteni törekszik? — Vagy a nagyon tiszteletes consistorium azon pénz alapból, melyben nekünk is van részünk, germani- sálló tökét akar csinálni ? — Jól kiszámított fogása a tiszteletes uraknak az az „oder des nicht deutschen Auslandes“ öt sza- vaeska, ezzel akarták jól elpalástolni azt, mit tulaj donképpen elérni óhajtanak. Ezennel tehát kinyilatkoztatjuk, hogy ezidötől fogva a Landeskirche alapjai gyarapítására többé nem járulunk, sőt hogy azon út melyen mi előre haladni kivárniuk az önökétől tisztelt consistorialis car- dinalis urak merőben divergál, — annyira divergál, hogy ma holnap többé nem is találkozhatunk. Több csángó-magyar lutheránus. Tekintetes szerkesztő ur ! A „Nemere“ 3G-ik számát olvasva : „Vidék“ czim alatt egy czikk tűnt szemembe, mely hát épen rólam szól. — Mi a :y>:' gondolám magamban. Hát a biz a : hogy ív. L. annyira megbotránkozott azon, hogy én April 30-án az iskolás gyermekekkel examentet adattam, hogy nem állhatta meg, hogy a „Nemere“ olvasó kösönsége előtt el no kiáltsa magát. — Baj no! nagy baj; mert Jézus azt mondja: „Vae mundo a scaudalis“ ! De miért jött K. L. az examenre ? hisz nem hivta senki. En sajnálom, hogy miattam megbotránkozott, de már megtörtént, s igy mást nem tehetek, mint hogy az írás szavaival mondjam neki: „ha a szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt.“ Kérdésére : „mellyik az a törvény, mely a szentiványi népiskolának kiváltságot ad, hogy az iskolai évet egy hóval előbb végezze ?“ felelni ugyan nem tartoznám, miután K. L.-nek nincs joga enge- met eljárásomért kérdőre vonni ; de még is — hogy töprenkedését megszüntessem — felelek neki, mondván : a „szükség!“ melyről a közmondás is azt tartja, hogy törvényt ront;-mert akár hiszi K. L. akár nem : „minden önrendelkezési jogom“ daczára sem bírtam ráerőszakolni a tanonczkákat, hogy tovább is iskolába járjanak ; úgy hogy ha April 30-áu examentet nem adatok velők, később nem lett volna kikkel adassak. Azon is panaszolkodik K. L., hogy „a nevelés ügy haladásának két gátját t. i. „a felekezeti féltékenység, és az erőszakos önrendelkezésijog gátját“ lerombolni, nem tudja. Az igaz, hogy ez egy kissé bajosabb dolog, mint egy töltéssel két kutyát lőni, mert K. L. „a testvéri ragaszkodás erejével“ úgy szeretné lerombolni a felekezeti féltékenység gátját, hogy aztán az egész viz az ők malmukra menjen; ebbe pedig mi — bár mennyire gyötörje is a szomorúság K. L. érzékeny szivét, nem egyezhetünk bele, mert aztán mi hol őriünk ? „Az ország által hozott, s már szentesített iskola-törvény elébe az erőszakos önrendelkezés“ csak K. L. vérmes képzelődése szerint — állít gátat ; mert mi nem hogy ellene, de szerinte is hiába rendelkezünk, másoktól függvén azoknak végrehajtása, — s igy saját koponyáját kellene betörni K. L.-nek, hogy ezen gát leromboltassék. A laborfalvi birának irt levelemet (csak cze- dula volt) mind az időre, mind a szavakra nézve, hivteleniil idézi K. L. Lelke rajta ! A mi „kellemetlen helyzetét illeti, melybe eljárásom folytán hozatott: viselje el csendesen, lelki ismeretének édes megnyújtásában ; legyen — mint szilárd férfihoz illik — erős kitartással, — hintse, szórja gazdag szellemi aknájának minden arany és ezüstnél drágább kincseit, nem véve számba „a nép azon részének, mely még ez idő szerént az anyagi fillért a szellemi kincsnél többre becsüli, kárhoztatá- sát. így lesz aztán K. L. ember a gátakon, a nép- nevelés gátjain, melyek közül — mint czikke végen óhajtja : „egyiknek iennállása, másiknak lerombolása volna szükséges.“ Lajta csak ! rontson, bontson, építsen ! tőlem zakatolhat éjjelcs nappal én működésére ügvot sem vetek. — Kanabe Endre szentiványi plébános. Csik Soiuljo. 