Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-01-03 / 1. szám

Szeretnők az egész dolgozatot közölni teljesen,, de ezt terünk nem engedvén, közöljük legalább két utolsó fejezetét.

Ezen közleményből is eléggé kitűnik, hogy „nem mind arany a mi fénylik;“ s ha felültetett touristák mintaszerűnek állították is a szász föld iskolaügyi helyzetét, a magyar kormánynak van munkája itt is elém Itt következik az emlékiratból vett mutatvány.

A úiányok összefoglalása.

и §.

Brassó városban 2199 növendék látogatja az elemi-, nép- és magániskolákat (1 §); s minthogy az iskolakötelesek száma 5387 (2 §): 3000nél több növendék esik a mulasztók rovatába.

Ha az itt hiányzók egy része nyer is oktatást középiskolákban, az arány nein igen változik, mert már az elemi osztályokban is sok az idegen, és azok beszámíttattak a 2199 közé (3 §).

Brassó városnak nincs elég népiskolahelyisége; a meglevők alig fogadhatnak többet be a most feljáró növendékeknél (4 §).

Brassó városban a három gyakorolt nyelv közül egyikre sincs elégséges iskola; különös mostoha a helyzet magyarnyelvüekre nézve (5 §).

Brassónak, a 26,OOOnél több lakóval, öOOOnél több iskolakötelessel biró tekintélyes városnak mind e napig nincs felsőbb népiskolája, sem ismétlő iskola, sem felsőbb népiskola, sem polgári iskola czimen (6 §).

Brassó városnak az 1868 XXXVHI.' t. ez. körébe tartozó tanintézetei közül e törvénynek csupán három magántanintézet felel meg (10 §). Megközelítik azt az evangélikusok központi leányintézete (7 §); a g. keletiek és rom. katholikusok központi intézetei és a g. keletiek leányiskolája (8 §). Egészen más czélra működnek és néposkoláknak nem tekinthetők az evangélikusok központi fiuintézetei (7 §). Igen sok tekintetben hiányosak, és a törvénynek épen nem felelnek meg: az ev. reformátusok, a magyar evangélikusok iskolái és minden felekezet külvárosi iskolái (7, 8, 9 §§). (Folytatása következik).

(Brassó intézményei közt) sok olyan van még, a melyeket más vidéki ember alig tartana lehetségeseknek. Ez alkalommal arról emlékezünk meg, hogy itten az utak fenntartására minden lakos egyenlő rovatait fizet. Akár milliomos bankár, akár napról napra tengődő napszámos, e nemű adója évenkint 1 fr. 20 kr. Es ezt az intézményt még védeni is tudják; de milyen bölcsen! Azt mondják, hogy az utakat gazdag és szegény egyaránt használhatja. Be nagy kár, hogy ezt a bölcs elvet az államok törvényhozói még nem találták föl! Milyen egyszerűekké válnának az adószervezetek , ha az ország minden polgárára ugyan azon összeget vetnék ki, csupán azon okból, hogy személye és vagyona biztosítását miudenik egyenlőn igényelheti.

Megrónék a belügyminisztériumot, ha feltennők, hogy ez a képtelenség tudomásával történik; az ellenkezőt téve föl, csak figyelmeztetjük.

(Az Öreg Nemerét) nagyon szidja egy háromszéki levelezőnk. Elpanaszkodva a sok sár, ocsmány rósz utak és egészségtelen levegő miatt, igy folytatja:

„En azt a sok ezer éves „Nemere-szelét“ vádolom, hogy a vén lusta — miért hevert az idén olyan sokat barlangjában. Hisz neki nem szabad megvénülni; mert őtet úgy teremtette a természet hatalmas ura, hogy előtte ezer esztendő anyi legyen, mint a tegnapi nap, mint egy rövid óra. Tud ő — az ezer éves suhancz — elsárgult levelekkel, hópelyhekkel, — sőt még gyakran letépett zöld lombokkal is játszani — mint akármelyik vásott gyerek; tud száguldozni, mint egy huszár, — vihogva, nyerítve nyargalni, mint féket veszített szilaj csikó; tud ordítani, mint hegyről lerohanó bősz oroszlán. I)e most bizonyosan ott múlatoz valahol szülötte földén — a mogorva öreg „Boreas“ barlangjaiban — ott valahol Siberiában, vagy pedig az Ural, vagy Kaukázus hegyei közt rumozgatnak öreg apjával, — vagy pedig „iszánkodni“*) ment az éjszaki jeges tengerre.

(Az II,j esztendő) pompás hideg idővel köszöntött be. Megelőző napokban utálatos sár és köd uralkodott. Meglátszik, bogy a mi „Nemerénk“ tiszteletére az öreg Nemere is kibújt barlangjából, a mi becsületére válik a öregnek.

