Napi Hírek, 1941. március/1
1941-03-09 [0485]
Za o- Na/M /Remény i-Schne ller La jos Baján JSl folytatás./ Október 23,-én mondottam el költségvetési expozémat, ame lyben legalább nagy vonalakban jeleztem már azt az elgondolást, amit a gazdasági élet megszervezése terén megva lósitani szeretnék. Expozémat hosszú tárgyalások követték, amelyeknek eredményeként egy elvileg megállapított programm alapján megbízást is kaptam annak végrehajtására. Ezt követőleg mondottam el a parlamentben ujabb expozémat, amelyben vázoltam azokat a célkitűzéseket, amelyeket elérni kivánotc, a módokat, ahogyan azokat el akarjuk érni ás az elveket, amelyek segítségével azokat meg akariuk valósítani, a kritikusok mindjárt felvetették, hogy miárt mondottam el ezt a beszédet és miért járult hozzá a kormány, hogy az parlamenti vita tárgya legyen: ehelyett inkább meg kellett volna valósítani - mondották. Igaz, meg kell valósítani, de mégis előbb egy általános célkitűzést kellett adnunk az országnak, hogy mindenki lássa, mii akarunk elérni, hovs aVarunk jutni és milyen elvek segítségével agarunk dolgozni. Én nagyon örültem a parlamenti vitának, mert igy legalább az ország igen széles köreiben elterjedt, hogy a kormány részér-*! komoly akarati elhatározás történt, mégpedig az, hogy tervszerűen óhajtja irányítani az egész mat yar gazdasági elétet. Minden magyar gazda bizonyos tervszerűséggel él a maga áztartásában, kérdem tehát, nem écpen ilyen tervszerűen kell-e továbbvinni az egész magyar gazdasági életet? Csak nem lehet tagadni, hogy egy család vagyunk mi magyarok, immár 14 milliónyian és hogy ennek a családnak egy terv szerint és egy irányítás mellett kell élnie? Az a tervgazdálkodás, amelynek irányvonalait a parlamentben ismertettem, külpolitikai cé\t is szolgál, azt, hogy egy tervszerűen élő és dolgozó erős magyar közgazdasággal megszerezzük Magvarországnkk azt a helyet, amely megillet bennünkst Európának ezen a részén. Meri a vezetés • illet meg itt bennünket, a primus inter peres helye. Ehhez azonban erő is kell, hogy vezetni tudjunk; én éppen ezt az erőt akarom megszerezni az országnak. Szerettem volna ez alkalommal egy-két témáról beszélni,sajnos azonban rövid az idő. Nem egy kérdésben hallottatok már arról, hogy történt valami. Legutóbb például a vizi problémákkal kapcsolatban pattant ki az,hogy részletes, ideális terv készül, amely szervesen fgja Össze az ár vízmentesít est, az öntözést, a vizlevezetást, a hajózást, a vizierők kihasználását - hiszen ez mind ugyanabba a kérdéscsoportba tartozik. Hallottatok ilyen nagy tervről,amely talán igen nagy számadatot is tartalmazott, ez azonban sonasem riaszthat vissza bennünket, annál is inkább, mert nagy kérdéseket máról holnapra úgysem lehet megoldani. A hosszú évekre kidolgozott programmból azonban minden esztendőben meg kell valósítani legalább azt, ami arra az esztendőre esik és egyetlen intézkedésnek sem szabad ellentétesnek lennie a nagy célkitűzéssel, amelyet teljes egészében esetleg csak öt vagy tiz év múlva valósithatunk meg. A tervszerűségnek éppen abban van az óriási ereje, hogy minden intézkedés beáll a célkitűzés megvalósításának vonalába. 1'Jehéz időkben kezdjük meg a munkát. Nem kell részleteznem, hogy mennyivel könnyebb lenne, ha például jo termésünk lett volna, ha nem lenne árvíz, ha nem küzdenénk a nyersanyagellátás terén nehézségekkel. De megijed a magyar ember, ha nehézságeket lát? ellenkezőleg, csak akkor talál önmagára. Minél nagyobb nehézségeket látunk tehát, annál nagyobbnak kell lennie az összefogásnak, mert meggyőződésem, hogy le lehet küzdenünk a nehézségeket. ÁS mi vezet a megva lő sitáshoz? ^emmi más, mint a munka! Egyedül és kizárólag a munka! Ha többet és racionálisabban dolgozunk, ha ugyanabból a földből uj termelési el-járásokkal többet hozunk ki, ajfior tudjuk igazán a jólétet emelni. Ezt mondottam már a parlamentben is, de félreértették. Azt mondottam# hogy javakban koll gondolkozni, mert elosztani csak azt lehet, ami van. A pénzt hiába osztom, azzal nem lesz több. kenyér; több ken vér csak ugy lesz, ha többet terem a föld. Igy értem én azt, hogy javakban kell gondolkozni, mert a pénz csak közvetítő eszköz. Tudom, hogy bizonyos nyugtalanság mutatkozik itt-ott az országban, vannak akik ugy gondolkoznak, hogy" átmentem a pénzemet". Ebből a felfogásból semmit sem tapasztaltam itt Baján, ami bizonyiteka annak, hogy az igazi őserő itt a vidéVen van,amelyet még nem inficiált á zsidóság annyira.
