Napi Hírek, 1940. szeptember/1

1940-09-12 [0473]

p ' - — 0 In Deés előtt vagyunk a vasúti átjáró mellett. Már várnak a román parlamenterek. Két őrnagy. Az egyikkel már Nagybánya előtt találkoztunk a demarkáoiós vonalnál. DeésbŐl meg alig látunk valamit, csak egy torony hivogat, in|e^et. Alig értük el a v?suti átjárót, a városból mar rohan felénk a fiatalság és újságolják, hogy a románok még az ablakokat is leszedték kaszárnyáikról, sőt a falakból az ólomcsöveket is kivésték, A környékből, ahol csak tudták, elhajtották a szarvasmarhákat, a juhokat, sőt még az összeharácsolt baromfit is ketrecekbe rakták és elszállították. Közben felcsatlakoznak a gépesitett osztagok és megindulnak a másik uton Beszterce felé. A két román parlamenter ott áll és mereven nézi a dörgő terepjáró tankok hosszú sorát. Ha száz szemünk volna, az se* lenne elég a csodálatos látvány bámulására. Oda is kiáltanak nekik a városiak magyarul, meg románul:"Csodálkoztok ugye! Mindig azt kiabáltátok, hogy nincs tankba a magyar hadseregnek! Ezek az igazi tankok, nem olyanok, mi'nt a tieitek,ho^y minden száz lépés után megállnak". Es egyre több és több terepjáró es tank porzik az uton Beszterce felé. Meg kell várni, amig ezek a félelmetes, de egyúttal lenyűgöző gépszörnyek elvonulnak. Délután négy óra volt,-amikor megkezdődött a magyar csapatok bevonulása Deésre. A ki es. régi magyar város, amelyben évszázadokon át őrizték azt a követ, amelyen a hét vezér szerződést kötött, amig a románok fel nem robbantották, fellobogózva, virágosán várta a magyar csapatokat. A város főterén magyarruhás leányok virággal köszöntötték a honvédeket, A főtéren helyezkedett el a közönség sürü tömege, amely épen olyan szines volt, mint a főtér hatalmas virágos parkja. Leírhatatlan lelkesedéssel harsogták ütemesen a honvédek dobbanó lépeseire "áljen a magyar hadsereg és minden uiabb városunkban folyton megismétlődő és sürgető kiáltást:Mindent vissza". Az erdélyi örmények fővárosában. A megszállás ötödik napján a szamosujvári bevonulás volt soron. A többiekhez viszonyitva elég későn találkozott a két parlamenter Dés határában, ahol már felsorakoztak a honvédség egységei, hogy bevonuljanak a Déstől 16 kilométerre fekvő Szsmosujvárra. Rövidesen meg is indult az élcsapat s mi velük, hogy elsőkként robogjunk be a városba. Mint mindenütt, itt is lelkes ünneplés fogadta a bevonuló magyarokat és megindult a panaszok áradata, mi mindent vittek magukkal a menekülő románok. Elvittek a cséplőgépek mellől a gabonát, a középületekből az ablakrámákat, az ajtókat, minden elmozdíthatót. Reggel még felgyujtptták a város határában felhalmozott szénakészleteket, a füstöt már messziről láttuk feltörni. Amig a csapatakéle beérkezik a városba, van időnk körülnézni. Az első, ami szembetűnik és amit eddig sehol nem tapasztaltunk, hogy egy órán belül kicserélték az üzletek és középületek román feliratú tábláit, már mindenhol aagyar felirás hirdeti,-milyen hivatal van elhelyezve az épületben, mit lehet vásárolni a boltban és ki a tulajdonosa. A főtéren már olvasható a magyar felirás: Szamosujvár szab.kir .város polgármesteri hivatala. Valamivel arréb M.kir.Államrendőrség. Hungária káyehaz.egyik Üzlet felett ifi.Flórián Antal. .A város környékén oláh falvak, lakosai románoknak vallják magukat, de a nevük rácáfol erre, mert ilyenek vannak közöttük: Rákóczi.Üveges,Harangozó,Bessenyei, Hadfaludi stb. Ugy látszik, alapos munkát végeztek a magyarok elrománosításában. Percek alatt széles embergyürüben állunk,mindenki egyszerre beszél,úgyhogy félre kell vonulni valakivel,ha összefüggően akarunk valamit megtudni.