(Sejjsi-Sz.-György) Háromszék fővárosa, élénk fejlődésnek indult. Piaczán diszes árucsarnok emelkedett, mely a befejezéshez közel áll és ha elkészül, nem lesz párja Erdélyben. Más oldalon az ev. reformátusok gyrnnasiuma épül szakadatlan buzgalommal. Mentői hamarább uj templomot is szándékoznak épiteni a reformátusok ugyancsak a piaczon.

A felnőttek oktatása példányszerüleg foly. A

') „Iszánkodni-1 s/.ékelyszó = csícsonkázni, jégen siklani.

községi népiskola nagy lelkesedéssel állíttatott be az idén. Egy füldmivelési iskola létesítésén pedig a megyei bizottság és az iskolatanács egyenlő buzgalommal működnek. Egy szóval Háromszék lelkes liai nemcsak a csatákban tudtak példányul szolgálni.

(Rézdi-Л ásál'lielylt) a jó módú és talpra esett székely városban a mint halljuk, panaszkodnak reánk azért, hogy nem kaptak elég példányt a „Nemere“ előfizetési felhívásaiból. Kérjük, ne róják hibául ös- meretségeink korlátoltságát, és a kikhez felhívásunk nem jutott volna el, vegyék tudomásul im a lapból, hogy a „Nemere“ él és működik, s fölajánlja szolgálatait minden igaz székely érdeknek.

(Előbbi jelentésünk) más vidékek lelkes fiainak is szól, minthogy bizony sokakat kifeledhetett korlátolt figyelmünk. Vegyék tekintetbe, hogy a „Nemere“ nem a miénk, de az önöké mindnyájan; ez okból csak akkor haragudjanak meg rá, a mikor saját magokra is meg tudnának haragudni.

(Fogaras vidéken) Heczember folytán azon hir terjedett cl, hogy a mostani főkapitány Tamás László a minisztériumba fölvitetik és helyébe egy megnevezett székely képviselő neveztetik ki. Ezen hir a románok közt igen rósz hatást tett; a mint tudjuk, értekezletet tartottak ennek következtében; a Gazet- tában pedig kifejezték, hogy nagy kár épen most ingerelni a románokat, midőn jelentékeny lépéseket tettek az engesztelödés felé,

Annyit mi is örömmel jegyezhetünk föl, hogy a múlt év nagy eseményei jelentékenyen gyarapították azon románok pártját, a kik fajok üdvét és felvirágzását csakis a magyarral együtt működve remélik.

Az említett hírnek hogy komoly alapja volna, nem tudjuk. Kosz vért csináló személy változtatásokat nagy okok nélkül nem helyeslenénk.

(Erzsébetvárosból) Felső Fejérmegyének Kü- kíillömegye területén fekvő fővárosából nem valami ürvendetes híreket hallunk a Decz. 15-én megtartott megye-bizottmányi gyűlésről. Mondják, hogy a megszokott személyeskedések ugyancsak napi renden voltak s hir szerint olyan tettlegességekkel végződtek volna, a minőket meghallani se szeretünk. Felső Fejérnek igen tekintélyes értelmisége van; de a mig pártjai két ember magán érdekei szerint alakulnak nem remélhetjük közügyei felvirágzását és híressé vált botrányai megszűnését.

(BÜrkÖSrÖl) írják nekünk, hogy az ottani magyar iskolába nemcsak a vidék elszórtan élő magyarjai, de más nemzetiségek is jelentékeny számmal adták gyermekeiket az idén.

külföld.

Az elmúlt esztendő felrázta az egész Európát, Olyan események történtek, a melyekre senki sem számíthatott ; a melyek fontosságuknál fogva nevezetes helyet foglalnak el a világtörténelemben.

Ismétlésekbe kellene bocsátkoznunk, olvasóink előtt jól ismert tényekről beszélnünk, ha a mostani helyzetnek hű képét akarnék adni. Mivel ezt hiba volna tennünk, arra szorítkozunk, hogy most röviden vázolva a helyzelet, pontosan hírül adunk folyvást minden feltűnő változást.

Nyugat.

A német-franczia háború eredménye még bizonytalanabb, mint a minőnek az ősz folytán látszott. A német hatalom minden erejét megíesziti, s jól szervezett, győzelemhez szokott sergeiben bizva nem látszik hajlandónak az engedésre az utolsó lehetőségig.

Ezzel szemben a francziák a legbámulatosabb és legtisztelétre méltóbb áldozatokat hozzák folyvást. Sereg helyett seregek teremnek elő és sokkal kevésbé gondolnak a békére, mint a seclani vagy metzi fegyver- letétel után. A családapáitól, legjobb munkaképes polgáraitól megfosztott Németország azt az újévi ajándékot kapta, hogy növekedő ifjait, a jövendő reményeit is csatatérre kell küldenie.

