Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-01-03 / 1. szám
A szász nemzeti egyetem gyűlése. A szász nemzeti grófnak folyó év Nov. 30-ikáról szoló, a szász székekhez és vidékekhez intézett körlevele elrendeli a követek választását és az egyetem-gyűlés megnyitását a jövő év Januarius hava 10-ikére tűzi ki. A tanácskozások tárgyait a kerületeknek vélemény adás végett kiadott ügyek u. m. az erdők kezelése, az ipari képzettség emelése, a hivatalnokok fizetésének rendezése, több hivatalnok nyugdíjazása, a megürült hivatali állomások betöltése, a Nagy Szebenben 189 szám alatt fekvő háznak eladása, számadások megvisgálása,az 1871-iki budget, kölcsönök kiadása, a fogarasi dominium visszabocsátása, földmivelési oskolák felállítása, a földmi velési viszonyok és más nevezetes ügyek rendezése, de főképen és első sorban a Királyföld közigazgatási rendezésének az| 1870—XLII. t. ez. 88 §-a értelmében történendő megvitatása fogja képezni. A szász nemzeti egyetemnek ez alkalommal tartandó ülései minden esetre nagyon érdekesek lesznek. Hir szerint lesz egy olyan párt is, a mely az egyetemet törvényellenesnek és ennek folytán határozatképtelennek fogja nyilvánítani azon okból, hogy a választások nem a régi jogalapon, hanem az 1869 Mártius 22-ikén kelt ideiglenes szabályok szerint történtek. Az ó szász párt minden látszat szerént nagy tusára készül; megtámadni szándékozik egyátalában mindent, a mi a mostani kormánytól és rendszertől származik, és ezzel szemben utolsóig védeni minden ósdiságot, a szászföld összes kiváltságait. Ezen párt törekvései eléggé ösmerete- sek; férfiait is ösmerjük nagyából. Vezetőjüknek, bizalmas körben legalább, Teutsch superintended mondatik. Ezen urakkal az uj szászok pártja csak egy pontban találkozhatik: az Erdély felett kormányzó szabad kéz megszüntetésének ! sürgetésében. Csakhogy a két fél indokai nagyon j különbözők lesznek egymástól. Az ó párt azért haragszik a szabad ' kézre, mert régi állapotokra szeretne visszatérni. Az ifjak ellenben az unió teljes életbe léptetése czéljából sürgetik megszüntetését. Mintegy két év óta nagyon kevés életjelt tapasztaltunk az ifjú szászok részéről; most azonban örömmel üdvözöljük ébredésüket. Olyan nyitatkoáatokat, a minőket Bras- ! sóvidék egyik választott képviselője, Zami- ner Eduárd űrtől hallottunk: hogy ő a lehető szélső határig kíván menni a Király- föld szervezetének az ország egyéb részeihez szabott átalakításában, — csak örömmel vehetünk tudomásul. Ideje is mind az ország egyetemes érdekéből, mind a Királyföldön lakó magyar és román polgárokra való tekintetből, hogy a különlegességek valahára megszűnjenek és életbe lépjen tényleg itt is az egyenjogúság. A szász egyetem tárgyalásait éber figyelemmel fogjuk kisérni;gondoskodtunk már kitűnő tudósítóról. Brassai választások. Az 18G9 Mártius 22-én kelt ideiglenes szabályok alapján a brassai városi képviselet választ három és a vidéki képviselet hasonló képen három követet az egyetemre. A városi képviselet múlt év December 27-én tartotta meg a választást, és megválasztattak városi tanácsos és ország-gyűlési képviselő Wächter Frigyes, városi tanácsos Brennerbevg Ferencz, és hites ügyvéd Klockner Móricz. A vidéki képviselet December 29-én választotta meg követeit, és szavazattöbbséget nyertek: erdészmérnök Zaminer Eduard, Brennerberg Gyula és Artzt Mihály tanácsi titkárok. A választások kitűnő jól ütöttek ki: a megválasztottak mindnyájan a fiatal szász párthoz tartoznak, és azoknak nevei jobb részint eddigi nyilváuos életükből, mint országgyűlési, és egyetemi képviselőkéi es- meretesek. Klockner, Artzt és Zaminer most nyertek először nyilvános küldetést. Zaminer megválasztása annál nagyobb örömünkre szolgál, mert ő nyíltan vallotta magát folyvást a mostani alkotmány hívének, még oly időben is, a midőn ‘az ifjú szásZ"párt egészen beolvadni látszott az öregek táborába. Osmerve nyilváuos életét meg vagyunk győződve a felöl, hogy a politikai térén józan és valódi hazafiul nézeteivel, a gaÉlasági szakmákban pediglen erdészeti és nemzetgazdászati kitűnő képzettsége által, az egyetemnek díszére fog válni. Legyen sikeres mindnyájok működése! Hétfalu Jan. 1. 