Napi Hírek, 1939. november/1

1939-11-07 [0453]

oDé Prodomo.Az alábbiakban a t. Szerkesztőségek rendelkezésére bocsátjuk Ravasz László püspök gyászbeszédet, amelyet Darányi Kálmán temetésén mond a kupolacsarnokban. Ravasz Lészló püspök az első korinthusi levél 15. részének 45. és 47-49. versei alapján hirdette az igét. Innen vette beszédének alapgondolatát! "Ádámtól Krisztusig," Ez az Ige - kezdte gyászbeszédét Ravasz László - világosan megmondja nekpnk, hogy életpályánkat a földtől az örökkévalóságig terjedő közön két arc szegélyezi: Ádám és Krisztus arca. Részesei vagyunk Ádám arcának és végzetének: #z az örök emberi bennünk;" részesei lehetünk a Krisztus arcának és dicsőségének: £z a váltság, az ember fölött győzedelmeskedő isteni kegyelem. Ádám es Krisztus örök ellentétét csak a belső ember lassú átalakulása hidalhatja át. Ez az összekötő átalakulás az élet láthatatlan drámája; s benne jelentkezik lényünk belső ellenmondásának kiengesztelő megoldása. Ezt mutatja a Darányi Kálmán élete is; egyénisége,életsorsa és az ezekben—munkálkodó kegyelem, Ha Darányi Kálmánra gondolunk, mindig egy nyugodt figyelő arc áll előttünk,. E nyugodt figyelésbén benn van az ő egyéniségének a magva:^, figyelő ember gyökerében különbözik a világtól s a' világgal öntudatosan egyetlen egy ponton kapcsolódik össze, Olyan^, mint egy bezárt vár, amelybe egyetlen felvonó-hid vezet, s az öntudat ort áll a hid mellett. A figyelő ember állandó készenlétben van. Semmi sem fogja meglepni, semmi sem fogja sodrából kihozni. Nem jelentéktelen ránézve a világ, rendkívüli, fontosságot tulajdonit a dolgoknak és ese- menyeknek, de semmiképpen nem engedi, hogy azok úrrá legyenek felette. A figyelő ember józan, éber, elszánt. Semmi sem idegenébbb tőle, mint az álmodozás, a riadalom vagy a könnyelműség. Van ebben az állapotban valami függetlenség s'állandó lekötöttség, szabadság és engedelmesség. A figyelő ember bölcs, minden érdekli. 'mindennek utánajár, mindent meg fog érteni, de semmi sem ejti kétségbe, semmi sem hozza ki a sodrából, semmi sem bir ja rá fecsegésre, semmi sem töri meg hallgatagságát, semmi sem veszíti el a dolgok örök rendjébe vetett bizodalmát, • Darányi Kálmán ilyen bölcs embernek született. Érzelmi életébe - ki tudja, honnan jött örökségképpen - belejátszott valami érzékenység, visszahúzódó, elzárkózó finomság. Nem tudott elkeveredni, " tartózkodott a lírától, távol állott tőle az ömlengés. Nem tudott tömegérzéseket felszedni, kivetíteni, megjátszani, irtózott a szereptől, zavarta a dobogónak hangerősítő játéka, jobban szerette, ha nem látták, mintjha nézték s az tetszett ffolna legjobban neki, ha észrevétlenül jelenhetik meg és észrevétlenül alakithatja a világot. Szótalanul, észrevétlenül állott őrhelyén, akár lövészárokban, akár a magyar politikai élet csúcsán, s hihetetlen szívóssággal végezte kötelességót, sohasem, különböztetve nagy és kicsiny munka között és éppen ezért sohasem nagyolva és sohasem kicsinyeskedve. Ilyen emberi tulajdonságokkal indult el Darányi Kálmán különös élete felé. Sorsa egyenletes emelkedés és hirtelen . összeomló s. Családjában minden ágon a magyar föld szeretete örökletes. Ez a föld otthont ad. az otthonban család él, a családban szent hagyományok és nagy kötelezések szállnak nemzedékről nemzedékre. /Folyt,köv./