Francziaország emberekben nem szenved hiányt. Egy előttünk fekvő tudósítás szerint csupán Páris őrsége 520,000 fegyveresre megy; és nyugaton, délen, északon mindenütt hadsergek állanak készen s folyvást uj erőkkel gyarapodnak.

Élelmiszerekkel is jól el van látva Páris,

úgy hogy április végéig az éhségtől nincs mit tartania.

: Egy főrangú urnák Nizzából irt levele

i fekszik előttünk, a ki rendes lakását Páris- ban szokta tartani; udvari személyzete most ! is ott van. írja, hogy tudósítást kapott léghajón, a mely szerint Parisban jóllét és ren- I dületlen bizalom uralkodik; s az egész külföldön sokkal több bizalommal tekintenek : a francziák, mint a németek ügye elé.

A Deczember második felében vivott csatak semmi elhatározó győzelmet nem adtak egyik résznek is. Annyiról meggyőződhettek a németek, hogy a francziák loiri és ; nyugati hadsergeit nem oly könnyű meg- I semmisíteni, mint ők első tekintetre hitték.

Hogy a német vezetők magok is csüg- gedezni kezdenek, kitetszik a következő jelekből :

1. Angol lapok arról értesítenek, hogy Bismarck gróf legkevésbé sem bánná, ha a Pontus-kérdésben összeülendő európai con- ferentia a német-franczia viszályt is kiegyenlítené. A mint tudjuk, eddig, a mig a francziák tökélletes leveretését reméllette, semmi nemű beleszólást sem akart elfogadni.

2. A második nevezetes jel az, hogy a német császárság visszaállitását oly udvarias, lekötelező iratban jelentette Bismarck gróf Bécsbe, a minőhez tőle senki sem volt szokva. Most keresi és kéri az osztrák-magyar bi- radalom jó akaratát, a melyet eddig nemcsak számba nem vett, de igen gyakran durván elutasított.

Ilyeu nagy változások oknélkül nem történek.

Kelet.

A szomszéd Romániában megint élére állottak a dolgok. A minisztérium a- zon okból, mert a kamara az uj kölcsön- törvényt megerősíteni vonakodott, beadta lemondását. A lemondás elfogadtatott és Károly herczeg uj minisztériumot nevezett ki, öt évi uralkodás alatt a kilenczediket, ha jól tudjuk.

A miniszter-változásnál még sokkal nevezetesebb azon körülmény, hogy londoni hírek szerint Károly herczeg egy közlést intézett a több hatalmasságokhoz, a melyben fejtegeti, hogy Romániában a helyzet tarthatatlan, ez okból ő a török védurság alól menekülni szándékszik s még azt is sürgeti, hogy Romániának más alkotmány adassák.

A kívánat első részét illetőleg Törökország már igen erélyesen tiltakozott minden elszakadási törekvés ellen. Igen figyelemre méltó, hogy a „Románul,“ a romániai nemzeti párt (vörösek) közlönye is ellene mond ezen függetlenségi törekvésnek.

E czikk igy szól: „Nagy és szép e függetlenségi eszme, de igen korai, méltó egy túlzó költőhöz, vagy az ország ellenségéhez.

Felszerelt hadsereg nélkül, egy krajezár pénz nélkül, közigazgatási rendszer nélkül; üres kezzel és egy nem eléggé felvilágosodott néppel, mely meg sem értené az áldozatot, melynek kitenni akarnék, le akarunk rázni egy jármot, mely nekünk legkevesbe sem alkalmatlan, talán azért: hogy alávessük magunkat egy oly vasjáromnak, mely ma rózsák alá van ugyan rejtve de mely holnap végveszélylyel fenyeget, ugyanazon mészárszékre hajtván bennünket, hova Lengyelország jutott, és megnépesitvén velünk Szibéria vadonjait.

Ma midőn csak névleg állunk Törökország suze- rainitása alatt (mert tényleg legkevésbé sem vagyunk szabad mozgásainkban gátolva), minden európai hatalomnak érdekében áll területünk sértlietlenségét biztosítani, érdekelve lévén miudenik a bennünket protegáló Törökországot fentartani. De a roman királyságot. mely csak úgy létesülhetne, ha lemondana Törökország suzerainitásáról, s következőleg az európai hatalmak protectiójáról, hogy Oroszország karjai közé vesse magát, mely századok óta leselkedik ezen alkalomra, — ki fogja pártfogolni? Talán a czár? Gyászos bátorság azok részéről, kik azt kívánják, hogy higyjünk ezen eszme valóságában.