1871. A brassói viharedzett magyar bárka — bála hazánk őrangyalának — nem sülyedt el! Imé most bocsátja világgá a harmadik galambot, létének, szilárdságának örömhírét. Isten hozott te új vendég hazánk délkeleti végpontján, isten hozott az emésztő némaság után ! Jövel te 1871-nek új hirnöke, légy szabadság- szerető házainknak évek hosszú során át vigasztaló, ébresztő, bátorító angyala! Igaz, már két elődödet gyilkolta meg h, közöny, mély álom, idegen szellem, mondhatnám Brassónak valami sajátos fojtó gőze, mely nem anyira talaja — mint inkább kifelé gravitáló iskoláiból fejlődik ki és csirájában öli meg a valódi ; hazafiság szent érzetét. Brassó talaja, lége, vize, kenyere, fája, bundája mind kitűnő jó-, népo védve ! van a rakonczátlankodó székely Nemere ellen felleg- : vára által ; a muszka torony sem boszantja többé a búzát áruló székelynek a magos Czenk szüdacsu- j csáu járó szemeit. Még is nincs fény árny nélkül. A Czenk alatt j virágzó városban sokan jövevénynek tekintik a magyart és habozás száll lelkünkre: hogy vajon megfér j c három dudás: német, román és magyar lap, egy I csárdában. — De ne félj „Nemerénk1“ mi ifjú bajnokunk, 1849 óta megszaparodtunk és fülnyilt szeme az addig aluvóknak. Azért csak bátran előre! Nehéz leend a küzdés, de dicső a győzelem. Előre csüggedetlenül „szabadság, egyenlőség, testvériség“ jelszavakkal a magyar hazában! Uraim, tanuljunk egy kis harmóniát: „itt élned, hullnod kell“ — s gazdag városunk három lapja élni és világolni fog a közhaza oltárán; az elsőség pedig azé leend, mely édes hazánknak legtöbb s legszilárdabb oszlopot nevel nemzete fiaiban. Hadd tekintsenek téged, ifjú Nemere, a Bach- huszárok mumusnak ; nekünk te vezérünk vagy a feltűnt új évben, s szövétneked világánál lelépve a felekkezetesség rideg ösvényéről, a hazaszeretetben egyesülve nagyobb sikerrel vethetünk gátot minden nemzetünk jólétét, virágzását, kifejlődését akadályozó idegenszem törekvéseknek. Örömmel nyitunk ajtót előtted, Brassónak harmadik magyar lapja; és ha valamely korcs magyar hátat forditna neked, kérünk, ne rázd le a port lábadról, szászor kopogtass be ajtaján, mert a tékozló fiú még mindig visszatérhet édes atyjához! Midőn én markodba nyomom arczom verojte- kének hat forintját, kérlek szépen, hozz a feltűnt 1871. évben mindig csak jó hirt az édes hazáról, innen pedig vidd hírül, hogy Brassó és vidéke magyar része nem halt meg, Iranern aludt, de most felébredt és eszmél. H u n. V i (1 c k. Brassó város népiskoláiról. A vidéki tanfelügyelő egy emlékiratot Iintézett a városi tanácshoz, melyben terjedelmesen és adatokkal mutatja föl Brassó ! város összes népiskoláinak mostani helyzetét. ségiil a jövő nemzedék három hetébe s uj erőkkel újra kezdi akkor végtelenre nyúló pályafutását. Ezen reményhez saját törenkvésünkön kívül egyéb alapunk is van: az a lelkesedés, melylyel fölkarolták ügyét környezetében palotától a kunykóig. Ha Háromszék legfőbb polgári hivatalnoka nem tartotta méltósága alatt állónak addig hordozni a „Nemere“ gyiijtöivét mig tele telt; azokat a brassai egyszerű polgárokat sem szabad felednünk, a kik olvasni sem tudnak (ilyen kettő van), mégis előfizettek, csakhogy a lap fennálljon. Ilyen előzmények után ha még eszébe is jutna laptársaink uómelyikének — a mit csak a szüklelkü irigyekről teszünk föl — elfúni a róka farkasverem- beli nótáját, hogy: „a kinek neve legrútabb, együk meg ebédre,“ — nem félünk, hogy a „Nemerére“ essék a nóta vége, mert 1- ször a „Nemere“ neve nagyon szép, a mint fentebb bebizonyitatott; és 2- or a „Nemerének“ ereje is van, s ha épen | arra kerül, ő nótázik másra. Egyébaránt éljünk kedvünkre mindnyájan és ; adjon isten boldog uj esztendőt! Nemerécske. í-------------- - 1 Látogatás a moldovai csángóknál. A múlt tized egyik nyarán meg valék bízva, hogytegyek egy kis körutat moldovai csángó testvéreink között. Fölkerekedtem tehát nagy frissen a Dimbo- vicza partjáról és pár nap alatt