Napi Hírek, 1940. szeptember/1
1940-09-15 [0473]
0 Ki/Ho A Székelyföld természeti kincsei között. •A honvédcsapatoknak az a része, amelyikhez mi is tartozunk befejezte a rábizott feladatot, birtokába vette a neki kijelölt városokat és falvakat. Az utolsó napon utunk végső célja felé haladva, eldugott kis székely falvak között suhan el kocsink és a derék székelyek mindenhol megállítják a honvédeket, frissítőkkel látják el őket, mámorosan ünnepelnek, A könnyes lelkesedés bizonysága annak, mennyit szenvedett ez a nép, de megszegénvedve kifosztottan is magvar maradt, jólesik hallani izes beszédüket. Áthaladunk Szovátán, Erdély hiresfürdőhelyén, 8hol a román királyi család tagjai ig sürün megfordultak, még ma is ott áll a fürdonegyed egyik kis parkjában Mária anyakirályné mellszobra. A villanegyedben szebbnél sze b házak, hatalmas kurszalon, „s ezektől szabadulni igyekeznek román tulajdonosai. Megnézzük a melegvizű Medve-tót, amelyikben Románia és Erdély előkelőségei fürdő 4 ték nyaranta. Ebben aa évben már rossz volt a szezon, alig jártak erre nyaralók. Innen Parajára érkezünk Ez a község sóbányájáról nevezetes, itt fejtettek egyedül kutfejtéssel sót. Békében 80 sor akt ár szerezte be innen soszükségletét, az évi termelés meghaladta 8z évi 2000 vagont. Több mint 500 munkást foglalkoztattak a bányában,ás a legjobb fekete sót termelték ki. Most 160 méter mélységből hozzák fel a sót, de a termelés a román impérium alatt erősen visszaesett. Csak 700 vagon volt 8Z évi termelés és a gépek ma is azok, amelyekkel békében dolgoztak, nem újítottak semmit. Még a meglévőt is elpusztították. A bánya e^yik romáá vezetője felgyújtotta a bányahoz tartozó faépüle tekét. A parajai bánya az ötödik, ?mi visszatért az anyaországhoz és a többivel együtt már annyi sót szolgáltat, hogy az ország szükségletét jóval meghaladja és igy a jövőben már exportra is dolgozhatunk. A szomszéd falu Korond. A közságlakói agyagiparral foglalkoznak gyönyörű disztárgyak kerülnek ki kezük alól s készítményeiket messzi vidékekre szállítják. Ugyanebben a községben tárt fel aragonit bányát állami segitseggel egy volt középiskolai tanár, feldolgozóüzemet rendezett be s ma szállít Kanadába, Amerikába, Angliába disztárgvakat. Ez a kő még a cararai márványnál is értékesebb, mert nem tömbökben lelálható, han^m csak rétegekben. Amíg a márvány tengeri lerakodás, csigák és más kagvlós allétok maradványa, addig az aragonit szánsavas mészsó források lerakodása. Áttetsző világoszöld szinü kő, különösen vékonyfalú tárgyak készítésére alkal mas. a banya 1914 óta van üzemben ás szolgál atja ezt a nemes követ, ami ugyanaz, min 4 az ónix.' a*>i * .;«:1*Í2. Az üzem ' • r , " "v ' • j . Aem sok embert foglalkoztat, de amit produkál, az értékes és visJi a Székelyföld hirét szerte a világba. ¥lérjük Székelyudvarhelyt, a székelyek ősi fellegvárát. Kis, tizezer.lakosú városka, megyeszékhely a Hargita lábánál. J-tt születeti" báró Orbán Balázs, a neves etnográfus, aki feldolgozta a Székelyföld történetét. Ebben az évben akarták megünnepelni születésének centennáriuraát de a románok nem a^ták meg az engedélyt. A városnak három középiskolája van Ezek egyikében tanított Szabó Dezső, a neves irő, van kő- és agyegipari szakiskolája, noi tanítóképzője. A város falai törtenelmet lehelnek, látták és átvészelték a római birodalom légióinak erőszakoskodásait, a honfoglalást a Hunyadiak, Bethlenek, Rákóczik uralmát s mindenkor méltósággal űzték iparukat, tekint álvt::.; 'ás elismerést szerezve városnkr^k. /Enlvf. VÖTT /
