Napi Hírek, 1941. március/1
1941-03-03 [0485]
- A parancsolás azonkívül tanitás. Nem parancsszerüen, hanem taníts módon kell fellépnünk, mert különben minden egyes eset izolálva marad és az illető ember ugy, ahogy, vagy addig, ameddig t»domá3nl vessi az intézkedést, de nem érti meg. Szóval valamilyen ügyet egyetlen puszta parancs befejezhet, de akkor nincs semmi néven nevezendő konzekv-nciával a következő ügyekre, nincs tehát semmiféle nevelő hatással. Ezért linden egyes intézkedéssel nevelő munkát is kell végeznünk az intézkedés megértetése alapján, mert igy rávezetjük az embereket saját ügyeik megítélésére. Erre nagyon nagy szükség lesz, mert különben nemsokára minden állampolgár ügyének intézésére három köztisztviselőre lenne szükség. Kekünk a nemzetet, a társadalmat funkciók átvételére kell nevelnünk. Soha nem fogjuk pl. közgazdasági téren sem rávezetni a társadalmat közfunkciókra, ha nem neveljük rá az embereket arra, hu'y minden ügyük intézéséből tanuljanak. Tehát ne*csak befejezett intézkedést lássanak bennük, amelyet egy rajtuk kivuli gondolatvilág hozott nekik, hanem sajátmaguk is értsék meg mindig az intézkedést. Csak igy nevelhetünk önműködő ás a funkciókat átvevő gazdasági organizmusokat is. Ma az a helyzet, hogy amint egy társadalmi feladat feltűnik a láthatáron, a pénzügyminiszternek nagyobb örömére mindiárt hivatalt is kell felállítani. n a megnézzük társadalmi szervezetünket, látjuk, hogy azok nem társadalmi, hanem államilag támogatott vagy államilag irányított, egyes feladatokat az állam helyett átvevő állami intézmények. S mindez azért van, mert sohasem tanítottuk az embereket, hanem külön gondolatvilágot állítottunk fel, a közügyek külön kis gondolatvilágát, amely nem tud a saját nyelvén dolgokat közölni a társadalommal. - A vezetés, nem parancsolás, hanem leleményesség. Leleményeseknek kell lennünk az ügyek egyéni elintézésénél. A leleményességgel természetesen együtt kell járjon a felelősség vállalása. Merjünk ügyeket egyénileg, egyéni karakter szerint ügyességgel elintézni és vállaljuk annak felelősségát• - A vezetés éberség is. Meg kell keresnünk nemcsak a bajt, hanem a bajnak okát is. És akkor nem kell majd parancsolni, hanem ellenkezőleg, mi megyünk a dolgok elébe. Igy a vezetés nem parancsolás, hanem kötelességtudat. A vezetést egyaránt, egyénenként és egyetemesen kell végezni. - Fontos, hogy egyetemesen és testületileg gyakoroljuk funkciókat, amelyeket nem választhatunk el egymástól. Bármilyen funkcióban vagyunk valamely Ügynek intézői, mindig az egészet kell néznünk. Mindenkinek egészen egyforma a hivatása és mindenkinek minden ügy a hivatása. Nem olyan érteler.len, hogy minden ügyben kritizáljon, vagy beleüsse az orrát abba is, amit nem o intéz, hanem olyképen, hogy legyen látóköre, hogy ismerjen minden ügyet és ne tegyen olyat, ami esetleg keresztez más érdekeket. A cselekvés egyöntetűségéhez hozzátartozik elsősorban az, -most már konkrété is kifejezve - hogy az egy helyen működőknek össze kel fógniok. A legkisebb kategóriában, a faluban, a pap, jegyző, tanító, posta mester, postamesternő és a leventeoktató működik együtt. Alig találunk helyet, ahol teljes volna a megértés. Pedig ez a legnagyobb baj. A falu vezetőinek harmóniában kell dolgozniok és tudniok-kell, hogy egy kötelességnek a végrehajtói. Ismerje mindenki a másik kötelességeit, de nem azért hogy egymást esetleg megszólják, hanem azért, hogy ugy végezze mindenki a maga munkáját, hogy vele a másikat ne akadályozza. Bizonyos, hogy nem fogja, mindenki mindig száz százalékosan végezni munkáiát.