Foksányban termettem. Ott lakó hazánkfiaival csakhamar megösmerkedve, tervemet föl tártam előttük, kérvén tanácsukat s egyúttal hallgatásra intve őket, mert már akkor tudtam szomszédainknak azon gyönge oldalát, hogy senkit úgy nem gyűlölnek, mint az olyan magyar utazót a ki csángók sorsa, állapota felöl tudakozódik. — Csak is ezen óvatosságnak köszönhettem, hogy Báko megye derék magyar falvait úgy szólva incognito bejárhattam s közöllek több napig háboritlanul időzhettem. Kihallgathattam a papok és tanítók észjárásait, a csángó nép iránt táplált véleményét és kihallgathattam a népnek legtitkosabb fájdalmait a miket olasz papjaiknak még a gyóntatószékben sem mondottak volna meg— Foksányból Acsudon át előbb Szászkutra, onnan- ügyeirnet végezve — Klézse felé siettem. Az a szép országút, mely Acsudból Bakó felé vonul, gyümölcs fákkal volt szegélyezve, többször leszáltarn és a leg szebb körtékből almákból válogattam. Szekeresem azt mondá hogy ez szabad, ügy is volt, senkisem szólított meg, bár sokan láttak, hogy mily busásan kertészkedtem. „Istenem minő szép gondolat volt ez, igy beültetni az országutat gyümölcsfákkal gondolám magamban s minő szép volna ha ot túl a hegyeken a szép székelyföldön is úgy volna! Bizony ma is csak azt mondom, hogy szép és áldott dolog volna az a kincses Erdélyben: gyümölcs fák hűs árnyai alatt utazni a nyár forró napjaiban .... Feltűnt továbbá a sok gyöngyörü vetés, a Seréth mind két partján; a szép kinézésű udvarházak, az asztagokkal megrakott csűrös kertek. „Ez itt a Bals bojáré, az amott a Roznováné s igy tovább'1 magyarázgatla örmény kocsisom, a ki úgy ösmerte e1 vidéket, mint én szülőföldemet. De feltűnt főleg az, hogy több helyen az udvarházak mellett alig láthattam a lombosfák allatt a falusi szerényke házakat, melyeknek lakóit ösmerni vágytam. Miféle nagy fák azok, mintha erdő volna mindenütt? kérdém kocsisomtól. „Azok is gyümölcsfák, dió, alma. körtefák-lön a válasz. Ki ülteti azokat? „Ki más mint a csángó.11 Hej uram, hiában mondják azt, hogy a csángó tolvaj; nem igaz az, hazudik a ki mondja. A csángó ügyes éietrevaló nép, ők látják el még Jest is (Jászvásár) gyümölcscsel és veteménynyel; láthatja az ur csak e határokról is. Majd lát oláh falut is; oztán mondja, hogy hazudtam, Ily forma beszélgetés közt értünk egy mellékül tövéhez midőn ismét félbe szakitá kocsisom a csendet: „Itt befordulunk balra sJdézsébe megyüuk hálni, meri az utmelletti fogadóba zsidó lakik és igen hires tolvajfészek.“ „Amott egy csángó aszszony, mindjárt beérjük és felültetjük, ö osztán a tisztelendő úrhoz vezet.“ Be is értük. Kicsiny piciny teremtés volt, hátán átalvelő, öltözetéről nem mertem volna reá fogni hogy magyar, pedig az voltam éspedig milyen magyar! Soha sem látta a magyar földet s bizonyosan nemis látja és még sem tudott más nyelvet, mint a magyart. „Jó estét húgom! szólitárn meg nyájasan, hogy hívják azt a falut amott? „Klézsének.“ Hát a Tdö jrat? „Pater Jánosznak.“ Én is oda akarok menni, öjjön üljön fel s vezessen a Tdö úrhoz. „Nem is )ánom mert úgy sziernek (fájnak) a tagjaim hogy.“ Oh édesz Istenkém menynyit isz kell dolgozni I bojárnak — folytató a beszédes menyecske, mi alatt tocsis mellett helyet foglalt. Pajkos kocsisom azonnal hozzáfogott az ingerkeléshez s én alig bírtam hallgatni az ügyes pattogó nagyar feleleteket. „Tudnak-e itt magyarul? szólék én is hozzá. ,Má hogy ne tudnának, mit isz tudnának mászt? A ’érflak tudnak oláhul isz, de mi aszszonyok azt szem udjuk.“ Képzelheti a nyájas olvasó bámulatomat és örö- nemet. Alig vártam, bogy a faluba érhessek és a nondottak felöl személyesen győződjem meg. Jól be isteledett midőn a papiak elibe ériünk, de megtudva, íogy a derék lelkészt a hideg ép akkor lelte, nem lyittattam kaput, hanem szállás után kérdezősködtem, .Hiszen ha nem ajángja ez ur, nálunk isz lesz szánsz, a gazda isz mintjárászt haza jő, apám isz itthon ran.“ En a meghívást azonnal elfogadtam s nem is volt okom megbánni; de nem is feledem el soha e íedves estét. (Folytatása következik). Koos F ere1102 АГ /