1871. Május 15-én. Zakarjás István úrtól, ki jelenleg a Balán- bánya csődtömegének választott gondnoka, ezen a nevezett bányán végzett hivatalos eljárásomból Laza jőve közben hallottam, bogy Brassóban „négy kitűnő jogász“ az ö felhívására fontolás és bírálat alá vette több a bánya területén végzett oda vonatkozó hivatalos eljárásunkat, azok felett miután a diagnosist megkészitették orvos szerekről is gondoskodtak. Mint mondá nevezett ur a jelesek által törvényszékünk kemény bírálás alá, vétetvén, eljárásaink rosszaltatva, részrehajlással is kioltattunk. En minta csikszéki törvényszéknél, ezen ügyek eléadója s az eljárásokra már többször kiküldött biztos, hivatva érzem magamot novaaett „kitűnő jeles“ uraknak rosszaié nyilatkozatát, ha az valóban této- tett vissza utasítani, megjegyezvén egyszersmind, hogy bármely ügy feletti bírálat csak ц ügy telyes ismerete után állhat meg, nem pedig egy érdekelt külömben is „szakismeretekkel nem bin“ egyén sa ját felfogása szerint tett és a más fél utal fel nem világosított előadásból merített hallomás uán. Mint mondá Z. ur eljárásainkat a „^lesekkel“ közösen nyilvános térre szándékoznak vilid. Tegyék csak a ki nem számított hatást és vissa* hatást végeredményében magukau kivül másnak tp tulajdonítsák. Ha Z. ur nyilatkozata szerint az ügy efiqctu- álva lesz, az incriminált eljárásokról részletesen teszek fel világosi tásokat. Szabó Lajos, törv. biró. HÓI fill II, 1871. Május 17-iko. Egy meglehetős régi okmány nyomára akadtunk a mely igy hangzik : Salutera ! A felettébb és módnélkül való égettbor főzést károsnak tapasztalván lenni a magistrátus, melyre nézve a közönséges jónak fenntartása végett kívánta és szükségesnek Ítélte mind a hétfaluban mind pedig a más szabab helységekben az égettbor főző üz- töket bizonyos számra restringahii és circumscribálni, a mely szerint az egész Districtusban 204 égettbor főző üstnél több meg nem engedtetik, ezen számba Computálván mind külső s mind belső renden levőket, a kik is a Város, Passusokan és falukon levő Kortsomákat égettborral eltarthatják. 2. A város Joszágfaluiban a provizorok szorgalmatosán reá vigyázzanak és a taxa regestruma szerént a mint a gazdák következnek a kik tudniillik, eddig is az égettbort főzték minden fél hónapban felválttassák s oly formán a jó rendet mindenik faluban observáltassák. 3. A belső személyek és falusitisztek, a kik eddig az ógettbort szabadoson főzték azok is ennek útónná mint a más falusiak a magok rendiben főzzek, bogy a megállított szám 204 megmaradjon. 4. Hogy ezen jó rendelés annál jobban obser- váltathassék, a provizorok az égettborföző, üstfedele- ket szedjék el, és usque 15. October a Ilétfaluban, az Udvarházaknál rakassanak le. 5. Melyre nézve publikáltatik, hogy senki igen sok rózsot bé ne szedjen, hogy kárt ne valljon. G. Hogy ha valaki ezen rendelést által hágná, az oly ember megtapasztaltatván ft. 12 bírságba esik, a mely bírságnak harmad része annak igértetik a ki ezen rendelésnek által hágóját megjelenti. 7. Mind azoknak, a kik égettbort főznek, szabad nem lés zen az égettbort provizorátus liirével, onnan is csak oly formán engedtetik meg, ha a város közönséges korcsomáin elegendő égettbor lészen, és a kik ógettbort akarnak kivinni, nyomtatott szabad czedulájok fog lenni : mivel másként, a kik megta- pasztaltatnak, az égetborokat confiscálják. Hogy pedig az ilyenekre jobb vigyazás légyen. 8. A ki adandó ezédulákot kimenő uttyokban a Vledéni biró, a kinek ez eránt poroncsolat adatott, bé fogja, szedni és hónaponként az égettbor provi- sorálusnak, a mely a maga protocullumába fel fogja notálni, bé adja. Továbbá : Hogy ezon rendelésünket senki által ne hágja, tilalmaztatik, hogy senki más utón az égett- borát a districtusból kine vigye, hanem csak Vledé-
