Napi Hírek, 1939. november/1

1939-11-07 [0453]

o Dé /Ravasz László gyászbeszédének I. folytatása./ Meghalni meglehet, de ezekhez hütelenné válni nem lehet. Kora ifjúságaban közszolgálatban állt s végzetszerű egyenletességgel emelkedett a legmagasabb polcig. Inkább félt az emelkedéstől, semhogy készitgette volna; mindig készen állott a leszállásra, nemhogy kapaszkodott volna. Nagy harcokat vivott meg, sok ellenféllel elbánt anélkül, hogy árthattak volna neki-s megállott a legmagasabb polcon anélkül, hogy irigyelték volna érte„ Közéleti tisztasága egyik legnagyobb politikai értékünk volt s pályafutása nagy vigasztalás és csattanó bizonyiték azok számára, akik a politikát a legmagasabbrendü erkölcsi elvek alapján képzelik el. Amit beváltott, több volt,mint amit igért s mikor távozott, nagyobbnak látták és nagyobbnak ^mondták, ...int érkezésekor. Az Ádám sorsa nemesak'tündöklés , hanem összeroppanás is. Aki nemrég még történelmet csinált, ott pihegett a betegágyán magával j ót ehet et lenül, Elszükülő látóteréből távozott j|s kiesett a világtörténelem, mint egy elguruló játékszer. Kezdett köd^le]~ni a magyar élet, délibábbá lett ós szétfoszlott a magyar föld s rajta az ezeréves eposz. Csak hitvese és gyermekei arca világított még távozó hajók lámpásaiként s ő nem tud csókot inteni, pedig egy mozdulat, egy hang megváltaná. Oh, szörnyű ádámi sors, ádámi árvaság, ádámi bucsu. És most nagy hirtelenséggel és dicsőséggel előttünk áll a titokzatos harmadik: & Kegyelem. Ugy jelenik meg, mint a dráma halottjai ás hősei felett a dicsőséges szerző, Lótjuk keze munkáját, amint egyéniségg.' teremtette és megáldjuk ezt a kezet; alázatos elfogódással szemléljük, miként szabta meg életsorsát s az agyag és korong ellenmondó találkozásából formálni kezdte Darányi Kálmánt, ezt a cserépedényt. Oh, ajándékozó atgrai kéz; köszönjük a világosságot, amit benne gyújtottál, az ismeret olaját és áldozaiullattételét, amelyre felmagasztaltad. Igen, megalkotta és me gszólitotta^. sorsát kiszabta és kezé"jf| utána, iehelletére föllobogott elzárt lelkében csöndes, tiszta ismeret arról: fii a Gazdája, kinek tartozik" számadással, kinek köszön mindent. Szivét eltöltötte a hála, mikor erre gondolt; nagy elhatározások előtt az 0 orcája elé állott, Tőle kért útmutatást s az elzúgó történelmi események után - Ítélőszéke előtt jelent meg és ott számolt be. Elhalkult a piac Ítélete, amikor igy, Istennel társalkodott„ Mikor a testi nyomorúság alatt elomlott s föl-föllobbanó öntudata a nagy sötétséggel utolsó küzdelmét vívta, ez a kegyelem vette körül, költözött szivébe mint béke. Olyan volt, mint egy halk bocsánatkérés és százszor megismételt búcsúzás, ugy osztotta szét lénye utolsó áldását, mint az elhalkuló hur haldokló zenéjét. Sőt mindezeken tul, emberi látásokon és hatáiokon felül ez a Kegyelem az, amelyik magasra tartotta mint egy szövétneket s azután kebelébe elrejtette mint egy lehulló csillagot. Ez a kegyelem az, amelyik a Golgota nagy áldozatát neki tulajdonítja, már a Krisztus arcán át nézi s mikor a mezítelen lélek remegve, de bizakodón megjelenik a Királyi Szék előtt, arcán felfedezi az Egyszülött vonásait, Fiának nevezi ás átviszi az 0 örömébe. Ádámtól Krisztusig. Ez a kegyelem az, amelyik vigaszt alá sával felemeli a gyászolók lehajtott fejét s könnyszáritó mosolylyal szemükbe néz. Ez is ugyanazon ut: Ad ár;', ól Krisztusig, Ez a kegyelem üzeni nekünk most is a nemzeti gyász halotti, pompaján keresztül, hogy neim ejti ki kezéből az ő magyar népét s minket is csodálatosan segít történelmi küldetésünk keskeny utján Ádámtól Krisztusig. /Folyt, köv./ Q> 1_J _r4-~4-^_